Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-10-03 / 39. szám
Erkölcstan erkölcstelenül A oktatásügyben nem tör- tént paradigmaváltás, csak leíratott, elküldetett az iskolákra a levél, melynek értelmében az oktatási intézmény ideológiamentessé tétetett. Az apró növendékek azonban még mindig töményen ideologikus és értelmi képességeiket messze meghaladó, tudományosan tül- fogalmazott tankönyveket használnak. (Hogy miért, az is megérne egy eszmefuttatást.) Évekig arról beszélt a pedagómódját az etika elnevezésű tantárgy bevezetésével az iskolákban. Az etika védelmében kérdem: a tantárgy bevezetésének szorgalmazói komolyan gondolják, hogy az erkölcs azon áll vagy bukik, hogy mit tanítanak, és nem azon, hogy mi van? Az „átkosban“ a kis úttörő is azt szajkózta, hogy hazudni, csalni, lopni megvetendő dolog. Mégis hazudott, lopott, csalt mindenki, aki tehette, mert a rendszer képgustársadalom, hogy ideológia- mentes-e az iskola, ha a vezető párt pártelkötelezettségi alapon juttat (erőszakosan is) funkcióba embereket, akiknek szakmai kvalitása, emberi hozzáállása és másságelviselési képessége hiányzik. Ranschburg Ágnes szerint a hiány keletkezésének feltétele, hogy azt másban vesz- szük észre, s a javítás szándékával próbálunk személyiségünkön változtatni a pozitív gondolkodás segítségével. Egy nép, egy nemzet életében tragédiákat okozhat, ha nem ismeri hiányait vagy eltúlozza azokat, esetleg másokat okol értük. Tanulságos mindannyiunk számára elgondolkodni Robert Ardrey szavain: „Mialatt az elérhetetlent űzzük, lehetetlenné tesszük a megvalósíthatót. “ Lehet, hogy álmaink űzése közben vakok és süketek vagyunk a mindennapok problémái iránt? Lehet. Valahogy így történhetett, hogy a profi erkölcscsiszolók feltalálták a mennybemenetel újfajta mutatásra épült. A nyílt eszű, tiszta lelkű gyerek reggel nyolctól délután négyig naponta azt hallotta, hogy szeretni kell egymást, miközben gyűlölni tanítottuk a kapitalizmust és harcoltunk a békéért. Most telefröcsköli arcunkat a gyűlölet a csehek, magyarok, romák, zsidók ellen. Nem győzzük az arcunkat törölgetni és szégyenkezni mások nyálkiválasztásának túltengése miatt. Beszéltünk a becsületesen végzett munkából fakadó örömérzésről, és kinn az életben, a gyakorlatban megbuktunk. És ma? Van-e már becsülete a munkának? Egyenes arányban van-e a munkába fektetett energia, tudás, önfeláldozás (mert az is kell!) az érte kapott anyagiakkal? A társadalom erkölcse nem az iskolákra kényszerített etika elnevezésű tantárgytól vesz pozitív irányt. Ha a miniszterek hazudnak, ha a parlamentet pecsenyesütőnek használják a politikusok, akiknek mellesleg másik jól jövedelmező állásuk is van, ha az államkassza üres, de a templom egerénél is szegényebb oktatásügyből hiányzó 1 milliárd koronát az illetékes (elvtárs) szerint a tárca képes kitermelni (!?), ha érvényesülésünkhöz ma is át kell írni az önéletrajzunkat, akkor taníthatnak itt akármit, az erkölcs mélyponton marad. Sokkoló volt a pedagógustársadalom számára az idei augusztus, ahogy az egész nyári szünet is. A nyár azért, mivel amikor a tanévet tervezni kellett, az iskolaigazgatók semmilyen eligazítást nem kaptak az óratervekkel kapcsolatban. Augusztusban pedig robbant a bomba, amikor elrendeltetett, hogy az ideológiától túlfűszerezett polgári nevelés (amely csak elnevezésében volt polgári) helyett a polgári nevelés szakos pedagógusok tanítsák az etikát. Tudjuk, hogy az előbbi tantárgy mennyire átitatódott a kommunista nevelés hóvizével. Most kicsavarjuk a szivacsot és parancsra polgári etikával szívatjuk tele, polgári-polgári alapon. És a tartalom? Kit érdekel, hogy a pedagógustársadalom szakmailag teljesen felkészületlen, és a legelemibb taneszközök sem állnak az etikát tanítók rendelkezésére? E rkölcsnek nevezzük a társadalmilag helyesnek tekintett szabályok összességét. Erkölcsöt elsősorban azoknak kellene tanulni, akik az ilyen erkölcstelen intézkedéseket meghozzák, és a szünidő utolsó pillanataiban, hogy ne legyen ideje tiltakozni, térdre kényszerítik az iskolát. Ez a mechanizmus. így működik a rendszer mindenütt és minden területen széles e hazában. Meddig? Ádám Zita Nyári továbbképzés A pedagógusok és a vallás viszonyáról nem sok szó esik, pedig sokakat érint. A szocializmusban ugyancsak nehéz helyzetben voltak a vallásos pedagógusok, hitük gyakorlása szinte lehetetlen volt. Istentiszteletek alkalmával a templomok elé kémeket állítottak, akik följegyezték és beküldték az illetékes tanfelügyelőségre a misén megjelent tanítók nevét. A büntetés nem maradt el: zaklatások, prémiumelvonás... Mégis több pedagógus vállalta, nem törődve a következményekkel, hogy a közeli falvak, városok valamelyikében vegyen részt az istentiszteleteken. A saját esetem vázolom. Természetesnek tartottam, hogy a gyermekem hittanra járjon. Megtudta ezt egyik felettesem, s anélkül, hogy azt tudatta volna velem, fegyelmit kezdeményezett ellenem. Kollégáim közül csak egy mert kiállni mellettem, talán ezért nem lett a dologból fegyelmi. Ezek után már nem mertem hittanra járatni a gyermekem, de jómagam a szomszéd városba jártam templomba. Az igazgatóm tudta, de szemet hunyt, mivel jól húzó ló voltam, s fő, hogy a tanítványaim és szüleik ne lássanak. Csak a prémiumom bánta. A novemberi fordulat után a vallásos érzelmű tanítók zöme nyíltan kezdett templomba járni. Nálam a több évtizedes tiltás okozta görcs nem oldódott fel olyan könnyen. Továbbra is a városi templomba jártam, csak rokonaim hosszas rábeszélésére mentem el otthon templomba. Ugyancsak megbámultak. Nagyon rossz érzés volt. Pedig az iskolában soha egy szót sem szóltam a vallás ellen, sőt, ha csak lehetett, védelmeztem. Többször „elfelejtettem“ beírni a tanulók jellemzésébe, hogy hittanra jártak, soha szülőt nem beszéltem le arról, hogy gyermekét hitoktatásra járassa. Elképzelhető, mit gondolnak a szülők azokról a tanítókról, akik még nemrég a vallás ellen agitáltak, s most egyszerre vallásosak lettek. Sajnos, gyakran azt a pedagógust is köpönyegforgatónak tartják, aki a nehéz körülmények között is járt templomba, csak nem helyben, hanem másutt. Ezt, persze, ők nem láthatták. Bizony, ez tekintélyromboló dolog, s ezért állítom, hogy ma sem könnyű vallásos pedagógusnak lenni. Egy vallásos tanítónő (Név és cím a szerkesztőségben) Erdélyben Az Üj Szóban március végén jelent meg az a tájékoztató, amelyben a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége ismertette a nyári továbbképzések lehetőségeit. Megrendezésükre idén is külföldön, Magyarországon és Romániában került sor. Az erdélyi Bolyai Nyári Akadémiát július 17. és 28. között rendezték meg. A tanfolyam több helyszínen, így többek között Nagyváradon, Kolozsvárott, Csíkszeredán, Szo- vátán, Székelyudvarhelyen zajlott. Magyar szakosként, mintegy ötven társammal együtt, Szentegyházán vettem részt az akciókon. Szlovákiából 32 résztvevő érkezett, de sajnálatos módon közülük mindössze ketten hallgatták a magyar nyelv és irodalom témakörének előadásait. A több mint száz hazai és külföldi résztvevő összességében és részleteiben is nagyszabásúnak és rendkívül hasznosnak tartotta a Bolyai Nyári Akadémia rendezvényeit, amelyek tovább bővítették, gazdagították irodalmi és módszertani ismereteinket. Ízelítőként íme néhány a színvonalas előadásokból: Csokonai költészete, Kölcsey és Vörösmarty hazafias lírája, Berzsenyi verseinek megközelítése, Kosztolányi sokoldalú irodalmi munkássága... Szólni kell Bulgakov Mester és Margarita című nagyszabású regényének beható elemzéséről, Szabó Dezső irodalmi munkásságának tényfeltáró értékeléséről, a Halotti Beszéd és Könyörgés újszerű megközelítéséről, Czine Mihálynak a magyar és a világirodalmat összevető, párhuzamokat kimutató előadásáról, hogy csak a legérdekesebbeket említsük. Azonban mindenképpen említést érdemel az a bensőséges, gondolatgazdag és érzelmileg is igen hatásos előadás Pilinszky János költészetéről, amelyben Jeleníts István, a költő közeli barátja és gyóntatópapja osztotta meg velünk élményeit. A magyar nyelv és irodalom előadásait a Szegedi Tanárképző Főiskola és a Kolozsvári Egyetem Magyar Tanszékének tanárai tartották. A kolozsvári előadók közül külön meg szeretném említeni Péntek Jánost, Cs.'.Gyimesi Évát és Székely Győzőt, akik az erdélyi oktatásügy alapdokumentumairól, tantervekről és tankönyvekről számoltak be. Problémáik hasonlóak a mieinkhez. A Bukaresti Neveléstudományi Intézet alakuló magyar tagozatának dolgozójával is felvettük a kapcsolatot. Úgy gondoljuk, sokat segíthetnénk egymásnak. Az előadásokat délutánonként szemináriumok vagy kirándulások követték, amelyek felejthetetlen élményekkel gazdagították a résztvevőket. S hogy beszámolóm valamelyest kerek legyen, hadd említem meg az erdélyi magyar szakos pedagógusok szakmai folyóiratát, a NYIT (Nyelv-Irodalom -Tanítás) Lapot, amellyel szintén a Bolyai Nyári Akadémián volt alkalmam megismerkedni. Ez igen gazdag és színes tartalommal, havonta Csíkszeredán jelenik meg, immár második éve. Tankó László Bemutatjuk oldalunk szponzorait Kovácsné Szombat Valéria és unokatestvére, Szombat Ferenc, a párkányi REGO boltok tulajdonosai a rendszerváltást követően nemcsak munkahelyet, életmódot is változtattak. Hosszú éveken át üzletvezetőként dolgoztak, így kellő tapasztalatra tettek szert ahhoz, hogy önálló vállalkozásba kezdjenek. Előbb bérbe vették a működésképtelenné vált lakótelepi fodrászat helyiségét, amelyben vegyeskereskedést nyitottak, majd az elárvult mosoda épületét alakították át élelmiszerbolttá. Miután megvették az egész telket, az üzlet melletti részt hangulatos kerti vendéglővé varázsolták. Mindezen kívül működtetnek egy büfét is a termálfürdő parkolójában. Merész vállalkozásukkal 12 kollégájuknak tudtak munkát biztosítani. Orom számukra, hogy kezd kialakulni állandó vevőkörük, ami nem csoda, mert áruik nem drágák és jó minőségűek. Ha valaki a lakótelepen a hét végén elfelejt bevásárolni, aggodalomra nincs oka, mert a REGO vasárnap délelőtt is nyitva tart. Amikor az iránt érdeklődtem, mi kell a vállalkozáshoz, mindketten ugyanazt válaszolták: „Pénz, illetve hitel, és önbizalom, mert a kölcsönt törleszteni kell. S nem utolsósorban jó emberismeret.“ Kovácsné Szombat Valéria és Szombat Ferenc jó emberismerők, s azt is tudják, kik azok, akik segítségre szorulnak. A párkányi gyermekotthon kis lakói számára nemrég egy emlékezetes nyárbúcsúztatót szerveztek, s a jövőben sem feledkeznek meg pártfo- goltjaikról; legközelebb egy vidám Mikulásesten találkoznak velük, -ysFelhívjuk kedves olvasóink figyelmét, hogy amennyiben hozzá kívánnak járulni oldalunk megjelenéséhez, számlaszámúnk a következő: SSTSP - Komámo, 16447 — 149/0900 — Zváz madarskych peda- gógov. Ennek az oldalnak a megjelenését a párkányi REGO-boltok tulajdonosai, Kovácsné Szombat Valéria és Szombat Ferenc támogatták. Címük: Stúrovo, Lipová 7. Tel.: 0810/2256, 0810/3820. 6 1993.X. 3. i/asárnap Ti sztelt Pedagógustársak! A „MISKA BÁCSI LEVELESLÁDÁJA“ - a határainkon túl élő magyar gyermekek és fiatalok műsora minden szombaton 19.40-től 20.00 óráig jelentkezik a Kossuth Rádióban. Az ősz folyamán minden számunkban jelentkezünk „NAGYJAINK ARANYKÖNYVE“ c. rovatunkkal, melyben egy-egy jelességünk rövid portréja kap helyet. Folytatjuk tavaszi „Szülőföldünk“ pályázatunk elhangzásra érdemes írásainak közlését, s természetesen helyet kapnak a hallgatók levelei is. Október 2-án ismertetjük „ÍGY ŐRZÖM A HAGYOMÁNYT“ c. pályázatunk feltételeit. November derekán hirdetjük meg „ILYEN ÉLETET SZERETNÉK“ c. pályázatunkat. Szeptemberi első nagyobb akciónk a „TUDÓSÍTÓ KERESTETIK“ felhívásunk, amely lehetőséget biztosít minden iskolának, községnek, városnak a műsorainkban történő gyakoribb szereplésre. (Pa- disák Mihálynak a leendő tudósítóknak írott, a feltételeket ismertető levelét rövidesen a TÁBORTŰZ c. gyermeklap közli - a szerkesztő megjegyzése). Kérjük, hívják fel tanítványaik figyelmét műsorunkra, pályázati témáinkról pedig - ha ez elképzelhető tanrendjükben - írassanak fogalmazásokat, s a legjobbakat küldjék el címünkre. Tavaly „Szülőföldünk“ c. pályázatunk során 56 iskola küldött be közös borítékban pályamunkákat, s közel 500 határon túli helységből érkeztek egyéni pályamunkák. Ez ösztönöz bennünket az idei tanévben is a további kapcsolatkeresésre, kapcsolattar13 Címünk: MISKA BÁCSI LEVELESLÁDÁJA / T. Magyar Rádió Budapest 1800. Szívélyes üdvözlettel: Padisák Mihály szerkesztő