Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)

1993-10-03 / 39. szám

Ki teremtette a világra a Draho- tát? Drahota Isten fia és mindnyájan Isten fiai vagyunk.

Szereti az Isten Drahotát? Az Isten szereti Drahotát, édes ködökből él, az édes ködöket teremtette neki és a Drahota ezért szereti az Istent.

Mivégre teremtette a Drahotát az Isten? A Drahotának el kellett jönnie a világra, üres helye lenne neki a földön, ha meg nem született volna.

De a Drahota megszületett egy karsztbeli faluban — az apja nevét senki sem tudja, de azon a napon megszületett egy kecske is. A kecskével sok baj volt, a Drahotával kevés.

Kora fiatalságában a világon és körülötte, meg vele, mi sem történt. A nap sütött, ha meleg volt, a hó esett, ha hideg volt. Ennivaló mindig kevés akadt, egyáltalán, a Drahota mindig meg tudott volna enni többet is, jobbat is, mint amennyi adatott neki. De ez nem jutott soha eszébe.

Egy napon meghalt a nagyanyja, egy másikon az anyja. A kecske megmaradt.

Akkoriban beszélt egy emberrel, aki sok mindenfélét mesélt el neki. Hogy van egy másik föld is, amit Amerikának hívnak. Ott mindenki jóllakik.

Miután az anyja meghalt, egyre kevesebbet adott neki enni az Isten.

Drahota elfelejtette megkérdezni az Istent, hogy miért. Egy kicsit érthetetlen volt a dolog, egy kicsit zavarossá fordult minden, és így épp jókor beszélt az a valaki neki Amerikáról.

Amerika ad enni, ha az Isten elfeledkezett róla. Lehet, hogy Amerika és az Isten egy és ugyanaz, csak az emberek hívják kétféleképp. Öt is Károlynak hívja, aki jóban van vele. Persze, aki oly messze lakik, az csak Amerikának hívja, akik közel: Istennek.

Ez az okoskodás nem épp logikus, de amint mondtam, Drahota akkoriban nagyon éhes volt és ettől zavaros is lett a feje szegénynek.

Drahota tehát elindult, hogy megkeresse Amerikát, azaz az Istent. Ekkorára már harminchárom évet élt le az életéből, de a hegyen túl még nem járt és így könnyen vélhette, hogy a hegyen túl esetleg már rögtön Amerika kezdődik.

A kecskét odaadta a tanácsért valakinek, vágott magának egy mogyorófabotot, becsukta a viskója ajtaját lakattal, a kulcsot zsebrevágta és elindult.

A Drahota a rövid készülődés után elindult és túlért a hegyen. Amerika nem volt ott, de kapott jó szóért és egy kis munkáért kenyeret. Amikor megvolt a kenyér, továbbállt, ment az országúton, ment egy nagy folyó mellett, ott másképp beszéltek, de a munkájáért mindig adtak kenyeret.

És most jött a csodák ideje. Látott vasutat, hajót és városokat. Mindenütt megkérdezte, hogy ez-e Amerika? Hát persze, hogy nem volt Amerika, hanem csak Budapest volt, meg München volt, meg Frankfurt volt, meg Stuttgart volt, meg Hamburg volt. Itt már pozitív feleletet kapott, nem úgy mint másutt, hogy menj jobbra, menj balra, látod ezt a jegenyefát, ott kezdődik. Itt úgy mondták, hogy a tengeren túl van és tényleg, nem messze látszott a tenger. A tenger nagy víz, haragos és zöld.

Drahota nem kérdezte meg, hogy a tengeren át milyen út

vezet, de úgy gondolta, el kell indulni a tenger mellett, lesz valahol talán egy átjáró rajta.

De nem volt.

És így jutott el Szentpétervárra, ahol jobban megértették, mint eddig.

Mihályi Ödön

Drahota persze itt is érdeklődött Amerika után. Valaki megerősítette hitében, hogy a tenger mellett kell mennie és így eljut valahol a szélén egy helyre, ahonnan a legközelebb.

Pétervárott megpihent, de Pé- tervár nem Amerika, és így tovább kellett mennie. Az irányt már nem tudta biztosan, csak a tengert nézte, ment, ment, hosszú időn át, ahol segített dolgozni, ott kapott kenyeret, vagy néha mást is. A vidékek ismerősek voltak, néhol egy-egy paraszt meg is ismerte, de Drahotának ez egyáltalán nem volt gyanús, ő csak a tengert nézte, és bízott az emberekben és Amerikában.

így jutott vissza Hamburgba. És végre hosszú, tizenötéves vándorlás után találkozott egy becsületes orosz emberrel, aki megmagyarázta neki, hogy Amerikába egy út vezet, ez is hajón, a hajóra felszállni pedig csak annak szabad, aki pénzért, sok-sok pénzért jegyet vált, hogy utazhasson a hajón.

Drahotának honnan lett volna pénze? Ö nem gyűjtött sohase pénzt, sőt a munkájáért se kapott soha. Hanem Drahota mit sem tudott. Legfeljebb a trágyát hányta ki az istállóból, vagy a saijút tudta kaszálni.

És ekkor Drahota nagyon szomorú lett. Kétségbeesett. Hát gyalog nem lehet Amerikába jutni?

És Istenhez lehet? Istenhez lehet.

Ekkor Drahota csalatkozott az emberekben. Az emberek biztosan becsapják, mert ha Istenhez eljut az ember gyalog, Amerikába is el kell jutnia. Drahota visszafordult a szárazföld felé. És volt Berlinben, Leipzig- ben és Prágában.

És vándorlásainak tizenötödik évében eljutott Oderbergbe. Oderbergben leült egy padra és érezte, hogy már nem tud sokáig vándorolni. Nem bírja a lába. Oderbergben rengeteg katonát látott - és azt mondták, háború van.

Drahota így ült a pádon és nézte a katonákat. Észre se vette, hogy egy asszony ült le mellé. Az asszony evett és Drahota éhesen nézte.

És Drahota megkérdezte az asszonyt, hogy honnan jön és hova megy?

— Amerikából — mondta az asszony és hazamegyek.

Drahota az asszonytól megtudta, hogy Amerikába nem érdemes elmenni. Ezen valahogy nem is csodálkozott. Amerikában a munkáért pénzt adnak, az igaz, de ott sem több a kenyér, mint errefelé.

Az asszony valahol Lemberg mellett volt otthon. Oda már nem engedték, mert a háború épp ott folyt le, és így tanácstalanul leült egy padra Oderbergben és gondolkozott a sorsán, a jö- vőjén.

Mindezt keresetlen és egyszerű szavakkal elmondta Drahotának.

A Drahota is ilyen szomorú dolgokon törte a fejét. Amerikába nem érdemes menni, viszont nem tudta, hogy hová érdemes.

Az asszony rövidesen megértette Drahotát, aki bevallotta, hogy a hazájában van egy házacskája és a hegyeken mindig akad kecske őrizni való. Bizonyságképp kihúzta a zsebéből házának kulcsát.

Az asszony ezer koronával jött meg Amerikából. Abból lehet egy kis kaszálót venni, meg két tehenet.

így nem volt semmi akadálya többé, hogy az asszonyt Drahot- kának, azaz Drahotánénak hívják ezentúl.

Drahota tehát ismét elindult, ezúttal hazafelé asszonnyal és ezer koronával. •

Mentek, mendegéltek, eljutottak mifelénk, Kassa mellé.

De Drahota épp itt, Sárosbog- dány faluban rájött, hogy ő képtelen tovább gyalogolni.

A faluban szállást kértek és megpihentek. A szállásadót Szabolnak hívták. Derék ember, Isten tartsa meg az egészségét.

Szabol azt ajánlotta Drahotának, ne menjen ilyen háborús időkben haza, ki tudja, mi történt azóta arrafelé. A földesúr, a pán Schwarz híján van béreseknek, mindenkit katonának vittek — talán felveszi a Drahotát.

Azóta elmúlt tíz esztendő. A Drahota is él, a Drahotka is él Bogdányban, egészségben és megelégedettséggel.

A minap kaptak egy üszőért 200 koronát.

Talán a karsztbeli ház is ép még. A kulcsát Drahota mindenesetre máig is megőrizte.

(1930)

A novellát a Tudósítás egy ország elvesztéséről című kötetből közöljük. A csehszlovákiai magyar elbeszélők műveit tartalmazó könyv Tóth László válogatásában a Széphalom Könyvműhely gondozásában jelent meg 1992-ben.

reg m

és att hogy hogy mi let attól i ő lehi s mik hogy

egyszi elporl az öle tétovi pikket míg fi a régi lassú 1 s amil s úgy mexik tétova

nyár t a por - pan ültünl vagy í valaki valaki

A verseket a (Tamás Tímt kötet a Krítei

Hétfőn este az árudavezető összehívta az összes elárusítót, s azt mondja:

— Barátaim, holnap rejtett kamerával fogják filmezni önöket.

Ennek természetesen megörültünk, s kérdezzük:- Hát az mi?

Megmagyarázta:

— Ez olyan új filmkészítési módszer, amikor önöket úgy veszik filmre, hogy önök nem is tudnak róla. Tehát mindenki normálisan viselkedik. Hogy ez minek lesz, azt nem mondták. Lehet, hogy a tévéhíradóba, lehet, hogy egész estét betöltő film lesz belőle... S az illető, aki telefonált nekem, arra kért, hogy önöknek ne szóljak erről. Tehát viselkedjenek úgy, mintha nem tudnának semmiről sem. Értik?

Hogyne értenénk! Minden érthető volt. Az árudát kitakarítottuk, ragyogott minden, a kirakatot kidíszítettük... Az alkoholos, italok osztályára konyakot hoztunk a raktárból a borok közé, a hal- készítmények részlegére friss fagyasztott tengeri halat. A húskimérés pultján feliratot helyeztünk el: A marhát jelenleg dolgozzák fel. Tehát felkészültünk.

Este megnyiratkoztam, megfürödtem, s mondom az asszonynak:- Reggelre készítsd ki a fehér ingemet meg a csíkos nyakkendőmet, rejtett kamerával fognak filmezni minket.

Másnap mindnyájan kiöltözve jelentünk meg az üzletben, mintha ünnep lenne. Az elárusítók nyakkendőt, a nők szvettert vagy blúzt viseltek. Zina, a pénztárosnő francia kölnivel illatosította magát, ami nagy szamárság volt, hiszen a film nem illatozik.

Valamennyien mosolygunk, udvariasan beszélünk, úgy bánunk a vevőkkel, mintha a rokonaink lennének. Csupa „kérem szépen“, „szíveskedjék“, „szíves engedelmével becsomagolom“ — és egyéb badarságok...

A vevők úgy néznek ránk, mintha bolondok lennénk, egyáltalán nem értik, mi ez. Aztán Zina kihajol a pénztárból, s odasúgja a sorban álló embereknek:- Ne tolakodjanak, kérem. ViselkedGrigorij Gorin

tűk az árudát, a gyümölcsök k tünk néhány narancsot, a füsti közé száraz szalámit, a halakat osztályra néhány plakátot. Teh; szültünk, és várunk...

Igen ám, de délután rengeteg v az árudába. A rejtett kamera hí: san terjedt, s mindenki ki akarta 1 ni az alkalmat, hogy vásárol s udvarias kiszolgálásban van Egyes vevők el is túlozták a dol|

Az egyik idős asszony azt nekem szemtelenül:

jenek rendesen. Rejtett kamerával filmeznek minket.

A vevők ezt nyomban megértették, elcsendesedtek, barátságosan viselkedtek, előre engedték egymást a sorban. Az alkoholos italok osztályáról a részegek gyorsan odébbálltak, csak öt-hat férfi maradt ott. Ők csendben álldogálnak, paradicsomlét iszogatnak, s a nemzetközi élet eseményeiről beszélgetnek ...

Röviden: délig ebben a kivételesen feszült légkörben dolgoztunk. Akkor odajött az árudavezető, és azt mondja:

— Barátaim! Ne mérgelődjenek! Telefonáltak a filmstúdióból, hogy most nem jöhettek, délután lesz a filmforgatás.

Pihentünk tehát egy kicsit, gyorsan kiszolgáltuk a vevőket, ismét kitakarítot— Kérem, mit ajánlana nekem levesbe?

„Máskor majd megmondanám hogy mit ajánlok, te madáriji - gondolom magamban. De mi nem mondhatom, sőt, úgy teszek ha gondolkodnék, kimondottan a kamera számára, s ezt mondom:

— Ezt a csontosabb darabot aj asszonyom. Temérdek lipoidot és savat tartalmaz.

Szóval kész cirkusz!

Estefelé ismét megjelenik az ái zető, s ezt mondja:

— Telefonáltak a filmstúdióbi nem forgattak nálunk, holnap a rejtett kamerával.

Ismét kiöltöztünk, dolgoztunk,

Összeállította: Mislay Edit

Reich Károly rajza