Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-10-17 / 41. szám
kínálat a játékos- őnlét és a bátorság |V látogatók többsé- íatalabb korosztály, zol a kihívásra: az |zési gyakorlatainak ványok előtt is to- batételre vállalko- ató, aki ne figyelne ’ellegekbe emeledő ; - a repülő csé- negyven méter átszőnek külső pere- tt fülkékbe szíjaz- i mutatványt válla- ábh hatvan méter Kedve szélsebesen a kapcsolva nézze- ;entrifuga erejével, i öt hasonló kozmi- jrja még a bátrakat, zi a múltat is. Nem Itelállítő Kolumbus jójának aranyozott a benne ülőkkel n végez körforgást, a hatalmas alakja is ja magára a ligy ellő v agok. mesebeli olt kastélyok látvá- llt rettenetes kegyet- >m\ősegekkel saló etőségét is kínálja mba menő szőrako- jtványok változatos, an műszaki megol- |ukkel. megbízható- rszág iparának vi- |L-mjelzik. Az Okto- irténete bizonyítja: tványokat produká- sosem mondott csőbalesetet. ■ESE22E23B3 nánv szerint szinte minden második sátorban mandulát pörkölnek, különleges, hódító illata ott terjeng a levegőben. Dél felé jár csupán az idő, de a sör ünnepének színhelyén a tömeg már tömött sorokban hömpölyög a sátrak, árutól roskadő bódék, égbe nyúló mutatványok közti sétány okon. A meg- ny hónapon majd másfél millióan látogatták meg a népünnepélyt. A csúcsot mindig az első nap tartja, ennek ellenére a tizenhat nap egyikén sem szűnik az érdeklődés. A Réten minden napra jut valami töb- letesemény. Vásárnap népviseleti felvonulást tartottak. A néphagyományokat ápolók menete nem kevesebb. mint hét kilométer hosszan kígyózott. Csütörtökön a „családok napja” zajlott, a mutatványokat gyermekek, szőlők kedvezményes áron élvezhették. Az Oktoberfest idejére a bajor vállalatok is különböző előnyöket, anyagi támogatást biztosítanak dolhozőik számára. Bizonyára ezek a tények is hozzájárulnak a nagyobb látogatottsághoz, de a döntő minden bizonny al a bajorok nemzeti önérzete és hagyománytisztelete. Az Oktoberfestre. nemcsak München, egész Bajorország büszke. így érthető, hogy a látogatók száma a tizenhat nap alatt meghaladja a hat-, a külföldi vendégeké pedig eléri a kétmilliót. A város a népünnepély látványosságait, sokszínű kínálatát évrőlévre bővíti. Megéri a fáradságot, hiszen az Oktoberfest kapcsán tavaly is három- milliárd márka - bár a Rétre a belépés díjtalan - vándorolt München kincstárába. A nagy sörgyárak többezer embert befogadó pavilonjainak megvan a saját jellegük. Van. ahol ökör- sütés a látványosság, másutt halételkülönlegességekkel kedveskednek a vendégnek. A Hacker sörgy ár sátrában a bajor és müncheni lobogók mellett a magyar nemzeti zászló is ott díszeleg. Abban viszont minden pavilon hasonlít egymásra, hogy a hatalmas terem közepén fúvószenekarjátszik. Az asztalok körül a masz- szív padokon szorosan egy más mellett ülnek az emberek, fogy asztják - szigorúan literes korsóból - a kiváló bajor sört. s hangulatuk kitűnő. Nyugalom árad belőlük, futja időből. energiábók, pénzből a felszabadult ünneplésre. A bajorok többségét nem terhelik mindennapos szociális gondok, nem köti le figyelmüket a holnapok bizony talansága. Jut idő a jó szóra, beszélgetésre baráttal. ismerőssel. Futja jókedvre, táncra. dalolásra. Az emberáradattal hömpöpyög- ve. magyar beszédünkre felfigyelve harminc év körüli német fiatalember szólít meg. s magyarázza balatonfüredi emlékeit-élményeit. Kezet rázunk, s búcsúzóul azt mondja: - Szia, a viszontlátásra! Mázsár László V Petőfi ligetfalui szobránál minden márciusban sokan összegyűlnek. Grendel Lajos azt írta valahol (nem is olyan régen), hogy nem szereti a lovasszobrokat. Azóta kisebb irodalma lett a témának, többen utaltak mondatára, idézték és bólogattak. Valaki odáig merészkedett, hogy a szobrok ürügyén a nemzeti érzület és a túlzásba vitt hazafiság kalapácslengető hevületét vette górcső alá, illetve a szobor- döntögetés furcsa lélektanát. Amely, tegyük hozzá, nyilvánvalóan nem esztétikai vagy művészeteszményi kizárólagosságról, izmusok türelmetlenségéről, de politikai összeférhetetlenségről tanúskodik. Pedig éppen maguk a szobrok tehetnek legkevésbé róla, hogy egy-egy nép fanatizált atyjafia feszítsdmeget kiált és letaszigálja talapzatáról a másk nép szimbóliumait, olykor éppen a szellem nagyjait. így zuhanhatott a porba Osztyapenkóval és Gottwald- dal párhuzamosan Ivó And- rié, de így utalnák egyesek a Duna-partra József Attilát is - ha már túl nagy tiszteletlenség (vagy inkább pofátlanság) ledönteni, elpaterolni, legaMátyás király Gömörben kapáltatta az urakat. Vajon hányán ismerik szobrát? lább dugujuk el kevésbé látványos helyre. Ha lehet, úgy térdig a Dunába, hadd úszkáljanak bokája körül a rákok és paducok. Hogy szelleme a proletársors televényéből fölé emelkedett úri-Magyaror- szág sok degenerált hülyéjének, az jottányit se számít, amikor kicsinyes csordaszempontok és vályú körüli tülekedés szabja meg a mindennapi morált, politikában és közéletben. Olyan ez, mint a sírgyalá- zás. Akinek atyja sírját kéne megbotoznia, inkább nyújt egyet a karón, s a szomszéd halmot veri. Félelem? Leszámolás? Irányát és célját vesztett vagy éppen kereső gyűlölet? Talán féltékenység? Kisebbrendűségi érzés? „Nekik“ ez is van, sőt, nekik még mindig van, számot tartanak rá, fölnéznek rá. Gátolja kollektív feledésüket, ellenszegülnek a rafinált, szólamokba (s olykor törvényekbe) burkolt agymosásnak. Segítsünk nekik, ne legyen olyan fájdalmas a gerinchajlí- tás, a nyelvből való kitántorí- tás, a megkülönböztető szóÁrpádházi Szent Erzsébet, a gyerekek gyámoli- tója. A pozsonyi szobor Rigele Alajos munkája. kások levetkezése, a makacsul emlékező gének hibban- tása. S nem utolsósorban, mutassuk meg, ki itt az úr. így kerülhetett Mátyás király kolozsvári szobrára román nyelvű kisajátító tábla (ha már nem a miénk, lopjuk el), s így lopózhatott be Kossuth Lajos bronzszobrá a rozsnyói múzeumudvarra, egy „Világ proletárjai egyesüljetek“ feliratot viselő szocreál kreatúra mellé. Jelezvén: mindkettő nemkívánatos elem. Petőfi kardját oly szorgalmasan tördelték ki kezéből, hogy lemondott róla végképp. Nem is szerette igazán, a toll volt a fegyvere, az is a zsarnokság, s nem a szomszéd ellen. Most már üresen lendül karja a pozsonyi parkban, igaz, szájpirosítóval a bajusza alatt - valakik így tisztelték meg a közös múltat. Tompa Mihály látszólag jobban járt; aki borongós, szelíd leikével a szekeret is kirántotta a kátyúból, összeroppantott poharat tart baljában. Liszt Ferenc mellszobra mellett (szintén Pozsonyban) pedig valaki gyors könnyebbülést szerzett magának a bokrok takarásában. E rút névjegy, úgy tűnik, nem zavarja a városatyákat. restaurátor ismerősöm mesélte a minap, hagyan állított le egy buzgó „újítót“, aki csiszolókoronggal igyekezett megtisztítani a Hviezdoslav téren álló Gaminédes szökőkút alakjait a fővárosban. Az illetőt legalább tudatlansága menti, ha van felmentés ilyen barbár cselekedet alól. Pedig Mátyás király nem a „miénk“, „övék“, „azoké“, „emezeké“. Liszt muzsikája nem fedi el Csajkovszkijét, Suchonét, nem született Verdi, Bach ellenében. Ha Stúrnak élhet az emléke, nem iktathatjuk ki a történelemből Kossuthot, Széchenyit. Az ilyen igyekezet, amilyen tiszteletlen, annyira hiábavaló. Párt-, nemzeti vagy csoportérdek, tudatlanság vagy ártó szándékú mesterkedés nem törölheti el a szellemet, s vele a múltat, mely évszázadokig közös volt. Még itt, Közép-Európában sem, ahol anakronisztikusán hosszúra nyúlt a helykeresés, az egymás szájába könyöklés, a történelem át- meg átfirkálása. Lovasszobrok vagy költők, írók, zeneszerzők, festők, gondolkodók emlékművei - egyre megy. A tisztelet emelte őket és az emlékezet, amely nem lehet kizárólagos, amnéziás, féloldalas. Lehet, balga igyekezet vezeti az embert, amikor - ősidők óta - igyekszik anyagba faragni, önteni, építeni azt, amiről úgy gondolja, nem szabad átadni a feledésnek. Bár a verset, szimfóniát, bölcs országlást nem a bronz és a márvány teszi maradandóvá, tiszteljük egymás másságát, s becsüljük meg, ami a miénk. Kövesdi Károly Méry Gábor felvételei Az ipolysági alapiskola I. B osztálya só' sor (balról): Matyó Zoltán, Ványi Zsuzsanna, Drozdík Gábor, Lackovsky Péter, Cibulya Attila, Székely Róbert, éki Ferenc, Békési László, Magyar Erika, Cseri Veronika, Sfahula Monika, Komán Dániel ló sor: Hurtos Katalin, Tóth Csilla, Ivancík Krisztina, Szabos Nárcisz, Cellaho Liliana, Gyenes Katalin, Bednár Dávid, llárik Zoltán. ndvay Tibor Igazgató, Pásztor Éva osztályfó'nök Az ekecsi alapiskola I. B osztálya Alsó sor: Haris Veronika, László Éva, Balogh Enikó', Lévai Erika, Huszár Mónika, Öllé Marietta, Szabó Renáta, Csicsó Denisza, Fejes Anita Középső' sor: Varga Péter, Nagy Katalin, Dórák Andrea, Domonkos Éva, Szólce Erika, Zemanek János Felsó' sor: Nyilfa Tamás, Halasi Sándor, Szomolai Kálmán, Szomolai Péter, Banyák József, Farkas István, Kucsera Balázs, Horváth Zoltán, Chmelíéek Milan, Nagy István, Ferenczi Attila Csápai Zsuzsa osztályfó'nök, Fitzel László igazgató SZOBORSORS
