Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-10-24 / 42. szám
Hajnali negyed hat. A ferences rendi szerzetesek pozsonyi kolostorában kezdődik a nap. Fél óra elteltével a 15 barna csuhás férfi már a rend templomában kulcsolja imára kezét. Napról napra így kezdődik az életük, melynek minden részlete pontosan megszabott rend szerint folyik. Közös reggeli, ebéd, vacsora, napjában ötször közös ima, egyénenkénti csöndes elmélkedés tölti ki napjaikat a munka, a tanulás mellett. A szerzetesek maguk főznek, mosnák, takarítanak, ha kell, vasalnak vagy befőznek. A tizenöt barát között van szakács, sofőr, sekrestyés, akad adminisztratív munkát végző, sőt, szerelő is. Mindannyian a Kisebb Testvérek rendjének (ez a ferencesek hivatalos megnevezése) Regulája szerint élik életüket. Ez 1223 óta nem változott... A szerzetesek gyakran találkoznak barátaikkal, ismerőseikkel a rend falain kívül is Prikler László felvételei Úton... Engedelmesség, szegénység, tisztaság A rend alapítója egy gazdag kereskedő fia volt, aki fiatal korában az assisi aranyifjúság vezéregyénisége volt. Életében a változást a Peruggia és Assisi közt kitört háború hozta meg. Az átélt szenvedések, borzalmak hatására Ferenc elfordult korábbi életétől, lemondott vagyonáról, családjáról, és vállalta a szegények, az elhagyatottak segítését, a betegek istápolását. Nemsokára követői is akadtak. A rendet a pápa 1209-ben engedélyezte. Követői számára Szent Ferenc a „kisebb testvérek“ nevet választotta, mintegy ezzel is hangsúlyozva, hogy e rend tagjai mások alázatos szolgálatának szentelik életüket.- Engedelmesség, tisztaság, szegénység: a rendi fogadalom e három alapvető tétele határolja be a testvérek életét - mondja Cirill atya, a pozsonyi rendház főnöke. - Hirdetik az evangéliumot a népek között, a Szent Ferenc által kidolgozott rendszabályok szerint élnek testvéri közösségben, tanúbizonyságát adva, hogy lehet békében, szeretetben élni fajra, nemzetiségre való tekintet nélkül, csöndes tiltakozásként a jelenlegi világ negatív jelenségeivel szemben. Szlovákiába az első ferencesek valószínűleg még a rend alapítójának életében érkeztek. Az első kolostorukat Nagyszombatban alapították 1238 körül. Később további kolostorok jöttek létre Nyitrán, Pozsonyban, Kassán és más városokban. 1950-ben Szlovákiában 25 rendház működött 250 taggal. 1989-re már csak 40-en maradtak és nem volt semmijük. A tragikus év 1950 volt, amikor a kommunisták az összes rendházat bezárták, a szerzeteseket internálták vagy börtönbe vetették. A kolostorok sorsa is megpecsételődött. Jobbik esetben iskolát vagy valamilyen szociális intézményt nyitottak bennük, rosszabbik esetben a pusztulás és az enyészet lett a sorsuk. A ferencesek pozsonyi kolostorában helyet kapott egy borozó, a Matica slovenská elnökségének titkársága, egy utazási iroda, s itt működött az úgynevezett Társadalmi Tudat Fejlődésének Múzeuma, amely nem volt más, mint az ateista ideológia múltját bemutató intézet. 1990-ben a szövetségi parlament elfogadta a restitúciós törvényt, melynek értelmében a rend is visszakaphatta (legalább részben) az egykor tulajdonát képező épületeket. 1990-ben a pozsonyi rendházba is visszatértek a ferences rendi szerzetesek.- Az ország különböző részeiből érkeztünk évtizedekig tartó illegalitás után. Elölről kellett kezdeni a rendházak talpra állítását, a szerzetesi élet újraszervezését - emlékszik vissza Cirill atya. - Visszakaptuk ugyan az épületet, de fenntartására nem volt pénzünk. Ezért szerződést kötöttünk a helyiségeket bérlő szervezetekkel, ami könnyíti fizetni az adót, a villanyt. Nekünk vagyonunk nincs. A ferenceseknek a rend szabályai értelmében soha nem lehetett tulajdonuk, vagyonuk, nem voltak földjeik, erdeik, nem foglalkozhattak gazdálkodással, s ez mind a mai napig így van. Rendünk tulajdonképpen adományokból él, amelyeket a belföldi és külföldi támogatóinktól kapunk. Az épületek, templomok felújítására az államtól kapunk némi támogatást, a papok pedig az érseki hivataltól kapják a fizetésüket. Az egyházi vagyon visszaadásáról elfogadott törvény ugyan lehetővé teszi, hogy visszakapjuk a rend egykori épületeit, csak az a kérdés, miből fogjuk fenntartani azokat. Pedig szükség lenne rájuk, hogy megindíthassuk a karitatív tevékenységet, ami a tulajdonképpeni küldetésünk lenne: támogatni a szegényeket, rászorulókat, segíteni az elesetteket, hajléktalanokat, ápolni a betegeket, öregeket. A falakon belül A kolostor majd 700 éves falai között ma is megtalálható a borozó, az utazási iroda, a Matica slovenská központja. Csak éppen az ateista ideológia fejlődését bemutató múzeum szűnt meg. Helyét az első emeleten (részben) a ferences testvérek foglalták el. Azért csak részben, mert az emelet nagy részét még mindig tatarozzák. Ennek következtében a testvérek körülményei elég szűkösek: egy fogadószoba, egy kisebb ebédlő, konyha - ezek a helyiségek a látogatók előtt is nyitottak. Az ebédlőből nyílik az a folyosó, ahol a testvérek laknak. Ez az úgynevezett klauzúra, ide a rend tagjain kívül más nem léphet be. A látogatók előtt szintén zárva marad a kápolna, az imádkozás, az Istennel való beszélgetés helye. A refektóriu- mot viszont csak ünnepi alkalmakkor használják. Többnyire világiaknak adják ki különböző találkozók szervezésére. De ott szoktak találkozni a ferencesek harmadrendi tagjai is. Ők azok, akik nem vállalták a szerzetesi életet, de a világban élve is igyekeznek Szent Ferenc példáját követni. Velük ellentétben a kolostorban élők lemondtak a világi életről, lemondtak családjukról, örök szegénységet, engedelmességet, tisztaságot fogadtak.- 1974-ben, csehországi ferencesekkel való találkozásom után döntöttem úgy, hogy belépek a rendbe. Persze, ez akkoriban, a hetvenes években korántsem volt egyszerű. Biológusként Kassán dolgoztam a Kísérleti Biológia és Ekológia Intézetében, közben titokban találkozgattam a testvérekkel és teológiára is jártam. Nem volt veszélytelen időszak, de épp ezért volt benne valami vonzó - emlékszik vissza Cirill atya.- „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét és kövessen“ - mondja az Úr Jézus. Én is őt akartam követni, ezért léptem be a rendbe - indokolja meg elhatározását Konrád testvér. A nagymácsédi származású 36 éves férfi már felnőtt fejjel döntött így, miután úgy érezte, korábbi életében nem találta meg azt, amit keresett.- Azért választottam a ferencesek rendjét, mert ez egy vezeklő rend, és én szeretném helyrehozni azt, amit korábban elrontottam. Szeretnék vezekelni az elkövetett bűneimért és hibáimért, s úgy érzem, így tudok Istennek inkább tetsző, mások számára is hasznos életet élni. Konrád testvér 1990-ben kérte felvételét a rendbe. A felvétel első fázisa egy év próbaidő, amikor is 12-15 jelentkező (általában 18-20 éves fiatalemberek) együtt él a rend egyik házában a rend szellemiségében, ismerkednek a közösségi élettel. Ha egy év után sem másítják meg elhatározásukat, megkezdik a noviciátus letöltését, amely szintén egy évig tart. A fiatal novícius beöltözik, felveszi a barna habitust és egy éven át él a rendházban a rend szabályai szerint. Ha meggondolja magát, bármikor elmehet, de őt is elbocsáthatják, ha az elöljárói nem tartják alkalmasnak a rendbe való felvételre. Az egy év leteltével a novícius kéri a fogadalom letételét. Először egyszerű (időleges) fogadalmat tesz, melyet bizonyos időközönként meghosszabbíthat. Az időleges fogadalom időszaka három-kilenc évig tart, csak ezután teszi le a szerzetes az örök fogadalmat, amely egész életére szól, s amely alól már csak a pápa oldozhatja fel. Konrád testvér 1992 szeptemberében tette le az egyszerű fogadalmat, amelyet idén szeptemberben újabb egy évre meghosszabbított. A közösségi élet, az ima, az együvé tartozás érzése tart benn a rendben. Felnőttként döntöttem, tudtam, mit vállalok. A szüleim először meglepődtek, de belenyugodtak elhatározásomba, ők is áldozatot hoztak ezzel az Úr Jézusnak, amiért külön tisztelem őket. Számot vetettem azzal, hogy a családalapításra nem gondolhatok. Hiszem, hogy szellemi gyermekeim kárpótolják majd számomra a családot. A kísértés persze bárkit elfoghat. De arra jó az időleges fogadalom időszaka, hogy ki-ki eldöntse: tud-e élni szerzetesi közösségben, el tudja-e fogadni a szegénységet, engedelmességet, tisztaságot. Az egyébként műszaki végzettségű szerzetes nem tagadja, nem mindekinek sikerül a rendház falain belül megszabott regula szerint élni. Ő azok közé tart k, akik számára nem jelent lemondást a szerzetesi élet. A közösségben barátokra talált, élete új értelmet nyert. És bármilyen hihetetlenül is hangzik, még csak nem ,s tartja egyhangúnak ezt az életformái. Mint meséli, a testvéreknek a tanulás, a munka mellett jut idejük szórakozásra is. Járnak kirándulni, időnként moziba, színházba is elmennek, vannak, akik rendsze résén sportolnak, fociznak. A hétvégeket is együtt töltik, de indokolt esetben meglátogathatják családjukat, barátaikat. Kapcsolatuk a világgal a szigorú rendi élet ellenére is harmonikus, derűs. Szerzetesek. Egyre gyakrabban találkozhatunk velük, mégis még mindig szokatlan a látvány, meglepő a gondolat, hogy itt, a 20. század végén is akadnak, akik a középkorban kialakított szabályok szerint élnek. Fogadjuk el őket, akik ez* az életformát választották. Hiszen nem a forma a lényeg, hanem a tartalom, amely az egyes ember életét kitölti. S. Forgon Szilvia Szülői apóim - pénzért? Tavaly csak autóvásárlásra majd másfél millió koronát adtak rokkantaknak, de folyósítottak egyszeri segélyeket, rendszeresen kapják az arra rászorulók a benzinpénzt, a ruhapénzt. Aki nem tapasztalja, el sem hinné, mennyire koptatja a mankó az ing, a zakó könyökét. Az érsekújvári szociális körzeti osztály (ide tartozik a járási székhelyen kívül Bánkeszi, Palárikovo, Tardoskedd, Jató, Szímő, Kamo- csa, Andód, Udvard, Jászfalu, Besenyő, Csúz, Für, Kürt, Csehi, Kolta, Nagylót) pillanatnyilag négyezer (4000!) személyt részesít különböző juttatásokban. (Beleértve a munkanélkülieket is, miután a Munkaügyi Hivatal már nem fizeti őket.) Éva Nagyová tavaly vette át az ügyintézést. — Akkor száznegyven esetem volt. Most január óta hatszázötven új esetet regisztráltunk. Kolléganőjével, Lukács Valériával együtt minden egyes kérelmet, esetet felülvizsgálnak. Meglátogatják a kérelmezőt (a családját), „helyszíni szemlét” tartanak. Amit látnak, az minden esetben szívszorító, nem lehet könnyek nélkül megállni. (Éva Nagyovát Teréz anyának hívják a kolléganői.) A cukorbetegek és tbc-sek is kapnak juttatást. Ebben a körzetben korábban 40 tüdőbeteget tartottak nyilván, de - az országos statisztikával ellentétben - itt 15-re csökkent a számuk, és a gyógyultak boldogan mennek bejelenteni, hogy már nincs szükségük tbc-pótlékra. Az idős, beteg hozzátartozó ápolása a legtöbbször megoldhatatlan (vagy annak látszó) gondot jelent a családban. Holott van megoldás. Ha valaki közeli hozzátartozót ápol (szülőt, testvért, sógort, nagynénit) és közös házta. íás- ban élnek, kaphat gondozási díjat. Ha ez a kereseti forrás az egyedüli jövedelme az illetőnek, akkor egy személy gondozásáért 1900, két személyért 3360 koronát kaphat (ez a felső határ). És a nyugdíjba is beszámítják!-Megérdemlik ezt a pénzt. Nemrég jártam egy családnál. . . Hogy ott is mit láttam! Egy asszony hatvanéves fekvőbeteg Sógornőjét gondozza, aki olyan bánásmódot igényel, mint egy csecsemő. • Nem élnek vissza a kérelmezők a lehető seggel? — Nem, az emberek annyira lelkiismeretesek, hogy nem kérnek olyasmit, ami nem jogos. Éva Nagyová illusztrálásként megemlíti annak az asszonynak az esetét, aki tehetetlen szüleit ápolja, s akire valósággal rá kellett erőszakolni a gondozói díjat. Szégyellte, hogy pénzt kapjon azért, ami a kötelessége... (kopasz) Méry Gábor illusztrációs felvétele " • **1 I* " ^ ^ Assisi Szent Ferenc követői között
