Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-10-03 / 39. szám
Magyar glóbusz TALLÓZÁS A MAGYARORSZÁGI SAJTÓBÓL, Térségünk minden lapjában, és ezeknek szinte minden számában kimondva-kimondatlan egyetlen nagy és nagyon-nagyon nehezen megválaszolható kérdés lappang: „Európa és mi?“... Hát hogyan is állunk egymással: régen ott tartózkodunk-e, megfelelhetünk-e azoknak a normáknak, amelyeket általánosan e földrész erényének tartanak, noha e földrész, a régi jó Európa, a maga olyan-amilyen történelmével aligha szolgált rá erre a kitüntető szerepre. Igen, hiszen a humanizmus elemi megnyilvánulásáról van szó mindennapjainkban, s ki tagadhatná, hogy Európának nyugati, s még inkább keleti része, fölöttébb sok kívánnivalót hagyott maga után, ahányszor e kérdésből vizsgáznia kellett. Hogy csupán a kisebbségi kérdést említsem: a lapok - okkal - teli vannak Kelet-Európa szörnyű nemzetiségi viszályaival, véres konfliktusaival, noha közben Európa nyugati felén sem dicsekedhetnek - sajnos - sem a baszkprobléma, sem az ír-ügy megoldásával. Ilyen a helyzet. Ennek tükre a sajtó. KORTARS Illyés különvéleményei A Kortárs olvasását mindig Ily- lyés Gyula kiadatlan naplójegyzeteivel kezdem. Idestova egy évtizede halott a költő, s véleményei — különvéleményei — még mindig aktuális témákhoz szólnak hozzá. A szeptemberben közreadott részletek 1981- ben íródtak, s bizonyos, hogy mind Bajcsy-Zsilinszky Endre, mind Márai Sándor esetében vitákat, újabb eszmecseréket indítanak. Hiszen sokan állítják manapság is, hogy Bajcsy-Zsilinszky ártatlan volt Ächim András meggyilkolásában, s Márai pedig elsőrangú író. „Mindkét Zsilinszky fiú lőtt, de halálosan Endre. Öccse azért vállalta, mert ő még kiskorú volt, nem ítélhették el súlyosan! ... Ezért kereste Zsilinszky már a háborúban is annyiszor az életveszélyt?“ „A padlástéri könyvtár polcán Márai újabb könyveit — itt is — túlságosan magasra rendezte az ábécék szerinti sorakoztatás. Ágaskodva betűzöm ki: megvan a Föld, föld című újabb naplója is. Laponként szinte: Kezdettem, mondottam - keresettség, modorosság? Eltávolít. De aztán: hátha felvidéki dialektus? Közelebb visz a gondolataihoz. Sajnos, kiütközik ezekből is: évtizedekig újságolvasó közönség figyelme ösztökélte - s húzta le — az írót. Márai — miért is nem elsőrendű? Mert »író«. Előbb látja a mondatot (a papíron), mint az alakuló mondatot (a fejében). Megnyer, de nem ragad föl. Olyan magasba (vagy magasság felé), ahová a szellem embere még írás közben is csak kívánkozik...“ Milyen lesz az új Európa? Tony Judt nevét eddig nem ismertem, a rangos folyóiratban közzétett A múlt más világ című tanulmánya, amely a múlt és a jelen, illetve a nemzeti önazonosság kérdéseit elemzi a háború utáni Európában - alapos ismeretekről tanúskodik. Ezért is érdemes idézni azt a jóslatát, amelyben összegezi, hogy milyen lesz a kilencvenes évek utáni Európa. Bár ez is - jóslat... „Az új Európát... valószínűleg ugyanolyan történelmi futóhomokra fogják építeni, mint amilyenre a háború utáni épületet emelték. Tekintettel arra, hogy a kollektív identitás, legyen az etnikai, nemzeti vagy kontinentális, mindig bonyolult keveréke mítosznak, emlékezetnek, politikai célszerűségnek, ebben nincs is semmi meglepő. A múltból a jelenbe vezető átmenetet Spanyolországtól Litvániáig átszínezi »Európa« eszméje, melynek értelme helytől függően változó. A kontinens nyugati és központi régióiban (ideértve Lengyelországot, Csehországot, Magyarországot, és Szlovákiát, de keleti szomszédaikat nem) az Európával való gazdasági egység álma teljesülhet. Ebből azonban egyáltalán nem következik valamifajta politikai homogeneitás vagy nemzetek fölötti stabilitás. Gondoljunk csak a Habsburg-monarchia utolsó éveire, ahol a gazdasági modernizáció, a közös piac és az emberek szabad áramlása nem szüntette meg a kölcsönös gyanakvást, a területi és etnikai par- tikularizmust. Ami Kelet-Euró- pát illeti, az Észtországtól Bulgáriáig húzódó »Harmadik Európa«, az európai identitás eszméje igen hamar egy értelmiségi kisebbség szellemi pótlékává válhat, elfoglalva a helyet a liberális és demokratikus programok elől, méghozzá ugyanolyan ellenséges környezetben, mint amilyen az utóbbiaknak jutott ki a múltban. Egy olyan korban, amikor az »Euro-duma« a vámhatárok ledőlésével kezd kézzelfogható formát ölteni, a történelmi emlékezet korlátái szilárdan állnak a helyükön.“ oi|:o^iíí^ A történész — Szárszóról Lackó Miklós, az ismert történész ítélete kemény a szabad demokrata hetilap szeptember 11-i számában: „a népi irányzat visszavonhatatlanul lehanyatlott. S ma már nem bízok »ellensúlyozó« szerepében sem. Az irányzatnak — egy-két kivételtől eltekintve — immár nincs igényes irodalmi tartaléka. Új társadalompolitikai gondolatok nem várhatók tőle, az egyetlen kézzelfogható problémát, a magyar népességfogyás kérdését - mely a régi nagyhatású egykeprobléma mai változata — sem tudta az új s mégiscsak modern viszonyokhoz adaptálódni akaró nép igényeinek megfelelően fölvetni.“ Lackó nem marad meg. a történeti ítéletnél, amikor a mostani szárszói konferencia egyik alapkérdésére keresi a választ: „miért nem a szocializmuselle- nesség, hanem az antiliberaliz- mus adta meg a konferencia fő szólamát? Persze itt hivatkozhatnánk a népiek és a kommunista baloldal régi érintkezési pontjaira... De itt most másról is szó van. A rendszerváltás óta a magyar liberalizmus (mely egyáltalán nem közömbös a nemzeti kérdés semelyik oldala iránt sem), a demokratikus jogállam, a Nyugathoz felzárkózni akaró modern Magyarország eszméjének nemcsak a letéteményese, hanem következetes ösztönzője is. Ez az irányzat... a még nem európai jellegű magyar konzervativizmust, sokszor a felszínen nem is érzékelhető módon, puszta létével és erejével folytonosan szembesíti azzal, ami a mai Európától még idegen benne; szembesíti a még teljesen nem európai értékrendű magyar szocialista irányzatot saját gyengéivel, a múlttal való következetes szembenézés elmaradásával; a népi irányzatot pedig intellektuális és kulturális lehanyatlásával...“ Miért vallott Rajk László? A címben foglalt kérdésre valószínűleg soha a biztos választ meg nem tudhatjuk. Ezért érdekes számunkra minden legalább valamilyen alapra épített feltételezés. Legutóbb Schmidt Mária állított fel egy elméletet, hogy a kelet-közép-európai koncepciós perek annak a ténynek a törvényszerű következményei voltak, mely szerint az Egyesült Államokban fontos kormányzati funkciókban munkálkodó szovjet ügynököket, például, Alger Hisst, lepleztek le. A szovjetek ezért az ellenkezőjét kívánták bizonyítani: nem ők vesznek részt kémeikkel az USA politikájának irányításában, hanem ellenkezőleg: az amerikai kémek furakodtak be a kelet-európai országok és kommunista pártok felső vezetésébe. Rákosi ezért vállalta a Rajk-pert, s így akart jó pontot szerezni magának Sztálinnál. Rajk pedig, „akit semmiféle úgynevezett dokumentummal vagy tanúvallomás alapján, se veréssel, se rábeszéléssel nem lehetett volna rávenni arra, hogy beismerő vallonást tegyen — aki egyébként éppúgy, mint minden más bennfentes, ráadásul belügyminiszterként is, nagyon jól ismerte az Államvédelmi Hatóság módszereit —, pontosan tudta, hogy mire számíthat. Az összes többi letartóztatott, Pállfy Györgytől Kádár Jánosig, azzal kezdte pályafutását az Államvédelmi Hatóságnál, hogy megkérdezte, mit írjon alá, Rajk azonban, noha mindent megpróbáltak. vele, nem volt hajlandó erre. Aztán, amikor Bjelkin, illetve Szűcs megkezdte Rajk intenzív kihallgatását, elkövetkezett a fordulópont. Rajk tudta, hogy ő innen már élve nem kerül ki, és azt gondolta — így könnyíthette a dolgot önmagának -: valóban ő csakugyan egy nagyon fontos operatív akcióban vesz részt. Hiszen, ha eljátssza ezt a szerepet, ellensúlyozhatja azt a propagandahatást, közvélemény-formáló hatást, amelyet Hiss lelepleződése vált ki a nyugat-európai értelmiség körében. Ezen a réven tehát meg tudja védeni az ottani szervezetet, amely egyszer még nagyon fontos lesz a világforradalom számára...“ E. Fehér Pál összeállítása „Merre tart Európa? 1989-ig úgy éreztük, hogy csak Nyugat- Európa Európa. Mesterséges határok voltak, és nehezen átjárhatók. Mi eszperantisták úgy éreztük, hogy a határ eltolódott Magyarországra, aztán Csehszlovákiába, Lengyel- országba... Ott van Európa határa, ahol tömegek állnak, hogy be tudjanak jönni. Néhány éve Magyarországnál álltak, most Szlovákiánál, Csehországnál, Lengyelországnál állnak, az ukránok akarnak bejönni. Korábban mi akartunk bemenni Európába. Ausztriánál és Nyugat-Németországnál állt a sor... —“ Princz Oszkárral, a Magyar Eszperantó Szövetség Titkárságának választott titkárával beszélgettem közös gondjainkról. Az európai eszperantó mozgalom 1989-ig két blokkban működött, a nyugat- és a kelet-európai blokkban. Mindkettőnek volt egy nemzeti formája is, amit a nyugat-európaiak Europa Esperanto Centrónak neveztek. Beszélgetés PRINCZ OSZKÁRRAL, a Magyar Eszperantó Szövetség Titkárságának titkárával — Bennünket, kelet-európaiakat ez mindig is bántott! Úgy éreztük, hogy mi európaiak vagyunk. Az Europa Centro Belgiumban működik - és nekünk is megvolt a sajátunk, amit úgy neveztek, hogy konzultáció. A volt szocialista országok képviselői minden évben összejöttek. A két szervezet képviselői általában a kongresszusokon találkoztak. Amikor megkezdődött a rendszerváltás, a két blokk képviselői elhatározták, hogy közös urópai konferenciát tartanak. Poprádon volt ez év júliusában a harmadik, jövőre Korában tartják. De bármennyire is erőltetik az európai együttműködést, ez több okból nem megy. Európa az eszperantistáknak túl nagy, nem rendelkeznek olyan pénzügyi eszközökkel, szabadidővel, támogatással, hogy el tudnának utazni a távoli országokban rendezett konferenciákra. De ez fordítva is igaz. • Magyarországon mennyire eltelj edt és népszerű az eszperantó?- Magyarország lakossága tízmillió. 1945 óta elfogyott 200 ezer nyelvkönyv. De nehéz megmondani, hányán tanulnak belőle, mert van, ahol a könyv kézről kézre jár. Többnyire egészen fiatalok kezdenek tanulni. Nagy a tanárok hatása. Nálunk minden iskolában taníthatják az eszperantót — ez törvényileg biztosított, s mivel az eszperantó élő nyelvnek tekintendő, ugyanazok a kedvezmények vonatkoznak rá, mint például az angolra, ugyanúgy bekerül a tantervbe és érettségizni is lehet belőle. Néhány főiskolán fakultatív tárgyként tanítják. Az ELTÉ-n van eszperantó szak. Ilyen szintű oktatás másutt a világon nincs. Nálunk doktorálni is lehet eszperantó nyelvből. • Hány iskolában tanítanak jelenleg Magyarországon eszperantó nyelvet? — Hetven-nyolcvanban, de csökkenő a tendencia. Erős a német és az angol nyelv tanulásának propagandája. Mi fontosnak tartjuk, hogy egyetlen nyelv se kerüljön hátrányba és egyetlen nyelv se szerezzen előnyöket. Ügy látjuk, amiatt, hogy nemzeti nyelvek - angol, német - töltik be a nemzetközi nyelv funkcióját, a németek, angolok előnyben vannak velünk szemben. Az angolok, németek pillanatnyilag olyan előnyt élveznek, ami miatt hátrányba kerül a többi nemzet, s az eszperantisták ezt a hátrányt szeretnék megszüntetni. Ez száz éve nem sikerül, és még ki tudja, hány évig nem fog sikerülni. S ennek több oka van. Az egyik az, hogy az eszperantisták mögött nem áll nemzet, ezért nincs rá lehetőségük, hogy olyan propagandát fejtsenek ki, mint amit bármelyik országban mondjuk az angol érdekében kifejtenek. Nem értenek egyet a nyelvi diszkriminációval. Nyelvet tanulni nehéz. Ha valaki megtanul egy idegen nyelvet, akkor sem tudja úgy, mint az anyanyelvét. De az eszperantó sem olyan könnyű, mint azt egyesek álltíják. • Milyen gyakorlati haszna származik valakinek abból, hogy eszperantóul tanul? — Akik szeretnek utazni, világot látni, s akiket nemcsak a kívülről látható dolgok érdekelnek, hanem az emberek is, azok sok mindent kapnak az eszperantótól. A feleségem beszél angolul, mégis, tapasztalatból mondhatom, hogy egyetlen nyelvvel sem lehet olyan közel jutni az emberekhez, mint az eszperantóval. Létezik az ún. Pasporto servo nevű szolgáltatás - ez egy kis könyvecske, amely 900 címet tartalmaz körülbelül 50 országból. Ezek az emberek vállalják, hogy ingyen adnak szállást. Ez egész jól működik. A feleségem angollal nem tudott eljutni sem az egyetemről, sem Jcésőbb Angliába, hogy gyakorolja a nyelvet. Az eszperantó révén könnyen eljutottunk Angliába. Eszperantis- táknál laktunk három hétig. Ha Angliában valaki megszólal angolul, arra azt mondják, hogy külföldi, de eszükbe sem jut, hogy azt mondják: gyere, aludj nálam. Az eszperantisták azonnal ismerősnek, barátnak tekintik egymást. Viszonylag kevesen használják az eszperantót arra, hogy a közvetítésével szerezzenek a szakmában új ismereteket. Pedig ez a hálózat is kiválóan működik — elég írni a világ bármely részén élő eszperantistáknak, hogy bizonyos vonatkozású cikkekre szüksége van az illetőnek, s a jótét lelkek a kérdéses cikkeket összegyűjtik, lefordítják eszperantóra, és elküldik annak az ismeretlennek, akit életükben nem láttak, s talán nem is találkoznak vele. De valahol valakinek később majd szüksége lehet valamire, s akkor az az illető viszonozza. Az eszperantó a legtöbb embernek azt adja, hogy nemes eszméért dolgozhat. Az eszperantisták zöme úgy érzi, ez a lényeg. Kopasz-Kiedrowska Csilla 10 1993. X. 3.
