Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-10-17 / 41. szám
'Ll X 0661- dflujBSan A fo nóban történt. Egy bátor leány fogadott a többiekkel, hogy felmászik a bitófára, s bizonyságul az akasztott ember kabátjáról levágja a gombokat. A leány vitt magával egy könnyű létrát. Ahogy nyiszálni kezdte a gombokat, az akasztott ember csak úgy himbálódzott bele. Épp akkor értek oda a zsiványok egy szekéren. Lehet, hogy el akarták temetni a társukat, vagy más miatt mentek arrafelé. De ahogy meglátták a lengedező alakot, úgy megijedtek, hogy odahagytak csapot- papot, még a szekeret is fogatostul. Ahogy a bátor leány lejött az útra, és meglátta a lovas kocsit, kiabált a kocsisnak, hívta, de hiába. Várt egy ideig, aztán felült a szekérre, s hajtott a fonóba. A fogadást megnyerte. A kocsiért meg az eléje fogott lovakért azonban nem jelentkezett senki. Pedig a leány mindjárt másnap ki is doboltatta - de hiába. Tartották a lányék a lovakat egész tavaszig, ezért aztán a hasznukat is akarták látni. A leány apja az ökrökkel szántott, ő meg a lovakkal. Egyszer arra ment két úrféle. Megálltak, beszédbe is elegyedtek velük, dicsérték az apjának a szán- togató leányt, sőt az egyikük még feleségül is kérte. És az apa - mint az apák általában, ha gazdag kérőre akadnak — nem tért ki a kérés elől. Megegyeztek az eljegyzésben, s várták a kérőket meg az ifjú vöt. A megadott napon az ifjú leány elindult eléjük. Szerencséjére, .ahogy az erdőbe ért, zápor kerekedett, ami elől egy közeli szénapajta padlására húzódott. Nemsokára a kérők is odamenekültek. A leány odafönt megbújva hallgatózott, s a beszélgetésből kivette, hogy ezek tulajdonképpen zsiványok, és őrajta akarnak bosszút állni, amiért annak idején úgy rájuk ijesztett. A lovakról ismertek rá. Mindegyikük más-más halált eszelt ki a számára, túllicitálva a többieket. Majd megdermedt ijedtében a leány, de uralkodott a félelmén. Ahogy elállt az eső, a betyárok elindultak a faluba, ő meg egy rövi- debb ösvényen egyenesen a bíróhoz rohant:- Bíró uram, bíró uram...! így meg úgy, ez meg az történt... — adta tudtul a bírónak, amit hallott. A bíró nyomban összehívatta a legmarkosabb embereket, felfegyverezte és elbújtatta őket, így várták a zsiványokat. Amikor azok már jól felöntöttek a garatra, rájuk támadtak, összekötözték őket. A leányka a bátorságával így járult hozzá, hogy a vidék megszabadult a zsiványoktól. Kliment Ondrejka nyomán fordította Vércse Miklós SZABÓ LŐRINC Gá-gá, bíró, bumbele, Máté, nem apádé, nem anyádé, tied ez a nagy karéj, tej van hozzá, hófehér. Míg ezt szépen megiszod, húz a liba papucsot, indul messze Indiába, fél, hogy fázni fog a lába. Azt üzeni: odaér, mire elfogy a karéj, s ahogy iszod a tejet, kortyok szerint lépeget; lép, lép, lépeget, még, még, még egyet - az utolsót! így ni! Már egész üres a pohár! Ennek aztán örvendek, s én is nagyot hörpentek. (Közép-szlovákiai mese) BENEDEK ELEK Elmondom nektek egy-két szóval, mért van a kecskebékák királyának púp az oldalán. Réges-régen a kecskebékáknak is volt királyuk, hanem ezt csak hallották az emberek hírből, de nem tudták, hogy melyik a király közülük, mert mind egyformák voltak. Egyszer aztán a király (egy igazi király) kihirdette, hogy száz pengő forintot ad annak, aki megmutatná neki a kecskebékakirályt. Az egész országban csak egy táltos fiú akadt, aki miről, miről nem, elég az, hogy megismerte a kecskebékák királyát, odavezette a királyt ahhoz a tóhoz, s megmutatta:- Ihol, felséges királyom, ez a kecskebékák királya! Erre megszólalt a kecskebékák királya:- Brekeke, igaza van ennek a fiúnak, én vagyok a kecskebékák királya. Na, a király egyszeriben ki is fizette a fiúnak a száz pengő forintot; de a fiún egy szál ing volt, egyéb semmi ruházat, nem tudta, hogy hová tegye a száz forintot. Látta a kecskebékák királya, hogy a fiú nem tudja, mitévő legyen a pénzével, mondta neki:- Add ide, én majd jól elrejtem, s ha szükséged lesz rá, visszaadom. A fiú oda is adta a pénzt, a béka lenyelte, de úgy megakadt a gyomrában, hogy sem vissza nem tudta adni, sem el nem bírta emészteni, s egy jó nagy púp kerekedett az oldalán a száz pengőtől. Azóta könnyű megismerni a kecskebékák királyát, mert púp van az oldalán. Gondolkodom, tehát... Zenészt a hangszeréről A képen látható zenészeket és hangszereiket alaposan elcserélték. Össze tudod párosítani őket? MEGFEJTÉS Az október 3-ai számunkban közölt feladat megfejtése: a 4-es és a 11-es, a 6-os és a 13-as. Nyertesek: Farkas Gábor, Királyrév; Geri Andrea, Szolnocska; Kontor Péter, Terbeléd; Navrátil Tímea, Gúta; Kovács Géza és Dávid, Gellér. Százötvenöt évvel ezelőtt született GEORGES BIZET francia zeneszerző. Rejtvényünk fő soraiban öt ismert operájának címe olvasható. Megfejtésként ezt kell beküldeni szerkesztőségünk címére (Re- dakcia ÚJ SZÓ, Pribinova 25., 819 15 Bratislava) legkésőbb október 22-ig. A levelezőlapra vagy borítékra feltétlenül írják rá a KERESZT- REJTVÉNY jeligét. A helyes megfejtők közül hárman sorsolással - 300-300 korona pénzjutalomban részesülnek. Készítette; LŐRINCZ LÁSZLÓ
