Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)

1993-06-13 / 23. szám

i/asárrap * * 5 19 93. VI. 13. IflffiUíiM Borban az igazság - tartják a rómaiak óta az ital kedvelői. Persze, egyáltalán nem mindegy, miként is értelmezzük e kijelentést. A bor nemcsak a bódulat előidézője. A jó borosgazdának sok mindenre kell ügyelnie. Először is a táj adottságainak megfelelő szőlő telepítésére. Nem megfelelő választás esetén a jó szakember sem tudja tartani a minőséget, ezért például a magyarországi történelmi borvidékeken pontosan megszabják a telepíthető szőlőfajtákat. Ám döntés előtt áll a fogyasztó is, akinek például tudnia illik, milyen bor tálalható az adott alkalomhoz vagy ételhez, sőt az ínyencek azzal is pontosan tisztában vannak, melyik évjárattól mit várhatnak. Bár a Csallóköz nem tekinthető hagyományos borvidéknek, azért itt is egyre több helyen láthatunk ki- sebb-nagyobb telepítéseket, ahol szintén nem mindegy, mit is ter­mesztenek és főleg, milyen bort ké­szítenek. A Kertbarátok Szövetsége Dunaszerdahelyi Járási Szervezeté­nek vezetői a csallóközi gazdákat is minőségi borok előállítására szeret­nék nevelni. Bartalos Gyula, a szer­vezet járási titkára szerint erre nagyszerű alkalmak a borkiállítások, ahol szakavatott zsűri mond véle­ményt, de a gazdák egymás közt is kicserélhetik tapasztalataikat a más vidékekről érkező társaikkal. A meg­lehetősen nehéz kezdet után az első eredmények mintegy négy év múlva mutatkoztak meg. Az idén Somorján megrendezett hetedik Csallóközi Borkiállításon már a környékbeli bo­rok közül is több kiváló minősítést szerzett. Az évek során kitapasztal­ták, mely szőlőfajtákból készíthető a legjobb bor a csallóközi síkságon. A fehér borok közül az olaszrizling és a zöldveltelini, a vörös borok közül pedig a kékfrankos, az andré és a szentlőrinci terjedt el a legin­kább. Bartalos Gyula elmondta, hogy a környékbeli vendéglősök is felfedezik a helybeli gazdák borait, felbukkannak a kiállításokon, ér­deklődnek a járási szervezetnél, és a díjazott boroknak egyre nő az árfolyama. A választékra a vendég­látóiparosoknak is ügyelniük kell, hogy a külföldi és a hazai igényes vendéget megtarthassák. Érdekes módon a rendezvénynek az idén otthont adó Somorján a bor- kiállítás a lakosság körében nem váltott ki különösebb érdeklődést (el­térően például a tavalyi nagymegye­ri rendezvénytől, ahol az akkori résztvevők visszaemlékezése sze­rint egy gombostűt is alig lehetett volna leejteni). Ez azonban semmi­képp sem jelenti azt, hogy Somozá­ról hiányozna a borkultúra. Ivan Ja- nektől, a Kertbarátok Szövetségé­nek helyi (és egyben járási) elnöké­től megtudtuk, hogy már 16. éve rendeznek helyi borversenyeket, és ez idő alatt kialakult egy 30-40 fős társaság, amelynek tagjai rangos zsűri előtt sem vallanak szégyent boraikkal. FONTOS A MEGMÉRETTETÉS A borversenyek kétségkívül leg­fontosabb küldetése a minőség megítélése. A csallóközieknek az idén is sikerült kiváló szakembereket biztosítaniuk, így a 44 borfajtából beérkezett 310 bort értékelő hat zsű­ri mindegyikét nemzetközi borbíráló szakértő vezette. A zsűrizés menete különben a lehető legtárgyilago- sabb, a bírálók elől az üveget is letakarják, mindössze a bor sorszá­mát, fajtáját és évjáratát közük velük. A véleményezés huszas pontrend­szerben történik, 17,00 pont felett bronzérem, 17,51 pont felett ezüsté­rem, 18,51 pont felett pedig aranyé­rem jár. A legjobbnak ítélt fehér, illetve vörös bor sampion minősítést kap. Az idén ezt a burgenlandi III- mitzből érkezett Stefan Schneider 84-es évjáratú szürkebarátja (19,47 ponttal), illetve a skalicai városi pin­ce 92-es évjáratú kékfrankosa (19,27 ponttal) érdemelte ki. Külön öröm, hogy dicséretesen szerepel­tek a környékbeliek is, hiszen a 38 aranyérmes bor között a történelmi borvidékek termékei mellett 12 csal­lóközi (illetve ebből egy dunamocsi) bor is megtalálható. Termelőik a du­naszerdahelyi Kolber Lajos, a so- morjai Botló András, Németh Zoltán, Ivan Janek, a Vinoprodukt vállalat és a mezőgazdasági szövetkezet, a szarvai Csölle István, a csilizrad- ványi Lantódy Aurél, a mórockarcsai Kunyi János, a nagymegyeri Szakái Zoltán és Varga István, illetve a du­namocsi Kukola József. Ezenkívül dicséret illeti az ezüst- és bronzér­mes borok termelőit is, mert az elis­merést valóban kiváló zsűritől kapták. A BORKIRÁLYNÖ IS ELJÖTT A finom helyi borok mellett a Csal­lóközi Borkiállítás rangját a külföldi résztvevők is emelték. Közülük leg­régebbi kapcsolat a híres soproni borvidék, illetve a Győr-Sopron-Mo- son megye magántermelőit tömörítő szervezettel létezik, ahonnan az idén is sok ismert szakember érke­zett és hozta el a borát. Balogh Gyulától, szervezetük elnökétől megtudtuk, hogy a szövetkezetek küszöbön álló privatizálása követ­keztében a soproni szőlészet és bo­rászat nagy változások előtt áll. En­nek ugyan árnyoldala, hogy az e cél­ra kijelölt szőlőket az idén senki sem műveli, és ennek következményeit az új tulajdonosok legalább egy évti­zedig nyögni fogják, de véleménye szerint a kialakuló versenyhelyzet végeredményben a soproni borok minőségének további javulásához vezet. Az is igaz viszont, hogy a bor­kereskedelem jelenlegi válsága őket is kedvezőtlenül érinti, mert bár el tudják adni, amit megtermeltek, de csak a valódi értéke alatt. A somorjai borverseny kellemes színfoltja volt a soproni borkirálynő jelenléte, akit a hagyományok alapján a borászat­tal foglalkozó családok gyermekei kö­zül egy évre választanak meg és ennek során bizonyítania kell a sző­lészettel és borászattal kapcsolatos ismereteit is. Hivatala egy évre, az új bor kiforrásáig szól, amíg a borász­közösség képviseletében részt vesz a különböző fesztiválokon, konfe­renciákon, ahol a vidék borait pre­zentálja. Visszatérő vendég Stefan Schnei­der illmitzi hentesmester is, aki a szüleitől örökölt pincében készített borokkal a nevezetes burgenlandi versenyeken is az élvonalba tarto­zik. A színvonalat tartotta Somorján is, hiszen hét benevezett bora közül az egyik sampion lett, a többi arany­érmet kapott. Csemegének számí­tottak a száraz szlovén vörös borok, amelyek Bartalos Gyulának köszön­hetően jutottak el a Csallóközbe, így az érdeklődők megkóstolhatták az amerikai piacon a francia és az olasz konkurencia után harmadik helyet elfoglaló borokat is. A kiváló morva borokról sem szabad megfe­ledkeznünk, amelyek szintén több aranyérmet nyertek. A rendezvény a történelmi borvidékek küldöttei­nek is jó alkalmat nyújtott a találko­zásra. A kékfrankosaikkal jeleskedő skalicaiak például megegyeztek az e szőlőfajtát a történelmi Magyaror­szágon meghonosító soproniakkal, hogy hamarosan tanulmányútra lá­togatnak el hozzájuk. Végezetül a borkiállítás az érdek­lődőknek is nagyszerű lehetőséget nyújtott arra, hogy a féldecis kóstoló­pohárból megízlelhessék, összeha­sonlíthassák a legfontosabb borfaj­tákat, megbizonyosodhassanak ar­ról, hogy az egyes gazdák borai közt is milyen különbségek lehetnek. Sok különlegességgel is találkozhattunk, hiszen a hémai vörösre a vagy cser­szegi fűszeresre valóban csak vé­letlenszerűen bukkanhatunk rá. Min­denesetre a Csallóközben jövőre is lesz borkiállítás, a tervek szerint Nagymegyeren. Tuba Lajos Stefan Schneider is értékeli az elismerést Egészségére, kolléga!

Next

/
Thumbnails
Contents