Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-08-08 / 31. szám
Magyar glóbusz TALLÓZÁS A MAGYARORSZÁGI SAJTÓBAN Hiába, no, ideológiákkal áthatott társadalom vagyunk. Ma már nem egyetlen és egyedül üdvözítő ideológia nevében parancsolnak azok, akik szeretik az ilyesmit, hanem sok-sok eszmei rendszer szeretne egyetlen és egyedül üdvözítő lenni. Legalábbis egynémely képviselőik... Félreértés ne essék: a vita, ideértve az ideológiai vitákat is, általában a társadalom hasznára válik. A káros az, ha a végeredményként azt szeretnék elérni, hogy újra parancsokkal és kizárásokkal lehessen uralkodni ott, ahol a legnagyobb szabadságnak illő uralkodnia. ÉLET ÉS | • IRODALOM A FORDÍTOTT KEREKASZTAL Talán ilyesfajta gondolatok vezérelték Bodor Pált, a hatvanhárom éves, Bukarestből Budapestre települt írót, publicistát, a népszerű Diumusf, amikor az irodalmi hetilap hasábjain megtette szándékosan groteszk javaslatát. „Üljenek le tárgyalni a szélsőséges román, magyar, szerb, hor- vát, ukrán és más nacionalisták. Az ultranacionalista szinkrontolmácsolás nem okoz gondot, a terminológia szűkös, azonos. A tárgyalás megmaradhat az irodalom berkein belül: Karadzsicstól Csurkáig és Cornel Vadim Tudortól Romulus Vulpescuig a széleken-szélsőségeken mindenütt írók, költők viszik a prímet, alig itt- ott bontja szakmai egyöntetűségüket egy-egy muzsikus, festő, színész. Roppant érdekes lesz, amikor Cornel Vadim Tudor kifejti Csurka Istvánnak, hogy Romániát az idegenek, legfőképpen a magyarok fenyegetik, márpedig Nagy-Románia (ez a költő pártjának a neve is — de lehetne Román Út vagy Román Igazság) legyen a nagyrománoké. A költő egyébként pártjának elnöke is. Akadnak más nagynemzeti pártok, mozgalmak, amelyek elnökei ugyancsak nagynemzeti költők, írók, drámaszerzők, ők is elmondhatják, hogy kiké legyen, ami van. Kiké legyenek a sebek, a sírok, a félelem: hogyan osztozkodjunk. Megegyezhetnek egymás között, hogy mi történjék azokkal, akiknek pusztulniuk kell; a szlovák elmondhatja, mi történjék a nemszlovákkal, a román, hogy mi legyen a nemrománokkal, esetünkben elsősorban a magyarokkal. Talán ők inkább szót értenek, mint akik szót akarnak érteni.“ TERMÉSZETES ÁLLAPOT Komoróczy Géza. a sumér nyelv és irodalom okos és józan szakembere, egyszersmind jeles vallástörténész az újabban Magyarországon főleg a kis egyházakkal és a még kisebb szektákkal szemben megnyilatkozó hivatalos türelmetlenség ellen nyilatkozott... „Véleményem szerint a vallási sokféleség természetes állapot, amely a történelemben mindig is volt, és semmit sem tehetünk az ellen, hogy legyen, mert az emberi civilizációnak ez a természetes állapota. Különbség a történelmi korok és napjaink között csak abban van, hogy a régiségben a sokféleség többnyire elkülönült, térben vagy szociálisan elhatárolt világokat jelentett, ma azonban a kommunikáció és a globális civilizáció megszünteti a térbeli és bizonyos mértékig a szociális elkülönülést is: szabadon választ mindenki az emberiség kínálatából, az egészből, ide értve esetenként a történeti elemeket is — utóbbihoz lásd az asztrológiát. Ilyen értelemben történetileg nézve nem is igen lehet különbséget tenni vallások, szekták, egyházak, kis vallási szervezetek között. Persze nagyon lényegesek a különbségek a nagyság. a teológia kidolgozottsága, á hagyományok, a külső közegre gyakorolt befolyás szempontjából. Ez utóbbira szokta volt mondani Dobrovits Aladár vallástörténeti óráin a diákoknak, hogy a nagy világvallások a keresztény, az iszlám és a zsidó, de természetesen emellett van vallásta- lanság és ateizmus is, mégpedig van keresztény ateizmus, zsidó ateizmus és muszlim ateizmus... AZ ERKÖLCSI REMÉNYRŐL Joseph Ratzinger bíboros a római katolikus egyház egyik legkiválóbb teológiai gondolkodója ebben a században. Nemegyszer eretnekséggel is vádolta a múltban Róma, de tagadhatatlan, hogy elmélete hatott az egyház kormányzására is, éppen a legutóbbi évtizedben. A budapesti katolikus hetilap közli egy esszéjét az „alkotó leleményességről“, s ebből idézünk: ,,A kreativitás az emberiség újrateremtésének feltétele: a másik ember tudomásulvétele, adottságainak, értékeinek elismerése. Ez azonos a közösségi ember megalkotásával. Úgy is mondhatnók, azonos a pluralizmus új szemléletének elismerésével. (..:) A kreativitás által újból felfedezzük és értékeljük a valóságban, de főleg a szabad emberben rejlő értékeket. Ez az érték kultúrateremtő többlet, középpontjában nem az egyén, hanem a közösségi ember áll, nem az anyagi előrehaladás vágya, hanem az erkölcsi fel- emelkedés reménye mozgatja. Any- nyit érünk, amennyit a világ erkölcsi felemelkedeséért tenni tudunk. Ha hozzá akarunk járulni a világ új szívének, az emberiség új életének megalkotásához, akkor igazán szabadok vagyunk. A maga módján a szabadságot kereste a nemzeti szocializmus és a kommunizmus is, de az értékek tagadásával, és a szabadság korlátozásával romboló eszmék lettek. Az anyag fölé emelkedő erkölcsi világot kell mindig keresnünk és nagyra értékelnünk, csak így találhatunk rá egymásra, az összemberi- ség új hivatására, az új teremtés belső kényszeréhez... APOKALIPSZIS MOST ÉS MINDÖRÖKKÉ Seheök Janos versekkel kezdte pályafutását, aztan prózában is érdekes teljesítményt nyújtott, igazában azonban akkor figyelt fel rá a magyarországi közvélemény, amikor a természetvédelmi koncepcióját nemcsak meghirdette, hanem eppen a budapesti Allatkert egyik oroszlán- ketrecéből nyilvánította ki elméletét. Újabb könyve, a Hiszteriumjá- tek is vonzotta a közönséget. Erről kérdezte a riportemő. A Hisztériumjáték - válaszolta a szerző - „az apokalipszis lehetetlenségéről szól. Pontosabban arról, hogy ezeregy apokalipszis végbement már a Földön... Az apokalipszis tehát valójában túlélhető... Mert az apokalipszis emberi létforma. Az a létforma, amelynek talán a legnagyobb hagyománya van az európai kultúrában... Soha nem jutunk el egy problémamentes világba. A problémamentes világ nem más, mint utópia. S épp erről az utópiáról szól a Hisztériumjáték, ezért játszódik a mennyországban, és ezért tündérek, angyalok és holt lelkek a hősei. A történelem bizonyította, hogy az utópiának csak ára van. Az utópiába soha nem tudunk eljutni, utópia soha nem valósulhat meg, csupán megfizetjük az árát. És ez az ár többnyire a halál, többnyire tömegsír. Hiszen például a mennyországba is én mint ember, ha hívő vagyok, csak a halál árán tudok eljutni. Azok a politikusok, akik mennyországot ígérnek, valójában haláltáncba hívnak bennünket...“ História MIÉRT NEHÉZ HITLER-ÉLETRAJZOT ÍRNI? Ormos Mária akadémikus (mellesleg egy Mussolini-biográfia szerzője) arról értekezik, hogy azok közül a politikusok közül az egyik leghír- hedettebbnek, Adolf Hitlernek, akik az emberiséget haláltáncba hívták — miért is nehéz megírni az életrajzát. „Hitler életrajza szenved mindazoktól a nehézségektől, amelyek minden olyan történelmi szereplőnél felmerülnek, akiknek tevékenységéhez jelentős fordulatok fűződtek és akik akár jó, akár rossz értelemben meghatározó egyéniségek voltak . egy korban. Egy ilyen életrajzzal szemben könnyű megfogalmazni a követelményeket, annál nehezebb ezeknek eleget tenni. A történetírás, követelményeinek és a történeti valóságnak azonban nyilvánvalóan nem felel meg egy olyan életrajz, amely kizárólag Hitler pszichés zavaraiból próbál világtörténelmet csinálni, vagy... nemlétező magánéletének szentel több mint ezer oldalt. Másfelől viszont teljességgel tarthatatlan az az egykori marxista-leninista kísérlet is, amely Hitlert egyszerűen bábnak, mintegy mások találmányának látta és láttatta, és a történelem egyenes irányú, feltétlen törvényszerűsége alapján hinni engedte, hogy Hitler törvényszerűen következett a német történelemből, illetve a monopolkapitalista imperializmusból, következésképpen, ha nem lett volna, úgy feltalálják. A két végletet könnyű elvetni, a helyes középarányt viszont nehéz megtalálni. Talán ez is közte van azoknak az okoknak, amelyek miatt (...) a Hit- ler-életrajzok száma nem nagy, és hogy azok többségét nem szaktörténészek, hanem újságírók írták...“ „A problémák típusát két csoportba osztom. Az első csoportot azok a sötét pontok alkotják, amelyekről nagy valószínűség szerint soha sem lesz biztos ismeretünk, mégpedig egyszerűen azért nem, mert gondos kezek minden nyomot eltüntettek, vagy mert - esetleg - nem is voltak ilyen nyomok (...) Abszolút hiánycikk az eddig feltárt iratmeny- nyiségben az a papír, amely bizonyítaná vagy legalábbis alátámasztaná, hogy a zsidók kiirtására Himmlemek Hitler adta ki az utasítást. E hiány közismert, és rengeteg elképzelésre, spekulációra adott alkalmat. A feltevések egészen odáig mentek, hogy Hitler nem is adott ki ilyen utasítást, hanem csak eltűrte, amit e téren alvezérei végbevittek. (Arról ne is szóljunk, hogy akadt olyan naiv lélek is. aki feltételezte, hogy Hitler minderről még csak nem is tudott.) (...) Csakhogy a több tonna megtalált náci irat között egész sereg fontos kérdésről nem került elő egy árva cédula sem. Ez bennem mar sokkal inkább azt a gyanút ébreszti, hogy a náci apparátus bizonyos kérdésekre vonatkozóan rendszeres iratpusztitást végzett.“ E. Fehér Pál összeállítása __________________ ~TT Talán mesterséges 'T Tcé^yí^y0 ba'J* Zeit templom tornyát den különösebb díszítő tiszteletere szentelteK. b_^L—— A nagvcéténvi templom 1863-ban a vidéken végigszáguldó márciusi orkán szinte letépte a templom tornyát és keresztjét az alatta lévő hagyma alakú gömbbel,együtt a Cétényke folyóba röpítette. A legendák szerint ott, ahol a kereszt mélyen a folyóba fúródott, idővel egy kis sziget alakult és a Cétényke szabályozásáig az énekes tarka madárvilág kedvenc szállás- és fészkelőhelye volt. A krónikák szerint a megcsonkított tornyot a lelkes hívek már októberben helyreállították, majd 1907. május 30-án újraépítették. Az ünnepélyes eseményről már írott emlék is fennmaradt, amelyet a kereszt megáldásának napján borítékba zárva a toronyba helyeztek el az utókor számára. Az írásos leletek fontos helytörténeti adatokat tartalmaznak. A szóban forgó adatok 1907. május 30-án, Úmap ünnepén, litánia után íródtak és aláírásával hitelesítette Simon Móric plébános, Druga László káplán, Holényi Ferenc templomatya, Vajda János bíboros, Ravasz András törvénybíró és Presinszky József. Néhány érdekes adat a levélből: „Ezen keresztet 1907. május hó 30- án a délutáni istentisztelet után Diviaczki Lajos bádogmester segédje Dohai János váczi születésű tette fel a torony teljére. Közreműködtek mint ácsok: id. Jedik István és fia ifj. Jedik István, Diviaczki Lajos inasa szintén segített, kinek neve Lamos Márton szül. Mezőhegyesen. Örök emlékül adjuk mindazoknak, kiket érdekel! A nagycétényi plébániatemplomtorony és -kereszt az idők viszontagságától megrongálódott, amidőn főmagasságú és fötisztelendő Vaszary Kolos Ferencz bíbornok Herczeg- Prímás Kegyurunk elrendelte, hogy a torony új bádoggal befedessék és a templomra új kereszt helyeztessék, mely munkálatok eszközlése 1907- ik év május 30-án történt, amely napon az új kereszt miután a plébános az Anyaszentegyház szertartása szerint a buzgó hívek sokasága jelenlétében megáldotta, a toronyra elhelyeztetett ... Községünk életéből emlékezetül adjuk: 1894-ik év július 24-én déli félegy órakor egy szérűskertben tűz ütvén ki. mely rövid két óra alatt az egész községet elhamvasztotta. 1891-ik évtől a szőlőket a peronoszpóra és a filoxéra pusztította és pár év alatt teljesen tönkretette. Községünk vallás-erkölcsi hitéle- tébül emlékezetül adjuk: Isten dicsőségére a templom belső díszére 1902-ik évben Szent Ágnes tiszteletére ablaküvegfestményt és iurdesi Szűz Mária kis oltárt egészen újból készítette Presinszky Agnes, özvegy Benyák Ferenczné. 1903-ik évben Szent Erzsébet tiszteletére ablaküvegfestményt készített Presinszky János templomatya. 1904-ik évben Szent István király tiszteletére üveg- festményt festett Ficza András bíró... Községünk lelki vezetője, plébánosa: Simon Móric, ki előbb itt káplán volt, majd (melyen plébános lett, 1819-ik év június 3-án ismét Nagy- céténybe rendeltetett. Káplán dr. Druga László kánonjogutód, ki 1898-ik év december 1-től a hívek lelki örömére kötelességét buzgón teljesíti. A gyermek-ifjúság tanítói: Kántor Elek és Janovics Anna tanítónő. Templomatya Presinszky János. egyházfi Lédeczi András. Az új szent kereszt megáldása A szerző felvétele alkalmával keresztanyák: Kurcsa Erzsébet férjezett Presinszky Jánosné, Presinszky Agnes özvegy Benyák Ferenczné. A keresztet vivő és mellette tisztelgő hajadonok: Ravasz Mária. Ba- bosány Mária, Kurcsa Katalin, Borbély Katalin. Szőke Erzsébet, Vajda Katalin. Dudás Erzsébet, Borbély Anna, Borbély Verona, Koszi Agnes, Gál Katalin, Kucsera Erzsébet. Sztu- denka Margit. Magyar Cecil. Zászlós ifjú legények: Presinszky Vince, Babcsány Ferencz, Dudás Ferencz, Babcsány Péter, Presinszky Ferencz, Bába Péter. Gúgh Mihály, Galgóczi Lőrinc, Berkes István. Mészáros János. Noszák Lőrinc, Csábi József. “ A századelőn történt feljegyzések óta a templommal kapcsolatban nem történtek jelentősebb események. Az ötvenes évek legelején új orgonát építettek. Kisebb-nagyobb javítások mindig akadtak, különösen dr. Kosz- ták Pál — egykori piarista tanár, aki a hatvanas évek legelejétől több mint húsz esztendőn át volt a község lelkipásztora - viselte gondját templomának. Az ö irányításával történt a templom bekerítése és környékének rózsákkal történő kiültetése. Említésre méltó még a templom előtti Szűz Mária barlangkápolna, amely a Borbély család szorgalmából -épült... Legutóbb nagyobb befektetésre, a templom belső restaurálására 1991-ben került sor. Annak idején György Ferenc lelkiatya elmondta, hogy elsősorban a hívek adományaira kellett támaszkodniok, de segített a községi hivatal is százezer koronával. ám a fő feladat a munkák elvégzése volt, amelybe lankadatlanul bekapcsolódtak az emberek. A templomba új padok kerültek, Gyurián Lajos műasztalos műhelyéből, öt új freskóval - beleértve az oltárképeket is - gazdagodott a templom, mind Závori Zoltán festőművész alkotásai. A hármasoltárkép bal oldalán „Angyali üdvözlet", a középső, s főoltárkép „Sarlós Boldogasz- szony", a jobb szárnyon Mária a „Világ királynője“ látható. A századelőn vásárolt két szobrot (Jézus Szíve és Mária Szíve) Miroslav t er- nák restaurálta. A kovácsoltvas munkák a gútai kovácsmester Reicher János kezenyomát dicsérik. A nagycétényiek büszkeségére a „keresztét" plasztikáit hazai mester, Mészáros Miklós restaurálta. A templomszentelést Vladimír Fi- lo püspökatya végezte, aki egykoron a község plébánosa volt. Talán majd akad kutató, vallástörténész, aki felméri és elénk tárja, hogy a vallási kötődés, a vallás anyanyelven való gyakorlása mennyire védi a nemzeti identitást, s menti át nemzedékről nemzedékre. Motesiky Árpád 1993. VIII. 8. Uasárnap
