Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-10-03 / 39. szám
XT' ' x éven belül másod- J\C l szór érkeztek a szokásosnál is nyugtalanítóbb hírek az orosz fővárosból. 1991 augusztusában a szovjet elnököt, Mihail Gorbacsovot fogságba ejtve, a hatalomátvételhez katonai erőt is alkalmazva tettek egy utolsó, elkeseredett visszatérési kísérletet az ős- kommunisták. Az elmúlt hónapokban viszont politikai szempontból sokkal kisebb kaliberű utódaik tettek meg mindent annak érdekében, hogy - kihasználva meglehetősen erős parlamenti pozícióikat - megakadályozzák azt a reformfolyamatot, amelyet Borisz Jelcin elnök neve fémjelez. Amikor a parlament - népszerű moszkvai neve szerint: Fehér Ház - és a Kreml közti huzavona az elviselhetetlenségig fokozódott, az államfő drasztikus lépéshez folyamodott: feloszlatta a törvényhozást. Bármilyen különös, ez a valóban szélsőséges, s a jelenlegi orosz alkotmánnyal ellenkező lépés nemhogy felháborodást váltott volna ki a demokratikus világban, ellenkezőleg, elnyerte a legtekintélyesebb politikusok rokonszenvét. Nyilvánvalóan azért, mert a külföld is érzékelte: ha Oroszországban nem is kell különösebben tartani a visszarendeződéstől, a megtorpanás veszélye nagyon reális, ami negatív hatással lenne Európa és az egész világ politikai légkörére, biztonságára. S látni kell azt is: a hatalmas országban jelenleg egyetlen demokratikusan megválasztott vezető van, s ez Borisz Jelcin. Sót, az áprilisi népszavazás még egyszer legalizálta őt ebben a tisztségében, még egyszer megtámogatta azt a programot, amelynek végrehajtására törekszik. Ellenben a szovjet időkből örökölt törvényhozás futóhomokon nyugszik - s hatványozottan érvényes ez a „szuperparlamentre“, vagyis a népképviselők kongresszusára. S az alkotmány is, amelyre mostanság oly szívesen hivatkoznak, ugyancsak ilyen kétes szovjet hagyaték. Persze, fel lehet tenni a kérdést, hogy ilyen esetekben a cél - legyen bármilyen nemes - szentesítheti-e az eszközt? Lehet-e demokráciát teremteni antidemokratikus módszerekkel? S ha egy országot parlament nélkül irányít egy személy - az mindenképpen diktatúra? Talán, lehet, nem biztos... Csak ilyen kitérő válaszok adhatók ezekre az egyébként nagyon konkrét és egyértelmű kérdésekre. Mindenképpen az adott helyzetet kell nézni. Jelcin igazán mindent megtett annak érdekében, hogy kidolgozzák Oroszország új, demokratikus, a nemzetközi normákkal egyező, az ország számára tekintélyt biztosító alkotmányát. Ezt a parlament elutasította, esetenként tisztességtelen módszeréket alkalmazva megakadályozta, még a népszavazás eredményeit sem volt hajlandó figyelembe venni, mivel világos volt számára: ezzel mefássa a saját sírját, bigott kommunista tagjai végleg eltűnnek a történelem süllyesztőjében. Ugyanilyen megfontolásból még egy új választási törvényről sem volt hajlandó szavazni, hiszen az előbb említett, posztjukat rettenetesen féltő tagjai számára minden úgy van jól, ahogy - volt. S közben a parlament nagy része állandóan arra törekedett, hogy lejárassa azokat a Jelcin köré csoportosuló politikusokat, akiknek a múltja ugyan nem mindig patyolattiszta, de kétségtelen: elszántan tanulják a demokráciát. S a nép, amelyre éppen a baloldali konzervatívok mérhetetlen demagógiával és előszeretettel hivatkoznak, a nép csalhatatlan érzékkel most is kinyilvánította: pontosan tudja, mi a jó számára. Jelcin szeptember 21-én este elhangzott tévébeszédét nem követték tömegtüntetések, az emberek nem fogtak fegyvert, nem emeltek barikádokat, hiába kiabálta a parlament Ruszlan Haszbulatovval az élén, hogy itt puccs történt. Moszkva nem hisz a puccsoknak, az oroszok teszik a dolgukat, nem hagyják félrevezetni magukat. A többségnek az volt a véleménye, ami a külföldnek: lehet, hogy az elnök megsértette az alkotmányt, de jó! tette. Sőt, ezt már régen meg kellett volna tennie, s akkor ma már nem ott tartanának, ahol tartanak. Ez a reagálás is bizonyítja: a parlament teljesen elrugaszkodott a valóságtól, a képviselők nem a népet, csak önmaguk érdekeit képviselik. ÍIqtt érzem> ami V_J Y Moszkvában, Oroszországban történt, annak alapos tanulmányozása fontos lenne minden kelet-európai politikus számára. S főleg azok számára, akik saját vélt nagyságuktól .eltelve azt hiszik, a demokrácia arra való, hogy önös céljaikat leplezzék vele. S megtaníttatnám velük a parancsolatot: a népnek nevét hiába ne vegyed! Görföl Zsuzsa Az önmagát elbarikádozó parlament körül megjelentek a rendőrök,.de nem kaptak parancsot arra. hogy feloszlassak az ott összegyűlt embereket. === ■ — n ^--------------------------------J. 1 Sz entpétervár, Palota tér. Az aktív és nyugalmazott tiszteket is toinörítő radikális, a fegyveres harcot is hirdető Tiszti Szövetség tagjai már szeptember 22-én kimasíroztak, s Jelcint bírálták. Az emberek megbámulták őket, de nem csatlakoztak hozzájuk.
