Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-10-10 / 40. szám
( A Fülekről Losonc felé vezető út mentén, a Kurtánv nevű település határában egy szokatlan stílusú, félkész épület vonja magára az arra utazók figyelmét. Boltíves ablakok, oszlopos tornácok, csonkán maradt torony. Vajon mi lesz belőle? Újkori kastély, családi villa vagy luxusszálloda? A faluból egy keskeny mezei út vezet az épület felé. Pár száz méter után egy festői kis völgyben találjuk magunkat. A domboldalban juhnyáj legel, a néhány családi ház udvarában tyúkok kapirgálnak, a fák árnyékában kacsák hűsölnek. A csöndet csak két kutya ugatása töri meg. Embert sehol sem látni. A „kastély“ a völgy oldalában elhagyatottnak tűnik. A rozoga kerítés, a rozsdamarta kapu, rajta a vastag vaslánccal felerősített lakat azt a benyomást kelti, mintha a telken évek óta nem járt volna senki. Az udvar tele mindenféle kacattal, tégladarabok, törött gipszfigurák, formák, egy régi pléh- kád, edények hevernek szanaszét. Közvetlenül az épület tövében ha- lomnyi deszka egymásra dobálva. A földszinti ablakokon rács, a bejárati ajtón szintén. Életnek szinte semmi jele. Kisvártatva azonban egy alacsony öregúr jelenik meg a kapuban. Ő a „kastély“ tulajdonosa, tervezője, építője egy személyben: Agócs Barnabás. Először bizalmatlanul méreget, mert mint kiderül, nem szereti az újságírókat, ennek ellenére megengedi, hogy közelebbről is megnézzük az építményt. Kalauzolás közben kezdeti idegenkedése is elmúlik, és mesélni kezd életéről, az építkezés körüli hercehurcákról. Agócs Barnabás 1917-ben született a Fülek melletti Bellényben. Gyermekkorától az volt a vágya, hogy szerzetes legyen. Mint mondja, elhivatottságot érzett e pálya iránt. Ezért jelentkezett a Losonchoz közeli vidinai kolostorba, a missziósokhoz. 1938-ban a ferencesek pesti rendházába kerül. A háborü alatt működött Szegeden, Szolnokon és Pécsett is. Ott tanulta a szobrászkodást, a fafaragást, a gipszöntést. 1948-ban tért haza, Szlovákiába.- Magyarországon a kommunisták mostohán bántak a papokkal, szerzetesekkel. Nem akartam meghalni, inkább eljöttem - emlékszik vissza arra az időszakra Barnabás barát. Azonban itthon sem várta jobb sors. A rendeket Csehszlovákiában is feloszlatták, az apácákat, a szerzeteseket elüldözték kolostoraikból, sokukat kényszermunkára hurcolták. Agócs Barnabás szintén több helyen dolgozott az országban, Csehországban a Poldi Kladno munkása volt, szülőföldjén a fúleki Ko- vosmalt sablonosztályán kapott munkát, majd az Agrostav alkalmazta, mint segédmunkást- Egy ideig édesanyjával lakott, de családi házukat a losonc-füleki múút építése miatt lebontották. Akkor hozatott magának egy UNIMO-házat, abban élt egyedül, mint egy remete, szigorúan betartva a rend szabályait. Közben már érlelődött benne a gondolat: építeni fog. Nem is akármit: egy kolostort.-1968-ban, Dubcek alatt kezdtem hozzá. Akkor már nagyobb volt a szabadság, az egyház körül is felengedett a fagy, újra megengedték a vallás szabad gyakorlását. Kolostort akartam építeni, hogy az otthonuktól megfosztott nővérkéknek legyen hol meghúzódniuk. De Dubce- ket hamar leváltották, és vége lett a jó világnak. A kommunisták rám- szálltak: mit akarok ezzel az épülettel, milyen célból építem. Nem akarták kiadni az építkezési engedélyt, merthogy nincs hivatalos tervrajzom. Én magam terveztem, az igaz, de szakember is látta és nem talált benne hibát. A kommunistáknak mégsem tetszett. Különösen a boltíves ajtókat, ablakokat, a loggiákat kifogásolták. Állandóan jártak a nyakamra, hogy rakassam be az ablakokat, távolítsam el az oszlopokat. Egy alkalommal a titkos csendőrök rámtörtek, mindent felforgattak, és végül elvitték 138 szobromat. De akkor sem adtam fel. Agocs Barnabás 1968-tól minden szabad percét az építkezésen töltötte. Szinte hihetetlen, de a falusiak tanúsítják: a majd tizenöt méter magas hatalmas építményt csaknem egyedül, a két kezével építette fel. Csak az alapok és a szintek betonozásához hívott segítséget. Végigjárjuk a földszintet, az első emeletet. A kápolna boltíves mennyezete, a kerengők, a torony, az egész épület struktúrája lenyűgözi). Bármely tanult építésznek becsületére válna. — Minden szabad időmet ennek szenteltem - mutat körbe a falakon a mester. - Hétköznap, ha hazajöttem a munkából, délutánonként, hétvégén egész nap dolgoztam. Volt, ami lassabban ment, volt, ami gyorsabban. A kápolnát például négy napig építettem. Egyedül- Közben még állatokat is tartottam, disznókat, teheneket, csirkéket, kacsákat, pulykákat. Mindenre volt erőm és időm. Ekkora építkezéshez azonban sok pénz is kellett. Agócs Barnabás nem volt gazdag ember. Keresetéből, a szobraiért kapott kis mellékjövedelméből kupoigatta össze az épí- tőanyagravalót. — Soha nem voltam nagyigényú. Úgy éltem én itt, mint egy remete. Kezdetben még ágyam sem volt, a puszta földön háltam. Kocsmába nem jártam, italra, cigarettára, ruhára, egyéb hívságokra nem költöttem. Az élelmet kitermeltem magamnak, azért sem adtam pénzt. Az építkezési anyag sem került sokba, hiszen a java bontásból származik. Csak dolgozni kellett, a munkától meg én nem féltem. Sokat dolgoztam egész életemben. És miért? A semmiért. A kommunizmus tönkretette az életemet. Most már nincs kedvem A Lehet, hogy vendéglő lesz belőle? ◄ Barnabás barát kolostorról álmodott... Méry Gábor felvételei folytatni se a szobrászkodást, se az építkezést. A volt ferences barát megkeseredett, önmagával és a világgal is meg- hasonlott. Tizennyolc éven keresztül dolgozott élete álmának megvalósításán. A tizennyolc év felőrölte erejét, kitartását. A kolostort ő már nem fogja befejezni. A torony, a lépcsők, a közfalak megépítése már másra vár. Az épület ugyanis nyár eleje óta már nem az övé. Az új tulajdonos, a poprádi Maxi-Markt cég állítólag motelt készül benne nyitni. Már nevet is találtak az új létesítménynek: „Barnabás“. A falusiak értetlenül csóválják a fejüket: ez a csudabogár miért dolgozott annyit, ha most eladja a feje fölül a tetőt?- Eladtam, mert már nincs kedvem a befejezéséhez. Nem tudom, mi lesz a sorsa, de nem is érdekel. Én innen már nemsokára elmegyek. Hogy hová? Azt még nem tudom. Lehet, hogy Lévára, lehet, hogy Pécsre, a ferencesekhez. Ott töltöttem életem legszebb éveit... Még az is lehet, hogy újra nekifogok a szobrászkodásnak. Szerettem dolgozni az anyaggal, szép munka volt, s az idegeimet is nyugtatta. Érdekelne bennünket, vajon mennyit fizetett a poprádi cég az épületért. Erre a kérdésre Agócs Barnabás nem hajlandó válaszolni. — Mások is érdeklődtek aztán, de már későn — kerüli meg a kérdést. - A nyitrai Jézus Szíve Társaság, a missziósok, még a rimaszombati romakirály, Farkas is járt itt a feleségével. Máris számolta volna le a pénzt az asztalra, de én nem adtam el neki. Tudják miért? A keze miatt. Olyan rövid, tömzsi ujjai, mint neki, csak a rossz, aljas embereknek vannak... Az apró termetű öregúr az utolsó napjait éli a „kastélyban“. A földszinten berendezett műhelyéből lassacskán hordja ki szerszámait, anyagait, kevéske bútorát, használati tárgyait. Már csak a teherautóra vár, hogy felpakolja cókmókját és elinduljon. Vajon merre vezet majd útja? Assisi Szent Ferenc a legenda szerint naponta a következő imával fohászkodott az Úrhoz: „Istenem, adj elég alázatot ahhoz, hogy elviseljem azokat a dolgokat, amelyeket nem tudok megváltoztatni. Adj elég bátorságot megváltoztatni azt, amit meg tudok változtatni és adj elég értelmet ahhoz, hogy a két dolog között különbséget tudjak tenni.. Élete alkonyán Barnabás barát sem kérhet mást az Úrtól. így talán sikerül majd megtalálnia azt, ami egész eddigi életéből leginkább hiányzott: a lelki békét. S. Forgon Szilvia Álló sor Mészáros Anikó, Páldi György, Jávorka Mónika, Gora Marián, Zsitva Fanni, Kiss Katalin, Lakatos Milán, Babindai Ildikó, Bihari Norbert, Vatascin Péter, Mikecs Dávid Ülő sor Kiss Angelika, Kosa Zsanett, Balázs Gábor, Kurdi Győző, Dobsony Balázs, Cibula Dénes, Házelmayer Anikó Szép Annamária, osztályfőnök Bálint Ernő, igazgató (Prikler László felvétele) A dunaszerdahelyi Gorkij utcai alapiskola I. A osztálya Hátsó sor Ráso Attila, Rásó Péter, Izsák Viktória, Kosa Veronika, Csápay Bernadett, Földes Tímea, Nagy Balázs, Lehocky Erzsébet, Cseh Katalin, Szabó Erika Középső sor Iván Péter, Tükör Csilla, Végh Péter, Borbély József, Tösér István, Kovács István, Pelikán Sándor, Vodnyánszky Mónika, Kiss Tamás, Szedlák Kinga Guggoló sor Gódány Anita, Cséfalvai Péter, Gálffy Mónika, Varga Balázs, Takács Ildikó, Hegyi Péter, Vontszemű Marianna, Hlavác Ilona, Katona Katalin Csölle Teréz igazgató Földes Ilona osztályfőnök-helyettesítő (Vas Gyula felvétele) 10 1993. X. 10 dBiuesB/i
