Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-10-03 / 39. szám
* *111111 iHM ill 1993.X. 3. • Államtitkár úr, nyilván ön is jól emlékszik a másfél évvel ezelőtti választási kampányra, amikor Szlo- vákia-szerte nagy reklámtáblákon a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom hét vezető személyisége magabiztosan mosolygott. Mára kelten kiléptek a mozgalomból, a többinek pedig láthatóan nincs valami jó kedve...- Én normális jelenségnek tartom, hogy politikai személyiségek jönnek, keresik a helyüket a politikai életben, majd egyesek bizonyos idő után elmennek. A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom a politikai spektrum közepén elhelyezkedő gyűjtőpárt, ahol sok olyan markáns egyéniség található, akinek meghatározó szerepe volt és van Szlovákia politikai életében. Az egyéniségek döntő többsége a mozgalomban maradt. • A közéletben dúló nyilatkozat-~ háború talán mégsem természetes, miként az is enyhén szólva furcsa, hogy politikusok_ egymást hazudo- zással vádolják, többen pedig azt állítják, hogy a szlovák kormányfő a hazugságot a politizálás eszközének tekinti.- Nálunk a sajtó jóvoltából minden politikai válást nagy bumm kísér. Számos nyilatkozatot sokan rosszul idéznek, szándékosan félremagyaráznak, ebből pedig sokféle feszültség és ingerültség keletkezik. Egy friss példát hadd említsek. Néhány hónapja a kormányfő a sajtó etikai, emberi normáiról szólt. Most megismerkedhettünk az Európa Tanács sajtóetikai ajánlásaival, amely hasonló gondolatokat tartalmaz. Kíváncsi vagyok, hogy a vehemensen bíráló, sőt kimondottan sértegető újságírók közül ki kér elnézést Vladimír Meciartól? Több ilyen példát hozhatnék fel. • Nagyon sokan egészen másként értelmezték a szlovák miniszterelnök kijelentéseit. Több jel és próbálkozás mutat ugyanis arra, hogy a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom a sajtó függetlenségének megnyirbálására, a tájékoztatás párt- ellenőrzésére törekszik. Legutóbb a parlamentben bizalmatlansági indítványt akartak benyújtani a tévétanács ellenzéki tagjai, köztük az egyetlen magyar személy ellen.- A DSZM sosem akart pártlapot, a Koridor létrehozása Knazko ötlete volt, többen bíráltuk ezért, hiszen manapság a pártlapok csak nagy anyagi támogatással maradhatnak talpon. Nem célunk a sajtószabadság korlátozása. A tévétanácsban azért javaslunk változásokat, mert a tévé műsora egyszerűen rossz. Manapság milliók nézik az osztrák televíziót, a műholdas adásokat, a CNN hírtelevíziót, van hát összehasonlítási alapunk. A tévétanács nem végez hathatós munkát, ezért javasoltuk a változtatást. • Államtitkár úr, az egészben csak az a furcsa, hogy az ellenzéki pártok által javasolt tagokkal szemben bizalmatlanok. A kormánypártiak bölcsebbek vagy ők talán nem felelősek a mai helyzetért?- Helytelen így sarkítani a kérdést. A tévétanács jelenlegi tagjai közül sokan más területen talán kiváló szakemberek, ebben a testületben azonban nem igazolták szakértelmüket. Nem a pártmez a lényeg, hanem a szakértelem. Ilyen kritérium alapján kell átalakítani a tévétanácsot. • A tévé és a rádió igazgatója egyre elkeseredettebben ismételgeti, hogy nemhogy a jó műsorokra, lassan már szimpla adásra, létfenntartásra sincs pénzük. Velük egybehangzóan több főszerkesztő is úgy látja, hogy a kormány gazdasági eszközökkel igyekszik megtörni, megsemmisíteni az engedetlen médiákat.- Kétségtelenül sok a gond és hiányzik a pénz. Ezért akarunk létrehozni olyan minisztériumot vagy más intézményt, amely az egész információs rendszert átfogja. • Ezt a születőiéiben levő információs minisztériumot a New York Times a félelem minisztériumának nevezte, mások pedig a sajtószabadság sírásójának.- Megint ezek a túlzások. Nem a megnevezés a fontos, mégcsak az sem, hogy külön minisztérium legyen. A lényeg az, hogy ugyanúgy, mint az Egyesült Államokban és más fejlett országokban, szükség van az állami információs rendszerre, amelyben szuverén helye van a független sajtónak és a közszolgálati médiáknak is. Ön anyagi gondokról beszélt, mások a lapterjesztés ellehetetlenülésére figyelmeztetnek, adó- kedvezményeket követelnek. Szlovákiában egyre több a külföldi tudó-' sító, őket rendszeresen tájékoztatni kell, segíteni munkájukat. E sokféle feladat ellátásához nélkülözhetetlen bizonyos információs rendszer és intézmény. Ennek létrehozásán fáradozunk az újságírószindikátus, a kiadók, az újságírók és más szakemberek bevonásával. A kételkedőknek azt felelem, hogy ez a rendszer törvényes úton, jogállamban jön létre. Ameddig ez így van, addig minden esetleges visszaélést törvényesen orvosolni lehet. Valamiféle állami cenzúrázási törekvésekről beszélni teljes értelmetlenség. Nem értem sokak aggodalmát. • Onnan az aggodalom, hogy az ön által említett jogállamban meghökkentő dolgok történnek. A közvéleményt például megdöbbentette, hogy milyen gyorsan és milyen megalázó módon váltották le Rudolf Fil- kust, Szlovákia néhány hete kinevezett ausztriai nagykövetét.- Azok, akik eddig is mindenben tamáskodtak. Ők azt kuvikolták, hogy Csehszlovákia kettéválásával egy hónapon belül összeomlik Szlovákia. Nem így történt. Ma aktív a külkereskedelmi mérlegünk. Az önálló szlovák pénznem nem lesz életképes, szajkózták ugyancsak sokan. Ma merőben más a helyzet. Néhány hét alatt létrehoztuk a Szlovák Nemzeti Bankot. Nincs hiperinfláció, az árak februártól alig emelkedtek. Nagy összegű kölcsönt kaptunk a gazdaság átalakítására, s újabb hiteleket is fölvehetünk. Ezek óriási sikerek, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a konverzió nálunk háromszorosára növelte a munkanélküliséget. Ezzel együtt valóban sokféle súlyos gonddal kell megküzdenünk, de melyik országban nem? Egész Európát recesszió sújtja... Beszélhetünk aztán Szlovákia külpolitikai sikereiről. Bekerültünk az Egyesült Nemzetek Szervezetébe, az Európa Tanácsba és más fontos európai intézményekbe. Ezek is jelentős sikerek.- Mindig ez a Titanic! Már Prágában is ezzel riogattak. A cseh sajtó azzal masszírozott bennünket, hogy ha elválunk, akkor Szlovákia egy hónap alatt összeomlik és térden állva jövünk könyörögni, állítsák vissza a föderációt. Hát ez történt? Természetes, ha a szakszervezetek a munkavállalók érdekeit védik, de az már nem szerencsés, amikor politizálni akarnak. Nézzék meg, hova jutott ilyen politikával a Szolidaritás! Igen, sok, nagyon sok a gond, de Szlovákia hajója az örvénylő európai tengeren sziklák és zátonyok között ugyan, de előre halad, a boldogabb élet felé. • Az úgynevezett kisemberek ezt nem így érzékelik. Ezért is fordulnak el egyre többen a politikától... — Ahogy Nyugaton és máshol is. Amerikában és más országban a legtöbb embert leginkább saját sorsa, boldogulása érdekli, legfeljebb a választások előtt politizál. Jól tudom, nálunk drága a megélhetés, nem könnyű az élet, de máshol sem az. Azelőtt is voltak összetűzések, vitica slovenská más intézményekkel együtt támogassa az ottani szlovákságot.- Igen, csakhogy a kiadott közlemény szerint a szlovákiai magyar politikusok a Balladure-tervről konzultáltak Antall Józseffel. Ez a terv ugyebár a határok erőszakmentes, békés úton való megváltoztatását is magában foglalja. Szükségesnek tartom megjegyezni azt is, hogy egyetlen magyar parlamenti képviselő, továbbá a Magyar Polgári Párt és a Magyar Néppárt sem tiltakozott amiatt, ami Dabas-Sáriban történt az ottani, részben szlovák iskolával. • Államtitkár úr, szerfölött nehéz lehet a parlamentben szlovák szövetséges politikai erőt találni, amikor minden magyar tervezetet, beadványt, közeledési kísérletet lesöpörnek az asztalról, amikor az Európa Tanács ajánlásait nem veszik figyelembe, amikor kétnyelvű névtáblákat döntenek ki...- Akadnak szlovák túlkapások is, de a helységnévtábla nem volt az. Kétnyelvű helységnévtáblára a je- * * • • A vállalkozóknak, tapasztalataim szerint, merőben más a véleményük. Pang a kereskedelem, csökken a termelés, nincsenek hitelek a vállalkozásokhoz, a lakosságnak egyre kevesebb a pénze, súlyos válságba került a mezőgazdaság is.- Ennek a problémának két síkja van. Az egyik Rudolf Filkus gyors leváltása, amely okozat. Az ok pedig az, hogy a diplomata nem bírálhatja kormányát. A világ minden országában a diplomata lojális a kormányához. • A hazájához vagy a kormányához?- Mindkettőhöz, természetesen. Nézze meg Peter Stank urat, aki a Demokratikus Baloldal Pártjának vezető személyisége volt, ma követ- ségi tanácsos prágai nagykövetségünkön. Politikusként számos alkalommal kritizálta a kormányt, ma diplomataként nem teszi. És ez a helyes. Ha a diplomata nem ért egyet kormányával, akkor lemond, ez a megfelelő eljárás. Filkus úr nagykövetként bírálta kormányát, amely levonta a megfelelő következtetést. Ezek a tények. • Egyre több embert ingerel a túlontúl sok politikai csatározás, személyeskedés, hangoskodás. Közben ugyanis a lényegről, vagyis a gazdasági és szociális kérdésekről mintha megfeledkeznének a politikusok és a honatyák.- Lehet, hogy egyes politikusoknál ez így van, a mi mozgalmunkban nem. Folyik a privatizálás, a gazdasági rendszerváltás. A gazdasági és a szociális kérdések egyértelműen előtérben vannak. • Igen, a sokasodó gazdasági gondok és szociális feszültségek...- Nézze, a választások előtt néhány hónappal a DSZM szóvivője voltam, megszámlálhatatlanul sok gyűlésen és más összejövetelen vettem részt. Világos programmal léptünk a választók elé és ezért nyertünk. Már akkor megmondtuk, hogy 1993-ban lesz a legsúlyosabb nálunk a gazdasági válság. És akkor még nem sejtettük, hogy az ország kettészakad. • Némi cinizmussal azt mondhatom, hogy a gazdasági válságot illetően nagyon is bevált a jóslatuk...- Mi ezzel együtt azt mondtuk és ma is megerősítjük, hogy négy év alatt kihozzuk az országot a válságból, vagyis 1995-ben, de legkésőbb 1996-ban már számottevő lesz a javulás, a gazdasági fellendülés. • Ezt a kijelentést minden bizonnyal nagyon sokan kétkedve fogadják.- Sokféle i évtizedes demagógia közepette teljesen elszoktunk a konfliktushelyzetektől. Nyolcvankilencig kenyérnek, húsnak, tejnek, sok más árunak mesterségesen alacsonyan tartott ára volt. Karácsonyra hoztak az üzletekbe banánt, mandarint, szórakoztató elektronikát, hogy rövid időre elkábítsák a lakosságot. Csehszlovákia adóssága akkor hirtelen másfél millió dollárral nőtt, aminek terheit nemcsak mi viseljük, hanem gyermekeink is megérzik. Akkor negyvenöt korona volt egy dollár, ma harminckettő. Akkor nagy kegy volt törvényesen valutához jutni, ma bizonyos mértékig mindenki vásárolhat dollárt, márkát. Az is tény, hogy a vállalkozók között ma kemény versengés kezdődött, amely egyre élesebb. Sokan gyorsan akartak meggazdagodni. Nem biztos, hogy megmarad az a vendéglős, ahol ezer koronáért tudok megebédelni, ha más ugyanolyan színvonalon két-háromszáz koronáért adja az ételt, italt. Gondot okoznak a feketepénzek is. Honnan van vajon negyvenmilliója egy huszonhárom éves vállalkozónak? Ezt még a föderációban a privatizálás kezdetén kellett volna törvényesen számon kérni, ma már szinte lehetetlen a három évre visszatekintő ellenőrzés. A nyugati kisvállalkozó nyeresége nagy részét ismét befekteti. A mi vállalkozóink egy része azonnal legdrágább nyugati autót vesz, fényűzően él, méregdrága vendéglőkbe jár és így tovább. Ezek mindannyiunk által ismert jelenségek. Tény az is, hogy Németországban évente több mint ötezer vállalkozás jut csődbe. Igaz, legalább ugyanennyi új indul. Mindezt nem mellébeszélésnek szánom, csupán annak illusztrálására, hogy az élet sehol sem könnyű, a vállalkozó helyzete külföldön sem gondtalan. Ezzel együtt azt vallom, hogy a jó vállalkozások fennmaradnak, s azokat az államnak az eddiginél nagyobb mértékben kell támogatnia. • Már elnézést kérek, de önt hallva a szakszervezeti vezetők és mások által emlegetett Titanic-szindró- ma jut szüntelenül az eszembe. Fent dáridóznak, fennkölt szavakat, optimista jóslatokat mondogatnak, miközben a hajó süllyed és lent ezt már pontosan érzékelik... ták, konfliktusok politikusaink között, csak a sajtó elhallgatta, nem is tudott róla. Jobb lenne vajon a kommunista parlament, amely évente kétszer ülésezett és mindent megszavazott? Látná csak, milyen heves vita dúl az olasz, a spanyol vagy a német parlamentben! Az ottani polgár ebből nem csinál tragédiát, bizonyos mértékig természetesnek tartja. Meg kell tanulnunk együttélni különböző politikai és társadalmi konfliktusokkal, érdekellentétekkel. • Egyetlen józan politikai erőnek sem lehet érdeke Szlovákiában a nemzetiségi konfliktusok gerjesztése, márpedig napjainkban ez történik. Sok olvasónkat felborzolta például önnek az a kijelentése, hogy a magyar parlamenti pártok nem képviselik az itteni magyarság véleményét. Erről ön Kelet-Szlovákiá- ban és máshol állítólag meggyőződött.- Pontosítsunk, kérem. Én azt mondtam, hogy a két magyar parlamenti párt nem az egész szlovákiai magyarságot képviseli, miként a Kereszténydemokrata Mozgalom sem minden szlovák keresztény pártja, a Demokratikus Baloldal Pártjába sem tömörül minden baloldali gondolkodású állampolgár. Szerintem a magyar parlamenti pártok a szlovákiai magyarság alig ötven százalékát képviselik. • A választások mást mutattak. Aki ezt kétségbe vonja, az egész választások legitimitását kérdőjelezi meg...- A hivatalos választási adatok szerint az urnához járult polgárok 7,2 százaléka voksolt a magyar koalícióra. Köztük legalább százezer roma. Egyik szervezetüknek az Együttélés több mint 500 ezer koronát fizetett ki a szerződés értelmében. • Nem tudom, mennyi, de mi ebben a kivetnivaló? A roma ember éppen olyan állampolgár, mint bárki más. Észak-Szlovákiában nyilván valamelyik szlovák pártra szavaztak!- Én ezzel csupán azt az állításomat igazolom, hogy a magyarságnak alig a fele szavazott a magyar választási koalícióra. Sokszor megfordulok a déli országrészben, tapasztalom, hogy elég sokan nem támogatják Duray Miklósék veszélyes politikáját. Áz Együttélés elnökének váci beszédében egyértelműen kimutathatók az irredentizmus jegyei. Utána hiába ködösített azzal, hogy imagi- nárius egységes magyar hazáról beszélt. Az is jogos aggodalmat kelt a szlovákságban, amikor a magyar parlamenti képviselők Budapestre járnak konzultálni. • Ebben én nem látok semmi kivetnivalót, hiszen a nemrég elfogadott magyar nemzetiségi törvény a magyarországi nemzeti kisebbségek alapvető jogának tartja azt, hogy sokoldalú kapcsolatot tartson fenn az anyanemzettel. Tudtommal a magyar kormány el is várja, hogy a Malenlegi nyelvtörvény nem nyújt lehetőséget, márpedig azt a törvényt annak idején tudomásom szerint a magyar parlamenti pártok megszavazták. • Igen, a Matica slovenská ismert kizárólagos törvénytervezetével szemben. Sokan azt állítják, hogy amit a törvény nem tilt, azt engedélyezi.- Az állampolgárnak igen, állami vagy önkormányzati intézménynek, szervnek viszont nem. Szerintem az sértett törvényt, aki kihelyezte a kétnyelvű helységnévtáblát. Várni kell addig, ameddig megalkotják az új törvényt. • Csak azt nem értem, miért kellett a kétnyelvű helységnévtáblák kidöntésével hergelni a közvéleményt. Ausztriában, Horvátországban, Olaszországban, Szlovéniában senkit sem zavar a két- vagy többnyelvű helységnévtábla, s nyilván látta Magyarországon is, hogy számos települést szlovákul is megneveztek a táblákon.- Igen, Békéscsabán ott a szlovák megnevezés is, de a városban mindössze két szlovák feliratot láttam. Dunaszerdahelyen még nincs törvényes lehetőség a kétnyelvű helységnévtáblára, viszont minden felirat kétnyelvű. Hol jobb hát a helyzet és melyik magyar párt teszi föl így a kérdést? • Nem tartom helyesnek, ha most a reciprocitás ingoványos talajára lépnénk, hiszen merőben más a szlovákiai magyarság és a magyarországi szlovákok helyzete. Tény, hogy a két ország viszonya szempontjából is fontos a két nemzeti kisebbség jogainak szavatolása. Mire számíthat a szlovákiai magyarság, amely újabban sokféle aggodalom és kétely között él?- A statisztikák azt mutatják, hogy az egyszerű emberek között nincsenek lényeges konfliktusok, nincs veszélyhelyzet. Célunk a belpolitikai élet stabilitása, s ezért is teljesíteni fogjuk az Európa Tanács ajánlásait. • Belpolitikai kőrútunk végéhez érve szeretnék rákérdezni, véleménye szerint milyen lesz Szlovákia egy év múlva?- Sok minden függ a geopolitikai eseményektől, az oroszországi fejleményektől, a magyarországi választások kimenetelétől és mástól. Meggyőződésem szerint minden bizonytalan tényező ellenére Szlovákia egy év múlva politikai szempontból nyugodtabb, gazdaságilag pedig kedvezőbb helyzetben lesz. Jövőre megkezdődik a gazdasági fellendülés. • És ki lesz egy év múlva a miniszterelnök?- Természetesen Vladimír Meciar! • Államtitkár úr, találkozzunk egy év múlva, hogy áttekintsük, mi vált be a jóslatából.- Rendben, eddig ugyanis minden fontosabb politikai előrejelzésem bevalt! Szilvássy József Beszélgetés Roman Zelenay államtitkárral, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom alelnökével Méry Gábor felvétele
