Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-09-19 / 37. szám
\ KOLOZSVÁRI GRANDPIERRE EMIL- Hm - mondta leülőben, de elnémult, úgy érezte, rossz hangot ütött meg. Egyre kínosabb volt a hallgatás, s ami eszébe jutott, egyre ostobább.- Szóval, hozzám indult? — kérdezte kényszeredetten. Az asszony megrázta a fejét, mintha nemet mondana, s tűnődve vonta föl a szemöldökét.- Nem akart rám hallgatni. Válogatott, hogy ez se jó, az se A reménység úgy esett le arcáról, mint egy idegen tárgy.- Igaz - mondta aztán. — Honnan tudhatnám? - Jó. Köszönöm. Természetesen. Letette a kagylót, ivott: — Ebben a városban mindent tudnak, de sohasem azt, amit kellene. Szeretett volna rászólni az asszonyra, hogy ne igyék annyit. Meggondolta. Elégedetlen volt H ivatalból hazajövet föltette a gáztűzhelyre a két nagy alumínium fazekat, tíz-tíz liter vízzel mindegyiket. Miután alágyújtott, a borbélyhoz ment, levágatta a haját, majd beugrott Simonfayhoz, aki gépelt jegyzeteket készített a szemináriumi kötelező olvasmányokról. A jegyzeteket megkapta. A hússzék gyanút keltőén kihalt volt. Oly régen nem evett húst, hogy mégis bekukkantott. Amúgy az ajtóból kérdezte:- Tőgy nincs? — Még van egy disznóhólyagom. Lengyelesen elkészítve kitűnő — válaszolt a mészáros. Marha vicc — gondolta, mégis kacagott, hacsak lehetett, mindig ezt tette. Hús nem volt, a pék előtt hosszú sor állott. Egy pillanatig habozott, reggelire is kellene kenyér, amennyi otthon van, vacsorára se nagyon elég. Már- már beállott a sorba, amikor távolban szirénázás hangzott föl. Ugyanabban a másodpercben rendőrök bukkantak elő, és szétoszlatták a tömeget. A szirénázás erősödött, feltűntek a motor- kerékpárok, majd a biztosító autó a villogó szemű smasszerek- kel. Aztán két tülffüggönyös kocsi következett, másik biztosító autó és ismét motorkerékpárok. Továbbsétált, azzal a rossz érzéssel, hogy valamiről megfeledkezett. Mire hazaért, a két lábasban már zubogott a víz. Megeresztette a hideg vizet, a meleget bezúdította a kádba, egy darabig kevergette a kezével, aztán levetkőzött, s a lábával megpróbálta, nem túl meleg-e. Türelmetlenségében belépett a kádba, de mindjárt ki is ugrott. Két lábfeje vöröslött. Ekkor szólalt meg először a telefon. Akárcsak a pék előtt, itt is habozott. De a csöngetés elnémult. Mire megint megszólalt, már a vízben feküdt, kezében képeslap, másik kezében cigaretta. Ritkán ért rá, ritkán fürdött. Testét-lelkét eleresztette, gondolatai a víz színén lebegtek, mint a Balaton tajtéka. Hátrahajtott fejjel, csukott szemmel feküdt, a csapból lehulló csöppek visszhangja elringatta, s ugyanakkor ébren tartotta. Szalmásinéra gondolt, egy reggel egymáshoz préselték őket a villamosban, „tejfehér boldogság“, a lélegzete hol gyorsult, hol elakadt, a keserű verejtékbűzön áttört az asszony parfümje. Zöld holló úszik lila tenger fölött, s úgy maradnak el mögötte a fehér károgások, mint arab írásjelek. Ki meri állítani, hogy a Korán minden igazságot tartalmaz? És halsaláta, sok-sok halsaláta... A bárányfelhők: fehér alsószoknyák, suhog az égi balett. Marhaság! Ugyan ki lehet az? Akárki volt, hamar ráunt, a készülék elnémult, a vízcsap tovább csöpögött, gyöngyöző izzadság a csempéken, a mennyezeten a vakolat egy helyütt meglazult. Vajon mikor esik a fejemre? Behunyta a szemét, a meny- nyezet eltűnt, a tér kitárult, „bánat helyett csokoládé“, „édes alkonyatok“, „fehér eső, fehér fehér“... Gyorsan pergett a csengetés, mintha száraz babot döntöttek Összeállította Mislay Edit volna a padlóra. Fél testével kiemelkedett a kádból, szemöldökét ívbe feszítette, figyelt. Ki lehet az? Ugyan ki? — A csend szinte idegenszerűen hatott. Rövid szünet és elölről kezdődött. Mintha ismeretlen nyelven kiáltanának valamit. Nem tudni, jót-é rosszat-é, de valami fontosat, annyi bizonyos. Váltakozva érzett benne szemrehányást, fenyegetést, s az utolsó alkalommal kétségbeesett sürgetést. Már- már erőt vett tunyaságán. Aztán csak a csöpögés hallatszott, egyre hangosabban, egyre inkább szívdobbanáshoz hasonlóan. Hiába erőltette a képzeletét, Szalmásiné dekoltázsa sem oszlatta el a rossz ízt a szájában. Rosszkedvűen nyúlt a szappan után. Pizsamában vacsorázott, végigdőlt a díványon, s amíg a cigarettáját elszívta, a közérzete jó volt. Időnkint rápislantott a készülékre, mintegy biztatásképpen: most szólj, most ráérek. Szél kelt odakint, s belibbentette az elszürkült függönyt. Ki kellene mpsnom. A lmából riasztotta föl a berregés, majd leverte a készüléket, ahogy fektéből utána nyúlt. Lágy, szórakozottan dünnyögő hang jelentkezett, Jutkáé. Fölismerte, de egy árva szót sem értett a beszédéből. — Hogy vagy, Jutka, hogy vagy? — kérdezte erőltetett élénkséggel. A válasz: néhány péppé ma- szatolt szó. — Értem, értem. Te kerestél délután? — Nem. — Mit csinálsz? — kérdezte némi megfontolás után.- Unatkozom.- Azért hívtál föl, mert unatkozol?- Azért. Egy asszonyt nem illik ennyi ideig egyedül hagyni — dünnyögte Jutka, nyilván humoros szándékkal. - Vagy gyertek át, vagy küldd haza Józsit. — Józsit? — visszhangozta. — Józsi nincs nálam. Nem is láttam ma. — Hozzád indult délután. — Hozzám? Mondom, nem is láttam. — Nem...? Mindketten elnémultak, a készülékből ömlött a csend, megtelt vele a szoba, szinte hallotta, mint áramlik a dróton át Jutka szobájába. Mennyi mérhetetlen csend! Összeszorult a gyomra, az ismételt csöngetésekre gondőlt. Semmi összefüggés a kettő között, hiába! Fájt az emlék. Ha kiugrik a kádból, ez a fájás elmaradt volna. Marhaság, hisz nem ez fáj. Az asszony félénken kérdezte, mint aki előre látja a visszautasítást: — Nem jönnél át? Nagyot nyelt: — Megyek! — mondta a kelle-, ténél hangosabban, gyorsan letette a kagylót, hogy meg ne gondolhassa. Szinte kétrét hajolt, annyira összeszorult a gyomra. Sóhajtásformán négyszer-ötször mélyen lélegzett, valahol a mellében megakadt a levegő, feszítette. Körülnézett a szobában, egy percig elgondolkozva meredt a mosat- lan függönyre. Meg sem nézte az órát, úgy ment el, a sötét lépcsőházban eszmélt rá, hogy későre jár. — El tetszik menni? - kérdezte álmosan a házfelügyelő. — Igen, egy kicsit elmegyek. Hosszan a fülében csengett a mentegetőzés. Mi az, hogy egy kicsit? És ha reggelig kimaradok? Ha haza sem megyek? A szeretőmnél alszom? A nagy, buja, omlatag szőke nők, azok az igaziak. Azt hitte, könnyek között találja, de Jutka nem sírt, csak sápadt volt, a vonásai megfagytak. Szótlanul mentek be a szobába. Az asszony a rekamié szélére kuporodott, lábát maga alá húzta, kezében cigaretta. A gyenge világításban a füst mintegy megsűrűsödött. Az asztalon palack rum. jó. Könyörögtem, ne törődjék semmivel, fogadja el, amit ajánlanak. Mégis más, ha valakinek állása van. Most nyugodtabb volnék. — Nyugodtabb? — Azt mondta, inkább fordít. Tehetséges embernek nem mindegy, tudom, de a kedvemért mégis megtehette volna. A kedvemért, hiszen annyit kértem. Evezni járt, hogy az idegeit nyugtassa. De éjjel nem aludt. Talán a sok nap nem tett jót neki. Már olyan volt, mint egy néger. — Soha nem nézett ki ilyen jól. Az asszony behunyta a szemét, csöppnyi szája eltűnt a re- dők között. Reszkető kézzel nyúlt a rumos pohár után. — Még tiszta zsebkendő sem volt nála. A szomszéd lakásban megszólalt a rádió, a ház előtt teherautó állott meg, a falak beleremegtek. Józsit lassanként tették hidegre, sokat beszélgettek erről. Rá tartozó ügyekben nála nélkül döntöttek. Már nem járt be, de a fizetését tovább folyósították, mindig kevesebbet. — Ahogy mondom. Lármázott is reggel, hogy zsebkendőről igazán gondoskodhatnék. Azért bánt, mert Józsi el volt készülve rá, a baráti körünkben már nincsen senki... Kettéharapta a szót, annyira zavarba jött, hogy nem bírt a helyén maradni. Arca kipirosodott, az aggodalom megszépítette.- Istenem, milyen buta vagyok - mondta, és töltött a másik pohárba. — Elég bajod van neked enélkül is. Szóval Székelyéknél és Wagneréknél is jártak. Csak ő meg te... Most már egyedül vagy! Visszhangzott benne a szó, nyomasztón, de ünnepélyesen. Annak idején, mikor Józsi egyengette a karrierjét, ő volt a legfiatalabb az asztaltársaságban. Szerényen üldögélt feketéje előtt, szomjasan leste, ki mit mond. A Proust-fordító beszélt: „Ugyanazon az oldalon, lapalji jegyzetben Hegel és Nietzsche között Szigetfalvi János!“ — Nevetés csendült föl, ő is nevetett, holott a disszertációjáról volt szó. Hova lettek a tagok, az asztaltársaság tagjai? Borzasztó volna sorra venni. ^ Alig kezdett berregni a készülék, Jutka felkapta a hallgatót. a szereplésével, úgy viselkedik, mint egy kívülálló, pedig igazán nem az. Szégyenletesen pihent volt, nyilván a fürdő jóvoltából. — Egyszerre ismerkedtem meg hármatokkal. Nem furcsa? - kérdezte Jutka. - Te csak megkörnyékeztél, de ők komolyan gondolták, Béla meg Józsi. Alig több mint tíz éve, s mintha egy másik életben történt volna. Egyik-másik jelenetre pontosan emlékszem. Béla mindent elkövetett, hogy jókedvűnek lássák, pedig semmi tehetsége nem volt hozzá. Talán ezért szerettem meg, az igyekezetéért, hogy el ne rontsa a mások mulatságát. Mit ittatok ti össze? Milyen gyorsan ment minden, Béla feleségül vett, behívták, néhányszor még találkoztunk, aztán kivitték a frontra. Egy év se telt el... Legyintéssel fejezte be a mondatot. A mulatságban volt valami haláltáncszerű. Ivott, mert félt, hogy otthon behívó várja. Gyűlölte a nőket, akik akkor is ugyanúgy ugratták a férfiakat, mintha nem csurogna el az élet a percekkel. Különös, ma nem ez jár az eszében. Nem akar vigasztalásul sikamlós emlékeket, ha majd Józsi sorsára jut. Nagy, omlatag szőkék — mondta magában, de egyetlen idege sem rezzent meg. Jutka mosolygott, bocsánat- kérőén, gyerekesen. — Elrontottam az estédet. Nem! Ne is tiltakozz! Elrontottam. Most már kezdem érezni az italt. Maradj velem, amíg berúgok. Jó? Aztán menj el, csapd be az ajtót. Amikor Bélát a frontra vitték, akkor is így csináltam. Mikor az értesítés megjött a haláláról, akkor is. Gyorsan berúgok, ne félj. Mindketten a készülékre pillantottak. A szomszéd csavargatta a rádióját, a zenefoszlányokat búgás oszlatta szét. Megnőtt a csend. Jutka úgy aludt, mint a gyerek, fél arcához szorított ököllel. Eloltotta a lámpát, egy darabig még üldögélt, ernyedt volt, akaratlan. Az utcáról hidegen, vékonyan beáradt a lámpák fénye. • a fény fogadta, mikor a kapun kilépett, kivilágított elhagyatottság, lámpák besugározta magány. A járda szürke volt, az úttest feketén, iszaposán csillogott, mint valami óriási hüllő. Rút állati igyekvés.- sel, patkány szaladt a csatorna felé. « RÉSZI 19 Karint marad pedig vastag többsz vét ak. mentu: Két< közeli dónál. , A \ tunk k doszkc Két nap ban a C bői, de tem.... talán a; kávéhá; ni: nem a mona. vidéken ban éré magyar bántotti seggel? tott Ma látszaté martam nek, m. nak. S ország i. Jobb íg valahog volna ii e közéf len véc csak ma sebb fü, Jóska ai Az e< fása: ne nyászat. Kapta nagydíjá űrben h ide jöjjö a kritiki vesztette Néme életrajza 50. szült lát ogatái lányihoz dég, nyi. Iád volt büféaszt. más nen. tolányi, tek, senk Ko^fc gyobb írt je, s me S amellt Méry Gábor felvételei
