Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)

1993-09-19 / 37. szám

-■* / * * ß B mT^. B m Naszvadon járva konstatálom: ennek a nagyközségnek van stílusa. Itt építették fel talán az ország legszebb községházát, amit az ember inkább templom és kulturális központ ötvözetének vélhet. Kissé emlékeztet a híres sydneyi Operára. Külön dicsére­tes, hogy a teret is mintha az épület alaprajza szerint képezték volna ki, és hasonló jellegű a parkot övező üzletsor is. Nem különben a kissé távolabbi néhány egymáshoz ragasztott ház. Üzletek ezek is, egyikük homlokzatán ez áll: GALÉRIA. Nahát, Naszvadon képtár is van? Betérve az ember azonnal rájön, nem a szépművészet, hanem a konyhaművészet helye ez, ám stílusával akár galéria is lehetne. Később Csontos Attila tulajdonostól megtudom, hogy szívesen venné, ha a csallóközi festők nála is rendeznének néhány kiállítást. Nem zárkózna el, sőt. ■.. A tulajdonos 29 éves fiatalember, a 7 éves Attila és a 2 éves Szabolcs édesapja, Nóra férje, egy exkluzív ház építője és gazdája, néhány fó­lia művelője, a Galéria megálmo­dója, megvalósítója és üzemelte­tője.-Mások öregségükre sem tud­nak ennyi mindent felmutatni, ma­ga meg mintha már sokak vágyát, álmát megvalósította volna. Mi a titka egy ilyen szemmel látható sikernek? — Merni, akarni, dolgozni kell - válaszolja szerényen Attila. A finom kávé szürcsölgetése közben többet is elmond magáról.- Naszvadi vagyok, édesapám kőműves - ami most nagyon jól jött. Édesanyám bennünket nevelt, vezette a háztartást, művelte a kertet. Négyen vagyunk testvé­rek, én az elsőszülött. Pozsonyban tanoncoskodtam, gáz- és vízszere­lő vagyok. Letöltöttem a katona­időmet és amikor hazajöttem, nem találtam munkát. Kiváltottam az iparengedélyt és kukoricapelyhet készítettem, árusítottam, közben áruközvetítéssel foglalkoztam. A fogamhoz vertem a garast, szű­kösen éltünk, de tudtuk, hogy ez az állapot átmeneti. Előbb csak a házépítésre gondoltunk, közben lehetőség nyílt arra, hogy más vo­nalon is vállalkozzunk. A község­től kaptam száz négyzetméternyi területet, felvettem a kölcsönt és a családtagok besegítésével tíz hó­nap alatt felépítettem az éttermet. Nem kevés problémával, mert ere­detileg más volt az elképzelésem. Csak később jött az értesítés, hogy másfél méternyit a már felhúzott falakból le kell bontani, mivel majd egyszer, arra vezetik a fő­utat. Nem vitáztam. így lett a ven­déglő emeletes, így képeztük ki sokszögűvé, az emeleten galéria- jellegűvé. A földszinten van játék­terem is, azt a sógorom üzemelteti, fölé épített egy lakást is, ami na­gyon jó, mert mindig van valaki a „házban“. Most már csak az szükséges, hogy vendéglőnk, já­téktermünk látogatott legyen, s mielőbb lefizessük a kölcsönt... Bár az étlap csábos - húsz fris- sensültet, nyolc halételt, ezenkívül előételeket, leveseket, meleg tész­tákat, tejszínhabos gyümölcsfi­nomságokat kínál elfogadható áron kevés a vendég.- Hétközben kevés a vendég, de pénteken, szombaton és vasárnap teltház van, éjjel kettőig nyitva tartunk, de ha jó a társaság akár reggelig is itt maradunk — mondja a 25 éves Gogola Artúr pincér. A Galériának csak négy alkal­mazottja van: két szakács, két pin­cér. Szombaton és vasárnap vala­mennyien dolgoznak. Fiatalok, szeretik a munkájukat, jól kijön­nek egymással. Látogatásunkkor a 28 éves Tóth Gábor volt a sza­kács. Beszédes, rokonszenves, tett- rekész. Csontos Attila, a tulajdonos (Méry Gábor felvételei)- Édesapám szobafestő, én is az lettem volna a legszívesebben, de még inkább mázoló. Ma is szívesen csinálom, „fusiban“, rokonoknak, ismerősöknek. De a mamám a ko­máromi Európa Szállóban dolgo­zik, ezért „csináltak“ belőlem sza­kácsot. Legszívesebben a saját fan­táziám szerint főzök. Amikor az ember már ismeri a mesterség alapjait, azt tesz a nyersanyaggal, amit akar. Fontos, hogy társítsa az ízeket. Gábor erre akkor jött rá, amikor a Magas-Tátra legjobb vendéglői­ben, Pozsonyban és a híres hetényi csárdában dolgozott. Amit lehe­tett, ellesett a mesterektől, most meg boldog, hogy a „saját portá­ján“ kamatoztathatja tudását. Naszvadon szeptember 17-19- én nagy bemutatóvásár lesz. Há­rom napig nagy és kis cégek, gyár­tók és árutovábbadók kínálják majd portékájukat a sportcsarnok­ban és a kultúrházban, a piacon és a főtéren. Gazdag lesz a kulturális és a sportrendezvények kínálata is. Ráadásul ezekre a napokra esik a naszvadi búcsú. Ajánlom, akik e rendezvényekre eljönnek, térje­nek be a Galériába is, nem bánják meg. A tulajdonos Csontos Attila reméli, hogy erre az időpontra si­kerül összehozni egy képkiállítást is, ahol nézegetni, de vásárolni is lehet. (ozorai) Gábor-tál Hozzávalók: (4 személyre) 30 dkg sertéscomb, 30 dkg bélszín, 30 dkg kacsamáj, egy nagy hagyma, 1 do­boz konzervált zöldborsó, kecsup, őrölt fekete bors, só, Worcester, húslé, olaj, 20 dkg kemény sajt. A húsfélét ujjnyi nagyságúra szeleteljük. Az olajon megpirítjuk a hagymát, erre tesszük a húst, csak később a májat, majd fokoza­tosan a borsót és a fűszereket, lassan pároljuk, időnként felöntve a húslével mindaddig, míg a hús meg nem puhul. A legvégén cse­pegtetjük rá a worcestert, tálalás előtt ráreszeljük a sajtot. Rizst, tört burgonyát, de hasábburgonyát is tálalhatunk hozzá. Bélszín gyümölccsel Hozzávalók: (1 személyre) Két szelet bélszín, egy karika ananász, néhány szem eperbefőtt, néhány kanál fekete ribizli befőtt, 3 karika citrom, 2 evőkanál felvert tejszín­hab, só, bors, olaj. A húst alaposan kiverjük, sóz­zuk, borsozzuk, forró zsíron mind­két oldalán megsütjük. A forró húsra tetszetősen rárakjuk a gyü­mölcsöt, a legtetejére a citromkari­kákat, azokra a tejszínhabot. Azonnal, forrón tálaljuk. Rendkí­vül finom, különleges. A jó szakács hússzelete Hozzávalók: (4 személyre) 1/2 kg sertéscomb, 15 dkg füstölt szalon­na, 15 dkg Eidam sajt, 10 dkg prá­gai sonka, 10 dkg sampinyon gom­ba, 3 db tojás, só, bors, mustár, sima liszt, olaj. A húst felszeleteljük, alaposan kiverjük, sózzuk, fűszerezzük, megkenjük mustárral, rátesszük a reszelt sajtot, a csíkokra vágott sonkát és gombát.- A húst félbe hajtjuk, összeborítjuk, fogvájóval összetűzzük. A tojásból, lisztből, kevés sóból ún. párizsi tésztát ké­szítünk, ebben megforgatjuk a húst, bő, forró olajban kisütjük. Tálaláskor a húst ketté vághatjuk, mutatósabb. Rizzsel, burgonyával tálaljuk, gyömölccsel vagy zöld­séggel egészítjük ki. A Galéria büszkesége * 15 Hozzávalók: (4 személyre) 1/2 kg sertéscomb, 30 dkg sertésmáj, 15 dkg sampinyon gomba, 10 dkg füstölt szalonna, 2 nagy hagyma, só, bors, tört köménymag, sima és grízes liszt, olaj. A húst szeletekre vágjuk, kiver­jük, sózzuk, borsozzuk, majd a hús peremét kb. 1 cm hosszan körbe bevágjuk, forró olajban mindkét oldalán megsütjük. Kiszedvén a húst, az olajban megpirítjuk a hagymát és a szalonnát, ezen a májat, a gombát, köménnyel íze­sítjük, sima liszttel besűrűsítjük, annyi forró vízzel öntjük fel, hogy szép, közepesen sűrű mártást nyer­jünk. Belehelyezzük a húst, még felforraljuk és forrón tálaljuk, ne­hogy a mártás csomós, esetleg bő­rös legyen. Rizzsel tálaljuk. VASÁRNAPI KFMIVII H amburgba visszafelé repülve Helmut Beth- ge szeme előtt mindig az a felszólítás lebegett, amely a szingapúri repülő­téren érthetően figyelmez­tette a utasokat: „Akinél kábítószert talá­lunk, arra halálbüntetés vár!“ * * * Helmut idegesen intézte az úti formaságokat Szinga- púrpa. Nem számított rá, hogy összefut az unokafi­vérével, Alexander Wey- mannal. Nem maradt hát más választása, telefonon meghívta a lakására.- Meglepődtem a hívá­sodon - mondta egy órával később Alexander. Felvette a kínált whiskyt és letele­pedett:- Nos, beszélj! Helmutot, mintha meg­szúrták volna: kövülten állt, majd amikor felfogta, ami történt, el­ájult.- Az unokabátyám, az a disznó! - üvöltötte őr­jöngve, amint magához tért, és menekülni próbált. - Rászedett! Ártatlan va­gyok... Ártatlanságát a bírósá­gon is igyekezett bizonyíta­ni, de minden ellene szólt. Részletesebb indoklás nél­kül harminc év börtönre ítélték. A nagybácsi gyenge'szí­ve nem bírta el a váratlan megpróbáltatást. Infarktust kapott. Visszavitték Ham­burgba, de az állapota nem javult. Helmut meglátogat­ta az intenzív osztályon. Ő teljesen ép és egészsé­ges volt. Síbalesetnek semmi nyoma nem volt rajta...- Már néhány hónapja MICHAEL GROSS A szingapúri utazás-A drága nagybátyánk­ról van szó. Mindketten tudjuk, hogy jó egészség­nek örvend. Ez pedig azt jelenti, hogy az örökségre még jó ideig várnunk kell... A tervet, amelyet Helmut kigondolt, a megdöbbent Alexander leplezetlen cso­dálattal hallgatta:- Kedves unokabátyám, te egyszerűen zseniális vagy! - mondta.-Jó. jó. Tehát Franz nagybácsi részt vesz a kö­vetkező szingapúri ta­nácskozáson. Te gondos­kodsz a kábítószerről, a többi pedig az én dolgom - mondta Helmut.- Rendben - helyeselt Alexander. - S amíg ti Szin­gapúrban lesztek, én biz­tosítok a vállalatnál szá­modra egy jó helyet. Ám Alexander korán ör­vendezett. Vasárnap este, az utazás előtti napon Hel­mut felhívta. A hétvégén síelni volt. Elmondta, hogy kificamította a bokáját:- Az orvos gipszbe tette a lábamat, így nem repül­hetek. Neked kell utaznod, Alexander... * * *-Van valami elvámolni- valója? - kérdezte a vámos Alexandert, miközben ele­gáns börkofferét néze­gette.- Nincs - nyitotta ki a bőröndöt a fiú készsége­sen. - Tessék, nyugodtan nézze meg. Semmi baja nem történhet, hisz a kábí­tószer jól el van rejtve, s a nagybátyjával feltűnés nélkül csak egy óra múlva kell találkoznia a szállo­dában. A vámos szó nélkül ki­ürítette a bőröndöt, majd váratlanul feltépte a bé­lését:- És ez mi?! Alexander dermedten nézte a fehér porral teli műanyag zacskót. - Hogy lehetséges, hogy ilyen pontosan tudta, hol van?!...-Kaptunk egy bejelen­tést, Weymann úr. Letar­tóztatom! Alexander jó ideig meg­mondtam neked, Helmut, hogy nem élek sokáig - suttogta az öreg erőlköd­ve. - Hálás vagyok, hogy nem mondtad el senkinek. Rövid pihenés után folytat­ta: - Tudom, nélkülem is gondoskodsz magadról. Becsvágyó és céltudatos vagy, más mint az unoka­öcséd, Alexander. Kérlek, segíts neki, támogasd.-Remélem, soha többé nem látom - gondolta ma­gában Helmut, amikor be­húzta maga mögött a kór­házi szoba ajtaját. Egy héttel később Hel­mut Bethge fekete öltöny­ben a nagybátyja ügyvédje előtt ült.- Mint tudja, - kezdte az ügyvéd -, a nagybátyjának mindig fontosak voltak a hozzátartozói.- S ez a hozzátartozó én vagyok - mondta lélekben Helmut, és kényelmesen elhelyezkedett a fotelban.- Felolvasom önnek a végrendeletet - folytatta az ügyvéd, széthajtogatva egy fehér papírlapot: „Én, Franz Bethge, ezen­nel meghagyom, hogy egész vagyonomat olyan intézmény létesítésére for­dítsák, amely segíti a kábí­tószer rabjainak visszaté­rését az életbe. Vagyonom kezelésével ügyvédemet, doktor Klasent bízom meg...“- Látom, a nagybátyja végrendelete nagyon meg­hatotta - szólt az ügyvéd, összehajtogatva a papírla­pot. Aztán felállt:- Nem tartóztatom to­vább, Bethge úr. Maga és az unokaöccse mostantól jótékony célok érdeké­ben tevékenykedhetnek... S ezennel örömmel közlöm önnel, hogy Szingapúr, há­la a Németországgal való jó diplomáciai kapcsola­toknak, elengedte az uno­kaöccse büntetését. Hol­nap már itthon is lesz. Biz­tosan szívesen találkozik vele... Fordította: F.m.m 1993. 9. 19.

Next

/
Thumbnails
Contents