Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-06-20 / 24. szám
► * Aki Kossuth Lajossal is találkozhatott volna 1893 májusa - I. Ferenc József császár egy évvel azelőtt 1892-ben ünnepelte trónra lépésének negyedszázados évfordulóját, és javában tartanak a „boldog békeidők“. Magyarország a kiegyezés utáni nagymérvű fejlődésének talán éppen ezekben az időkben érkezik a csúcsára. Tisza Kálmán 15 éves miniszterelnökség után 1890-ben megbukik, s ekkor, 1893-ban Wekerle Sándor áll a magyar kormány élén. Az ország készül a honfoglalás ezeréves évfordulójának ünnepségeire, de a Milleniunig még három év van hátra. Él még az agg Kossuth is, csak egy év múlva temetik el 1848 vezérét. "Angliában javában tart a viktoriánus korszak, virágzik a brit gyarmatbirodalom. Franciaországot éppen a Dreyfus- per tartja lázban. 1893. május 28-a. Egy Torna megyei falucskában, Szádalmáson kisleány születik a Laczo családban. A szülőktől a Mária nevet kapja. Bibliai név, s talán ennek is köszönhető, hogy Isten hosszú életet ad neki. A szádalmási Pogány Mária - férje után ezt a nevet viseli — most ünnepelte századik születésnapját. Maris néni éppen délutáni csöndes szunyókálásából ébredt, amikor meglátogattam. Fiatalabbik lányával élnek közösen a kis házban, melyet még a férjével építettek hat évtizeddel ezelőtt. A lánya csak négy éve költözött vissza hozzá, addig egyedül lakott. A mosásban, főzésben már akkor is a két lánya segítette, de a ház körül ezt- azt még ő is elvégzett: veteményezett, gyomlált, takarított.- Most már csak a kanalat emelgetem - mondta később, amikor beszédbe elegyedtünk. És hozzátette, hogy étvágya azért hál’ Istennek még van. Megeszik mindent, húst, zöldséget, főzeléket. Most se válogatós, nem is volt az soha életében. — Kicsit nehéz lesz vele szót érteni - szabadkozott a lánya —, már elég rosszul hall szegényke. De hát ilyen korban ez már nem csoda! Amikor az élete történetéről kérdeztem, ezzel kezdte az évszázados visz- szaemlékezést:- Elég vót nekem a két háború meg a kitelepítés... De a Jóisten mindenen átsegített. Megéltem a száz esztendőt, haragosom soha nem vót, meg én se ártottam senkinek. Isten mindig erőt adott, mer benne bíztam. Ez az erős istenhit valóban nagy életenergiát adott a testben gyönge, alacsony növésű, de szívós asszonynak. Míg bírt, a templomot soha nem mulasztotta el. Erőt merített és merít az imádságokból, kálvinista énekekből és zsoltárokból is. Bár a templomba már nem tud elmenni, az imádságoskönyvet naponta forgatja és a szent énekek is mindennap szólnak házában. De nemcsak zsoltárokat énekel, szereti a népdalokat, nótákat is.- Mindegy a, csak a szám járjon — mondja nevetve. — Annak idején, jánykoromba táncolni is igen szerettem. Csak úgy parasztosan táncoltunk akkor, nem olyan urasan, mind mosta- nába. Akkor nem hajoltak meg a legények a jány előtt, ha táncba hítták. Csak intettek neki, hogy gyere, oszt menni kellett.- Hát Maris néni elment-e mindig?- El én. Amikor akartam.- Az orvosokkal milyen viszonyban volt?- A szememet operálták, mind a kettőt, akkor vótam Kassán a kórházba három hónapig. Húsz évvel ezelőtt. Hál’ Istennek azér ha nehezen is, de most is látok. Egyszer meg, egy este beestem a pince torkába. Mentem a gangon, oszt ki vót nyitva az ajtó a pincébe, én meg nem vettem észre. Aszádalmási Pogány Maris néni századik születésnapjára Estem vagy két métert, a fejem is betört meg a lábamat is eltörtem. Hallottam, hogy a katolikusok éppen akkor mennek esti misére, kiabáltam én segítségér, de nem hallotta senki. Ott feküdtem egy darabig, osztán összeszedtem magam, nagy nehezen felvánszorogtam Irmához, a jányomhoz. Itt laknak a felvégbe, vagy egy kilométerre tülem. Onnan osztán elvittek a kórházba. — Ez most történt valamikor? — Dehogy most. Van annak má vagy huszonöt esztendeje. De én máskor nem vótam kórházba, csak ekkor kétszer. Orvoshoz se igen jártam, meg tablettát se szedtem, csak néha aszpirint a fejfájás ellen. A Laczo család annak idején nem tartozott a szegényebbek közé. — Hál’ Istennek vót mibe dolgozni - meséli Maris néni. - Még napszámosokat is fogadtunk. Állatkákat tartottunk azután az urammal is, befejeztem a hat elemit, osztán utána a kapa meg a gereblye. — Hányán voltak testvérek? — Hárman. Egy húgom vót meg egy öcsém. Itt laktak ők is Almáson, de már régen meghaltak. Isten nyugosztalja őket. — Az ura milyen volt? — Nekem jó uram vót, jól éltünk egymással. Két gyermeket felneveltünk, de má ő is rég meghalt. — A két háborúra meg a kitelepítésre hogy tetszik visszaemlékezni? — Az első háborúra má nemigen em- lékszek. A második háborúból meg legjobban az maradt meg bennem, ahogy azt a sok halott katonát eltemették. Itt mellettünk, a katolikus templom kertjébe. Én is ott vótam, meghallgattam a tábori papot, pedig nem is értettem, mit mond. — És a kitelepítés? — Minket is el akartak vinni, de elbújtunk. Mentem az úton, oszt látom, A Vasárnap szerkesztősége ezzel a szép virágcsokorral kíván jó egészséget és további örömteli, szép életet Maris néninek hogy ott állnak a csendőrök, szedik össze az embereket. Beugrottam egy házba, ott bujkáltam a pádon két napig. A jányaim otthon vótak a Laczo házba, az uram meg a szőlőhegyen rejtőzködött. így nem sikerült nekik elvinni bennünket. De sokan vótak, akiket elvittek.- A századik születésnapot hogy ünnepelték meg?- Nézd, itt tele vagyok virággal. A községházán is tartottak egy igen szép ünnepséget. Felköszöntöttek, ajándékkosarat is adtak. Itt vótak a jányaim, az unokák, dédunokák. Igen boldog vótam. * 1893. május 28-a. Egy Torna megyei falucskában, Szádalmáson kisleány születik a Laczo családban. A szülőktől a Mária nevet kapja. Bibliai név, s talán ennek is köszönhető, hogy Isten hosszú életet ad neki.- Hálát adok az Úrnak, mert ha nem segít, a századik születésnapomat nem ünnepelhettem vóna. Klinko Róbert 9 IX! ne akarna örökké húsz-, harmincvagy negyvenéves maradni? Ki az, aki nem vallotta be önmagának vagy legbizalmasabb barátjának: na, most kellene az időt megállítani! Ki nem retteg a leépüléstől, a szellem, a test romlásától és az út végén a Nagy Ismeretlentől? A természetnek megvan a maga törvénye - így az egyik vélekedés, a másik: Isten művébe nem szabad beavatkozni ... Ám az ember gyarló, és kíváncsisága határtalan. A Figaro Magazine tudósok véleményére alapozva nem kevesebbet állít, mint hogy hamarosan vége az öregedésnek, sőt, elképzelhető, hogy az öregség mint fizikai állapot nem is létezik majd. Európai és amerikai kutatók megszállottan dolgoznak a különböző laboratóriumokban és intézményekben, hogy megfejtsék a hormonokban és kromoszómákban rejlő fiatalító vegyület titkát. Tudósok Dániából, Francia- országból, Kanadából, az USA-ból azt állítják:,,Szédületes haladás várható már a következő öt éven belül - a jövő század elejére az öregedés bizonyos külső jegyeit le tudjuk fékezni, igaz, még nem sikerül annak minden fázisát megállítani.“ Egy kanadai-amerikai csoport a kromószómák kutatásában eljutott annak az óriásmolekulának a végső vegyületé- hez, amely kitűnően mutatja a sejtek életkorát. A későbbiekben arról szeretnének megbizonyosodni, hogy e jelző szerepen túl vajon e vegyület felel-e az öregedés folyamatáért? Az előttük álló tíz évben azon gének azonosítására és működésük befolyásolására koncentrálnak, amelyek a sejtek továbbélésének képességét meghatározzák. Ha sikerrel járnak, egy emberöltő évszázadnyi léptékben mérhető majd. Az sem kizárt, hogy kevéssel az ezredforduló után az „antiidö“ pasztilla is piacra kerül - mondja dr. Michael Jas- winski Louisiana államból. Mi tagadás, minket, földi halandókat egyszerűen megdöbbent ez az állítás. Az örökifjúság és öröklét víziója eddig legfeljebb a sci-fi müvekben kísértett. De képzeljünk el egy ilyen planétát, ahol csupa angyal mosoly ú, kivasalt arcú száz- meg kétszázéves lány él. Egy Földet, ahol mai kuriózumként mutogatott aggastyán üde ifjoncnak számít... Ahol nem ismerjük a félelmet, a szorongást, mert a halál nem létezik. Na és mi lesz a 2000- re jósolt ázsiai demográfiai robbanással, amelyet a nukleáris háborúk után a második számú közellenségnek tartanak az emberiség léte és környezete szempontjából? Meg aztán: érdem vagy szükség szerint juthat hozzá az egyén az örök ifjúságot szavatoló pasztillához? Avagy lesznek kiváltságosok, kasztok, fajok, akiket megillet, másoké pedig a „korai öregedés“ és minden következménye? Próbáljunk meg felülemelkedni kételyeinket, és hallgassuk meg, mit mondanak minderről a bölcsek. Richard Cuther gerontológus állítja, hogy a végtelenített életkor csak hasznára lehet a civilizációnak és az egyes embernek. ,,Egy pszichológiailag érettebb társadalom okosabb lesz. Ha én tudom, hogy még jó néhány évtized áll előttem, jobban vigyázok az egészségemre és a környezetemre mindenféle értelemben. “ Dr. Saresh Rattau, Dánia: ,,Túlságosan rövid az élet. ötvenévesen éppen hogy a csúcson vagyunk, a képességeink legjavát adjuk, ám a leépülésünk már megkezdődött. Ez nagyon csúf dolog..." Tény, hogy a természetnek semmiféle külön érdeke nem fűződik ahhoz, hogy az embert úgymond „halhatatlanná“ tegye. Egyetlen alapvető törvényt kivéve: a fajfenntartást, a reprodukciót, az utódok gondozását, amíg azok is képessé válnak új utódok létrehozására. Az átlagéletkor történelmi korszakonként igencsak érdekesen alakult. A középkorban átlagosan 22 évet éltek meg, 1850-ben negyvenöt évet, míg napjainkban a fejlettebb országokban hetvennégy esztendőt. Tíz év, és kezünkben az elixir - így a visszatérő refrén. Ám hogy ennek léte majd milyen csapdákat és konfliktusokat okozhat, ma még nem tudhatjuk. Ami viszont e kísérletekből már most javunkra válhat: a speciális kutatások eddigi részeredményei segítenek a rosszindulatú daganatok elleni harcban. ■ A fiatalság megőrzését jóval látványosabban és kézzelfoghatóbban demonstrálják a Wisconsin államban élő Daniel Rudwan kísérletei. Az en- dokrinológus egyszerűen csak növekedési hormont juttat be az ember szervezetébe. Ez a hormon, amit oly nagy előszeretettel használnak profi sportolók, nemcsak a növekedést szolgálja, hanem serkenti az immunrendszert, a sebek gyógyulását, erősíti a csontokat és az izmokat. Tudott, hogy hatvan éven túl éppen az öregedést szorgalmazó hormonok termelődése gyorsul fel a szervezetben, csakhogy eddig nem volt mód ennek mérséklésére, illetve ellensúlyozására. A kísérletbe hatvan éven felüli embereket vont be, akik hat hónapon át hetente három növekedési-hormon-injekciót kaptak. A tesztek meglepő eredményt hoztak. Az izomszöveteket 10 százalékban nyerték vissza, a bőr kilenc százalékban erősödött meg, a ,,zsirosodás“ pedig 14 százalékkal csökkent... H át nem tudom... megpróbálom elképzelni magam feszes, dagadó izmokkal és a koromnak megfelelő, nem éppen sugárzó arccal... Vagy várjak az „antiidö“ pasztillára? (Magyar Nemzet) Az örök ifjúság igézetében TÍZ ÉV, ÉS KEZÜNKBEN AZ ELIXÍR? (A szerző felvétele)
