Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-10-03 / 39. szám
Vasárnap 1993. október 3. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 05.41 - nyugszik 17.14; Közép-Szlovákia: 05.48 - nyugszik 17.21; Nyugat-Szlovákia: 05.54- nyugszik 17.27 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlovákia: 18.05 - nyugszik 08.24; Közép-Szlovákia: 18.12 - nyugszik 08.31; Nyugat-Szlovákia: 18.18- nyugszik 08.37 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük HELGA - STELA valamint Gertrúd, Heliodor, Hubert, (lián, Jozefa, Ménás, Teréz nevű kedves olvasóinkat • HELGA - északi germán eredetű név, jelentése: egészséges, boldog • 1918-ban született Jan SMETANA cseh festőművész • 1943-ban halt meg Raoul Heinrich FRANCÉ osztrák biológus, természetrajzi író, idealista filozófus (szül. 1874). Már csütörtökön kapható az újságárusoknál! A VASÁRNAP következő, 32 oldalas számának tartalmából KISZOLGÁLTATOTTSÁG, REMÉNYTELENSÉG Egy állami gazdaság vergődése T. Szllvássy László riportja KOPPENHÁGA NÉGY TÉTELBEN Sebes Tibor dániai útijegyzetei A BARÁT, AKI KOLOSTORRÓL ÁLMODOTT S. Forgon Szilvia riportja KONTÚROK Szabó G. László beszélgetése Dér András rendezővel AZ ÁRPÁD-HÁZI URALKODÓK 5. LÁNYOK, ASSZONYOK HÁZUNK TÁJA A LEGIDŐSEBBTŐL LEGFIATALABB OLVASÓNKIG MINDENKI VÁRJA színes vasárnap A MELLÉKLETBEN: • részletes tv- és rádióműsor már a 41. számban • 18 oldalon szórakoztató érdekesség a 42. számtól. Biztosítsa az újságárusnál! OKTÓBER 4. az Állatok Világnapja Október 4-én, az Állatok Világnapján számos országban emlékeznek meg az állatokról, a vadon élőkről éppen úgy, mint a háziállatokról és a család kedvenceiről. A világ számos országában évtizedek óta ez az a nap, amikor a figyelmet az állatokra irányítják. S ha nem is adódik mindenki számára mód arra, hogy a vadon élő állatok ügyének pénzt vagy időt szenteljen, elég ha csak körültekint közvetlen környezetében és meggondolja, mit tehet az ott élő madarakért, gazdátlan kutyákért, macskákért. S a házi kedvenc is megérdemel egy kicsivel több kedveskedést ezen a különleges napon. E nap védőszentje, Assisi Szent Ferenc, a ferences rend megalapítója, 800 évvel ezelőtt rakta le az állatvédelem alapjait. Vándorprédikátorként sohasem mulasztotta el magasztalni az állatokkal való harmonikus együttélés fontosságát, amellyel valóságos legendát teremtett. Mai elgépiesült világunkban az állatok talán még nagyobb szerepet kapnak, mert hiszen ők alkotják számunkra a hidat a természettel, amelytől a városi ember egyre távolabb kerül. A gyermekek számára az állatok igazi kis barátok, segítik szocializálódásukat, rajtuk keresztül tanulják meg a más élőlények, közöttük az embertársaik iránti türelem, együttérzés fontosságát is. A gyermekek kedvenc állataikkal erős érzelmi kapcsolatot alakítanak ki. Az állat a gyermek számára érzelmi biztonságot nyújt a felnőttek sokszor érthetetlen világában. A gyermekeket meg kell tanítani, hogyan gondozzák négylábú barátjukat. Ezek a feladatok a gyermekeket felelősségre, a más élőlények tiszteletére és megértésére nevelik. Ezen keresztül válnak érzékenyebb, a más emberek iránt együttérzést érezni képes felnőttekké is. Gyűlölet és tudatlanság Akik Budapesten Horthy újratemetésekor tüntettek, csak gyűlöletüket, tudatlanságukat árulták el. Az utca emberének ismert az a primitív szokása, hogy minden rosszat egy emberre akar kenni. Horthy nem volt demokrata. De nem tolakodott a politikai életbe. Amikor a szegedi kormány felkérte őt, gondolkodási időt kért elhatározásához. A kommün bukása után törvényesen megválasztott államfő lett. Több jelölt nem volt. A 3 millió koldus országának minden bajéért nem okolható kizárólag az államfő. Magyarország társadalmi életében volt a hiba. Ezért az emberek, köztük konzervatív tanító édesapám is elsősorban a kegyelmes és méltóságos urakat, a hercegeket, grófokat, bárókat kárhoztatták, akik az országot irányították. Ők rontották meg a középosztályt, mert az is őket akarta utánozni az előkelőségben. Az Érsekújvár és vidéke Kovács Endre tanár szerkesztésében 1938 után gyakran leleplezte a társadalmi ferdeségeket. Persze demokráciáról aligha lehetett beszélni, inkább felvidéki szellemről. Ám az anyaországban felettébb haragudtak demokratikus gondolkodásunkért. Ezt tapasztaltam az egyszerű származású győri kollégáim körében is, ahol akkor alkalmazásban voltam. Az ország nagy nyomorát nagymértékben a Habsburg-dinasztia vesztes háborúja idézte elő. A világháború nem a magyarság szabadságharca volt. Több mint négy évig idegen frontokon elvéreztek a magyarság légjobbjai. Azután nem volt ki az országot itthon megvédte volna. A románok nagyobb nehézségek nélkül besétálhattak Erdélybe. A szlovákiai magyarok a visszacsatolás után a köztársaságot óhajtották. Az első világháború után ez lett volna a legjobb Magyarországnak is. Hogy Horthy vagy valaki más állt volna az élén, nem lényeges. Habsburg Ottó szerint 1921-ben a magyaroknak Habsburg-királyt kellett volna fogadniuk, amikor az az osztrákoknak se kellett. Arról meg elfeledkezik, hogy 1921. október 21- én, amikor IV. Károly másodszor visszatért, Csehszlovákiában mozgósítást hirdettek a plakátok. Meggondolatlan elhatározásának akkor a pozsonyi Mária Terézia szobor esett áldozatul. A cseh légionáriusok és nem a szlovákok bosszújának műve volt. Horthy temetése vihart kavart. A képzelődő gyűlölködők majd lassan lecsendesednek. Ók úgy is csak azt tudják, hogy volt egyszer egy Horthy. Szabó Iván, Érsekújvár az elsősök mmmrn-1993 A tajti alapiskola I. osztálya Pulo Marcela, Csonka Erzsébet, Pál Gyula, Básti Viktória, Pál László, Pál Péter, Molnár Tamás, Tóth Gyula. Agócs Dezső igazgató (jobbról), Bálint Lajos osztályfőnök, Básti Eszter a napközi otthon nevelőnője. a kuvikokról Mindjárt az elején szeretném leszögezni, nem arról a nálunk is honos bagolyfajtáról akarok elmondani néhány dolgot, amelynek kuvikolását a néphit tragédiák hírnökének tekinti, hanem azokról az emberbörbe bújt változatukról, akik az utóbbi időben a szlovák sajtóban mindennap gondoskodnak arról, hogy katasztrofális nemzetiségi ellentétekkel riogassák a szlovák közvéleményt. Az ismeretlenség homályából felbukkant bölcs hazafiak ahelyett, hogy végre megírnák Szlovákia történelmét, amely még mindig hiányzik az iskolákból (pedig állítólag sokkal régebbi keletű, mint a magyar história) unos-untalan ismételgetik a magyar történelem szlovák változatait, amelyek alapvetően eltérnek a világtörténelmek, nagy enciklopédiák értékeléseitől. Azonban legyünk nagyvonalúak, legyen nekik is egy saját magyar történelmük — belső használatra. Az utóbbi időben az esti krimik helyett inkább a szlovák lapokban megjelent magyar „történelmeket“ olvasgatom. Szóra- koztatóbbak, csupán a megfogalmazásuk gyatra és a tények kiforgatottak, különben a nevek és az évszámok ülnek. A múlt héten napvilágot látott „értekezésekből“ csupán két epizódot említek: az egyik az az agyoncsépelt megállapítás, hogy az utóbbi évszázadban háromszor keveredett háborúba Magyarország Csehszlovákiával, 1919-ben, 1938-ban és 1968-ban. A hatvannyolcas „nagy háború“ legnagyobb csatájában valahol a délvidéken egy csoport magyar nemzeti színű zászlókkal fogadta a kommunista megszállókat. Az 1938-as ütközetekről és számszerű áldozatairól még sehol sem közöltek adatokat, de azt már egyre gyakrabban rebesgetik, hogy a csehszlovákiai magyarok kényszerítették Hitlert és a Nyugatot a bécsi döntés aláírására. Hiába, kis ország — kis ütközetek és még kisebb történészek. Ha csak úgy találomra a történelemből például a verduni nagy ütközetre gondo- loht ahol a németek és franciák ezrei estek el, elfog az irigység, hogy a véres nagy háborúk ellenére a két nép barátságban és határok nélkül él egymás mellett. És ma ezt is jelenti Európa, amelyet egyes szlovák politikusok megpróbálnak kioktatni a nemzetiségeket megillető emberi jogokról. De vegyük csak a Horthy újratemetése körüli szlovák sajtódömping mércéjét. A magyar kormányzó született fasiszta volt, Tiso csak a fasizmust támogató papelnök. Vagyis vannak nagy fasiszták, kis fasiszták és alig fasiszták, akiket akár érdemes lenne szentté is avatni. Legelképesztőbb történelmi agyrémeit azonban egy bizonyos Murin úr tette közzé a Literámy tyzdenníkben. Közli a szlovák olvasókkal, hogy Hitler is úgy kezdte, mint Antall József magyar miniszterelnök és Du- ray Miklós, az Együttélés elnöke. De Murin úr zagyva víziójában már azt kuvikolja, hogy az áruló Németország és az ütódött angol lordok segítségével Magyarország újra vezető szerepre tör Közép-Európában. „Könnyen lehet“, „a helyzet úgy alakulhat“, „ez a politika oda vezethet“ stb. Nem hiszem, hogy ez kell a szlovák közvéleménynek, amikor üres az államkassza, amikor újabb ezrekre vár munkanélküliség, amikor az európai intézményeknek sok kérdésben más a véleménye, mint a nemzeti állam megszállottjainak. Mindez még nem minden. A látnok úr a szlovák ellenzéki pártokat is megtiszteli azzal, hogy a magyar pártok malmára hajtják a vizet. Móra veik külügyminiszter pedig pipogya szlovák, aki nem mer az asztalra ütni. Az ENSZ is egy trotyli szervezet, amely végül is egyetért a magyar követelésekkel, ha majd kenyértörésre kerül sor. Az egész mélyszlovák analízis azt sugallja, hogy csakis egy erős kezű vezér taníthatja meg móresre Magyarországot és természetesen Európát. Ha akad is néhány tucat „hazafi“, aki azt állítja, hogy: kuvik, Dél-Szlovákiát már el is vesztettük; kuvik, veszélyben a szlovák haza; kuvik: Nagymagyarország! Azért a szlovákok döntő többsége nem az uszítás, hanem a békés együttélés természetes híve és egyáltalán nem tekinti ősellenségének a magyarokat. Ezt bizonyítják a tények 1993 őszén. Szűcs Béla 4 2 1993. X. 3. ffau iacan UBUJCDB/I
