Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)

1993-10-03 / 39. szám

VASÁRNAPI KRIMI 19 1993. X. 3. A Szlovákia-szerte gomba módra megszaporodott vendéglátóipari egységek között óriási különbségek észlelhetők kivitelben, minőség­ben, a vendéglátók hozzáállásában egyaránt. Vannak éttermek, ame­lyeket a kiváló ízű étel, vagy a terem hangulata miatt látogatnak szí­vesen a vendégek. Körkérdésemre számos ismerősöm - aki rendsze­resen étteremben étkezik - azt állította, romlik a minőség, s a fővá­rosban egyre kevesebb helyen lehet kulturált körülmények között, aránylag tisztes felszolgálás és árak mellett jót enni Kiváló minősí­tést csak nagyon megfontoltan osztogattak, s az egyik „díjazott” helyre az N-clubot sorolták. Egymástól függetlenül, egyhangúan. - N-club? Erről nem is hallottam - próbáltam kutatni emlékezetem­ben, de erőlködésem hiábavalónak bizonyult. - Számoltunk vele- mondták, s az ismert szólás „A lámpa alatt van a legnagyobb sötétség” elhangzása után felvilágosúottak, hogy az N-club, Uletve étterem az újságírókat tömörítő szindikátus épületében található, (Pozsony, Zup- né námestie 7), s már nem csupán a szakmabeliek, hanem bárki láto­gathatja. S. Frankó Zsuzsannánál, az ét­terem bérlőjénél érdeklődtem, mi­ért, mikor és hogyan kezdett vál­lalkozni?- Szüleim, 14 évesen, nem en­gedtek el Pöstyénbe a vendéglátó- ipari szakközépiskolába, pedig ez volt minden vágyam. Ezért amint lehetett, 1989-ben részt vettem egy átképző tanfolyamon, s folya­matosan, különböző helyeken megszereztem a szükséges gya­korlatot. Aztán megtudtam, hogy az újságírószövetség bérbe adja éttermét, s pályázatot hirdet. A pályázati munka leadásának ha­tárideje másnapra esett. Bár nem láttam előre, mibe megyek bele, tervezetemet benyújtottam. A fel­tételek elég meredekek voltak, a majdani bérlőt kötelezték az üze­mi étkeztetés biztosítására is. Mi­után megkaptam a bérleti jogot, belefogtam az átalakítási mun­kákba. Azt tudtam, hogy a füstös klubból színvonalas éttermet kell varázsolnom. Bár a szindikátus villanyvezeték-cserét végeztetett és festetett, volt munkám bőven. Fel kellett újítani - kárpitozással - a székeket, új bárpultra, szőnye­gekre, tányérokra, poharakra és abroszokra, de legfőképpen kor­szerű konyhai berendezésre volt szükség. Ugyanis elhatároztam, hogy a látogatókat gyomrukon ke­resztül édesgetem, szoktatom az étterembe. Tavaly április 16-án nyitottam, és szombat, vasárnap kivételével reggel tíztől este tízig fogadjuk a vendégeket. A közel másfél év alatt kialakult a vendégkörünk, a szemközt ülésező parlamenti kép­viselőkből, a közeli minisztériu­mok alkalmazottaiból, a médiák dolgozóiból tevődik össze. Külön örülök annak, hogy sokan csak úgy, kíváncsiságból látogatnak meg, majd itt tartják pl. avatásu­kat, ezt követően esküvőjüket, vagy a nagyobb családi ünnepe­ket is. Aki úgy érzi, pénzéért a ma­ximumot kapja, s ráadásul figyel­mesek is hozzá - ami, persze, elen­gedhetetlen követelmény - vissza­tér. Főleg, ha jó a konyha. Zsuzsanna asszonytól, miután belelapozunk az étlapba, megtu­dom, hogy 15-féle ételből válogat­hat a vendég - s étvágya vagy pénztárcája szerint - rendelhet 100 vagy 150 grammos húsadagot. El­mondta azt is, megnőtt az üzemi kosztosok száma, ám a konyha kis kapacitása korlátokat szab. Méry Gábor felvételei- Nem állítom, hogy ezzel az ét­teremmel valamikori álmom va­lóra vált, ugyanakkor örömmel tölt el az elégedett vendég látvá­nya. Hálám, megbecsülésem jelé­ül a visszatérő látogató kedvez­ményben részesül. A világ fejlett országaiban ez a szokás. S az is, hogy ha netán téved a szakács, a pincér, s nem a megrendelt ételt készíti el, a tisztelt vendégtől elné­zést kérek, a saját vendégemnek tekintem, és állom a számlát. Beszélgetés közben kiderül, hogy a vendéglátós élete a hazai viszonyok között egyre nehezebb, hiszen ma már mindenki meggon­dolja, mit, hol és mennyit fo­gyaszt. Tavaly, mivel anyagilag talán jobban álltak az emberek, szép forgalmat bonyolítottak le, az idén nem rózsás a helyzet. A tulaj­donosnak viszont fizetnie kell a bérleti díj teljes összegét, és az al­kalmazottak fizetését is. Ezért Zsuzsanna gyakran maga vásárol be, ha kell, vagy akár mosogat is.- Nincs semmi vész, nem csüg­gedek. Az élet nem tömör gyö­nyör. Hiszem, hogy nem itt fogok megöregedni. Egy igazi, saját, elegáns éttermet szeretnék, ame­lyet varázsa, hangulata és a fel­szolgált ételek íze miatt látogat­nának a vendégek. Úgy tervezem, hogy 40 éves koromig álmomat megvalósítom. Van még 12 évem... (péterfl) Póréhagyma-krémleves A póréhagymát felkarikázzuk, bőséges vajon megpirítjuk, kevés vízzel felöntjük és addig főzzük, amíg puha nem lesz, majd szitán áttörjük. Egy liter tejet teszünk hozzá, felforraljuk, sóval, bors­sal, esetleg vegetával ízesítjük. Száraz zsemlekockát megpirí­tunk, azt tesszük a levesbe, miu­tán már kitálaltuk a tányérokba. Csirke-krémleves A csirkét sós vízben áztatott, szárított gombával, őrölt fekete borssal puhára főzzük. Ha puha, kicsontozzuk, majd a húslét ol­vasztott vajon készült rántással besűrűsítjük, két dl édestejszínt adunk hozzá, mogyorónyi friss vajat és sok apróra vágott petre­zselyemzöldjét, a lét simára ke- veijük (mixeljük), beletesszük a csirke kockára vágott húsát (egy­tálétel). Tengerész Hozzávalók: (6-8 személyre): 1 kg sertéscomb, 2 nagy vörös­hagyma, 4 dl víz, egy konzerv, vagy 20 dkg sampinyongomba, 1 konzerv zöldborsó, 1 leveseska- nál mustár, 1 és 1/2 dl kecsup, csípőspaprika ízlés szerint, kevés cukor, só, bors, őrölt piros papri­ka + 1 hagyma. A sertéshúst kockákra vágjuk, a két nagy hagymát olajon meg­pirítjuk, és a húst addig dinsztel- jük, míg fehér nem lesz. Felönt­jük a vízzel, fűszerezzük és puhá­ra főzzük. Ezután tesszük bele a gombát és a zöldborsót. A legvé­gén az egy karikákra vágott hagymát. Még 15 percig főzzük. Nagymamám almáspitéje Hozzávalók: 25 dk vaj (marga­rin), 30 dkg félgrízes liszt, 2 tojás sárgája, 1 evőkanál savanyú tejfel, egy kanál tört cukor. A felsorolta­kat tésztává gyúrjuk, kétfelé oszt­juk. Az egyik felét tepsi aljára tesszük, rá a következő tölteléket. Másfél kiló almát megtisztítunk, le­reszelünk, adunk hozzá 2-3 kanál kakaót vagy olvasztott csokoládét, 15 dkg vagdalt diót (mogyoró, mandula), 1 vaníliás cukrot, kevés tört fahéjat, cukrot ízlés szerint és a két tojás felvert fehérjét. Tetejére ráborítjuk a tészta másik felét, tej­fellel megkenjük, villával megszur- káljuk, rózsaszínűre megsütjük. Csak hidegen szabad szeletelni. Cathy Jordan jóformán még be sem húzta maga mögött az ajtót, Jack felegyenesedett a he verőn, mint egy fellngerelt kobra:- Hol voltál Ilyen sokáig? - sziszegte. Cathy nem sietett a vá­lasszal.- Pokoli a hőség, hát beül­tem egy kávéházba és enge­délyeztem magamnak egy óri­ási adag fagylaltot - mondta tétovázva.- Te megbolondultál, hi­szen a környéken hemzseg­nek a rendőrök!- No és? Engem nem keres­nek! - Ez ugyan csekély vi­gasz volt Cathy számára, de legalább akkor hagyhatta el ezt a lakást, ahol rejtőzköd­tek, amikor akarta. A bankrab­lásnál férfinak volt öltözve, határozott hangon Jackhez fordult:- Add ide a részemet! El akarok menni, el ebből a re­ménytelen életbőll És minde­nekelőtt tőled! Jack előbb megütközve né­zett rá, aztán nevetésben tört ki:- Te nem vagy normális! Komolyan azt hiszed, hogy csak úgy elengedlek? - összeszorított ököllel közele­dett Cathy felé. De mielőtt üt­hetett volna, a lány felkapta az asztalon heverő pisztolyt és meghúzta a ravaszt... Jack elvágódott Akkor tu­datosította, mit tett Pánik­szerűen felkapta a pénzzel teli táskát és kirohant a lakásból. Célja, az állomás csak négy utcányira volt- Hová, kisasszony? MIKÉ ANDREWS Végállomás Miami így a rendőrség két férfit kere­sett, nem pedig egy párocs­kát.- Ha nem vesztetted volna el a fejed és nem kezdesz lö­völdözni, mint egy őrült, most nem kellene ebben az odúban rejtőzködnünk. De neked le kellett lőnöd a pénztárost! Jack dühösen felmordult:- Add ide az újságot és csi­nálj valamit ennll Cathy megvető pillantást vetett a partnerére.- Az idegeimre mész a ba- sáskodó viselkedéseddel, éppúgy, mint ez a lakásnak nevezett lyuk. Mikor megyünk már el innen végre? Jack megtapogatta az állát Egész héten nem borotválko­zott- Még pár nap és egész ren­des szakállam lesz.- Felőlem akár itt is rohad­hatsz, de én már egy napig sem bírom tovább - tiltako­zott Cathy. Jack felugrott és átölelte.- Ne légy Ilyen rosszkedvű. Gondolj azokra a gyönyörűsé­ges bankókra, amelyek most már a mieink. Kilencvenezer dollár kitart egy ideig. Éppen ez dühítette Cathyt A ruhásszekrényben egy tás- kányl pénz volt Égett a vágy­tól, hogy mielőbb elkezdhes­sen költekezni. Jack végre elengedte, ismét felvette az újságot és vissza­feküdt a heverőre.- Ez nem lehet Igazi - kiál­tott fel és hangosan olvasni kezdett - "Alberta Mason nagyszabású estélyt rende­zett. Hosszabb Időre elhagyja a barátait Miamiba utazik sza­badságra, amíg milliomos fér­je üzleti úton lesz Európá­ban...”- Mi ezen olyan érdekes? - kérdezte a lány paprikásán.- Gyere Ide és nézd meg. Ez a Mason asszony ponto­san a te hű képmásod. Mint két Iker... Cathy kedvetlenül vette át az újságol Jack vigyorogva figyelte:- Igazán szólhattál volna, hogy ilyen tehetős nővéred vanl A lány a fejét csóválta és bi­zalmatlanul nézegette a fény­képet.- A hölgy csakugyan a meg­szólalásig hasonlít rám. De ha a nővérem lenne, akkor most nem ücsörögnék Itt veled... Egykedvűen letette az újsá­got és ismét belemerült az ál­modozásba. Az álmaiban Jacknek nem jutott hely. Mi Is várna rá az ő oldalán? Állan­dó menekülés egyik városból a másikba. Esetleg egypár szép nap, de ha elfogy a pénz, ml lesz tovább? Megint bank­rablás? Jack mellett neki nincs jövője. Legfeljebb a rá­csok mögött Végre bátorságot vett és Cathy hirtelen nem tudott válaszolni a kérdésre. Aztán kapcsolt:- Miamiba. Egy jegyet kérek Miamiba - felelte meg­könnyebbülten. Megérkezése után keresett egy szerény motelt Mielőtt egy jobb szállodába költözne, megfelelően fel kell öltöznie. Miután a ruhatárát felszerelte, megjelent a Beach Star Szálló halijában.- Örülünk, hogy ismét meg­tisztel bennünket asszonyom- fogadta a portás, mintha már régen Ismerné. Formalitá­sok nélkül megkapta az előkelő apartman kulcsát Cathy ugyan csodálkozott de úgy gondolta, Itt ez a szo­kás, az ilyenfajta szállodák­ban így fogadják a vendége­ket Az első napok mintegy álomban teltek el. Cathy él­vezte a szabadságot és a fényűzést A harmadik éjszakán, ami­kor feldobott hangulatban visszafelé tartott az éjszakai lokálból a szállodába, észre­vette, hogy két férfi követi.- Kérem, jöjjön velünk, ne csináljon semmilyen feltűnést- mondta az idősebbik halk, de határozott hangon, és megragadta a könyökét Cathy reszketni kezdett Ezekkel a szavakkal tartóztat­ják le a gyanúsítottakat De hogy találták meg? Semmi­lyen támpontjuk nem volt, amelyik összefüggésbe hozta volna a bankrablással... Míg lázasan gondolkodott betuszkolták egy sötét limu­zinba. Nem rendőrkocsi volt tehát a két férfi sem rendőr.- Mit akarnak tőlem? - kia­bált Cathy kétségbeesetten, miközben az autó kifelé szá­guldott a váróéból.- Ne kiabáljon, itt úgysem hallja senld, Masonné asszony... Cathybe mintha villám csa­pott volna. Láthatóan a tár­saságbeli hölgynek vélték. A férfiak tehát emberrablók, akik váltságdíjat akarnak érte!- Rettenetes hibát követnek el. Én nem vagyok Masonné. Csak hasonlítok rá. Cathy Jordánnak hívnak.- Én pedig Abraham Lin­coln vagyok - felelte a volán mögött ülő férfi és lefékezett A másik durván kirántgatta a hátsó ülésről és pisztolyt vett elő.- Az istenért, nem vagyok Masonné! Miért teszi ezt?- Azért Masonné asszony, mert a férjétől feladatul kap­tuk, hogy szabadítsuk meg költséges és kellemetlen fele­ségétől... Az utolsó szavakat Cathy már nem hallotta. A gyilkos hivatásos volt Már az első golyó halálosan talált. Fordította: f. m. m ¥ * sw-

Next

/
Thumbnails
Contents