Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-09-19 / 37. szám
N E V E L // O K F s O R U M A t t t t t Gerinces polgárokat akarunk nevelni Beszélgetés OROSZ ILDIKÓVAL, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnökével • Úgy tudom, önöknél, Kárpátalján most van megszűnőfélben az az oktatási forma, amelyet nálunk „alternatív“ néven épp most szorgalmaz az oktatásügyi minisztérium, s amely ellen 40 ezer aláírással tiltakozott az itteni magyarság. — A múltban volt olyan gyakorlat, hogy úgynevezett internacionalista iskolákat nyitottak. Ez azt jelentette, hogy egy intézményen belül indítottak magyar, ukrán és orosz osztályokat, vagy a magyar iskolán belül működött orosz tagozatos osztály, ahol a magyar nyelvet és irodalmat kivéve minden tantárgyat oroszul tanultak a gyerekek, még az olyan osztályokban is, ahol a tanulók 90—95 százaléka magyar nemzetiségű volt. 0 Milyen szándékkal nyitották ezeket az osztályokat? — Természetesen, ahogy mondani szokták, kizárólag jobbító szándékkal, hogy úgymond, javítsák, növeljék a gyerekek orosz nyelvtudását, s így azok könnyebben boldogulhassanak, juthassanak be az egyetemekre, főiskolákra. Ezek az osztályok 1953-ban indultak, s működésük eredménye az lett, hogy a gyerekek fokozatosan elvesztették identitásukat. Idővel a tantestület is kicserélődött, a kétnyelvű pedagógusokat olyanok váltották fel, akik már csak egy nyelvet, a szláv nyelvet beszélték. A presztízsnyelv ezekben az iskolákban előbb-utóbb az ukrán vagy az orosz lett, és a magyar gyerekek úgy érezték, hogy az ő anyanyelvűk csak otthoni használatra alkalmas. Gátlásosak lettek,, nem tudták saját gondolataikat szabatosan kifejezni. Ez módszertanilag is rossz eredményt szült. Mivel a gyerekek úgy érkeztek az iskolába, hogy nem ismerték a szláv nyelvet, és ezen a nyelven nem gondolkodtak, egyetlen megoldásuk maradt — a biflázás. Márpedig a természettudományi tantárgyaknál, a matematikánál, fizikánál a logikus gondolkodás mindennek az alapja. Ez nem alakult ki az ő esetükben, a tananyagot nem tudták maradéktalanul elsajátítani, nem látták meg, nem értették az összefüggéseket, épp azért, mivel energiájuk tetemes részét a feladott lecke memorizálására fordították, nem pedig arra, hogy megértsék azt. Ez csak a nagyon tehetségeseknek sikerült, viszont meggyőződésem, hogy a nagyon tehetséges gyerekek fél év alatt képesek elsajátítani a másik nyelvet, sőt, bármilyen idegen nyelvet. Ezért az itteni pedagógusok és a pedagógusok szövetsége egyértelmű álláspontja az volt, hogy ezeket az iskolákat meg kell szüntetni. Természetesen, egyetértünk azzal, hogy az állam nyelvét el kell sajátítani, ehhez viszont korszerű nyelvoktatási programra van szükség, nem pedig az anyanyelv kiiktatására. • Sikerült elérni céljukat, megszűntek ezek az internacionalista iskolák? — Néhány helyen még működnek, de úgy néz ki, hogy két éven belül teljesen leépülnek. Az utóbbi időben kevesebb merevséget és nagyobb toleranciát tapasztalunk az ukrán hivatalos szervek részéről, talán azért is, mivel ez a probléma számukra sem ismeretlen; ukrán-orosz viszonylatban is az orosz lett a presztízsnyelv. Ott, ahol csak magyar tanulók voltak, megszűntek ezek az osztályok, így például a mi iskolánkban is, holott három évvel ezelőtt még a tanulók 70 százaléka orosz tannyelvű osztályokba járt. • Volt bizonyos nyomásgyakorlás, hogy a szülők orosz osztályba írassák be gyermeküket? — Természetesen, senkinek sem fogták ugyan a kezét, amikor kitöltötte a kérvényt, viszont a vízcsapból is csak az folyt, hogy ez az egyedüli üdvözítő megoldás, csakis így érvényesülhet később a gyerek. Ha a szülők például azt tapasztalták, hogy az internacionalista iskolában az orosz osztályok mindig délelőtt tanulnak, a magyar osztályok pedig mindig csak délután, s így az odajárók fáradtan, álmosan, este hét után érnek haza, s a szülők alig látják őket napközben, akkor előbb-utóbb úgy gondolták, a gyerekeknek is jobb lesz, ha orosz osztályba adják. Nem egészséges dolog, hogy egyfajta oktatási nyelv már privilégiumot biztosít. Sajnos, ez a gyakorlat nagyon furcsa, tudathasadásos állapotot idézett elő. Amikor három éve megválasztottak igazgatónak, és az első teendőm az volt, hogy elrendeltem, a magyar hetedikesek járjanak délelőtt, mivel nekik több órájuk van, s az orosz osztályba járó negyedikesek, ötödikesek délután, a szülők rendkívül felháborodtak, még a főtanfelügyelőségen is panaszt tettek emiatt. Ennek, szerencsére, nem lett komolyabb következménye. Pedig a felháborodott szülők is magyarok voltak... Az iskolában, ahol a gyerekek 98 százaléka magyar nemzetiségű, több orosz osztály működött, mint magyar. • Azt hallottam, van olyan ukrán iskola is, ahol a gyerekek magyarul is tanulnak.- Az egyik ungvári iskolában, ahova egyébként nagyon sok magyar gyerek jár, tavaly óta tanítják a magyar nyelvet, kötelező jelleggel. Szép és jó, hogy egymás nyelvét megismerjük, de azt gondolom, az az egészséges állapot, hogy ki-ki a saját természetes nyelvi közegében, anyanyelvén tanul. Az ott tanuló magyar gyerekek szülei bizonyára azt gondolják, hogy ők megadták a lehetőséget a gyereknek, hisz azért tanul magyarul. Pedig itt nemcsak arról van szó, hogy heti egy-két órán elsajátítsa a helyesírás alapvető szabályait (csak magyar nyelvet tanítanak, irodalmat nem), hanem arról, hogy milyen jellemű embert nevelünk. Ha ép, öntudatos embert, gerinces állampolgárt akarunk nevelni, mindegy, milyen országban, akkor adjuk meg azt a lehetőséget, hogy saját megszokott nyelvi közegében, egészséges szellemben nevelkedjék az a gyerek. • Igaz, hogy az utóbbi időben nőtt a magyar iskolába íratott gyerekek száma?- így igaz. Míg öt évvel ezelőtt a gyerekeknek csak 7,2 százalékát adták magyar iskolába, most ez az arányszám eléri a 10,1 százalékot. Ha figyelembe vesszük, hogy a magyarság a kárpátaljai lakosságnak mintegy 12-14 százalékát alkotja, ez valóban szép eredmény. Ennek nagyon lehet örülni, de az örömbe egy kis üröm is vegyül. Félő ugyanis, hogy a növekedés mögött áttelepülési szándék rejtőzik. Sokan a rossz gazdasági helyzet miatt abban reménykednek, hogy előbb-utóbb sikerül áttelepülniük Magyarországra. • Mit tekint fő céljának a Kárpátaljai Magyar Pedagógusok Szövetsége?- Elsősorban azt, hogy létrehozzon egy önálló magyar oktatási intézményrendszert, amely biztosítaná a gyermekek magyar nyelvű oktatását az óvodától a főiskoláig. Kárpátalján ez nem jelentene nagyobb gondot, mint a jelenleg működő 86 iskolát egy magyar tankerületbe ' vonni, vagy a megyei tanfelügyelőség mellett működő tankerületbe fogadni. Iskoláink öt-hat járásban szétszórva működnek, van olyan járás, ahol csak három magyar iskola van, logikus, hogy ezek számára nem lehet külön magyar tanfelügyelőt tartani. Mi viszont azt szeretnénk, ha a magyar oktatást valóban azok irányítanák, ellenőriznék, akiknek ez szívügyük. • Figyelembe veszik az önök véleményét, kívánságait az illetékesek?- Elég korrekt kapcsolatunk van a megyei főtanfelügyelőséggel. Ahányszor gondok merültek fel egy iskola vagy egy osztály megnyitásával kapcsolatban, eddig még mindig segítettek megoldani. Kijevben, az első ukrán pedagóguskonferencián is elmondhattuk gondjainkat, s volt, amely megértésre talált. A minisztérium jóváhagyta óraterv- és tantervjavaslatainkat, s azt is megígérte, hogy a kilencedikes és az érettségi bizonyítványokat ezentúl két nyelven állíthatjuk ki. Felvetettünk még egy javaslatot, amely, úgy látszik, megvalósítható: az anyanyelvi oktatáshoz szükséges tankönyveket szeretnénk átvenni az anyaországtól. Mivel nálunk itthon nincs megfelelő kapacitás tankönyvek és egyéb kiadványok szerkesztésére, jó lenne, ha létrejönne egy ukrán—magyar megállapodás, amely lehetővé tenné a tankönyvek átvételét. Magyar- ország tehát átadná a magyar nyelv és irodalom tankönyvek adaptálási jogát Ungvárnak, az ungvári tankönyvkiadó pedig saját tervébe iktatná azok kiadását. Nemrég kaptam meg a levelet, amelyben a magyarországi tankönyvkiadó vállalat arról értesít, hogy hozzájárul az általunk kiválasztott tankönyvsorozat adaptálásához. Most türelmetlenül várjuk, hogy az ukrán minisztériumtól is megkapjuk az engedélyt. Tóth Erika Fog ez menni... Gyökeres György felvétele Mitikus elemek Arany Toldijában Nemrég szerencsém volt hallani Hubert Ildikónak, a budapesti ELTE Tanárképző Főiskola irodalmi tanszéke oktatójának egyik előadását, amely teljesen újszerű megvilágításba helyezte Arany János Toldiját. Eddig nem sokat tudtunk a Toldi mitikus hátteréről. Megkérdeztem az előadót, miért nem szerepel ez az iskolai tananyagban?- Újszerű megvilágítást említett, holott az előadásom kiindulópontjaként szolgáló tanulmány, Hoppál Mihály kitűnő munkája már több mint tíz éve, 1981-ben megjelent. Úgy látszik, nagyon kevesen olvasták, mert terméketlenül hagyta a magyar irodalmi tanítást. Csak 1991- ben figyeltek fel rá, Dru- zsin Ferenc egyik tanulmánya kapcsán, amely Hoppál említett tanulmányára alapozott. Hoppál tanulmányának újdonsága abban rejlik, hogy felfedezteti a Toldi olvasójával azokat a mitikus elemeket, amelyek a magyar népi kultúrában megvannak, csak nem mentek át eléggé a köztudatba. Ami szintén újszerű, az a Toldi táltosságáról szóló vonal következetes végigveze- tése. A nagyszalontai gyűjtés, számos ballada és mese is arról tanúskodik, hogy az egyszerű nép Toldi Miklóst táltosnak tartotta. • Ha jól tudom, a táltosoknál bizonyos külső jegyek bizonyították kiválasztó ttságuka t.- Hoppál elmondja, hogy Toldi táltosságát is „ több külső jel támasztja alá. Ilyen például, hogy a táltosok gyermekkorukban nagyon keveset beszélnek, hallgatagok, miközben úgy tűnik, mintha lélekben egy más világban járnának, s hogy hetedik, vagy legkisebb gyermekként születnek. A táltos- ság egy másik megjelenési formája az álom, amely mindig új erőt ad az ébredőnek. Toldi Arany művében is többször elalszik, hogy új erőre kapjon, ráadásul mindig mitikus, kultúrszférán kívüli helyeken; nádasban, temetőben. • Miért fontos hangsúlyozni Toldi táltosvoltát?- Mert ennek megvannak az előzményei, a folytonossága a magyar népmesekincsben. Tehát ebből is bizonyítható, hogy Arany tudatosan építette be művébe ezt az elemet, amely megtalálható a magyar mesekultúrában, hiedelemvilágban, s amelyet Arany jól ismerhetett. Aranynál minden tudatos, még az általa használt színszimbolika is. Nem véletlen például a fehér és a piros toll szerepeltetése, ahogy az előforduló többi színé sem. Hoppál értelmezéséből következik az is, hogy az irodalomórákon epizódokként tanított események, a farkaskaland, a megvadult bika megfékezése tulajdonképpen nem epizódok, hanem a táltossá érés szakaszai. Ma már az epizód kifejezést aligha tudjuk másra cserélni, annyira beivódott a köztudatba, de ügyelni kell arra, hogy megfelelően hangsúlyozzuk fontosságukat, mert valóban kulcsfontosságúak, akár szerkezetileg, akár Toldi jellemfejlődése szempontjából. Jó volna, ha Hoppál 1981-ben, az Új írásban megjelent tanulmányát megismernék a magyar irodalmat tanító pedagógusok, mert sok újat tud mondani. • Nemrég egy módszertani kézikönyv is megjelent, útmutatásul a Toldi tanításához. . - A könyv címe Arany János Toldijának tanítása a hatodik osztályban, szerzője Barát Ildikó. Ez a kis kötet a Toldi óratanítási tervezeteit adja közre, szinte percekre lebontva, teljes részletességgel, a legújabb szakirodalom ismeretében. Nemcsak kezdő pedagógusoknak jelent kitűnő segítséget, hanem azoknak is, akik az új, naprakész szakirodalmat kívánják megismerni. Barát Ildikó könyve egy figyelmet érdemlő sorozatban jelent meg, amelynek címe „Az irodalomtanítás műhelyében“. Ugyanitt jelenik meg a közeljövőben Ady Endre biblikus verseinek tanítása, Tamási Áron tanítása a nyolcadik osztályban, valamint az ötödik osztályos mesetanítás. Meggyőződésem, hogy valamennyit érdemes áttanulmányozni. Kecskés Rozália Ennek az oldalnak a megjelenését MUSZKA RÓBERT mérnök támogatta. Vállalatának címe: MUVICOM, 943 01 Stúrovo, Gastanová 5 MUVIFEX, 943 01 Stúrovo, Széchenyiho 3
