Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-09-05 / 35. szám
Inteijú Jozef Tárcákkal, az SZK Oktatási Minisztériumának államtitkárával # * 21 1993. IX.5.- Ezerkilencszázkilencvenkettő nyarán, az akkori parlamenti választásokat követően, sorra születgettek az olyan kormányzati kijelentések, hogy Szlovákiában az iskolaügy valóban nyitott lesz s a hagyományos európai demokráciákban már jól bevált művelődés- és oktatáspolitikai értékrend irányába fog haladni. Ön szerint sikerült megalapozni e törekvések megvalósíthatóságát?-Teljes egészében természetesen még nem, hiszen a tanítás gyakorlatában jártas pedagógiai szakemberek, továbbá tudósok és főiskolai oktatók bevonásával egyelőre csak dolgozunk ezen a szlovákiai művelődésügy egészét meghatározó dokumentumon, amelynek végső változatát a parlament asztalára akarjuk majd letenni. Ha ott bizalmat kap ez a tervezet, akkor a honi iskolaügy a korábbi esetlegességeket eleve kizáró, világos irányzékot s pontosan körvonalazott távlatokat kap.- De nem jelent ez máris lépéshátrányt? A tavalyi választások óta egy kerek esztendő telt el...- Én egy pillanatig sem beszélnék lemaradásról. Tavaly óta is sokat tettünk annak érdekében, hogy körülhatároljuk a szóban forgó dokumentum főbb súlypontjait. Azt szeretnénk, hogy ez a tervezet ne egy megcsontosodott dogma legyen, hanem épp fordítva: egy rugalmasan alkalmazható és bármikor továbbfejleszthető gyakorlati koncepció.-Államtitkár úr! Most, az 1993/ 94-es tanév küszöbén miként vélekedik azokról a konfliktusokról, amelyek főszereplője az elmúlt iskolaévben - legalábbis az oktatásügy részéről - a tárcát mindössze nyolc hónapig irányító miniszter: Matús Kucera volt?!- Nem tudom, hogy minő konfliktusokra gondol.- Hát például a főiskolai törvény körüli bonyodalmakra, az egyre riasztóbb pénztelenségre, a nemzetiségi oktatásügy körüli kötélhúzásra, a szlovákiai tanítóságnak azon tüntetéseire, amelyeket Pozsony főterén, továbbá a parlament és a minisztérium épülete előtt tartottak- és még sorolhatnám a tavalyi tanév rázós napjait...- Aki képes reálisan látni a helyzetet, az nyilván tudatosítja, hogy sem a most kezdődött új tanév, sem a következő esztendők nem lesznek problémamentesek. Az élet szüntelenül újabb meg újabb gondokat hoz a felszínre; és nincs a világnak olyan sarka, ahol ez nem így lenne. Problémák mindig is voltak, vannak és lesznek. A mi feladatunk, hogy megoldjuk őket. Nekem nem attól fő a fejem, hogy most több-e a gond vagy éppenséggel kevesebb; számomra az a lényeges, hogy a szlovákiai oktatásügy jövőjét illetően egy jó koncepciót teremtsünk.- Ehhez fűződik az oktatási minisztériumban végrehajtott tisztogatási hullám is? Az elbocsátások száma láttán ugyanis úgy tűnik, hogy eleddig alkalmatlan tisztviselők látták el itt az egyes munkaköröket!-Én ezt egy szóval sem állítom. Azt viszont hangsúlyozni szeretném, hogy a jelenleg zajló átszervezés után az oktatási minisztériumnak már távolról sem csak dirigálnia illenék, hanem elsősorban a jó törvény- alkotásban megvalósuló koncepciók előkészítésében kellene alkotó jelleggel részt vállalnia.- A tisztviselők korábbi gárdája erre talán képtelen volt?-Nézze, a minisztériumunk például túl sok közgazdászt foglalkoztatott; mi viszont a pénzügyekkel kapcsolatos teendők zömét az irányítás alacsonyabb szintjére, elsősorban az iskolaszékekre szeretnénk átruházni. Ők tudják a legjobban, hogy a központilag rendelkezésükre bocsátott összegből hol, mire és mennyit költhetnek el a legcélszerűbben. Ily módon szeretnénk biztosítani annak előfeltételeit, hogy a minisztériumi szakemberek viszont inkább elvi fontosságú kérdésekkel foglalkozhassanak.- Ne haragudjon, de még egyszer rákérdeznék: az oktatási minisztérium eddigi osztályvezetői és egyéb alkalmazottai nem tudtak eleget tenni ez utóbbi követelménynek? — Nyilván sejti, hogy az oktatásügy egészéért a szaktárca felelős. Az ebből adódó munkát ezért olyan emberekkel kell ellátnunk, akikben megbízhatunk. Jómagam például azokat a szakembereket részesítem előnyben, akik nem egy-égy intézet poros zugában gyártják az elméleteiket, hanem eddig odakünn a terepen, a gyakorlatban érzékelték oktatásügyünk ezernyi gondját. így köny- nyebben, hosszas teketóriázás nélkül fognak rálelni a problémák gyökerére is. Elvégre az oktatásügy egészéért, a nemzet műveltségének nívójáért mégiscsak az állam a felelős; és mert ez a jövőben sem lesz másként, valóban átgondolt és elsősorban a napi tapasztalatokra épülő munkára lesz szükség. — Ön személyesen támogatni kívánja az alternatív iskolákat?-Jó jelnek tartom, hogy mind a szülők, mind a gyerekek ma már a különböző iskolatípusok egyre bővülő skálája közül választhatnak. Ezt a variabilitást azért tartom lényegesnek, mert az előrejelzések szerint a jövő század embere ötször- hatszor is szakmát fog váltani; s nekünk erre fel kell készítenünk a mai fiatalokat. A tanulók egyre szerteágazóbb érdeklődési körének kielégítését szolgálja az is, hogy az iskolaigazgatók manapság már az elsajátítandó tananyag harminc százalékáról a saját hatáskörükben dönthetnek; elvégre ők ismerik legjobban a diákjaikat és az adott régió sajátosságait is. — Mivel a korszerű iskolának a gyerekek érdeklődésének alternatív programjait kellene kínálnia, joggal érdekelne hát, hogy az SZK Oktatási Minisztériumának milyen elképzelése van az alternatív tanításról a szlovák iskolákban - és minő a magyar tanítási nyelvű tanintézetekben? — Gondolom, maga most arra céloz, hogy újdonságként bevezettük a humán tantárgyak magyar és a természettudományi tárgyak szlovák nyelvű oktatásának lehetőségét. Nos, ez pusztán annyit jelent, hogy megőrizve a már fennálló kisebbségi iskolahálózatot még egy további eshetőséggel is megtoldottuk a már korábban meglévő választási lehetőségeket. Egyébként nekem is az a személyes meggyőződésem, hogy a további érvényesülésüket tekintve előnytelen helyzetbe hozzuk a vegyeslakta területek magyar nemzetiségű diákjait, ha nem tanítjuk meg őket kifogástalanul szlovákul. Ha valaki nem bírja hibátlanul az államnyelvet, akkor az egyéni tevékenységének területe is beszűkül.- Remélhetőleg, ehhez azért a riporter is hozzáfűzheti a véleményét! Nevezetesen arra gondolok, hogy a demokrácia elveinek értelmében ezt a ,,lehetőséget“ nem felülről kellene a magyar ajkú diákságra ráoktrojálni; hanem akkor intézkedni, ha az efféle igény esetleg alulról jövő kezdeményezésként jelentkezne. A hiteles demokráciákban ez a gyakorlat járja! És gondolok továbbá arra is, hogy a szlovák nyelv hibátlan elsajátításának nem az anyanyelv elvesztése az egyetlen módja, hanem a szlovák nyelv oktatási módszertanának alapos korszerűsítése. Szerintem ez lenne a minisztérium elsődleges feladata, és nem a nyelvcsere ösztönzése!- Részünkről ez csupán egy jóindulatú gesztus. Mind a szülők, mind az érettebb korú gyerekek felé. Ki- nek-kinek magánügye, él-e vele...- Államtitkár úr, még nem felelt arra: nem illett volna-e megvárni, amíg az ilyesmi, esetleg, alulról jövő és hitelesen dokumentált kezdeményezésként jelentkezik?! Egyelőre ugyanis e dolgok fordítottja az igaz, és a szlovákiai magyarok az aláírások tízezreivel tiltakoznak az „alternatívnak“ mondott, magyart is oktató iskolatípus bevezetése ellen...- Ó, hát ezzel eleve lefékeződne az élet! Sok-sok időbe telne4 amíg az ilyen óhaj eljutna a minisztériumig, majd onnan, a megvalósíthatóság stádiumában, újra visszajutna a kezdeményezőkig. Az ég szerelmére, hát értse meg: örülni kell annak, hogy az állam egy ilyen többletlehetőséget ajánl; és a dolgok további menete most a szülőkön múlik. Eny- nyi az egész.- Ön korábban szintén gyakorló pedagógus volt. Módszertanilag is helyesli hát, ha a gyermek nem az anyanyelvén jut az ismeretek birtokába?- Ugyan kérem, Hollandiában vagy Nyugat-Európa más országaiban a sajátjukon kívül két-három más nyelvet is tudnak a gyerekek. Nekem sincs semmi kifogásom az ellen, ha valaki az anyanyelvén, az önök esetében tehát magyarul tanul. De ezzel párhuzamosan meg kell adni neki a lehetőséget, hogy kifogástalanul elsajátítsa a szlovákot, mert az illető csak így érvényesülhet majd Szlovákia bármely sarkában.- Államtitkár úr, én nem az ellen ágálok, hogy angolul, németül, franciául tanuljanak a gyerekek, de még az ellen sem, hogy becsületesen elsajátítsák a szlovák nyelvet. Sőt! Meggyőződésem, hogy Szlovákiában valóban illik szlovákul is tudni. Amivel viszont nem tudok megbékélni, az a nyelvvesztés és ennek következményeként az asszimiláció sürgetése.-Az angol, a francia és a többi idegen nyelv tanítása nemcsak a kisebbségi iskolákban jelent gondot. Mint mondtam, azt viszont fontosnak tartjuk, hogy minden iskolás korú gyermek lehetőleg hibátlanul megtanuljon szlovákul. Szlovákia nem rég önállósult fiatalka ország, szükségünk van hát arra, hogy mindenki a tőle telhető maximumot nyújtva érvényesülhessen.- Ön nyilván a riporternél is jobban tudja, mennyire szegény az eklézsia, mennyire kong az államkasz- sza. Ezekben az anyagilag szűkös időkben nem számít hát kidobott pénznek a magyar szülők óhaja nélkül létrehozott „alternatív“ iskolák létesítése?- Ezzel lényegében nincsenek többletkiadásaink. Az iskolaépületek megvannak, a szülők pedig szabadon eldönthetik, hogy milyen oktatást kívánnak annak falai között.- Eszerint, mondjuk az 5. A magyarlesz, az 5. B pedig „alternatív“?- Igen. Én ebben nem látok semmi kivetnivalót.- Államtitkár úr, vannak olyan tapasztalatai, hogy a szlovákiai magyarságnak a második világháború után felnövekedett nemzedéke - elsősorban a szlovák nyelv hézagos ismerete révén — a társadalmi, a gazdasági, a politikai élet peremére szorult volna a ma már nem létező Csehszlovákia bármely csücskében?- Én sohasem vizsgálódtam ebben a témakörben. Miért is tettem volna...- Például azért, hogy eldönthesse: valóban szükség van-e a magyarul is oktató nemzetiségi iskolák direktív létesítésére! Jómagam ugyanis azt tapasztalom, hogy a szlovákiai magyarságnak ez a nemzedéke már a saját tehetségéhez mérten, többnyire tehát zökkenőmentesen tudott érvényesülni.- Nézze, én csak egyet mondok: a mi véleményünk az, ha valaki még jobban fog tudni szlovákul, még jobban fog érvényesülni. Szerkesztő úr, nyilván maga sem menne el tanítós- kodni az .árvái falvak bármelyikébe, hiszen elég, hogy rossz szórendet válasszon, és fennhangon derül az egész osztály...- Őszintén szólva, inkább turistaként vágyom Árvába, semmint tanítóként. Ám ha mégis úgy alakulna a sorsom, akkor viszont pár hét alatt tisztábban beszélnék szlovákul, mint a pozsonyi parlament jó néhány tősgyökeres szlovák képviselője. Pedig az első elemitől az érettségiig magyar iskolába jártam. Sőt! Arra vonatkozóan pedig még arányos adatokat említő statisztikákat is felhozbatFotó: Prikler László nék, hogy a szlovák iskolát látogató magyar anyanyelvű gyerekek nehezebben boldogulnak az egyetemeken és főiskolákon, mint a magyar középiskolákban érettségizettek!...-Rendben. A maga szándéka nyilván az, hogy újságíróként ezt a szülők tudomására hozza. A miénk viszont az, hogy az ifjúság jobb érvényesülése, no és a kölcsönös közeledés érdekében megteremtsük a kifogástalan szlovák nyelvtudás elsajátíthatóságának feltételeit.- Apropó, kölcsönös közeledés! Nem lenne célszerű, ha a vegyeslakta területek szlovák iskoláiban — ugyancsak alternatív lehetőségként és úgyszintén központi kezdeményezésre — bevezetnék a magyar nyelv oktatását is?-Ennek jelenleg sincs akadálya. Ha tizenöt szülő vagy ugyanennyi gyermek ezt így kívánja, akkor választható tantárgyként bármikor tanulhatják a magyart.- Én viszont azt javasoltam, nem lehetne-e ezt is felülről, „alternatív“ lehetőségként megajánlani?-Nézze, nekem elsősorban a társadalom valóban időszerű igényeit kell szem előtt tartanom, és csak azután lehetek tekintettel egy-egy csoportnak az idegen nyelvek iránt mutatkozó érdeklődésére. Ismétlem, a lehetőség most is fennáll. Komáromban, Királyhelmecen, és akárhol egyebütt.- Ön vajon miként értékeli a magyarul is oktató nemzetiségi iskolákkal kapcsolatos elutasító szülői visszhangot?-Ezt most nem az én tisztem értékelni, e kezdeményezés gyakorlati hasznát nyilván az élet fogja megmutatni. Engem hosszabb távon nem a politikusok, hanem a szülők hozzáállása érdekel. Természetesen azt is tudomásul vesszük, ha a szóban forgó iskolatípus iránt nem lesz érdeklődés.- Szabadjon rákérdeznem: itt a minisztériumban vajon kinek a szava lesz ebben a döntő? Az új vezető irányítása alatt működő nemzetiségi szakosztálynak?-Kérem, azt már igazán legyen szíves rám bízni, hogy a Munka Törvénykönyve szerint kit milyen feladatkörrel bízok meg a minisztériumban; hogy kit látok alkalmasnak arra, hogy ennek-annak a szakosztálynak a munkáját vezesse!- De azt mégiscsak tudni szeretném, hogy a kisebbségi ügyekben illetékes szakosztálynak van-e magyar nemzetiségű szakelőadója?- Nem tudom. Ha akarja, megállapíttatom.- Köszönöm! Itt és most inkább már csak az érdekelne, hogy miről szeretne nekem beszámolni, ha - mondjuk - egy esztendő múltán találkoznánk újra?-Hogy a minisztérium kezdeményezéseinek zömét sikerült megvalósítani; hogy az irányítás valameny- nyi szintjén megfelelő emberek végzik a munkájukat; hogy az iskolákban zökkenőmentes lesz az oktatás; hogy közös nevezőre jutunk abban a kérdésben, amely olyannyira érdekelte magát.- Tanulságos párbeszéd volt. Köszönöm, hogy időt szakított rá. Miklósi Péter
