Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-10-24 / 42. szám
Vasárnap 1993. október 24. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 06.12 - nyugszik 16.33; Kö- zép-Szlovákia: 06.19 - nyugszik 16.40; Nyugat-Szlovákia: 06.25 - nyugszik 16.46 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 13.49; Közép-Szlovákia: 13.56 - nyugszik 00.07; Nyugat-Szlovákia: 14.02 - nyugszik 00.13 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük SALAMON - KVETOSLAVA valamint Arétász, Gilbert, Gilberta, Gilgames, Harald, Herold, Rafael, Ráfis, Ráhel nevű kedves olvasóinkat • SALAMON - a héber Selomoh névből ered. Jelentése: békés, szelíd. Ez a név egy régi magyar nevet, a Sólom (ma: Sólyom) nevet is magába olvasztotta mesterséges névazonosítás révén. október 25. október 26. október 27. október 28. október 29. október 30. BLANKA DÖMÖTÖR SZABINA SIMON NÁRCISZ ALFONZ • Az ENSZ napja • 1918-ban halt meg Alexandre Charles LECOCQ francia zeneszerző (szül. 1832) • 1948-ban halt meg LEHÁR Ferenc zeneszerző, karmester (szül. 1870). A Vasárnap következő számának tartalmából JÓLÉT, AMELY NEM BOLDOGÍT Tuba Lajos riportja TALÁLKOZÁSOM VILIVEL Zsilka László írása VENDÉGÜNK A GALÁNTAI ÚJSÁG ÁLOMKABÁT NÉLKÜL Szabó G. László beszélgetése Paudits Bélával LEPENTYŰ Monoszlói Dezső novellája ELNÉZÉST Sajnálattal kérjük olvasóink elnézését, hogy a Vasárnap új köntösben megjelenő első száma saját hibánkon kívül rengeteg sajtóhibával jelent meg, a keresztrejtvény megfejtése és a nyertesek névsora pedig kimaradt. A megfejtést és a nyertesek nevét ebben a számban megtalálják. Reméljük, megértik és elnézik e kezdeti döccenőt. Köszönettel A szerkesztőség A BOROK KIRÁLYA TOM (Folytatás az 1■ oldalról) Valóban, a Kis-Kárpátok vidékén például, ahol az első szőlőtőkét Marcus Surelius római légiói ültették, már a szüreti mulatságokat is megtartották, ám tudni kell, Tokaj vidékén akkor kezdődik a „betakarítás“, amikor máshol bár befejeződött. Azt a monarchiabeli előírást, mely október 24-ét jelölte meg a tokaji szüret kezdetének, ugyan a mai szakemberek már nem respektálják, de tény, hogy ezen a vidéken, tehát Újhelyen, Csörgőn, Kis- és Nagytoronyén, Barin, Szőlőskén általában október derekán kezdődik és olykor csak novemberben ér véget. Az itteni szőlőfajták hosszá érésének, illetve a borok aromájának, színének, illatának titka nem csupán a napfényes napok magas számában rejlik. (Ez évente mintegy kétezer óra, átlagosan háromszázzal több, mint máshol.) A vulkanikus eredetű talajnak, a nemes penésszel bevont pincéknek, és - bármily furcsán hangzik is - a reggeli ködöknek is nélkülözhetetlen szerepe van a tokaji borok születésénél. A napközben felmelegedett lávás talaj éjszaka hőt sugároz, így az érési folyamat csaknem állandó. A köd elősegíti a szőlő aszűsodását, melyet egy nemes penész, bizonyos Botritis cinerea indít el. Az említett mazsolaszerű fürtöket külön kell leszedni. S attól függően, hány puttony (1 puttony 20 kg) kerül egy gönci hordóba (136 1 óbor), születik a két, három, négy vagy akár hat puttonyos bor, mely fajtától függően négy-tíz évig is érik, s némelyik állítólag penicillint is tartalmaz. A tokaji pincék, melyek ugyancsak kedvezően befolyásolják a bor minőségét, külön cikket érdemelnének. Nemcsak terjedelmük, de koruk miatt is. A legrégebbiek még a római korból származnak. Annak idején rejtekhelyül szolgáltak, a lakosság ide bájt az ellenség elől. A leghosszabb pincesor egyike az ágynevezett Rákóc- zi-pince, mely 16 méteres mélységben egész Magyarországra átházódik. A szőlőskei pince nagyságára jellemző, hogy kapacitása 70 vagon, így nem csoda, az idegen könnyen eltévedhet a sokfelé ágazó folyosók labirintusában. A falon képződött vastag penészrétegnek (Racodium celare) hőszabályozó szerepe is van. Itt, legyen fenn kánikula, vagy farkasordító hideg, 8-10 fokos a hőmérséklet. A borászati üzem 450 hektárjából 170-et bérbe adott. Egyre több azon magángazdák száma is, akik visszakapták hajdani tulajdonukat. Most ájult erővel és nagy lelkesedéssel láttak munkához, melynek édes gyümölcse olykor kissé fanyar. Dr. Szabó Sándor, a királyhelmeci kórház foőrvosa például másfél hektáron gazdálkodik, de ahogy elmondta, éjszakákon át nem aludt, annyira aggasztották az értékesítés körüli gondok.- A magángazdáktól nem vásárolnak szőlőt, így soká fájt a fejem, mi legyen a terméssel, mely az idén igencsak jóra sikeredett. Szerencsére az utolsó pillanatban mégis akadt átvevő, így a szüret, mint láthatják, vidám hangulatban zajlik. Reggel kezdtünk, s mire lenyugszik a nap, a tőkéken egyetlen fürt sem marad. Ezért is jöttünk össze annyian, hogy egy nap alatt letudjuk a munkát. A brigá- dosok valamennyien családtagok, barátok, régi ismerősök. Boreladással nem foglalkozom. Az a hat-hét hektó, ami a pincébme kerül, mindig el is fogy, hiszen nagy a baráti kör és a vadásztársakkal is gyakran összejárunk. Néhány kilométerrel arrébb, ugyancsak Toronya határában, egy újabb szüretelő csoportra bukkanunk. A tíz hektárt birtokló szőlősgazda, Hanko bá’ már nyolcvanesztendős is elmúltadé azért még jól bírja szusszal. O is elégedett az idei terméssel, és hogy nem savanyú a szőlő, bizonyítja négylábú társa is, aki nagy élvezettel kapkodja gazdája kezéből a fürtöket. A szőlsorok körül vidám terefe- re, s olykor nótaszó hallatszik. A szüretelők lelke, a 62 esztendős Vaji Bözsi néni keze alatt ég a munka, de közben egy kis csipkelődésre, viccmesélésre is futja erejéből.- Engem elsősorban a jó társaság vonz, a tréfálkozás, az utolérhetetlen hangulat - vallja Soltész Aranka, aki a fiatalabb korosztályt képviseli. - Háztartásbeli vagyok, így nem mondom, jól jön a pluszkereset is, de legfontosabb számomra, hogy emberek között vagyok a friss levegőn. Reggel héttől délután négyig dolgozunk, s közben kis huncutkodásra, és természetesen evésre-ivásra is jut idő.- Tizennégy esztendős korom óta veszem ki részem ebből a munkából - kapcsolódik a beszélgetésbe Vaji Erzsébet. - S hogy van-e különbség a hajdani és a mai szüretek között? - ismétli meg hangosan kérdésünket. - Hát persze. Azelőtt valahogy vidámabb volt ez a munka. Persze abban az is közrejátszott, hogy jóval fiatalabbak voltunk. De most sem panaszkodhatunk. Valamennyien szeretjük, nagyon készülünk a szüretre, mely kellemesebb, mint a kapálás vagy a metszés. Jól elvagyunk együtt, olykor kicsit nosztalgiázunk, felidézzük a régi szüreti mulatságokat, olykor nótára gyújtunk. Van saját szőlőm is, húsz árat férjemmel gondozunk. Nyugdíjasok vagyunk, futja időnkből. S ilyenkor külön öröm, hogy összejön a család, eljönnek a gyerekek és az unokák is Kassáról, Nagymihályról. A pincékben forr az új bor. A hatalmas fakádakban bugyorogva érik az édes must. Puskás László vincellér, egyik kísérőnk sajnálkozik, hogy épp most nem leli a régi lopótököt, amikor lencsevégre kapjuk. Az üvegjószág valahogy nem illik az öreg hordókhoz. De azért megfelel a célnak. Az aranysárga nedű színét gyertyafénynél ellenőrzi. Megmondja az évjáratot, a fajtát, de maga nem iszik. Gyomorfekélye van, ezért csak akkor kóstolgatja a jófajta borokat, amikor dolgozik. Kedvence egyébként a Furmint. Koccintunk vendéglátónkkal a kint dolgozók egészségére, majd fájó szívvel intünk búcsút a szép és gazdag tájnak és tiszta lelkű, szorgos lakóinak. Ordódy Vilmos jó hírnevünkről Egy országnak a jó hírnevet ki kell érdemelnie. Az, hogy több tucatnyi állam elismerte Szlovákiát, még egyáltalán nem jelenti politikájának kritikátlan elfogadását, sőt maradéktalan támogatását. A népek nagy családjában sokéves hagyományokkal rendelkező demokráciák is gyakran kerülnek pellengérre egyik-másik ballépésükért. A csaknem egy éve az önállóság útjára lépett Szlovákiának különösen ügyelnie kell arra, hogy megalapozza jó hírnevét és ne borzolja az amúgy is gondokkal küzdő Európa kedélyeit. Sajnos, Szlovákiának egyelőre nincs olyan jó híre, mint amilyen lehetne. Hiába dicsekszik a miniszterelnök úr, hogy gazdasági csoda történt nálunk, a világ tudja, a válság szakadékának szélén táncolunk Hiába ismételgeti, hogy nálunk a privatizáció a legnagyobb rendben folyik amikor a külföldi tőke viszolyog tőlünk Verhetjük a mellünket. Az európai normákat túlszárnyaló nemzetiségi politkánkkal, amikor az Európa Tanács ajánlásaira a helységnévtáblák kidöntögetésével, a magyar nevek írása körüli cirkusszal, a kétnyelvűség törvénybe iktatásának halogatásával válaszolunk Mindezeknek a világban rossz visszhangjuk van, hiába dicsérjük önmagunkat. Lehetséges, hogy az amerikai szenátorok értékelésével nem ért egyet a szlovák kormány, lehet, hogy a világsajtóban naponta megjelenő cikkek elemzések riportok írói más kritériumok alapján nézik Szlovákiát, mint a hatalom birtokosai és a nemzeti pártok de azért annak feltételezése már nevetséges, hogy a világsajtónak valamilyen érdeke lenne Szlovákia becsmérlése. Amikor Kohl kancellár „kifelejtette“ Szlovákiát a NATO-tagok első várományosai közül, a szlovák sajtóban napvilágot láttak Németországot becsmérlő cikkecskék, amelyekből Európa újrafelosztásának víziója sem hiányzott. A Frankfurter Allgemeine így értékeli a helyzetet: „ Vladimír Meciar és kisebbségi kormánya gyakran úgy tünteti fel a külföldön elhangzó kritikát, mint a szlovák nemzet és egy kis ország elleni támadást. Különféle ködös utalásokkal országa elleni rettenetes nemzetközi ösz- szeesküvést sejtet. Az összeesküvők pedig mindig ugyanazok: az irredenta magyarok, a csehek, a zsidók és a sajtó. “ Ehhez az idézethez nem kell kommentár. Csak azzal egészítem ki, hogy hasonló hangnemben írnak más országok ismert lapjai is, tehát nem „német specialitás. “ Jó hírnevünket rontja a világban az is, hogy a magyar pártok minden kezdeményezése, javaslata rossz, elfogadhatatlan. Nemzetközi szervezetekhez benyújtott panaszaik rosszindulatúak, sőt államellenesek. A szlovák lapok levelezési rovatában egyre szaporodnak a felhergelt olvasók írásai, amelyben a magyar képviselők eltávolítását, bíróság elé állítását követelik országromboló politikájuk miatt. Milyen szép hőstett is lenne, megfosztani az itt élő magyarokat képviselőiktől. Bár ma ez csak rémálom, azért rossz jel akkor, amikor az Európa Tanács bécsi csúcsértekezletén a kisebbségi jogok tiszteletbentartá- sát valamennyi tagország számára kötelezővé tette. Még rosszabb jel, hogy a kormány szócsövében is gyakran jelennek meg okoskodások arról, hogy fütyülni kell az Európa Tanács ajánlásaira, Szlovákia járja a maga nemzeti útját, a szervezetnek úgy sincsenek olyan lehetőségei, hogy határozatait rákényszerítse valamelyik országra. Engem nem is annyira a nacionalista hencegés bánt, hanem az, hogy a szlovák sajtóban csak elvétve jelenik meg egy-egy írás, amely szembeszáll ezekkel a veszedelmes piszkálódásokkal. Úgy tűnik, minél jobban csökken a kormány népszerűsége, annál jobban kokétól a nemzeti szlovák politika híveivel. Ez már a közelgő új választások előszele. Reméljük, nem lesz belőle vihar és ha már ez a kormány nem is tehet sokat Szlovákia jó hírnevéért, talán najd a következő nem fogja ignorálni azt a tényt, hogy az ország minden tizedik lakosa magyar. Szűcs Béla A mazsolaszerű aszúfürtöket külön kell szedni f BEEBBi Falatoznak a szüretelők
