Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-09-26 / 38. szám
9 m 1993. IX. 26. • Keveset tudunk a hun-magyar rokonságról, Atilla- képünk sem elég tiszta. Mást állítanak a lexikonok, az irodalmi alkotások és egészen mást a történelemkönyvek. Vérszomjas fejedelemről és barbár hadvezérről ugyanúgy olvashatunk, mint történelmi személyiségről és közép-európai gondolkodóról. Mire támaszkodik ilyen esetben a színész? Milyen forrásokból merít és kinek hisz?- Atilláról, Nemeskürty István szerint 1848 óta százegy különböző tanulmány jelent meg a világon, de nagyon kevés jutott el belőle hozzánk. Ebből a kevésből is aztán csak az maradhatott meg a polcokon, ami megfelelt az éppen akkor hatalmon levő politikai rendszer elvásárainak. Gárdonyi Géza és Arany János egy-egy művét leszámítva .1945 után nagyon kevés anyag látott napvilágot Atilláról, a történelemkönyvek is inkább csak adatokról, „a kegyetlen hun király“ portyáiról szóltak. Én Nemeskürty István tanulmánya alapján készültem fel a szerepre, aki a lehető leghitelesebb képet adja Atilláról. Ennek ismeretében mondhatom el, hogy minden hódító, rendet tevő, igyekvő embernek, aki országot akar építeni, követőkre van szüksége. Atilla birodalma a Volga vidékétől a Rajnáig, az Al-Dunától egészen a Balti-tengerig terjedt és sokféle népcsoportból állt. A jobb terület, a jobb életlehetőség reményében rengeteg keleten élő nagy törzs állt mellé, és ha egy tömeg vezért választ magának, akkor attól elvárja, hogy jól uralkodjon és jó irányba mutasson előre. Nem lehetett könnyű dolga Atillának. Szövetségesként, nem pedig leigázottként megtartani ekkora népcsoportokat nagyon nehéz feladat. A barbár hódító tehát nem igazán pontos megállapítás. Atilla, számomra sokkal több ennél. Egy borzasztó nehéz helyzetben uralkodó, kiemelkedően fontos történelmi személyiség. • Belső arcáról, lelkületéről mennyit sikerült megtudnia?- Annyit, amennyit a szövegkönyvből kiolvashattam. Abban pedig az áll, hogy minden igyekezetét a birodalom különböző népcsoportjai és különböző vezérei közti viszályok elhárítására fordította. Tehát békeszerető ember volt, akire ma azt mondhatjuk: egységes Európa megteremtésén fáradozott. Közben arra is ügyelt, hogy minden népcsoport, amely a birodalmába tartozott, megtarthassa hagyományait és kereskedelmi kapcsolatrendszerben fejlődjön. Az ősi- ség törvénye szentírás volt számára. „Törvényeinket magam is tisztelem, azokat másokkal is tiszteltetem — mondja a darabban -, s Urunk, Istenünk színe előtt esküvésem mostan országom, meg népem hallja.“ Közben a fiait tanítja, hogy halála után átvehessék a birodalom irányítását. Erős ember volt Atilla, erős kezű és erős lelkű férfi, akit borzasztóan tiszteltek, de tettei miatt rettegtek is tőle. Nemcsak Istenben hitt, hanem abban is, hogy az országot egyben kell tartania. Isten ostora helyett mi Isten kardjáról beszélünk a darabban, és nem véletlenül. Egy pásztorfiú találja meg a kardot, de csak annak izzik fel, aki alkalmasnak találtatik arra, hogy Atilla utódja legyen. Sokszor borsózik a hátam az előadás során. Vannak részek Í a szövegben, amikor majdnem elsírom magam, máskor meg szorongok, vagy majd szétrobbanok. Néha úgy elkap a hév, hogy kedvem lenne beleverni az ellenfelemet játszó partnerem szájába. .. adni is többet tudok majd. “ (Oláh Csaba felvétele) ATILLÁRÓL - VIKIDÁI, GYULÁVAL Marcona külső mögött békés, gyengéd lélek. Kemény ökölhöz fényes, hajlékony, érzelmekkel teli hang. A Pap hangja a Kennedy-misében. A Nádor hangja A bestiában. A Fáraó hangja a József és a színes, szélesvásznú álomkabátban. Vikidál Gyula oratóriumban, musicalben, rockoperában. 1992 decemberében: Műfűre, az együgyű pásztor Shakespeare Téli regéjében. Rockénekes prózai szerepben. „Báj, kedvesség és humánum van benne“- nyilatkozta róla Zenthe Ferenc, Madách színházbeli partnere. Játéka tiszta és őszinte, zene nélkül is hiteles. Szörényi Levente legújabb alkotásában, az Atilla - Isten kardja című rockoperában övé a címszerep. Erős, karizmatikus egyéniség formál meg neves, a népvándorlás valamennyi nagy alakját felülmúló rendkívüli egyéniséget. • Szörényi Levente első rockoperájában, a tíz, r évvel ezelőtt bemutatott István, a királyban Köp- pányt alakította. Atilla zeneileg Koppány rokona?- Olyan értelemben, hogy Levente az egyetlen, aki ? a magyar népzene motívumait úgy szövi a rock > harmóniavilágába, hogy a végeredmény színtiszta \ folkrock, igen. Karakterben és énekstílusban azonban \ különbözik egymástól a két figura. Koppány lázadó, aki egyfolytában keményen viselkedik, lángol és iz- í zik. Atilla jelleme összetettebb, ő közelebb áll a nép- »j; hez és nem azon a síkon mozog, amelyen dühödten, \ recsegve-ropogva kell énekelni. Koppány szerepéből ; ki is nőttem már; az István a király etalon lett ;'y számomra, és remélem, az Atilla is az lesz. Az előbbi darabot egyébként kezdettől fogva kimondottan magyar ügynek tekintettük, Atillát, akiről Robert Weiss amerikai történész is írt már tanulmányt, szeretnénk „világhódító útra“ küldeni. Megérdemli a mű, hogy ‘ másutt is bemutassák. • Atillaként latinul is megszólal a színpadon.- A latin szöveg azért került a darabba, hogy ezzel is jelezzük: Atilla művelt, sokat tudó ember volt. Ifjú | korában, cseregyerekként Rómában is hosszabb időt töltött, s kiválóan beszélt latinul. Hogy bizonyos emberek erről mit sem sejtettek? Titkolta a nyelvtudását, hogy elcsíphesse, mit suttognak a háta mögött. • Színészként vagy énekesként állította nehezebb feladat elé a szerep?- Különösebb gondom nem volt az anyaggal, de ahhoz, hogy tökéletes legyen valami, mindig mindent, a legapróbb részleteket is csiszolni kell. A csángó, vagyis a keleti magyar népzenei vonalat kellett tanulmányoznom a szerephez, s amíg Koppányként inkább tenor voltam, Atillaként erőteljes baritonnak kell lennem. Ami pedig a színészi munkát illeti, én minden feladatomban megtalálom az újat, a mást. Ha csak az Atillát megelőző szerepemet, a Téli rege jámbor, gyámolatlan parasztgyerekét vesszük... az is milyen messze van a hun királytól! Teljesen más világ. • Kültelki sihederként, édesapja kovácsműhelyében, miközben az izzó vasat kalapálta, megfordult már a fejében, hogy egyszer majd nagy szerepeket, történelmi személyiségeket játszik prózai és zenés színpadokon ?- Nem, soha. Él is bennem egy olyan fantazmagória, hogy van a Jóisten és vannak az ő őrangyalai: szerzők, rendezők, akik létrehoznak darabokat, előadásokat és vannak a kis segédmelósok, az igazi munkások, akik szívvel-lélekkel állnak amellett, hogy a Jóistennek örömet szerezzenek. És én egy ilyen jó kis segédmelós akarok lenni, aki ezeknek a szépséges daraboknak megbízható társalkotója és bármit kérnek is tőle, ő azt rendben megadja. Hegy szerencsés ember vagyok, azt az is bizonyítja, hogy Volkswagen Golfot kaptam ajándékba a Postabanktól, mert én lettem Atilla. így szabadultam meg attól a gondolattól, hogy gyűjtenem kell egy újabb autóra, még mielőtt a régi, ki tudja, hány ezer kilométerével darabjaira hullana. Pontos ember voltam eddig is, de egy új kocsival az életstílusomon is változtatni tudok. Azáltal, hogy gyorsabban közlekedhetek, több időm marad tanulásra, próbákra, gyakorlásokra, ennek eredményeként pedig adni is többet tudok majd. Szabó G. László MARLEE MATLIN Igaz, nehezen, de azóta, hogy részt vett egy rehabilitációs tanfolyamon, néhány szót ki tud ejteni. Mégis inkább 'a süketnémák nyelvén „beszél“, azon a nyelven, amelyet oly zseniálisan ismer, s amellyel 1986- ban Randa Haines Isten elfelejtett gyermekei című filmjében oly közel került a közönséghez. Marlee Matlin húszéves volt, amikor ezért az alakításáért megkapta a legjobb színésznőnek járó Oscart. Á szobrocskát filmbeli partnere és akkori élettársa, William Hurt adta át neki. Kapcsolatuk szakítással végződött, Matlin Hurtról ma beszélni sem akar. E csalódás azonban nem ölte ki belőle a vágyat, hogy szeressen és szeressék. Jelenlegi partnere Kevin Gran- dalki, akinek előreláthatólag most, ősszel örök hűséget esküszik. Az Indokolt kétségek című tévéfilm első forgatási napján találkoztak.- Tess, akit a tévéfilmben alakít, kételkedik a saját igazában. Marlee Matlinre ez mennyire jellemző?- Tess erős asszony, aki a munkájának szenteli az életét. A munka azonban nem a biztonságot jelenti számára, hanem az állandó kételyek forrása. Boldogtalan a házassága, de nem akarja elismerni. Olykor-olykor engem is gyötörnek kétségek, de nem olyan drámaiak, mint amilyenek miatt Tess szorong.- Színészi pályáját illetően is voltak kétségei?- Nekem nem, de sokaknak igen. Nem mondhatnám, hogy tolongtak értem a producerek. Kevesen bíztak abban, hogy sikerem lehet, vagy hogy egyáltalán létezik számomra, egy néma lány számára hely a filmszakmában. Szerencsére, volt, aki hitt bennem.- Az Isten elfelejtett gyermekei sikere után Az indokolt kétségek az első jelentősebb film, amelyben szerepet kapott.- Nem voltak nagy filmszerepeim, de munkám mindig volt. Színpadi feladatokkal bíztak meg, és én nagyon szeretem a színházat. Kislány koromban Chicagóban léptem fel, amatőr társulattal. Akkor találkoztam valakivel, aki önbizalmat adott nekem. Henry Winkler, a Boldog napok című produkció létrehozóinak egyike, aki ismert személyiség volt annak idején, eljött, hogy megnézzen a színházban egy jótékonysági előadást Ki tudja, emlékszik-e még erre a találkozásra? Nagyon elérzé- kenyülten ültem vele szemben. Az álmaimról beszéltem neki, arról, hogy milyen nagyon szeretnék színésznő lenni. Ő kedvesen azzal biztatott, hogy nem kell semmitől sem tartanom, mert el fogom érni, amit akarok. Tudom, kislányos dolog, én mégis sokat gondoltam a szavaira. A válságok idején ebbe a találkozásba kapaszkodtam, és mindig segített, erőt adott Winkler biztatása. De mások is hittek bennem. Elsősorban a szüleim. — Az évek során sok kitűnő partnere volt. Milyennek találta őket magánemberként?- William Hurtról nem akarok beszélni. David Bowie, akivel a The linguine incidente című filmet forgattam, csodálatos ember. Nem szokványos, nem amolyan magamutogató színész. Tiszteletet ébreszt a másikban. Ed Harisszel a Walkerben dolgoztam együtt. Igazi úriember, akire szívesen támaszkodnak a nők. Mark Harmont viszont, aki az említett tévéfilmben volt a partnerem, gyermeki gyöngédsége teszi vonzóvá.- A Cannes-ban díjat nyert Zongoraleckék című nagy sikerű filmnek is néma nő a főszereplője. Nem gondolt arra, hogy ezt Önnek kellett volna eljátszani?- De igen. Nagyon jó lett volna, ha én formálhatom meg ezt a nagyszerű asszonyt ebben a megható filmben. Találkoztam is a rendezőnővel, Jane Campionnal, de Holly Hunter mindent elkövetett azért, hogy megkapja a szerepet. Bántott, amikor megtudtam, hogy nem rám esett a választás, de miután megnéztem a filmet, el kellett ismernem, hogy Holly rendkívüli a szerepben, és zongorázni is tud.- Személyesen is próbál valamit tenni a hátrányos helyzetűekért?- Nem szeretem ezt a kifejezést. Úgy gondolom, hogy az ember maga, ilyen vagy olyan lénye miatt, nem lehet hátrányos helyzetű: mi ugyanolyanok vagyunk, mint mások. Képesek vagyunk a kommunikációra, a munkára, ugyanúgy tudunk szeretni, lehet gyerekünk. A hátrányos helyzetet a külvilág teremti meg: a társadalom szab, állít fizikai és lelki korlátokat. Azért küzdők, hogy ez ne legyen. Szóvivője vagyok annak az amerikai egyesületnek, amely azért harcol, hogy az előadásokat feliratozzák. Annak, aki közömbös ezekkel a dolgokkal szemben, tudatosítania kellene, hogy így vagy úgy, látható vagy láthatatlan formában nála is ott van, vagy ott lehet az a bizonyos valami, ami hátrányos helyzetűvé teszi, teheti őt másokkal szemben. Lehetőségeimhez mérten időt és pénzt áldozok más fontos dolgokra is: az AIDS-kutatásra, a hajléktalanokra, a nemi erőszak áldozataira. Nemes cselekedetnek tartom kiállni és tenni is valamit a hátrányos helyzetűekért.- Kis idő múlva férjhez megy. Szeretne gyerekeket?- Igen. Annyit, amennyit csak képes vagyok szülni. Szerelmes vagyok egy férfiba, akihez férjhez fogok menni. Ö az én legjobb barátom, türelmes hozzám és megért. Biztos vagyok benne, hogy szerelmünk az idő múlásával csak mélyülni fog. A Gioia nyomán (tallósi) „Ő az én legjobb barátom“ isten megtalált gyermeke
