Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-09-12 / 36. szám
Vasárnap 1993. szeptember 12. A NAP kel - Kelet-Sziová- kia: 06,11, nyugszik 18,58; Közép-Szlovákia: 06,18, nyugszik 19,05; Nyugat-Szlovákia: 06,24, nyugszik 19,11 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 01,24, nyugszik 18,58; Közép-Szlovákia: 01,31, nyugszik 16,42; Nyugat-Szlovákia: 01,37, nyugszik 16,48 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük MÁRIA valamint Gujdó, Ibolya, Irma, Marion, Tóbiás nevű kedves olvasóinkat • MÁRIA - a héber Mirjam névnek a görög és latin bibliafordításokban módosult alakja. Fejlődési sora: Mirjam, Mariam, Mária. Jelentése számos megfejtési kísérlet ellenére ismeretlen. • 1888-ban született TER- SÁNSZKY Józsi Jenő, a XX. századi magyar próza kiemelkedő képviselője (t 1969) • 1983-ban halt meg PALOTAI Boris írónő (szül. 1904). Már csütörtökön kapható az újságárusoknál! A VASÁRNAP következő. 32 oldalas számának tartalmából: ÉS VOLTAK, AKIK ELLENÁLLTAK... S. Forgott Szilvia írása a Csehszlovák Magyar Demokratikus Népi Szövetség tagjairól, akiket az üldözött magyarok védelméért 1949-ben államellenes összeesküvés címén hűtek el GERINCES POLGÁROKAT AKARUNK NEVELNI Tóth Erika beszélgetése Orosz Ildikóval, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnökével MÚLTIDÉZÉS KÉSMÁRKON Gazdag József riportja SZIGORÚAN ŐRZÖTT SEMMI Drahomíra Vihanová filmje Cserhalmi Györggyel Szabó G. László írása MEGFEJTÉS A 19. OLDALRÓL A baloldali rajzon a 4-es és a 9-es számú a keresett, a jobboldalin pedig az 5-ös és a 12-es. HELYREIGAZÍTÁS A Vasárnap 34. számában a Szlovák Sajtóiroda által kiadott híranyag alapján a tankönyvkölcsönzésre vonatkozóan téves információk jelentek meg. A kormány rendelete alapján a diákok az alapiskolák felső tagozatán, a szakközépiskolákban és a szaktanintézetekben 150,- a középiskolákban 200 korona kölcsönzési díjat fizetnek. Ezt az összeget esetenként az iskolaigazgatók a diákok szociális helyzetének megfelelően csökkenthetik vagy el is tekinthetnek tőle. Nyugdíjasnak nem jó lenni, mert... (Méry Gábor felvételei) A NYUGDÍJASOKON CSATTAN AZ OSTOR? Szegény embert még az ág is húzza - tartja a közmondás. Valahogy így van ez a nyugdíjasokkal is. A kemény munkával eltöltött évek alatt elfáradtak, megérdemelt pihenésre vártak. Reménykedtek: ha fényűző öregkoruk nem is lesz - hiszen ez idáig sem éltek irigylésre méltóan -, a nyugdíjukból legalább az alapvető kiadásaikat fedezni tudják. Sajnos, az utóbbi hónapokban közülük egyre többen döbbennek rá, fokozódnak a megélhetési gondjaik. Ráadásul a parlament szeptemberi ülésének napirendjére kerülő szociális törvénytervezetek egyike azokat sújtja, akik még kedvet, erőt éreznek a munkához és ez kiegészítő pénzforrást jelent számukra. Bölcs kormányunk arra a következtetésre jutott — állítólag a Nemzetközi Valutaalap szakembereivel folytatott tárgyalások alapján -, hogy a költségvetési hiányt azáltal is pótolhatná, ha a nyugdíjasokat választás elé állítja: vagy a nyugdíjukra tartanak igényt, vagy pedig erről lemondva vállalnak munkát; pontosabban, ha a nyugdíjas dolgozik, legfeljebb 2200 koronát kereshet. Nem véletlen, hogy ez a törvénytervezet nagy visszhangot váltott ki. Sokan ugyanis még emlékeznek arra (a kormány illetékesei ezek szerint nem), hogy a volt szövetségi köztársaság utolsó évében is született hasonló döntés, mely szerint a nyugdíjasok keresetét a lakosság más rétegei jövedelméhez viszonyítva magasabb adóval sújtották. De a közvélemény nyomására, illetve egy képviselőcsoport javaslatára az alkotmánybíróság hatálytalanította a törvényt, mert azt alkotmányellenesnek minősítette. Persze, az állam meghagyta magának az idősektől időközben jogtalanul elvett hasznot. Ezt is megtehette. A Szlovák Köztársaság Munka-, Szociális és Családügyi Minisztériuma által kidolgozott törvényjavaslat elsősorban azért igazságtalan, mert megvalósításával az idősek olyan jogos járuAz átlagnyugdíjak reális növekedése (százalékban, az előző időszakhoz viszonyítva.) lékához akar az állam hozzányúlni, amelyet az életük folyamán már előlegeztek maguknak, tehát a nyugdíj nem könyörado- mány! Valamennyi dolgozó a jövedelmének egy hányadát abban a hiszemben fizette be az államkasszába, hogy a törvény által meghatározott feltételek teljesítésekor az öregségi nyugdíjat folyósít majd neki. Ráadásul: a Szakszervezetek Konföderációjának és a Demokratikus Baloldal Pártjának szakemberei egyértelműen kimutatták: amit a nyugdíjasokon a szóban forgó törvénytervezet hatására a kormány megtakarítana, az csak egy igen csekély hányada annak a hiánynak, ami a költség- vetésben az év végéig mutatkozni fog. Ugyanis a továbbdolgozó nyugdíjasok nem tartoznak a nagykeresetúek közé, sőt ők a legrosszabbul fizetettek. A munkaügyi minisztérium kimutatása szerint idén a második negyedévben Szlovákiában 34192 nyugdíjas dolgozott, tehát 1992 májusához viszonyítva - amikor 93 054-en dolgoztak és az összes alkalmazott 5,5 százalékát alkották, a nyugdíjjogosultaknak pedig a 6,9 százalékát tették ki,- számuk jelentősen megcsappant. Ezt a tényt viszont a kormány törvénytervezete nem veszi figyelembe. Még mindig abból indulnak ki a javaslatot előterjesztők, hogy közel százezer a dolgozó nyugdíjasok száma. Ezért nem reális a számításuk, mely szerint a nyugdíjasokon - ha korlátozzák a munkavállalási lehetőségüket 0,7-0,9 milliárd koronát megtakarítanak. A tárca egyik (talán éppen nézeteit nyilvánosságra hozása miatt menesztett) volt munkatársa szerint jó lesz ha 0,3-0,4 milliárd koronát kitesz majd a megspórolt pénz, mert előfordulhat az is, hogy még 0,16 milliárdnál is kevesebb lesz az idősek kárán nyert ösz- szeg. Az is várható, hogy a törvény hatályba lépésével éppen a kiskeresetű nyugdíjasok mondanak le az esetleges munkavállalási lehetőségükről. De ez magával hozza azt, hogy épp a Tcorábbi Az átlagnyugdíj és tiszta átlagkereset viszonya, százalékban. (Prica) jövedelmük elvesztése miatt szociális segélyre szorulnak. Ha a munkaerő szemszögéből nézzük a továbbdolgozó nyugdíjasok helyzetét, megállapíthatjuk, sok állami vállalatnál, de magáncégeknél is szívesen alkalmaznak tapasztalt és elsősorban hasznot hozó (termelő) szakembereket, és a munkatárs kiválasztásakor nem az az elsődleges feltétel, hány éves, hanem, hogy mit tud. Persze másképp is felmerül a kérdés: miért foglalják el a nyugdíjjogosultak a sok munkanélküli fiatal helyét, miért nem állnak félre? Erre sem lehet egyértelmű választ adni. Sok esetben ugyanis a pályakezdők nem vállalják a nyugdíjasok által végzett munkát, vagy pedig azért a bérért, amelyet az idősek kapnak, ők nem hajlandók dolgozni, inkább a munkanélküli segélyt „élvezik“. Szeptemberben tehát a képviselők kezébe kerül a nyugdíjasok, pontosabban a dolgozni és keresni kívánó idősek sorsa. Vajon eszükbe jut-e a honatyáknak, hogy némelyikük rövidesen eléri a nyugdíjkorhatárt, és akkor rájuk is vonatkozik majd e kétséges hasznot hozó törvény. Vagy addigra ők már megalapozzák jövőjüket és nem szorulnak rá, hogy idős korukban mellékállásuk és a nyugdíjuk mellett keresetük legyen? Deák Teréz Két nyugdíjas költségvetése Pozsonyban 1993 júniusában A család havi bevétele A férfi nyugdíja 2620 Sk az asszony nyugdíja 1970 Sk Júniusi kiadásaik 1. lakbér, villany, gáz 1220 Sk 2. étkezés otthon (heti átlag 330 Sk) 1490 Sk 3. élelmiszerekre 620 Sk 4. cigaretta, üdítők 360 Sk 5. tisztálkodás 179 Sk 6. városi közlekedés 195 Sk utazás a városon kívül 288 Sk 7. apró javítások 125 Sk 8. újságok, folyóiratok __________164 Sk összkiadás 4 641 Sk A hiányzó 51 koronát a megtakarításból fedezik. Egy 76 éves magányos nő költségvetése Havi bevétel 2050 Sk Júniusi kiadások lakbér, villany, gáz 990 Sk étkezés 735 Sk tisztálkodás 96 Sk Pozsonyon kívüli utazás 118 Sk apró javítások 256 Sk újságok, folyóiratok______________32 Sk összkiadás 2 227 Sk A hiányzó 177 koronát a megtakarításból fedezi. És mi történik, ha elfogy a megtakarítás? (Práca nyomán) egy átlátszó Glszi&CtGlési kis éri e tról A szlovákiai magyar pártok vezetőinek az Európa Tanácshoz írott levele alaposan felkavarta a hamis hazafias érzésektől túlfűtött szlovák „toliforgatókat“. Szinte elárasztják a szlovák sajtót piszkálódó glosz- száikkal, vádaskodó fejtegetéseikkel, uszító okoskodásaikkal. Azzal a tucatnyi ismert nacionalistával, akik úgy hamisítják a történelmet, hogy még a műveltebb szlovák értelmiség körében is lejáratják magukat, nem lenne érdemes foglalkozni, ha nem tapasztalná az ember romboló hatását a két nép közötti normális kapcsolatokban. Az ő acsarkodásuk gyümölcse az a sajtó történetében példátlan átokfüzér, amely egy olvasó beteg agyának váladékaként napvilágot láthatott a Matica slovenská hetilapjában. A csehszlovákiai magyar sajtó ennyire soha nem fog lesüly- lyedni! Azonban nem sokkal különb szellemi silányságokkal más lapok is naponta sulykolják a szlovák közvélemény agyába, hogy a magyar kisebbség szörnyű összeesküvést tervez és mint sátánnal ijesztgetik az ezernyi gazdasági gond között vergődő szlovák társadalmat. Az uszítás folyik minden szinten. A Republikában a Hort- hynak szentelt dupla oldalon Kristinová, az ismert szlovák honleány a „Marfan za Dunaj“ jelszót ilyen költői formában fogalmazza meg azoknak, akiknek nem tetszik a jelenlegi szlovák nemzetiségi politika: „...mindenkinek szent emberi és állampolgári joga, hogy oda költözzön, ahol az integráló nyelv szíve nyelve, és az államalkotó nemzet szívének és lelkének a nemzete. “ Az etnikai tisztogatásnak virágnyelvű megfogalmazása ez. Az Európa Tanácsot pedig büszkén kioktatja: Fel a fejjel! Ha az Európa Tanács már ratifikálta volna is nemzetiségi alapelveit (pedig még nem hagyta jóvá), udvariasan ajánljuk neki, előbb otthon, Nyugaton próbálja ki, hogy tapasztalatokat szerezhessen megvalósításukban. A „nemzeti demokrácia“ harcosának ötleteiből elég is ennyi. Azonban érdemes kiegészíteni a fiatalok napilapjában, a Smenában megjelent glossza néhány mondatával, amely a tájékozatlan szlovák ifjúságnak elárulja fantasztikus történelmi felfedezését: „Csaknem mindegyik szlovákiai magyar szlovák-magyar keverék, vagy különféle korszakokban elmagyarosított szlovák. Ugyanez a helyzet a híres magyarokkal is. Ez nemcsak olyan neves költőre vonatkozik, mint amilyen Petőfi volt, hanem például Klapkára is, az ismert komáromi nemzeti hősre. “ Egy másik lap szerint Kossuthot is elloptuk a szlovákoktól. De Id győzné felsorolni az elmagyarosított szlovákok bosszú listáját. Lehet, még azt is kiderítik, hogy Ádám szlovák volt? Sajnálom ezeket a szegény hazafiakat. Képtelenek megemészteni a magyar nép ezeréves történelmét. Az itt élő népek keveredésében nem a békés együttélést, a közeledést látják, vérségi alapon próbálnak dicsekedni azokkal, akiknek szelleme, tehetsége magyarként ragyogta be az európai történelem, kultúra egy-egy korszakát. A magyar pártok tényközlő levele csak identitásunk, nemzeti kultúránk, fennmaradásunk megőrzését szolgálja. A körülötte kavart szennyes áradat megpróbálja elszigetelni, elidegeníteni politikusaink, pártjaink vezetőinek gárdáját a magyar tömegektől. Több szlovák vezető és számos cikk azt állítja, hogy a magyar lakosság nem támogatja őket. Azonban hiába minden igyekezet, a magyarok tudják, hogy csakis pártjaik képviselik érdekeiket, küzdenek nemzetiségi fennmaradásunkért. Ezért nem sikerül éket verni a magyar reprezentáció és a magyar lakosság közé. A meg nem oldott problémák, a kormány minden korlátozó, nemzetiségelle- nes intézkedése pedig az egymás közötti ellentétek háttérbe szorítására ösztönzi a magyarokat. Úgy tűnik, hogy az elkövetkező választásokon újta csodálkozni fognak a szlovák politikusok: — Hogy menynyien vannak ezek a magyarok! Szűcs Béla
