Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-09-19 / 37. szám
I A gyeptermés többletéből nemcsak szénát készíthetünk, hanem erjesztett fútakarmányt - szenázst vagy szilázst is. A takarmány erjesztve történő tartósításának és tárolásának alapvető előnye, hogy az eredeti zöldtakarmányhoz hasonló tápláló- és hatóanyagú ízletes, évekig biztonságosan eltartható homogén takarmány. A szélsőséges időjárási viszonyok sem károsítják. A tejsav tartósít Az erjesztés lényege, hogy kellő mennyiségű tejsav képződésével megakadályozzuk a különféle mikroorganizmusok elszaporodását, a savanyított takarmány megromlását. A tejsav-baktériumok legfontosabb táplálóanyagai a könnyen emészthető cukrok, szénhidrátok. A német kutatók vizsgálatai szerint szárazanyag kg-onként 80-100 g cukor szükséges ahhoz, hogy a zöldtakarmány biztonságosan tartósítható legyen. A különböző fűfajok szárazanyag kg-onkénti cukortartalma lényegesen eltérő (csomós ebír: 50, réti csenkesz 82, szálkás perje 152 g). Jelentősen változik a cukor- tartalom évszakonként, napszakonként, s a talajerő visszapótlásától, függően. Pl.: ugyanazon a gyepterületen a reggel kaszált legelöfű 115, az este vágott pedig 142 g cukrot tartalmazott. Intenzív nitrogén-műtrágyázás hatására a fű cukortartalma 30-40 g-mal nagyobb, mint a mérsékelt adagoláskor. A szálkás perje júniusban 230, szeptemberben pedig csak 78 g cukrot tartalmaz kg- onként. Nagyon fontos a betakarításkori érettségi állapot. Ha elkésett a betakarítás, akkor jelentősen nő a fű rosttartalma, csökken a kész erjesztett takarmány hasznosítható táplálóanyag-mennyisége, romlik ét- rendi hatása. Virágzáskor A zsenge növendék betakarítása kedvezőtlenül hat az erjedési folyamatokra, mivel magas a növény víz- és alacsony a relatív cukortartalma. A tartósítás és a tárolás folyamán ilyenkor nagy mennyiségű ún. csur- galéklé képződik. Legcélszerűbb a betakarítást akkor kezdeni, ha a növényzet (gyepkultúra) a virágzás kezdeti szakaszában van. A silózásra kerülő füvek cukortartalmát a vágást követő 2-5 órás fonnyasztással növelhetjük. A tejsavbaktériumok a zöldtakarmány cukortartalmát hidegerjesztési feltételek mellett tejsavvá alakítják. A fokozódó tejsav-koncentráció megszünteti az életlehetőségeket, beleértve a tejsavbaktériumok működését is. A fermentációs folyamat 2-3 hét alatt lezajlik; 4-6 hét alatt pedig befejeződik a takarmány „savanyítása“, amikor a tejsav meny- nyisége elérheti az 1-2 %-ot is. Tudnunk kell, hogy a hidegerjesz- tó baktériumok legintenzívebben 25-35 C-fokos hőmérsékleten szaporodnak, amely csak ideális, 1-2 cm-es szecskaméret mellett, folyamatos és tökéletes tömörítéssel érhető el. A szakszerű tömörítéssel a silókazalból a levegő kiszorítása felgyorsul (ún. anaerob viszonyokat alakítunk ki), a növényi sejtek légzése megszűnik, s ily módon elkerülhető a takarmánytömeg felmelegedése. Szenázs vagy szilázs A fűsilózás munkaelemeinek számát és sorrendiségét alapvetően az határozza meg, hogy 35 %-os szárazanyag-tartalmú zöldnövényből fúszenázst, vagy 25 % körüli víztartalmú alapanyagból fűszilázst készítünk. A fűszenázskészítésnél a levágott füvet - hogy tökéletesebb legyen a tejsavas erjesztés - a napfényes órák számától függően 2-5 órán át fonnyasztjuk. Utána következik a felszedése, aprítása (szecská- zása), valamint a szállítás. A fűszilázst egy menetben takarítjuk be, vagyis a zöld növényt a gépi kaszálást követően azonnal szecskázzuk és a pótkocsira hivatjuk. A silózandó zöldtakarmányt elhelyezhetjük földfeletti kazalsilókban, vagy falközi silótérben. Az utóbbi ugyan költséges, de lehetővé teszi az erjesztett takarmány minimális (10-15 %-os) A KACSA TÖMÉSE A kacsa tömése hasonló a libáéhoz, ami a kukorica előkészítését és az állatok elhelyezését illeti. A kacsákat azonban inkább csak kézzel tömjük. A kacsa tömése egyszerű, 1-2 perc alatt készen van. Az állat fejét a bal kezünkbe vesszük, mintegy tölcsért formálva tartjuk a szétfeszített csőrű kacsafejet és jobb kezünkkel visszük be a kukoricát. A tömést itt is kíméletesen kell kezdeni. Régen 3-4 hétig tömték a kacsákat, naponta kétszer. A régi magyar fajták nagyon hízékonyak voltak és szép nagy volt a májuk is. Nagyon érdemes töméssel hizlalni a „némakacsát“. Nagyon rövid idő alatt igen nagy lesz a mája. Előnye még, hogy kevésbé zsíros, mint a házikacsa. Tömése nem egyszerű munka, mert a körmeivel mindenbe belekapaszkodik és hihetetlen erővel küzd az erőszak ellen. Idővel azonban megszokja és az eredmény pótolni fogja a sok kínlódást, amivel a tömése járt. A műveletet célszerű asztalon, a szárnyast zsákba csavarva végezni. A hizlalást akkor bírja jól, ha naponta csak kétszer tömjük és, ha jól fejlett, erős állatot fogtunk hízóba, ilyenkor a tömés egy hónapig tarthat. Ha a szárnyast naponta háromszor tömjük, akkor két hét alatt elkészülünk. A „némakacsa“ nagyon hajlamos a kukorica kirázására, erre nagyon figyeljünk és ha ezt tapasztaljuk, akkor azonnal kezdjük el a „nyakkötést“ a libánál ismertetett módon! A tömésbe állításkor jó, ha a tojókat és a gácsérokat külön válogatjuk és így fogjuk be őket. A „némakacsánál“ rendkívül nagy a testtömeg közötti különbség a két ivar között. A tojó 2-3, a gácsér 4-5 kg-os. Szoros helyre zárva így előfordulhat, hogy a vérmes gácsér agyontapossa a tojót.-klveszteséggel történő tárolását. Fontos munkaelem a beszállított zöldtakarmány „ürítést követő“ terítése, traktorral történő folyamatos és intenzív tömörítése. Ez mindaddig történjen, amíg a kerekei a szecskában már nem süppednek. Másnap ajánlatos ismét tömörítéssel kezdeni. A művelet közben kerüljük a sárfelhordást. Gyorsan - fél siker Célszerű, sót szükségszerű a silózást 5-6, legfeljebb 8 nap alatt elvégezni. A hetekig tartó silózás többszöri megtakarítással igen kedvezőtlen hatással van az erjesztési folyamatokra, mivel elsődlegesen a káros fermentációt (a vajsavas erjedést) gyorsítja. A jól tömörített silókazlat légmentesen le kell zárni. Ez történhet plasztikfóliával és 20-30 cm-es földréteggel, vagy szalmabála-fedéssel. A közvetlen földtakarás takar- mányszennyezó hatása káros. Hátránya mérsékelhető, ha 10-15 cm-es szalmaszecska rétegre 50-60 cm-es földréteget terítünk. Terjedőben van, hogy a földágyba árpát vetnek. Ennek gyökérzete hatékonyan „véd“ a külső behatásoktól. A silózás befejezése után az erjesztett takarmányt 4—6 hét múlva etethetjük. A felhasználás a kazalból függőleges irányban lefelé történjen, ügyelve arra, hogy a kibontott rész a legkisebb levegöfelülettel érintkezzen. A megkezdett réteget mindig a silókazal aljáig termeljük ki és csak ezután kezdjük meg az új szelet kimetszését. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy a szilázs-szenázs készítése szigorú technológiai fegyelmet igényel! Szakszerűtlen silózásnál a növényi légzésből, a kilúgozásból, a csurgaléklé-képződésből, az erjedésből és a denaturálódásból eredő táplálóanyag-veszteség 40-50 % között lehet. Igen szoros az összefüggés a minőség, a szárazanyagtartalom és a takarmányfelvétel között. Amíg a 20 %-os szárazanyagtartalmú fűszilázsból az állatok jó minőség esetén is csak 4-4,5, addig a 35 %-os tartalmú szenázsból 10-11 kg-ot is felvesznek. Kistermelők Lapja (rövidítve) 1. Nagyon jól átteleltethető a „Hi- bema“ nevű késői hagyma, melyet augusztusban kell elvetni 2. Korai, félkorai fajta a „Fehér tavaszi“: III—IV. kerüljön a talajba 3. „Késői karfiol“ - nehéz típusú fajta, mely friss fogyasztásra és konzerválásra egyaránt alkalmas Zöldségfélék tárolása A zöldségfélék tárolása általában könnyebb feladatot jelent, mint a gyümölcsöké. Ez nem véletlen, hanem szinte törvényszerű, hiszen olyan növényi részekről (vegetativ szervekről) van szó, amelyek biológiailag a kedvezőtlen időszakok átvészelésére szolgálnak - számukra tehát a téli nyugalom (s így a megfelelő körülmények között történő tárolás) természetes állapot. Persze, a pincében, más helyiségben való tárolás és a szabadban töltött vegetációs nyugalom között van némi különbség... Jó tudni, hogy tárolási célokra a gyökérzöldség esetében olyan helyiség (pince, kamra, verem stb.) felel meg, ahol 85—90 százalékos relatív pára- tartalom és 0-2 C-fok közötti hőmérséklet biztosítható. Ezek természetesen optimális értékhatároknak tekinthetők, s a tőlük való néhány százalékos vagy fokos eltérés még nem veszélyezteti a tárolt répát, zellert, petrezselymet. Némi odafigyeléssel, kevés törődéssel — szellőztetéssel, víz párologtatásával — a hőmérséklet és a páratartalom kellő mértékben módosítható is. Ha viszont ez nem állna módunkban vagy kényelmesek vagyunk, arra akkor is okvetlenül ügyeljünk, hogy a tárolóhelyiség légterének hőmérséklete ne haladja meg a 10 C-fokot! A gyökérzöldség a tárolóban kosarakba, fa- vagy műanyag ládákba rakva tartható. Használatbavétel előtt ezeket jó, ha fertőtlenítjük, így kisebb a valószínűsége, hogy a készleteket baktériumok, penészgombák támadják meg. Ha a répát, zellert, petrezselyemgyökeret homokban. rétegezve tároljuk, akkor ügyeljünk arra, hogy a homok tiszta és száraz legyen (nedvességtartalma 10 százalék körül mozoghat). A hagymafélék tárolására a szárazabb helyiségek alkalmasak. Kevésbé hideg teleken erre a célra szinte ideális hely a padlástér. A vörös- és a fokhagymának is optimális a 0 C-fok körüli hőmérséklet és a 65 százalékos relatív páratartalom. A hagymafélék tárolás közben intenzív szellőztetést igényelnek, hogy felületük (héjuk) állandóan száraz maradjon. Nedves, ködös időben viszont ne szellőztessünk, mert a lecsapódó pára rothadást idézhet elő. A fokhagymát általában felfonva, a vöröshagymát ömlesztve vagy ládákban, esetleg papírzsákokban tarthatjuk a tárolóban. Mind a gyökérzöldség, mind a hagymafélék esetében a sikeres tárolás előfeltétele a gondos, sérülés- mentes betakarítás, szállítás, válogatás és szárítás. — r — A galambok zöldtakarmányozása Ma már a galambok jó részét — főleg a dísz- és a nagy testű húsgalambokat — zárt tartásban, volierekkel ellátott galambházban vagy padláson tenyésztik. A természetes környezettől való elszakadás miatt takarmányozásuk fokozottabb gondosságot igényel, vitaminokat gyógyszereket és takarmánykiegészítőket is kell kapniuk. A galambok elsősorban a kultúr- és gyomnövények magvait kedvelik, de a szabadba járók a növények fiatal hajtásait is szívesen megeszik, bizonyítván a zöldtakarmányozás fontosságát. A különböző zöldtakarmányok a galambok természetszerű táplálékai. A vitaminok hiánya miatt a tojások kelési aránya csökken, nő a fiókák elhullása, gyengül az ellenálló képességük, hajlamosabbak a betegségekre. Az A-vitaminokról karoti- nok etetésével gondoskodhatunk. Karotinokat például a növények friss, zöld levelei tartalmaznak. A zsenge levélrészek karotintartal- ma magasabb az elöregedett „fás“ növényeknél, mert a növények öregedésével a karotintartalom csökken- Az öreg növényeket egyébként a galambok sem eszik szívesen. A szálas és a különböző nagy levelű növényeket két nehezék közé téve vagy zsineggel lekötve rögzítsük, hogy galambjaink ne ráncigálják széjjel. A zöldeleség mindig frissen szedett és jó minőségű, szennyezet- len legyen. Ha kertben, legelőn, réten vagy szántóföldön szedünk zöldet, vigyázzunk, hogy mérgező gyomok ne kerüljenek bele. Ha lehetőségünk van rá, volie- rünk talaját, annak egy részét, lazítsuk fel és vessük be fűvel vagy gabonafélékkel. Ezeket a galambok szívesen csipegetik. Jó módszer még, ha alacsony ládákba termőtalajt és humuszt teszünk és ebbe vetjük el a búzát, árpát stb. Amikora növénykék 2-3 cm-re megnőnek, rakjuk ki a ládákat a volierekbe, hogy a galambok a kikelt gabonaféléket csí- rástól elfogyaszthassák. A csíráztatott gabonaféléknek nemcsak jó étrendi, hanem kedvező élettani hatásuk is van a tenyészidőszak alatt, javulnak a tojások kelési eredményei és a fiókák egészségesebben fejlődnek. Zöldtakarmányaink közül nagy fehérjetartalmuk miatt a pillangós virágúak a legjobbak. A galambok a lucernán kívül a különböző herefélék leveleit is lecsipegethetik. A nagy levelű kultúrnövényekét különösen szívesen eszegetik, így többek között a sóskát, a salátaféléket, a takarmány- és a cukorrépa levelét, a káposztafélék húsos leveleit. Számításba jöhet még a fiatal borsólevél, valamint a csibehúr is. A gazdag vitamintartalmú növényekből hetenként készíthetünk különböző főzeteket, „teákat“, ezeket tegyük a galambok ivóvizébe. A higiéniai szabályokat tartsuk be. Zárva tartott galambjaink eleinte idegenkednek a zöldtakarmányoktól, nehezen lehet rászoktatni őket. Legyünk ilyenkor türelmesek, ne erőltessük és ne éheztessük őket feleslegesen. K. L. 20 1993. 9. 19.
