Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)

1993-10-03 / 39. szám

sten csudája, hogy maradt egy magyar a nagy tatár­járás után. Sajó vizében leli szomorú halálát Béla király is, ha hű vitézei testőrökkel nem védik a tatárok nyílzáporától, s ha erőnek erejével el nem viszik a csata teréről. Két vitéz kétfelől megragadta a király lovának kantárát, a többi meg körülfogta, s úgy mentették meg a király életét, elvágtat­ván toronyirányba, árkon-bok- ron át, hegyeken-völgyeken keresztül. Valahol Torna megyében állapod­tak meg, sűrű ren­getegben: nyomu­kat vesztette az ül­döző tatárcsorda s szegény Bé­la király még egyszer lehajt­hatta fejét az országában. Nem puha párnára, kemény kőre. De nem érezte a kőnek ke­ménységét. Fájt a szíve, majd megszakadt.- Miért nem hagytatok ott - kesergett a király — hadd estem volna a csata mezején én is, mint drága vitézeim! A hű vitézek vigasztalták a királyt:- Ne keseregj, uram, nem veszett el még Magyarország. Velünk a magyarok Istene! A király szomorúan mosoly­gott. Nem hitte, hogy többet föl támad a szép Magyarország. Kimerültén dőlt le, fejét a kőre fektetvén. Álom nem jött a szemére: lelkét gyötörte a nagy búbánat, testét az éhség s a szomjúság. Suttogva mondá:- Adjatok egy csepp vizet! A vitézek, ámbátor maguk is alig tudtak állani a lábukon, ahányan voltak, annyifelé in­dultak a rengetegben, tűvé tet­ték az erdőt, de sehol forrásra nem találtak.- Úgy látszik, a források is kiszáradtak - mondja a király nagy szomorúsággal. — Étlen- szomjan kell elpusztulnom... Látjátok, látjátok, mért nem hagytátok, hogy királyhoz illő­en haljak meg! A vitézek könnyes szemmel hallgatták a király kesergését. Életét adta volna valamennyi egy falás kenyérért. Kétségbe­esetten tekintettek föl az égre:- Ó, uramteremtőm, mutass utat nekünk! S ím, a jó Isten meghallgatta a fohászkodást. Csöndes zú- gás-búgás támadt az erdőben, hasonlatos ahhoz, mikor a fák közt madársereg repül át.- Nézzetek oda! — kiáltott egy vitéz. - Vadgerlicék! Csakugyan egy sereg vadga­lamb húzódott át az erdőn, s csöndes búgással, burukko- lással emelkedett följebb, föl­jebb, egy magas sziklahegynek a tetejére, s ottan leszállóit.- Talpra, vitézek! Másszunk föl a hegy tetejére. Hátha talá­lunk ott galambtojásokat! összeszedték utolsó erejü­ket, s mind neki a hegynek, föl a tetejére. S ím, jól gondolták, a hegy tetején fészkeltek a ga­lambok, s a fészkek tele voltak tojással. A galambok hirtelen felszállottak a levegőbe, de mintha biztatták volna a vité­zeket, búgván, burukkolván:- Vigyétek, vigyétek, nem sajnáljuk. A király félig eszméletlen feküdt, mikor viszatértek, de visszatért ereje, enyhítvén szomjúságát. Drága életét megtartották a galambok. A sziklás hegynek azóta Ga­lamboskő a neve. Nincs mesz- sze Görgő falutól: ha arra jár­tok, nézzétek meg jól, s jusson eszetekbe a szerencsétlen Béla király! Benedek Elek nyomán- Mire jó, ha megtanulod a be­tűket? - kérdezte Pöszke.- Mindent el tudok olvasni, amit leírtak — válaszoltam én.- És hol vannak azok a be­tűk? - kérdezte Pöszke.- A legtöbb a könyvekben van, de mindenütt vannak- mondtam én.- Itt is? - kérdezte Pöszke és körbeforgott az utcán, mert éppen az ABC-ből jöttünk a mamájával. - Itt nincsenek is betűk! Lehet, hogy Pöszke is tudta, hogy az utca is tele van betűk­kel, de úgy tett, mintha nem tudná. Én meg már nem emlé­Tudod-e? Az elektromos áram felfedezését Galvani alapozta meg azzal, hogy észrevette: ha a békacombot réz­dróttal vasrácshoz erősítik, az rán­gatózni kezd. Ö azonban még úgy gondolta, hogy ez annak a bizonyí­téka, hogy az állatok testében elektromosság van. Egy kortársa azonban tovább próbálkozott, és a kísérletet béka nélkül is megis­mételte. Ekkor kiderült, hogy kü­lönböző fémek érintkezésekor ál­lati test közbeiktatása nélkül is keletkezik elektromosság. Ki volt az a tudós, az elektromos áram felfedezője? (EgOyX addasniQ ojpuesagy) MEGFEJTÉS A szeptember 19-ei számunkban közölt feladat megfejtése: sosem, opera, sebes, eresz, maszk. Nyer­tesek: Kupecz Ilona, Rozsnyó; Kiánek Zoltán, Muzsla; Ódor Ni­koletta, Szőgyén; Kuczmann Eri­ka, Lekér; Albert Zsolt, Losonc. keztem, hogy óvodás korom­ban tudtam-e. Megmutattam Pöszkének, hogy mennyi betű van az utcán. A boltokon meg a vendéglő­kön neonból, a kirakatokban kézzel írva, a házak falán fé­nyes táblákon, a kapuk mellett a házitelefonoknál kis keret­ben, a teherautók oldalán szí­nes festékkel, a hirdetőoszlo­pokon, csak soroltam, és nem akart vége lenni. Most jöttem rá, hogy eddig én sem tudtam, hogy mennyi betű van az utcán. — És mire jó, ha ezt a sok betűt mind elolvasod? — kér­dezte Pöszke. Kicsit megijed­tem, hogy most majd azt kéri: olvassam fel neki az egész ut­cát, de szerencsére nem kérte. Csak egyet-kettőt. Egy táblára mutatott a tejbolt ajtaján.- Itt mi van kiírva?- Zárva - olvastam egész folyékonyan.- Hát azt mindenki látja- vont vállat Pöszke -, ahhoz nem kell megtanulni olvasni. A cukrászda elé értünk. A kirakatban egy nagy, kézzel írt tábla volt. Nagyon szeret­tem volna, ha Pöszke megkér­dezi, hogy mi van odaírva. De nem kérdezte. Én kérdeztem őt.- Tudod, mi van odaírva? Pöszke vállat vont.- Biztosan az, hogy diós­mákos beigli kapható. Itt szok­tuk venni karácsony előtt.- Nem! — kiabáltam. — Nem beigli! Hanem az, hogy fagylalt kapható! Pöszke nagyon megörült en­nek, de a mamája nem annyira.- Télen igazán nem kell fagylaltot ennetek - mondta, — és vacsora előtt meg egyálta­lán nem! De addig könyörögtünk, hogy mégiscsak vett nekünk két kis tölcsérrel.- Most láthatod, mire jó, ha az ember tud olvasni - mond­tam Pöszkének, és ő bóloga­tott. Mert jó volt a fagyi. A bal oldali akvárium halai közül csak kettőnek nincsen ikertest­vére a jobb oldaliak között, és a jobb oldaliak között is van két egyke. Melyik a két-két páratlan halacska? IGALAMBOK Kétszáznyolcvan év­vel ezelőtt született DENIS DIDEROT francia filozófus, író, a felvilágosodás egyik vezéralakja. Rejtvé­nyünk fő soraiban egyik ismert gondolta olvasható. Megfejtés­ként azt kell bekülde­ni szerkesztőségünk címére (Redakda ÚJ SZÓ, Pribinonva 25., 81915 Bratislava) legkésőbb október 8- ig. A levelezőlapra vagy borítékra feltét­lenül írják rá a KE­RESZTREJTVÉNY jel­igét. A helyes meg­fejtők közül - sorso­lással - hárman 300-300 korona pénzjutalomban ré­szesülnek. Készítette: LÓRINC LÁSZLÓ A szeptember 19-én közölt keresztrejt­vény helyes megfejté­se: „A sárkány fogai, A mocsár, Petróleum, Alkohol, Olaj, Le­tűnt világ, Jimmie Higgins.“ 300 koronát nyer­tek: Szabó Mihály, Perbete; Angyal Pál- né, Béna; Nagy Ildi­kó, Körtvélyes. 18 1993. X. 3.

Next

/
Thumbnails
Contents