Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-08-29 / 34. szám
r #• JVIagyarbélexi újra magyarul tanulhatnak a gyerekek KÉRJETEK ÉS MEGADATIK Néhány napja arról érdeklődtem, hogy szeptemberben hol nyílik új magyar iskola. Erről pontosan a járási iskolaügyi hi va talok tájékozta thatnak. Felhívtam Hecht Annát, az ország egyetlen magyar nemzetiségű tanügyi igazgatóját, aki azt is figyelemmel kíséri, ami a Dunaszerdahelyi járáson kívül történik. Tovább nem is kellett kíváncsiskodnom, mert jó hírt hallottam tőle: valószínű, hogy a Po- zsony-vidéki .járásban, a Szenccel szomszédos Magyarbélen újra lesz magyar iskola. A község polgármestere megerősítette, hogy az augusztus 10-én tartott hivatalos tanácskozáson engedélyezték a magyar nyelvű oktatás újraindítását. Azt tanácsolta, előbb beszéljek Kovács Péterrel, a szenei magyar alapiskola igazgatójával, az ő gondjaira bízták a magyarbéli kisdiákokat is. Kovács Péter, kémia és biológia szakos tanár a „régen volt“ magyarbéli iskolában is tanított. Dunaújfaluban nem sikerült A marcelházi születésű Kovács Péter 1966 óta tanít, előbb Madáron, öt évig Magyarbélen, és már húsz éve Szencen. 1991-ben választották meg igazgatónak. Panasszal kezdi beszélgetésünket. A Pozsony-vidéki járásban több olyan magyarok lakta község is van, ahol nincs magyar iskola. Példa erre Dunajská Luzná - Misérd, Kalinkovo - Szemet, ahol szintén sok magyar él. A HamuliakoVo néven térképezett Gútoron éppen most szüntették meg az óvoda magyar osztályát, összevonták a szlovákkal. Szene közelében mostanáig Dunaújfaluban és Magyarbélen hiányzott a magyar nyelvű oktatás. Kovács Péter a 420 diákkal rendelkező szenei alapiskola szempontjából létérdeknek tartja, hogy a hatezerről közel tizenötezerre duzzadt várost (ahol a magyarok arányszáma már csak 27 százalék) magyar kisiskolák vegyék körül. — Erkölcsi kötelességünk, hogy beszéljünk a szülőkkel, meggyőzzük őket: ne féljenek a kisiskoláktól, mert csak így érhetjük el, hogy ahol magyarok laknak, anyanyelvű oktatásban részesülhessenek a gyerekek. Ha Szene körül más magyar kisiskola is eltűnne, a mi városunk lesz a morzsolódási terület, ezt fogják „köszörülni“. Az idei beíratások előtt, januárban, Kovács Péter beszélt is a szülőkkel Dunaújfaluban és Magyarbélen. Újfaluban a szülők hálásak voltak, szükségük van a magyar iskolára! De csak a szép szavaknál maradtak, írásban nem kérték jogos igényük teljesítését. — Nem sikerült — sajnálkozik a szenei alapiskola igazgatója pedig 10-14 gyerekkel itt is megindulhatott volna a magyar nyelvű oktatás. Talán megváltozik a nézetük, ha megismerkednek a magyarbéliek példájával... A „magyar“ igazgató Magyarbélen a hatvanas években még teljes szervezettségű magyar alapiskola működött. 1962-ben új épületet kaptak. Ekkor egyesítették az 1-5. osztályos szlovák kisiskolával. Jó egy évtized után ez a kisiskola magába olvasztotta a nagyot. Még azt sem mondhatják, hogy szlovák ember erőszakolta volna. Mint másutt, például a zoboralji Gerencséren, itt is a magát magyarnak hirdető iskolaigazgató volt az „átjátszás“ döntő tényezője. Kovács Péter még fiatal tanítóként 1969-ben került a béli iskolába.- Már akkor a szlovák tagozat volt az erősebb, s folyamatosan gyengült a magyar részleg. A tehetséges, szakmailag kiváló magyar tanítókat különböző ürüggyel máshová helyezték. Egyre kevesebben iratkoztak be a magyar osztályba. Ehhez hozzájárult a muzslai származású igazgató is. A behatáskor a szülőket az irodájába tessékelték. Amikor azt hallotta, hogy a magyarba kívánják adni a gyereket, hosszan prédikált nekik: „Ne akarjanak rosz- szat saját gyermeküknek. Gondolják meg magukat! Jöjjenek be holnap...“ A népbe beoltották: a szülő akkor tesz jót, ha gyermekét szlovákul taníttatja. Az épület festésekor a folyosókról eltüntették a magyar tablókat, hogy semmi se emlékeztessen a magyarbéli önálló magyar iskolára! Jómagam is ilyen összevont iskolába jártam, de itt csak azt tapasztaltam, hogyan nem szabad vegyes lakosságú területen két nemzetiségi iskolát igazgatni közös fedél alatt. Ellenkezésem miatt rebellisnek tartottak. És megszabadultak tőlem is. 1974-ben a megcsappant létszámú felső tagozat osztályait Szencre vitték, velük együtt engem is odahelyeztek. Nemsokára az alsó tagozat is Szencre került. A községben megszűnt a magyar iskola. Beteljesedett a bibliai mondás Két évtized után - a rossz tapasztalatok ellenére is - Kovács Péter szívügye maradt Magyarbél, hogy visszaszerezhesse azt, amit nem lett volna szabad elveszítenie. Januárban az itteni születésű, de Szencre költözött Takács Róbert mérnökkel kereste fel a szülőket.-Felvilágosítottam őket: van lehetőségük, hogy gyermekük a faluban járjon magyar iskolába, hogy kiskorától ne kelljen Szencre utazgatnia. Amint nagyobbak lesznek, az ötödik osztálytól a városban fejezik be tanulmányaikat. Örültek a szülők, meghatók voltak a beszélgetések. Január 10-én meg is írták kérelmüket. Magyarbél önkormányzata a képviselő-testület egyhangú döntése után január 22-én kérte a magyar iskola engedélyezését. Bibliai mondás szerint igazodtunk: Kérjetek és megadatik! Biztató volt a Pozsony- vidéki Tanügyi Igazgatóság válasza: Lehetséges, a részleteket megbeszéljük. A szülőkkel közös tanácskozást kell tartani, amelyen részt vesz a tanügyi hivatal, a magyarbéli szlovák, a szenei magyar alapiskola igazgatója, a két iskolatanács elnöke és Leginusz Sándor polgármester. Erre augusztus 10-én került sor. Üj iskola alapításának engedélyezését még októberben kellett volna kérni a minisztériumtól, de a szenei magyar alapiskola a most kezdődő tanévben kihelyezett, kisiskolái ösz- szevont osztályt nyithat, s ezt a tanügyi igazgatóság lehetővé tette. így lesz Kovács Péter a magyarbéliek igazgatója is. Itt valóban csak kisiskolát nyithatnak, mert igen kevés az újszülöttek száma. Az óvodából az idén csak kilenc gyerek került ki: két szlovák nemzetiségű és hét magyar. Az utóbbiak közül hárman - Fülöp Lűcia, Fülöp Márton és Szigeti Attila - a kihelyezett osztályban lesznek elsősök, négy gyereket pedig még „hagyományosan“ a szlovák iskolába írattak be. A Szencre járó tanulók közül ketten „átiratkoztak“ a béli második osztályba, egy a harmadikba és hárman a negyedikbe. A kihelyezett osztályban kilencen lesznek.-Ha kevés is a gyerek, mégis engedélyezték a magyar osztály létesítését - mondja Kovács Péter. — A járási tanügyi hivatal részéről Ivan Radosovsky igazgató és Miroslav Hreben osztályvezető megértő volt. Az igazgató még külön hangsúlyozta: mindenkinek joga van arra, hogy anyanyelvén tanulhasson. Gabriella Barkolová, a szlovák iskola igazgatója tantermet ad nekünk, s kijelentette, nem veszélyeztetjük a szlovák iskolát. A tanácskozás végén köszönetét mondtam: A 20. század végén így kellene mindenütt, mindenkinek európai stílusban tárgyalni, gondolkodni, mint a mi elöljáróink teszik. A polgármester arca az elégedettségtől ragyogott, örült, hogy sikerült! Beteljesedett a bibliai mondás. Csak kérni kellett a szülőknek, a községnek, és megadatott! Négy gyermekes anya gondjai- Mi még a béli magyar iskolában végeztünk hetvenegyben, utána következett be, amit nem kívántunk — mondja Szalay Jenőné. A férje Szencen sofőr, a Doprostav teherautóján szállítja a vashuzalokat.- Más rendszer volt akkor. A szülőket behívták az iskolába. Ezt mondták nekik: írják alá, hogy nem lesz magyar iskola! Aláírták. Hát tudja, milyen rezsimben éltünk... Szalayéknak négy gyermekük van. A 16 éves Gábor a pozsonyi szakmunkásképzőben lakatosnak tanul. Szilveszter a béli szlovák iskolába jár, most kerül a nyolcadik osztályba.- Az első két gyerekünket a szlovákba voltunk kénytelen adni - keLeginusz Sándor: Jó lépést tettünk a falunk érdekében sereg Júlia asszony. — De már más időket élünk! A most hétéves Jenő fiacskám tavaly Szencre kezdett járni, a magyarba. Ez borzasztó volt. Nem utazhattam vele állandóan. Egy út hét koronába kerül, oda-vissza tizennégybe. Ezt nem engedhetjük meg magunknak minden nap. S egy ilyen kisgyereket magára hagyni ebben a világban?! A szülő csak rettegésben él. Jenókém a második osztályt már Bélen fogja végezni, itthon lesz! Veronika lányunk ötéves. Ha lesz itt iskola, jövőre ide íratjuk be az elsőbe... — Miért ne lenne, amikor megígérték?! — Ezt mondtam én is. Ha a faluban van iskola, miért ne tanulhatnának itt magyarul a mi gyermekeink?! Mi is a szlovákokkal együtt jártunk ebbe az iskolába. Soha nem hallottam, te szlovák vagy, te meg magyar vagy. Együtt játszottunk! Miért ne lehetne most is úgy, ahogyan volt?! Miért kellett ennek véget vetni?! A szlovák óvodába járó és a szlovák iskolában kezdő kisgyereket délután hozták haza. A munkából visszatérő szülő fáradt, a szobába küldi a gyereket, hogy nézze a tévét. Kitől is tanulhatta volna meg a magyar nyelvet?! így szlovákosodott el a magyar gyerek. Én nem jártam dolgozni. Amióta a világra jöttek a gyerekek, velük voltam és vagyok, ezért magyarok! Szalay Jenóné is — a többi szülővel együtt - jelen volt az emlékezetes augusztus 10-ei tanácskozáson. — Hát így hozta a sors! - lélegzik fel. — Boldogok leszünk, hogy gyermekeink újra itt járhatnak magyar iskolába! Az önkormányzat támogatja az iskolát Leginusz Sándor, Magyarbél negyvennyolc esztendős polgármestere bizakodó:-Szeptembertől csak kihelyezett magyar osztályunk lesz, de jövőre megkapjuk az engedélyt az önálló magyar kisiskola alapítására! A kezdés volt a legnehezebb lépés. Már utánunk van. Visszakerül a magyar iskola Bélre. Hogy előbb is lehetett volna? Még kilencvenben kezdeményeztem, hogy a szlovák óvodában nyissanak magyar osztályt. Gyűjtöttük az aláírásokat. Csak öt szülő jelentkezett, s egyikük utólag kihúzta a nevét. A szülők akkori magatartása miatt egy kicsit féltem attól, hogy az utolsó pillanatban most is visszakozni fognak. Kellemesen csalódtam. Igaz, csak kilencen jelentkeztek a kisiskolánkba, de a tanévnyitáskor még többen is lehetnek, mert ennek híre megy! Ehhez tartottuk magunkat: Előttünk az út, az úton ég a tűz, a tüzet le kell győzni, ha egy átugorja, a többi követni fogja... A 2300 lakosú községben a magyar nemzetiségűek száma 65—70 százalék körül mozog (a vegyes házasságban élő családok miatt ezt pontosan nem lehet megállapítani). Ha már ennyien vannak, hogy egyezhettek bele, hogy megszüntessék a magyar nyelvű oktatást? A polgármester ezt az érdektelenséggel is magyarázza, meg azzal, hogy egyre kevesebb gyerek született a faluban. Amikor teljes szervezettségű volt a magyar alapiskola, 520 gyerek járt a béli iskolába. Most a Szencre járókkal együtt mindössze 190 diákjuk van! Az öregedés korszakába juttatták a községet, nem engedélyezték a családi házak építését, s emiatt sokan elköltöztek. A falu lakosainak hatvan százaléka 50—60 éves. — De most fiatalodni fog a falu! — dicsekszik Leginusz Sándor. — Már nyolc család visszatért az üresen maradt szülői házba. És sokan szeretnének építem, több mint hetven kérvényt nyújtottak be háztelek- igénylésre. Megadjuk a lehetőséget az építésre- Több lesz így a gyerek is. Bízom abban, hogy javulni fog a helyzet, a létszám is növekedni fog az újra megnyíló magyar iskolában. Ami a béli iskola anyagi ellátottságát illeti, ha az oktatásügynek vékony a bukszája, mi is találunk a falu kasszájában annyi pénzt, ha nem is vagyunk gazdagok, hogy támogathassuk a béli magyar és szlovák gyerekek iskoláját. Az idén százezret adhatunk, jövőre lesz több is! Megmondtuk: szerezzétek be, amire szükségetek van, mi kiegyenlítjük a számlát. Nem idegennek, a falu új nemzedékének adjuk a pénzt. A gyermekeinkről, az unokáinkról van szó, akik itt születtek a faluban, s itt is akarnak maradni. Az iskolánkba még nem vezették be a gázt, ehhez külön anyagi támogatást nyújtunk, hogy az olcsóbb gázzal fűthessenek. Jó lépést tettünk a falunk érdekében. Petrőci Bálint A magyarbéli iskola udvarán játszanak a gyerekek Kovács Péter: Erkölcsi kötelességünk, hogy beszéljünk a szülőkkel. ..
