Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-10-10 / 40. szám
Dér András filmjeiről „Szerelem, ha a fény lágyan érkezik (Oláh Csaba felvétele) Operatőri diplomája van 1984 óta, de nemcsak kamerán keresztül látja a képet, ír, vág, rendez is. Cinematographer, mondaná az angol, ami magyarul sokkal szerényebben hangzik: filmkészítő. Nem mindennapi szellemi szaunából, Illés György, Fábrí Zoltán, Gábor Pál és Ragályi Elemér osztályából került Dér András a Fiatal Művészek Stúdiójába. Első munkáját, a Hartai Lászlóval közösen forgatott Szépleányokat, amely a 85-ös magyarországi szépségkirálynő-választást mutatta be elöl- és hátulnézetből, külföldön is nagy elismerés fogadta. A Szibériai nyárral már díjakat is nyert; Franciaországban, Belgiumban, Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban és Németországban. 1991 tavaszán Fassbinder Fehér mérgét rendezte meg a Budapesti Kamaraszínházban. Ebből született később a tévéfilm, Brémai szabadság címmel. Közben operatőrként is dolgozott. Hamvas Béla és Nietzsche írásaihoz komponált gondolatgazdag képsorokat a Közjáték ötperceiben. Legfrissebb filmjét, az underground világáról szóló Árnyékszázadot rendezőként és forgatókönyvíróként jegyzi, operatőrként legutóbb Sülyi Péter alkotásában, a bemutatásra váró Hiawatha expresszben működött közre. • Első három filmjét nézve az az érzésem: a nők, családon belül és családon kívül is meghatározó szerephez jutottak életében. A Szépleányok, a Szibériai nyár és a Fehér méreg ugyanis könnyen közös nevezőre hozható. Mindegyik'a női lelket röntgenezi.-Igen, az én sorsomat bizonyos pontokon valóban a nők alakították, és ezt sohasem szégyelltem. A fejlődésemre, a gondolkodásomra, a lelkivilágomra egyaránt nagy hatással voltak. Hogy csak hármat említsek: a nagymamám, a német óvónéni és az édesanyám. A vele való kapcsolatom a legfurcsább talán, hiszen nem ő nevelt, én a nagyszüleimnél nőttem fel. így szólt a megállapodás, a családi egyezség. Apám szülei, a kisemmizett földbirtokosok ugyanis ott laktak nálunk, s mivel kicsinek bizonyult a lakás, a szüleim úgy döntöttek, én az anyai nagyszülőkhöz megyek, ahol ketten laktak egy háromszobás lakásban. Anyám munka után mindennap eljött hozzám apámmal, s addig voltak velem, amíg le nem feküdtem. Apámmal később sem volt szoros kapcsolatom. Csak a hétvégéket töltöttem náluk, de akkor is azt mondta: ő most nagyon fáradt, neki aludnia kell. Családfőként a nagyapámat tiszteltem, aki igazán tekintélyt parancsoló ember volt. Jóvágású parasztgyerekként költözött fel a városba, és mindenféle segítség nélkül, a maga erejéből cipőgyár-igazgató lett. A nagymamát is nagyon szerettem. Meleg szívű, áldozatkész, alázatos, istenszerető asszony volt, aki akkor sem lázadozott a sorsa ellen, amikor a nagyapám, hetvenéves fejjel még mindig nők után futkosott, s ha itt-ott becsípett, akkor úgy szidta őt, mint a bokrot. Kamaszkoromban nekem is rengeteg barátnőm volt. Még a legintimebb titkaikkal is hozzám jöttek, én meg szívesen meghallgattam őket. A mai világ, sajnos, végzetesen patriarchális berendezkedésű és kimondottan férfias gondolkodású. Ez i a vágány félő, hogy a birtoklással, a hatalomvággyal és az erőszakkal, a pusztulás felé visz. Lehet, hogy ezért is félek én annyira a férfiaktól, és ezért van bennem annyi feminitás, bár ha az álmokat és a vágyakat vesszük, azok is feminin jellegűek. Persze van egy másik oka is annak, hogy filmjeimben a nők felé fordultam. Denissa, a feleségem fantasztikus színészi képességekkel bír, s nekem sokkal könnyebb általa kifejezni magam. Ő filmen is, színpadon is nagyon jól tudja közölni mindazt, amire én gondolok. Egy szobrász vagy egy zeneszerző ugyanígy lehet az alkotótársával. Úgy tudok beszélgetni vele, annyira közel van hozzám, hogy sok mindent gátlástalanul ki tudok mondani, bizonyos dolgokat viszont épp a közelsége miatt nem merek szóvá tenni. És akkor kapóra jön egy film vagy egy előadás, amelyben arról is szólhatok, amiről szemtől szemben esetleg nem tudok, csak ilyen kerülőutakon, játékokba csomagolva. Feszültségek illannak így el belőlem, s olyan kérdésekről beszélhetek, amelyek újra és újra felvetődnek bennem. Az ember élete amúgy is nagyrészt partnerkapcsolatokban zajlik, lazább és szorosabb szálak fűznek egymáshoz bennünket, s engem épp ezek a kötődések érdekelnek. • Tizenhét percével a Szibériai nyár másról is szól. A belső magányról, a kiszolgáltatottságról, az egyre inkább tárgyiasuló világról.-A Szibériai nyárral a végtelen kiszolgáltatottságot próbáltam kipréselni magamból. Ami pedig a tár- gyiasulásunkat illeti: a testünk ugyan határt szab a lényünknek, a Teremtővel szembeni lelki viszonyunk viszont mégiscsak határtalan. Tárgyia- sítva akkor vagyunk, amikor csak a testünket veszik tekintetbe, és ez mindig szenvedést, sértődést okoz, elégedetlenek vagyunk és dühösek, mert visszakérdez az intelligenciánk. Hogy is van ez? Én csak ennyi vagyok? Nem! De ezekről a dolgokról én tényleg csak a nőiségen keresztül tudok igazán érzékletesen beszélni. • A Fehér mérget milyen érzések hívták elő?- Ezt a darabot nem én yálasztot- tam, a Budapesti Kamaraszínház ajánlotta, hogy rendezzem meg. Sokat rágódtam rajta, mert nem szeretem Fassbindert. Nagyon hideg nekem. Felháborít és taszít, mert úgy ábrázolja az embert, mint egy tárgyat. Előbb kioltja az életét, aztán a halott testből megállapítja hogyan működik az élő. Ez így torz, hamis kép, beteges módszer. Egyetlen filmet szeretek csak tőle, a Querelle-1. De a Fehér méreggel is megfogott. Itt a hittel küzd, ráadásul egy igaz, valóban megtörtént brémai tragédia kapcsán. A Fehér méreg a belső szabadságról szól, arról, hogy a vágynak lobognia kell, a vágyat nem szabad megölni. A darab hősnője azonban nem veszi észre, hogy azt pusztítja magában, amiért a legjobban küzd: a vágyat. És ettől válik pokollá az élete, engem pedig épp ez a belső mozgás izgatott. A Szibériai nyárral is így voltam, abban még csak szavak sem hangzanak el, de a képek, azt hiszem, magukért beszélnek. • Fassbinder műve előbb a színpadon született meg, utána lett belőle tévéfilm. Az évad legszebb előadása került ily módon filmszalagra. Milyen változtatásokat igényelt a kamera? „Beleszólt“ egyáltalán a korábbi megoldásokba?- Csak annyira, hogy voltak jelenetek, amelyeket közelképekre kellett bontanom, ezzel együtt aztán módosult a világítás is. A színészeknek, Rátóti Zoltánnak, Safranek Ká- rolynak, László Zsoltnak, Csonka Ibolyának és a többieknek még a színházi próbák kezdetén elmondtam: úgy játsszanak, hogy én, a néző érezzem, nem a színpadon találkoznak először a figurák. Ami ott és akkor előttünk zajlik, az már csak pici kis része legyen annak, ami addig történt köztük. Szeletkéket hasítottunk ki sorsokból, találkozásokból, partnerkapcsolatokból. Geeschét, aki mérgezett kockacukorral gyilkol sorozatban, Denissa formálta meg. A Szibériai nyár csipkegyári munkáslánya után, aki hajnali villamosokon, majd a szalag mellett ülve álmodik-álmodozik szebb életről, a Fehér méreg bűnös asszonya egészen másfajta színészi lehetőség volt számára. Pap Vera mondta, akit én nagyon kedvelek, mert remek színésznő, hogy milyen mélyre hatol Denissába a figura, mennyire igénybe veszi őt, és hogy ő ennyit azért mégsem enged meg egy szerepnek. Igen, látom is benne mindig, hogy hol az a pont, ahol meg szokott állni. Én azt szeretem, ha a színész itatóspapírrá válik, rajtam pedig teljesen átfolyik az előadás. És ezért olyan jó nekem Denissáva! dolgozni. Ő az agyával és a leikével is tudni akarja, mit miért csinál. Nála nincs mellébeszélés. Sarokba szorít. • A zeneválasztást mi határozta meg? Bach finom, könnyed muzsikája ugyanis még inkább kihangsúlyozta Fassbinder rideg, felemelkedés nélküli világát. — Mivel a nő mellett a kávénak is szerepe van a darabban, hiszen a mérgezett kockacukor kávéba kerül, eszünkbe jutott Bach Kávékantátája, amely egy szabadelvű nőről szól, aki állandóan kávéházba jár, az apja meg folyton csak dühöng, hogy micsoda lánya van. Ahelyett, hogy mellette ülne és kötögetne, vagy férjhez menne és gyerekeket szülne, eljár otthonról és ódákat zeng a kávéról. Bach itt sem tudta megtagadni magát, Isten felé forduló alázata ebben az alkotásban is megjelenik, de van benne egy tőle szokatlan, csipkelődő, már-már gunyoros hangnem is, amelyet remekül fel tudtunk használni. • Ugyanilyen remekül bánt a fénnyel is.- Illés Gyuri bácsi szokta mondani a főiskolán, hogy „ahol fény van, ott árnyék is“. Én az árnyékokat igyekszem tompítani. Szeretem, ha a fény lágyan, simogatóan érkezik, ugyanakkor szeretem a sötét pontokat is, ha nem látszik mindig minden pontosan. Akkor marad valami talányos, valami különös a képen. • Filmet vagy előadást rendez legközelebb?- Még nem tudom. Mindkét munkára készen állok, de hogy melyiket kezdem el előbb, az nem tőlem függ. A Szibériai nyár álom és ébrenlét határán játszódik, új filmem cselekménye az élet és a halál határáról indul. Leszúrnak benne egy nőt, és addig tart a film, amíg fizikailag ugyan meghal, de lélekben önmagára talál. Az Arany János Színházban Marguerite Duras Nyáron, este fél tizenegykor című darabját szeretném megrendezni, még ebben az évadban. Mondjam, hogy miről szól? Női sorsokról. Szabó G. László Shannon Doherty partnereként a Beverly Hillsben A Beverly Hills 90210 című amerikai televíziós sorozatban vált ismertté, egy mindenki által szeretett, példás amerikai szerepében. Ezúttal viszont egészen más feladatot kapott, rebellisként állt kamerák elé. Ez az első főszerepe Luke Perrynek. A film, amelynek jeleneteit Texasban forgatják, Lane Frost, a legendás vadnyugati cowboy életéről szól. Frost, a rodeók ünnepelt bajnoka 1989-ben, huszonöt évesen tragikus körülmények között hunyt el. Perry azért vállalta el a szerepet, mert, mint mondja, szerelmes a Vadnyugatba, meg azért, mert: „Amerikáról nekem még ma is a cowboy képe ugrik be legelőször. “ Hónapokkal a forgatás előtt Luke kemény* „kiképzésen“ vett részt. Gary Leffew egykori rodeóbajnok volt az edzője. Előbb megtanulta betörni a vadlovakat, majd a hátaslovak idomítását gyakorolta, ezután pedig egy automatabikát kellett megülnie. Ezt azonban hamarosan kiütötte Luke alól egy, Brangus névre hallgató, hétszázharminc kilós hús-vér állat. Egyébként még be sem mutatták a filmet, az ifjú Perryt máris „az új James Dean“-nek nevezték el: egyrészt külső megjelenése, másrészt viharos élete miatt. Luke meséli, hogy az első pillanatban, amikor először ült lovaglóülésben a bika hátán, csak arra tudott gondolni, hogy: „Úristen, hiszen ez egy valódi, élő állat, és én rajta ülök.“ De az edzések végén már olyan magabiztosan „lovagolta meg“ az állatot, hogy az élmény kedvéért az egyik hosszú jelenetben a dublőrt is visszautasította. Bizonyára speciális balesetbiztosítást kötött. „Az újdonsült idomár“ bevallja, hogy nem is volt olyan egyszerű a tanulás, a Beverly Hills 90210 sorozat felvételeire gyakran ment különféle sérülésekkel, zúzódá- sokkal, ám most így utólag az eredménnyel nagyon elégedett. Hivatásos bikaidomárok, amikor akció közben látták őt, azt mondták: olyan fürgén és könnyedén mozog a bika hátán, szemernyi félelmet se mutatva, hogy ha felhagyna a színészettel, akár idomárként is karriert csinálhatna. Luke, aki az ohióbeli Mansfieldben született, és egy kis falusi közösségben nőtt fel, soha nem képzelte volna, hogy miután valóra vált az álma, és színész lett, egy napon újra falura, állatok közé és szántóföldekre vezet az útja. A Gioia alapján: (tallósi) LUKE PERRY 1993. X. 10. hm pp ffljjm
