Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-09-19 / 37. szám
-■* / * * ß B mT^. B m Naszvadon járva konstatálom: ennek a nagyközségnek van stílusa. Itt építették fel talán az ország legszebb községházát, amit az ember inkább templom és kulturális központ ötvözetének vélhet. Kissé emlékeztet a híres sydneyi Operára. Külön dicséretes, hogy a teret is mintha az épület alaprajza szerint képezték volna ki, és hasonló jellegű a parkot övező üzletsor is. Nem különben a kissé távolabbi néhány egymáshoz ragasztott ház. Üzletek ezek is, egyikük homlokzatán ez áll: GALÉRIA. Nahát, Naszvadon képtár is van? Betérve az ember azonnal rájön, nem a szépművészet, hanem a konyhaművészet helye ez, ám stílusával akár galéria is lehetne. Később Csontos Attila tulajdonostól megtudom, hogy szívesen venné, ha a csallóközi festők nála is rendeznének néhány kiállítást. Nem zárkózna el, sőt. ■.. A tulajdonos 29 éves fiatalember, a 7 éves Attila és a 2 éves Szabolcs édesapja, Nóra férje, egy exkluzív ház építője és gazdája, néhány fólia művelője, a Galéria megálmodója, megvalósítója és üzemeltetője.-Mások öregségükre sem tudnak ennyi mindent felmutatni, maga meg mintha már sokak vágyát, álmát megvalósította volna. Mi a titka egy ilyen szemmel látható sikernek? — Merni, akarni, dolgozni kell - válaszolja szerényen Attila. A finom kávé szürcsölgetése közben többet is elmond magáról.- Naszvadi vagyok, édesapám kőműves - ami most nagyon jól jött. Édesanyám bennünket nevelt, vezette a háztartást, művelte a kertet. Négyen vagyunk testvérek, én az elsőszülött. Pozsonyban tanoncoskodtam, gáz- és vízszerelő vagyok. Letöltöttem a katonaidőmet és amikor hazajöttem, nem találtam munkát. Kiváltottam az iparengedélyt és kukoricapelyhet készítettem, árusítottam, közben áruközvetítéssel foglalkoztam. A fogamhoz vertem a garast, szűkösen éltünk, de tudtuk, hogy ez az állapot átmeneti. Előbb csak a házépítésre gondoltunk, közben lehetőség nyílt arra, hogy más vonalon is vállalkozzunk. A községtől kaptam száz négyzetméternyi területet, felvettem a kölcsönt és a családtagok besegítésével tíz hónap alatt felépítettem az éttermet. Nem kevés problémával, mert eredetileg más volt az elképzelésem. Csak később jött az értesítés, hogy másfél méternyit a már felhúzott falakból le kell bontani, mivel majd egyszer, arra vezetik a főutat. Nem vitáztam. így lett a vendéglő emeletes, így képeztük ki sokszögűvé, az emeleten galéria- jellegűvé. A földszinten van játékterem is, azt a sógorom üzemelteti, fölé épített egy lakást is, ami nagyon jó, mert mindig van valaki a „házban“. Most már csak az szükséges, hogy vendéglőnk, játéktermünk látogatott legyen, s mielőbb lefizessük a kölcsönt... Bár az étlap csábos - húsz fris- sensültet, nyolc halételt, ezenkívül előételeket, leveseket, meleg tésztákat, tejszínhabos gyümölcsfinomságokat kínál elfogadható áron kevés a vendég.- Hétközben kevés a vendég, de pénteken, szombaton és vasárnap teltház van, éjjel kettőig nyitva tartunk, de ha jó a társaság akár reggelig is itt maradunk — mondja a 25 éves Gogola Artúr pincér. A Galériának csak négy alkalmazottja van: két szakács, két pincér. Szombaton és vasárnap valamennyien dolgoznak. Fiatalok, szeretik a munkájukat, jól kijönnek egymással. Látogatásunkkor a 28 éves Tóth Gábor volt a szakács. Beszédes, rokonszenves, tett- rekész. Csontos Attila, a tulajdonos (Méry Gábor felvételei)- Édesapám szobafestő, én is az lettem volna a legszívesebben, de még inkább mázoló. Ma is szívesen csinálom, „fusiban“, rokonoknak, ismerősöknek. De a mamám a komáromi Európa Szállóban dolgozik, ezért „csináltak“ belőlem szakácsot. Legszívesebben a saját fantáziám szerint főzök. Amikor az ember már ismeri a mesterség alapjait, azt tesz a nyersanyaggal, amit akar. Fontos, hogy társítsa az ízeket. Gábor erre akkor jött rá, amikor a Magas-Tátra legjobb vendéglőiben, Pozsonyban és a híres hetényi csárdában dolgozott. Amit lehetett, ellesett a mesterektől, most meg boldog, hogy a „saját portáján“ kamatoztathatja tudását. Naszvadon szeptember 17-19- én nagy bemutatóvásár lesz. Három napig nagy és kis cégek, gyártók és árutovábbadók kínálják majd portékájukat a sportcsarnokban és a kultúrházban, a piacon és a főtéren. Gazdag lesz a kulturális és a sportrendezvények kínálata is. Ráadásul ezekre a napokra esik a naszvadi búcsú. Ajánlom, akik e rendezvényekre eljönnek, térjenek be a Galériába is, nem bánják meg. A tulajdonos Csontos Attila reméli, hogy erre az időpontra sikerül összehozni egy képkiállítást is, ahol nézegetni, de vásárolni is lehet. (ozorai) Gábor-tál Hozzávalók: (4 személyre) 30 dkg sertéscomb, 30 dkg bélszín, 30 dkg kacsamáj, egy nagy hagyma, 1 doboz konzervált zöldborsó, kecsup, őrölt fekete bors, só, Worcester, húslé, olaj, 20 dkg kemény sajt. A húsfélét ujjnyi nagyságúra szeleteljük. Az olajon megpirítjuk a hagymát, erre tesszük a húst, csak később a májat, majd fokozatosan a borsót és a fűszereket, lassan pároljuk, időnként felöntve a húslével mindaddig, míg a hús meg nem puhul. A legvégén csepegtetjük rá a worcestert, tálalás előtt ráreszeljük a sajtot. Rizst, tört burgonyát, de hasábburgonyát is tálalhatunk hozzá. Bélszín gyümölccsel Hozzávalók: (1 személyre) Két szelet bélszín, egy karika ananász, néhány szem eperbefőtt, néhány kanál fekete ribizli befőtt, 3 karika citrom, 2 evőkanál felvert tejszínhab, só, bors, olaj. A húst alaposan kiverjük, sózzuk, borsozzuk, forró zsíron mindkét oldalán megsütjük. A forró húsra tetszetősen rárakjuk a gyümölcsöt, a legtetejére a citromkarikákat, azokra a tejszínhabot. Azonnal, forrón tálaljuk. Rendkívül finom, különleges. A jó szakács hússzelete Hozzávalók: (4 személyre) 1/2 kg sertéscomb, 15 dkg füstölt szalonna, 15 dkg Eidam sajt, 10 dkg prágai sonka, 10 dkg sampinyon gomba, 3 db tojás, só, bors, mustár, sima liszt, olaj. A húst felszeleteljük, alaposan kiverjük, sózzuk, fűszerezzük, megkenjük mustárral, rátesszük a reszelt sajtot, a csíkokra vágott sonkát és gombát.- A húst félbe hajtjuk, összeborítjuk, fogvájóval összetűzzük. A tojásból, lisztből, kevés sóból ún. párizsi tésztát készítünk, ebben megforgatjuk a húst, bő, forró olajban kisütjük. Tálaláskor a húst ketté vághatjuk, mutatósabb. Rizzsel, burgonyával tálaljuk, gyömölccsel vagy zöldséggel egészítjük ki. A Galéria büszkesége * 15 Hozzávalók: (4 személyre) 1/2 kg sertéscomb, 30 dkg sertésmáj, 15 dkg sampinyon gomba, 10 dkg füstölt szalonna, 2 nagy hagyma, só, bors, tört köménymag, sima és grízes liszt, olaj. A húst szeletekre vágjuk, kiverjük, sózzuk, borsozzuk, majd a hús peremét kb. 1 cm hosszan körbe bevágjuk, forró olajban mindkét oldalán megsütjük. Kiszedvén a húst, az olajban megpirítjuk a hagymát és a szalonnát, ezen a májat, a gombát, köménnyel ízesítjük, sima liszttel besűrűsítjük, annyi forró vízzel öntjük fel, hogy szép, közepesen sűrű mártást nyerjünk. Belehelyezzük a húst, még felforraljuk és forrón tálaljuk, nehogy a mártás csomós, esetleg bőrös legyen. Rizzsel tálaljuk. VASÁRNAPI KFMIVII H amburgba visszafelé repülve Helmut Beth- ge szeme előtt mindig az a felszólítás lebegett, amely a szingapúri repülőtéren érthetően figyelmeztette a utasokat: „Akinél kábítószert találunk, arra halálbüntetés vár!“ * * * Helmut idegesen intézte az úti formaságokat Szinga- púrpa. Nem számított rá, hogy összefut az unokafivérével, Alexander Wey- mannal. Nem maradt hát más választása, telefonon meghívta a lakására.- Meglepődtem a hívásodon - mondta egy órával később Alexander. Felvette a kínált whiskyt és letelepedett:- Nos, beszélj! Helmutot, mintha megszúrták volna: kövülten állt, majd amikor felfogta, ami történt, elájult.- Az unokabátyám, az a disznó! - üvöltötte őrjöngve, amint magához tért, és menekülni próbált. - Rászedett! Ártatlan vagyok... Ártatlanságát a bíróságon is igyekezett bizonyítani, de minden ellene szólt. Részletesebb indoklás nélkül harminc év börtönre ítélték. A nagybácsi gyenge'szíve nem bírta el a váratlan megpróbáltatást. Infarktust kapott. Visszavitték Hamburgba, de az állapota nem javult. Helmut meglátogatta az intenzív osztályon. Ő teljesen ép és egészséges volt. Síbalesetnek semmi nyoma nem volt rajta...- Már néhány hónapja MICHAEL GROSS A szingapúri utazás-A drága nagybátyánkról van szó. Mindketten tudjuk, hogy jó egészségnek örvend. Ez pedig azt jelenti, hogy az örökségre még jó ideig várnunk kell... A tervet, amelyet Helmut kigondolt, a megdöbbent Alexander leplezetlen csodálattal hallgatta:- Kedves unokabátyám, te egyszerűen zseniális vagy! - mondta.-Jó. jó. Tehát Franz nagybácsi részt vesz a következő szingapúri tanácskozáson. Te gondoskodsz a kábítószerről, a többi pedig az én dolgom - mondta Helmut.- Rendben - helyeselt Alexander. - S amíg ti Szingapúrban lesztek, én biztosítok a vállalatnál számodra egy jó helyet. Ám Alexander korán örvendezett. Vasárnap este, az utazás előtti napon Helmut felhívta. A hétvégén síelni volt. Elmondta, hogy kificamította a bokáját:- Az orvos gipszbe tette a lábamat, így nem repülhetek. Neked kell utaznod, Alexander... * * *-Van valami elvámolni- valója? - kérdezte a vámos Alexandert, miközben elegáns börkofferét nézegette.- Nincs - nyitotta ki a bőröndöt a fiú készségesen. - Tessék, nyugodtan nézze meg. Semmi baja nem történhet, hisz a kábítószer jól el van rejtve, s a nagybátyjával feltűnés nélkül csak egy óra múlva kell találkoznia a szállodában. A vámos szó nélkül kiürítette a bőröndöt, majd váratlanul feltépte a bélését:- És ez mi?! Alexander dermedten nézte a fehér porral teli műanyag zacskót. - Hogy lehetséges, hogy ilyen pontosan tudta, hol van?!...-Kaptunk egy bejelentést, Weymann úr. Letartóztatom! Alexander jó ideig megmondtam neked, Helmut, hogy nem élek sokáig - suttogta az öreg erőlködve. - Hálás vagyok, hogy nem mondtad el senkinek. Rövid pihenés után folytatta: - Tudom, nélkülem is gondoskodsz magadról. Becsvágyó és céltudatos vagy, más mint az unokaöcséd, Alexander. Kérlek, segíts neki, támogasd.-Remélem, soha többé nem látom - gondolta magában Helmut, amikor behúzta maga mögött a kórházi szoba ajtaját. Egy héttel később Helmut Bethge fekete öltönyben a nagybátyja ügyvédje előtt ült.- Mint tudja, - kezdte az ügyvéd -, a nagybátyjának mindig fontosak voltak a hozzátartozói.- S ez a hozzátartozó én vagyok - mondta lélekben Helmut, és kényelmesen elhelyezkedett a fotelban.- Felolvasom önnek a végrendeletet - folytatta az ügyvéd, széthajtogatva egy fehér papírlapot: „Én, Franz Bethge, ezennel meghagyom, hogy egész vagyonomat olyan intézmény létesítésére fordítsák, amely segíti a kábítószer rabjainak visszatérését az életbe. Vagyonom kezelésével ügyvédemet, doktor Klasent bízom meg...“- Látom, a nagybátyja végrendelete nagyon meghatotta - szólt az ügyvéd, összehajtogatva a papírlapot. Aztán felállt:- Nem tartóztatom tovább, Bethge úr. Maga és az unokaöccse mostantól jótékony célok érdekében tevékenykedhetnek... S ezennel örömmel közlöm önnel, hogy Szingapúr, hála a Németországgal való jó diplomáciai kapcsolatoknak, elengedte az unokaöccse büntetését. Holnap már itthon is lesz. Biztosan szívesen találkozik vele... Fordította: F.m.m 1993. 9. 19.