Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)

1993-09-12 / 36. szám

Vasárnap 1993. szeptember 12. A NAP kel - Kelet-Sziová- kia: 06,11, nyugszik 18,58; Közép-Szlovákia: 06,18, nyugszik 19,05; Nyugat-Szlovákia: 06,24, nyugszik 19,11 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 01,24, nyugszik 18,58; Közép-Szlovákia: 01,31, nyugszik 16,42; Nyugat-Szlovákia: 01,37, nyugszik 16,48 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük MÁRIA valamint Gujdó, Ibolya, Irma, Marion, Tóbiás nevű kedves olvasóinkat • MÁRIA - a héber Mirjam név­nek a görög és latin bibliafordí­tásokban módosult alakja. Fej­lődési sora: Mirjam, Mariam, Mária. Jelentése számos meg­fejtési kísérlet ellenére isme­retlen. • 1888-ban született TER- SÁNSZKY Józsi Jenő, a XX. századi magyar próza kiemelkedő képviselője (t 1969) • 1983-ban halt meg PALOTAI Boris írónő (szül. 1904). Már csütörtökön kapható az újságárusoknál! A VASÁRNAP következő. 32 oldalas számának tartalmából: ÉS VOLTAK, AKIK ELLENÁLLTAK... S. Forgott Szilvia írása a Csehszlovák Magyar Demokratikus Népi Szövetség tagjairól, akiket az üldözött magyarok védelméért 1949-ben államellenes összeesküvés címén hűtek el GERINCES POLGÁROKAT AKARUNK NEVELNI Tóth Erika beszélgetése Orosz Ildikóval, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnökével MÚLTIDÉZÉS KÉSMÁRKON Gazdag József riportja SZIGORÚAN ŐRZÖTT SEMMI Drahomíra Vihanová filmje Cserhalmi Györggyel Szabó G. László írása MEGFEJTÉS A 19. OLDALRÓL A baloldali rajzon a 4-es és a 9-es számú a keresett, a jobbol­dalin pedig az 5-ös és a 12-es. HELYREIGAZÍTÁS A Vasárnap 34. számában a Szlovák Sajtóiroda által kia­dott híranyag alapján a tan­könyvkölcsönzésre vonatko­zóan téves információk jelen­tek meg. A kormány rendelete alapján a diákok az alapiskolák felső tagozatán, a szakközépis­kolákban és a szaktanintéze­tekben 150,- a középiskolák­ban 200 korona kölcsönzési dí­jat fizetnek. Ezt az összeget esetenként az iskolaigazgatók a diákok szociális helyzetének megfelelően csökkenthetik vagy el is tekinthetnek tőle. Nyugdíjasnak nem jó lenni, mert... (Méry Gábor felvételei) A NYUGDÍJASOKON CSATTAN AZ OSTOR? Szegény embert még az ág is húzza - tartja a közmondás. Va­lahogy így van ez a nyugdíjasok­kal is. A kemény munkával eltöl­tött évek alatt elfáradtak, meg­érdemelt pihenésre vártak. Re­ménykedtek: ha fényűző öreg­koruk nem is lesz - hiszen ez idáig sem éltek irigylésre mél­tóan -, a nyugdíjukból legalább az alapvető kiadásaikat fedezni tudják. Sajnos, az utóbbi hóna­pokban közülük egyre többen döbbennek rá, fokozódnak a megélhetési gondjaik. Ráadásul a parlament szeptemberi ülésé­nek napirendjére kerülő szociális törvénytervezetek egyike azokat sújtja, akik még kedvet, erőt éreznek a munkához és ez kiegé­szítő pénzforrást jelent szá­mukra. Bölcs kormányunk arra a kö­vetkeztetésre jutott — állítólag a Nemzetközi Valutaalap szak­embereivel folytatott tárgyalá­sok alapján -, hogy a költségve­tési hiányt azáltal is pótolhatná, ha a nyugdíjasokat választás elé állítja: vagy a nyugdíjukra tarta­nak igényt, vagy pedig erről le­mondva vállalnak munkát; pon­tosabban, ha a nyugdíjas dolgo­zik, legfeljebb 2200 koronát ke­reshet. Nem véletlen, hogy ez a tör­vénytervezet nagy visszhangot váltott ki. Sokan ugyanis még emlékeznek arra (a kormány ille­tékesei ezek szerint nem), hogy a volt szövetségi köztársaság utolsó évében is született hason­ló döntés, mely szerint a nyugdí­jasok keresetét a lakosság más rétegei jövedelméhez viszonyít­va magasabb adóval sújtották. De a közvélemény nyomására, illetve egy képviselőcsoport ja­vaslatára az alkotmánybíróság hatálytalanította a törvényt, mert azt alkotmányellenesnek minősítette. Persze, az állam meghagyta magának az idősektől időközben jogtalanul elvett hasz­not. Ezt is megtehette. A Szlovák Köztársaság Mun­ka-, Szociális és Családügyi Mi­nisztériuma által kidolgozott tör­vényjavaslat elsősorban azért igazságtalan, mert megvalósítá­sával az idősek olyan jogos járu­Az átlagnyugdíjak reális növeke­dése (százalékban, az előző idő­szakhoz viszonyítva.) lékához akar az állam hozzá­nyúlni, amelyet az életük folya­mán már előlegeztek maguknak, tehát a nyugdíj nem könyörado- mány! Valamennyi dolgozó a jö­vedelmének egy hányadát abban a hiszemben fizette be az állam­kasszába, hogy a törvény által meghatározott feltételek teljesí­tésekor az öregségi nyugdíjat fo­lyósít majd neki. Ráadásul: a Szakszervezetek Konföderációjának és a Demok­ratikus Baloldal Pártjának szak­emberei egyértelműen kimutat­ták: amit a nyugdíjasokon a szó­ban forgó törvénytervezet hatá­sára a kormány megtakarítana, az csak egy igen csekély hányada annak a hiánynak, ami a költség- vetésben az év végéig mutatkoz­ni fog. Ugyanis a továbbdolgozó nyugdíjasok nem tartoznak a nagykeresetúek közé, sőt ők a legrosszabbul fizetettek. A mun­kaügyi minisztérium kimutatása szerint idén a második negyed­évben Szlovákiában 34192 nyugdíjas dolgozott, tehát 1992 májusához viszonyítva - amikor 93 054-en dolgoztak és az összes alkalmazott 5,5 százalékát alkot­ták, a nyugdíjjogosultaknak pe­dig a 6,9 százalékát tették ki,- számuk jelentősen megcsappant. Ezt a tényt viszont a kormány törvénytervezete nem veszi fi­gyelembe. Még mindig abból in­dulnak ki a javaslatot előterjesz­tők, hogy közel százezer a dol­gozó nyugdíjasok száma. Ezért nem reális a számításuk, mely szerint a nyugdíjasokon - ha kor­látozzák a munkavállalási lehe­tőségüket 0,7-0,9 milliárd koro­nát megtakarítanak. A tárca egyik (talán éppen nézeteit nyil­vánosságra hozása miatt menesz­tett) volt munkatársa szerint jó lesz ha 0,3-0,4 milliárd koronát kitesz majd a megspórolt pénz, mert előfordulhat az is, hogy még 0,16 milliárdnál is kevesebb lesz az idősek kárán nyert ösz- szeg. Az is várható, hogy a törvény hatályba lépésével éppen a kis­keresetű nyugdíjasok mondanak le az esetleges munkavállalási le­hetőségükről. De ez magával hozza azt, hogy épp a Tcorábbi Az átlagnyugdíj és tiszta átlagke­reset viszonya, százalékban. (Prica) jövedelmük elvesztése miatt szo­ciális segélyre szorulnak. Ha a munkaerő szemszögéből nézzük a továbbdolgozó nyugdí­jasok helyzetét, megállapíthat­juk, sok állami vállalatnál, de magáncégeknél is szívesen alkal­maznak tapasztalt és elsősorban hasznot hozó (termelő) szakem­bereket, és a munkatárs kiválasz­tásakor nem az az elsődleges feltétel, hány éves, hanem, hogy mit tud. Persze másképp is fel­merül a kérdés: miért foglalják el a nyugdíjjogosultak a sok mun­kanélküli fiatal helyét, miért nem állnak félre? Erre sem lehet egyértelmű választ adni. Sok esetben ugyanis a pályakezdők nem vállalják a nyugdíjasok által végzett munkát, vagy pedig azért a bérért, amelyet az idősek kapnak, ők nem hajlandók dol­gozni, inkább a munkanélküli se­gélyt „élvezik“. Szeptemberben tehát a képvi­selők kezébe kerül a nyugdíja­sok, pontosabban a dolgozni és keresni kívánó idősek sorsa. Va­jon eszükbe jut-e a honatyáknak, hogy némelyikük rövidesen eléri a nyugdíjkorhatárt, és akkor rá­juk is vonatkozik majd e kétsé­ges hasznot hozó törvény. Vagy addigra ők már megalapozzák jövőjüket és nem szorulnak rá, hogy idős korukban mellékállá­suk és a nyugdíjuk mellett kere­setük legyen? Deák Teréz Két nyugdíjas költségvetése Pozsonyban 1993 júniusában A család havi bevétele A férfi nyugdíja 2620 Sk az asszony nyugdíja 1970 Sk Júniusi kiadásaik 1. lakbér, villany, gáz 1220 Sk 2. étkezés otthon (heti átlag 330 Sk) 1490 Sk 3. élelmiszerekre 620 Sk 4. cigaretta, üdítők 360 Sk 5. tisztálkodás 179 Sk 6. városi közlekedés 195 Sk utazás a városon kívül 288 Sk 7. apró javítások 125 Sk 8. újságok, folyóiratok __________164 Sk összkiadás 4 641 Sk A hiányzó 51 koronát a megtakarítás­ból fedezik. Egy 76 éves magányos nő költségvetése Havi bevétel 2050 Sk Júniusi kiadások lakbér, villany, gáz 990 Sk étkezés 735 Sk tisztálkodás 96 Sk Pozsonyon kívüli utazás 118 Sk apró javítások 256 Sk újságok, folyóiratok______________32 Sk összkiadás 2 227 Sk A hiányzó 177 koronát a megtakarí­tásból fedezi. És mi történik, ha elfogy a megtaka­rítás? (Práca nyomán) egy átlátszó Glszi&CtGlési kis éri e tról A szlovákiai magyar pártok vezetőinek az Európa Tanácshoz írott levele alaposan felkavarta a hamis hazafias érzésektől túl­fűtött szlovák „toliforgatókat“. Szinte elá­rasztják a szlovák sajtót piszkálódó glosz- száikkal, vádaskodó fejtegetéseikkel, uszí­tó okoskodásaikkal. Azzal a tucatnyi is­mert nacionalistával, akik úgy hamisítják a történelmet, hogy még a műveltebb szlovák értelmiség körében is lejáratják magukat, nem lenne érdemes foglalkozni, ha nem tapasztalná az ember romboló hatását a két nép közötti normális kapcso­latokban. Az ő acsarkodásuk gyümölcse az a sajtó történetében példátlan átokfü­zér, amely egy olvasó beteg agyának vála­dékaként napvilágot láthatott a Matica slovenská hetilapjában. A csehszlovákiai magyar sajtó ennyire soha nem fog lesüly- lyedni! Azonban nem sokkal különb szellemi silányságokkal más lapok is naponta sulykolják a szlovák közvélemény agyába, hogy a magyar kisebbség szörnyű összees­küvést tervez és mint sátánnal ijesztgetik az ezernyi gazdasági gond között vergődő szlovák társadalmat. Az uszítás folyik minden szinten. A Republikában a Hort- hynak szentelt dupla oldalon Kristinová, az ismert szlovák honleány a „Marfan za Dunaj“ jelszót ilyen költői formában fo­galmazza meg azoknak, akiknek nem tet­szik a jelenlegi szlovák nemzetiségi politi­ka: „...mindenkinek szent emberi és ál­lampolgári joga, hogy oda költözzön, ahol az integráló nyelv szíve nyelve, és az államalkotó nemzet szívének és lelkének a nemzete. “ Az etnikai tisztogatásnak vi­rágnyelvű megfogalmazása ez. Az Európa Tanácsot pedig büszkén kioktatja: Fel a fejjel! Ha az Európa Tanács már ratifi­kálta volna is nemzetiségi alapelveit (pe­dig még nem hagyta jóvá), udvariasan ajánljuk neki, előbb otthon, Nyugaton próbálja ki, hogy tapasztalatokat szerez­hessen megvalósításukban. A „nemzeti demokrácia“ harcosának ötleteiből elég is ennyi. Azonban érdemes kiegészíteni a fiatalok napilapjában, a Smenában megjelent glossza néhány mondatával, amely a tájékozatlan szlovák ifjúságnak elárulja fantasztikus történelmi felfedezését: „Csaknem mindegyik szlo­vákiai magyar szlovák-magyar keverék, vagy különféle korszakokban elmagyaro­sított szlovák. Ugyanez a helyzet a híres magyarokkal is. Ez nemcsak olyan neves költőre vonatkozik, mint amilyen Petőfi volt, hanem például Klapkára is, az ismert komáromi nemzeti hősre. “ Egy másik lap szerint Kossuthot is elloptuk a szlovákok­tól. De Id győzné felsorolni az elmagyaro­sított szlovákok bosszú listáját. Lehet, még azt is kiderítik, hogy Ádám szlovák volt? Sajnálom ezeket a szegény hazafiakat. Képtelenek megemészteni a magyar nép ezeréves történelmét. Az itt élő né­pek keveredésében nem a békés együtt­élést, a közeledést látják, vérségi alapon próbálnak dicsekedni azokkal, akiknek szelleme, tehetsége magyarként ragyogta be az európai történelem, kultúra egy-egy korszakát. A magyar pártok tényközlő levele csak identitásunk, nemzeti kultúránk, fennma­radásunk megőrzését szolgálja. A körülöt­te kavart szennyes áradat megpróbálja elszigetelni, elidegeníteni politikusaink, pártjaink vezetőinek gárdáját a magyar tömegektől. Több szlovák vezető és szá­mos cikk azt állítja, hogy a magyar lakos­ság nem támogatja őket. Azonban hiába minden igyekezet, a magyarok tudják, hogy csakis pártjaik képviselik érdekeiket, küzdenek nemzetiségi fennmaradásun­kért. Ezért nem sikerül éket verni a ma­gyar reprezentáció és a magyar lakosság közé. A meg nem oldott problémák, a kor­mány minden korlátozó, nemzetiségelle- nes intézkedése pedig az egymás közötti ellentétek háttérbe szorítására ösztönzi a magyarokat. Úgy tűnik, hogy az elkövet­kező választásokon újta csodálkozni fog­nak a szlovák politikusok: — Hogy meny­nyien vannak ezek a magyarok! Szűcs Béla

Next

/
Thumbnails
Contents