Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)

1993-06-13 / 23. szám

Jerzy Korolec professzort két éve nevezték ki a Lengyel Köztársaság pozsonyi fókonzulátusának élére. Hónapokig gondolkodott, mielőtt igent mondott a felkérésre. Azután a felkészülés ideje következett. Hi­hetetlen feszültségekkel teli időszak volt! Egyrészt rendszeresen előadott a lublini egyetemen, és Varsóban a Filozófiai Intézet munkatársaként szintén kötelességei voltak - más­részt készült a diplomáciai szolgá­latra. Két éve, húsvét után érkezett Pozsonyba és... alig találta meg a főkonzulátus (ma már nagykövet­ség) épületét. (,,Ezek az utcák any- nyira tekergősek!“) • Két év elteltével milyennek látja a társadalmi változásokat? Milyen hasonlóságokat, illetve különbségeket lát itt és Lengyel- országban?-A gazdasági változások Len­gyelországban erősebben érződ­nek, több minden történt. - A diplo­mata ennek okát abban látja, hogy Lengyelországban mindig is létezett magánszektor. Ennek ellenére úgy véli, legalább tíz év szükséges ah­hoz, hogy úgymond normális me­derben folyjon az élet. - Itt nehezeb­ben állnak át a magánvállalkozásra, mint nálunk. Úgy vélem, nagyobb a gazdassági óvatosság... Kezdet­ben hiába kerestem például magán- pénzbeváltót. Lengyelországban ré­gen vannak ilyenek. Egyvalami azonban lehetséges: itt nem lesznek akkora társadalmi feszültségek, mint Lengyelországban. Annak ellenére, hogy a szlovákok és a lengyelek genetikailag közel A professzor 1965-ben járt először Prágában; a Cseh­szlovák Filozófiai Intézet hívta meg mint a középkori történelem professzorát néhány hónapos tanulmányútra. Akkor találkozott Pavel Épunar és Frantisek Smáhel történészekkel. Utóbbi hatvannyolc után villamosvezető lett... nálunk egyikük sem publikálhatott. Az olyan törté­nelemkutatás, amely nem az akkori politikai szemszögből vizsgálta a középkort, nem volt kívánatos de Lengyel- országban igen, ott adták ki Smáhel professzor könyvét. A neves tudóst nyugati országokba nem engedték ki, viszont az UNESCO égisze alatt tartott lengyelországi (szocialista országok!) konferenciára igen... Jerzy Koro­lec professzor jóízűen meséli azt az abszurd helyzetet, amikor Smáhel történészt Varsóban, az olasz követség fogadásán - merő udvariasságból - a csehszlovák nagy­követ mellé ültették... Smáhel professzor a kínos szituá­ciót így enyhítette: „a szerepünk ugyanaz, ön a nagykö­vetséget vezeti, én a villamost...“ ség között nincs határátkelő, erdei ösvényen jöttek. • Lengyel diákok tanulnak Szlovákiában? Milyen egyete­meken?- Jelenleg mintegy harmincán ta­nulnak itt, elsősorban az orvosi ka­ron, a műszaki egyetemen keveseb­ben, mint azelőtt. A nagykövetségen egy alkalmazott gondjukat viseli, ki­rándulásokra járnak... Tízen tanul­nak a Matica slovenská ösztöndí­jával. • Hány lengyel él Szlováki­ában?- Valamikor, a tizenkilencedik században sok lengyel élt itt. Nagy- mihály közelében van egy falu, amelynek az építészete teljesen el­tér a szlovák falvak építészetétől, ugyanolyan, mint Lengyelország­Beszélgetés Jerzy Korolec professzorral, a Lengyel Köztársaság pozsonyi nagykövetségének vezetőjével állnak egymáshoz, mégis jelentős különbségek vannak köztük. Az, hogy a szlovákok a Osztrák-Magyar Monarchiában együtt éltek a magya­rokkal és németekkel, rányomta a bélyeget a kultúrájukra. A német pontosság felismerhető a jobb mun­kaszervezésben, a pontosságban. Lengyelországban a háború után a társadalmi struktúrák megsemmi­sültek, az ország elvesztette terüle­tének egyharmadát, nagyobb volt a migráció faluból városba, keletről nyugatra, mint itt... Hajtóvadászat indult a szakmunkásság egy rétege ellen, amely bizonyos értelemben véve a munka kultúrájának hordozó­ja volt. Itt megmaradtak a foglalko­zások. Szlovákiában a magasabb munkakultúra segíti majd legyőzni a krízist. De a képzelőerőt illetően a lengyelek vannak előbbre. • A nyolcvanas években igen­csak rossz volt a kapcsolat a két ország között...- Nézze, a két ország, a kormá­nyok, a politikusok közötti és az emberek közötti kapcsolat nem egy és ugyanaz. Amikor én idejöttem, ez már megváltozott. • A propaganda jól dolgozott, hiszen még nyolcvankilenc-ki- lencvenben is nyilvánosan tilta­koztak a határ megnyitása ellen, mondván, a lengyelek kivásárol­nak bennünket.-Ez a hivatalos propaganda eredménye. Bár az is igaz, hogy bizonyos mértékben mi magunk is okot adtunk erre, egyesek nem min­dig úgy viselkedtek, ahogyan kellett volna. De jártam a chyznái határát­kelőhelyen. A szlovákok tömegesen járnak át vásárolni, és a lengyel kereskedők a kezüket dörzsölik örö­mükben. • Hány határátkelőhely műkö­dik Szlovákia és Lengyelország között?- Valamikor - az intervenció előtt sok volt. Most nyolc van. Több kelle­ne, de ez pénzkérdés is. Jó példa viszont akad: a hivatalos határátke­lőkön kívül is megnyitják a határt egy-egy alkalomra. Tavaly Lesnica és Czarnica között búcsújárók akar­tak átjönni. Este telefonáltak, hogy másnap reggel jön a körmenet. Vé­gül sikerült a lehetetlennek tűnő ké­rést elintézni - kedvezően. És azt is, amikor gyermekcsoportok Újsolyból jöttek fellépni Novotba. A két hely­ban, de lengyelül már senki sem beszél ott, viszont a hagyományok megmaradtak. Konzuli útlevéllel két- ezervalahányan élnek itt, s a len­gyel kisebbség hat-hétezerre te­hető. • Párkányban a volt Lenin- szobor helyére a városi önkor­mányzat az 1683-as csata és So­bieski lengyel király emlékművét szeretné elhelyezni. Tudomásom szerint az önkormányzat önökhöz fordult segítségért.- Az önkormányzat egy nagymé­retű lovas szoborra gondolt. Ilyet nem áll módunkban a városnak ajándékozni. Ellenben egy Sobieski- mellszobor másolatát igen, s ha el tudják valahol helyezni, szívesen nekik adjuk. • Milyen változások vannak a külképviselet életében most, hogy a főkonzulátusból nagykö­vetség lett?- Lengyelország az elsők között ismerte el Szlovákiát. A nagykövet­ségünk egyelőre még nem bővült, de a munkánk sokkal több lett. Kopasz-Kiedrowska Csilla Prikler László felvétele A TÚLBUZGÓSÁG SEM ÉRDEM A környezetbarát SCHANDA cég Szlovákiában Bár a külföldi töke nem nagyon kényezteti el Szlovákiát, akadnak nyugati cégek, amelyek szilárdan megvetették lábukat hazánkban. A Schanda Agentur osztrák magáncég is e vállalatok közé tartozik. Menyhárt Tibor - aki másfél évtizedig mezőgazdasági mérnökként a Dunaszerdahelyi járásbeli Dunatókési Állami Gazdaságban dolgozott, majd a Semex vállalati, később vezérigazgatója lett - két évvel ezelőtt felkereste Schanda úr, a cég tulajdonosa. Felajánlotta neki, alakítsa meg a cég csehszlovákiai kereske­delmi kirendeltségét. Menyhárt Tibor az ajánlatot elfogadta, s a Vágújhely melletti potvoricei központtal kiépítette a cég kapcsolatait cseh és szlovák partnerekkel, s a volt Szovjetunió országaiban is számba vette a piac lehetőségeit. A fejlett nyugati államok, a jöve­delmező cégek tevékenysége vala­hol követendő példaként motoszkál bennünk. Milyen elvárásoknak kell megfelelnie egy hazai szakem­bernek, hogy teljesítse a nyugati üzleti élet szigorú feltételeit? Meny­hárt Tiborral folytatott beszélgeté­sünk folyamán ezt a kérdéskört fir­tattam mindenekelőtt.- Azt tapasztaltam, hogy Nyuga­ton a szakmai megmérettetésen túl leginkább két dolog érdekli a mun­káltatót: az egyik, hogy az alkalma­zott becsületes, a másik, hogy pon­tos legyen. Akiben pedig megbíz­nak, széles cselekvési jogkört kap. A munkaadót jobban érdekli alkal­mazottjának egészségi állapota, mintsem pártállása, világnézete. A nyugati üzleti élet kidolgozott négy-öt alapfeltételt, aminek követ­kezetesen eleget kell tenni. Például jobban értékelik a határidő betartá­sát, mint a gyorsaságot és a túlbuz­góságot. Kezdetben furcsa pillantá­sokat vetettek rám, amikor egy-egy feladatot gyorsan igyekeztem telje­síteni. A gyorsaság nem többletér­ték, a hangsúly a pontosságon, az adott szó abszolút megbízhatósá­gán van. A gazdasági eredményes­ség megállapításához sem állítanak tiz mutatót. A mi kirendeltségünk egyre ügyel csupán, hogy a nyere­ség meghaladja a költségeinknek a korábban megállapított többszörö­sét. Amíg ennek a feltételnek eleget tudunk tenni, életképesek vagyunk. • A tulajdonos és beosztott kap­csolatát, a céghez való viszonyt ho­gyan jellemezné?- Rendkívül baráti a viszony köz­tem és a két tulajdonos (apa és fia) között. Sosem követelnek protokoll- szerű viszonyulást, nem tituláljuk egymást. így őszintébb, emberibb a kapcsolatunk. A vezető alkalma­zott magánéletét illetően sincsenek különösebb szabályok, megkötések. Egyet viszont megkövetelnek: so­sem szabad szégyent hozni a válla­latra, annak jó hírén sosem eshet csorba. Ellenkező esetben nagyon gyors a búcsúzás. • Ejtsünk szót magáról az oszt­rák cégről is. Mit képvisel a Schanda Agentur?- A Schanda cég ausztriai köz­pontján kívül egy nemzetközi hol­ding társaság meghatározó része. Japánon kívül minden fejlett nyugati országban, a világ összesen 23 álla­mában jelen van. A japán piacra is be szeretnénk törni. Vlagyivosztok­ban ezért kirendeltséget hoztunk lét­re - ez az én feladatom volt -, hogy a kedvező pillanatban Japánhoz kö­Menyhért Tibor: A cégre sosem szabad szégyent hozni... zel legyünk, s megvessük lábunkat Oroszországban is. Cégünk profilja - a csomagolással kapcsolatos, pa­pírból készült minden elképzelhető termék: zöldség-, fúmagvak csoma­golására szolgáló tasakok, továbbá zacskók, dobozok, mindennemű da­rabos, por vagy folyékony élelmiszer csomagolására. • A Schanda cég termékei visel­hetik a Grünpunkt védjegyet. Mivel érdemelték ki?- Már évek óta csak papír alap­anyaggal dolgozunk, ami környezet- barát. Köteleztük magunkat, hogy nem használunk olyan nyersanya­got, amelynek maradványai szeny- nyeznék a környezetet. Műanyaggal egyáltalán nem dolgozunk. Ez ugyan növeli költségeinket, de javít­ja a termék minőségét. • Miért vonzó a csehszlovák piac egy osztrák cég számára?- Alapvetően azért, mert piac. Ki- rendeltségünk Csehszlovákia fel­bomlása után is mindkét országot képviseli, sőt az osztrákok továbbra is egy piacnak számítják Szlovákiát és Csehországot. A magánszektor erősödésével egyre több vállalat akarja, hogy az üzleti világban tudo­mást szerezzenek róla. Ebben segít cégünk. Amíg egy évvel ezelőtt mind­össze öt partnerünk volt, jelenleg már huszonöt a számuk. • A dél-szlovákiai partnerekkel milyenek a cég tapasztalatai?- Rengeteg konkrét, hasznos kapcsolatot építettünk ki szlovákiai magyar vonatkozásban is. Eredmé­nyesen együttműködünk például a felsőpatonyi Zelseed Kft-vel. Jó tapasztalataink vannak a pozsonyi Semex céggel, amely számára az idén 18 millió darab, zöldségmag árusítására szolgáló tasakot gyártot­tunk. Meglepően jók a tapasztalata­ink a pénzügyi kapcsolatok terén is. Ami hátrány, az a pénzforgás meg­szűnése. Nem forog a megszokott módon, kellő ütemben a pénz, nin­csenek hitelek, a banki átutalások gyakran öt hetet is igénybe vesznek. • Japán közelségén kívül mit je­lent a cég számára az oroszországi piac?- Hibát követ el az, aki a volt Szovjetunió országainak piacára a gyors meggazdagodás szándéká­val lép be. Mi nagyon megválogatjuk partnereinket, igyekszünk megtalál­ni a megbízhatókat. Találtunk ilyen üzletfeleket Oroszországban. Vla­gyivosztokban öt alkalmazottat fog­lalkoztató leányvállalatot alapítot­tunk, amely biztatóan működik. Tu­datosítjuk, hogy az orosz piachoz rendkívüli türelem kell. Lényeg, hogy jelen vagyunk, így könnyebb lesz erőre kapnunk akkor, amikor majd ebben a hatalmas országban nor­malizálódnak a gazdasági és üzleti feltételek. Mázsár László Egy Vág menti és egy árvái község épülő kapcsolatai Érdekes beszélgetést hallot­tam a közelmúltban arról, hogy egy dél-szlovákiai és egy árvái falu, Vághosszúfalu (Dlhá nad Váhom) és Dlhá nad Oravou (Árvahosszúfalu) ba­ráti kapcsolatokat építenek. Egy ilyen, éppen most alakuló kapcsolat cáfolni látszik azo­kat az állításokat, hogy a dél-szlovákiai magyar lakta terület el akar szigetelödni az ország többi részétől. Izsói Róbertét, Vághosszúfa­lu polgármesterét kérdeztem, hogyan került ez az egymástól távol fekvő két falu ilyen közeli kapcsolatba. - Februárban fel­keresett telefonon Árvahosszú­falu polgármestere - magyaráz­ta Izsóf Róbert. - Felvetette, ha már mindkét falu Hosszúfalu, próbáljunk meg közelebb kerülni egymáshoz. Mi nem zárkóztunk el az ajánlat elől. Április végén meg is látogatott bennünket négytagú küldöttségük, megnéz­ték a falut, a környéket. Meg­egyeztünk, hogy mi is viszonoz­zuk a látogatást. Május közepén el is mentünk néhányan a falu képviseletében Árvába, s mind­járt megbeszéltük, hogy június 19-én, egy, a mi búcsúnkhoz hasonló ünnepségen, amelyet sportrendezvénnyel és kultúrmű­sorral kötnek össze, részt vesz az ifjúsági és felnőtt futballcsa­patunk. Nálunk július közepén lesz sportnap, az ő csapataik majd akkor viszonozzák a láto­gatást. Csereüdültetéseket is tervezünk az iskolás gyerekek számára. Nekik érdekes lehet az itteni környezet, a közeli deáki termálfürdőbe is eljárhatnak, a mieink számára pedig az árvái hegyek lesznek izgalmasak. Gazdasági téren is együttmű­ködhetnénk. Az ottani szövetke­zet 2800 hektáron gazdálkodik, de csak 70 hektáron termel ga­bonát, ugyanakkor nagyban fog­lalkozik állattenyésztéssel, és ehhez több gabonára van szük­sége. Nekünk lenne eladó gabo­nánk, jó üzletet is köthetnénk. Sőt, az aratásnál a gépeikkel is segíthetnének nekünk. Egy má­sik együttműködési lehetőség a fafeldolgozás terén mutatko­zik, nekik rengeteg a fájuk, de nincs fűrésztelepük, nálunk pe­dig a faluban két gatter is műkö­dik. Ezenkívül a kistermelőink számára is jó piacot jelenthet az árvái vidék. Milan Kurcinkát, a másik Hosszúfalu, Dlhá nad Oravou polgármesterét arra kértük, mondja el, hogyan jutott eszükbe barátságot kezdeményezni dél­szlovákiai névrokonukkal. - Régi hagyomány, hogy az évente két­szer megrendezendő vásárt kí­sérő sport- és folklórrendezvé­nyeket egy idegen faluval közö­sen tartjuk. Most szeretnénk fel­újítani ezt a hagyományt. Tudo­másunkra jutott, hogy Szlovákiá­ban négy Hosszúfalu nevű köz­ség létezik, s arra gondoltunk, ezek közül kéne valamelyikkel felvenni a kapcsolatot. S hogy miért éppen Vághosszúfaluval szeretnénk barátkozni? A déli vidék teljesen más mint a miénk, s éppen ez a vonzó a kapcsolat­ban. A kölcsönös találkozón mindnyájan egyetértettünk ab­ban, hogy mi, egyszerű emberek tulajdonképpen becsüljük egymást, tekintet nélkül arra, hogy melyikünk milyen nemzeti­ségű. Ezelőtt semmiféle kapcso­lataink nem voltak ezzel a vidék­kel, és reméljük, sikerül szoro­sabbra fűznünk barátságunkat. Követendő példa ez a kapcso­latépítés. Mert ha az árvái gye­rek a nyári szünetben pár hetet a déli vidéken tölt el, szerez néhány magyar barátot, később biztosan más szemmel olvassa majd az esetleges nacionalista cikkeket, mint az, akinek fogal­ma sincs a magyarok életéről. Gaál László 6 % 1993. VI. 13.

Next

/
Thumbnails
Contents