Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-07-25 / 29. szám
m A szlovák kormányfő, még első miniszterelnökségének időszakában, hivatalos látogatást tett Ukrajnában; s onnan hazatérve bejelentette: százezer honi munkahelyet ígérő megrendeléseket rejt a tarsolya. Azóta rég nyilvánvaló: e bejelentés blöffnek bizonyult. A szlovák kormányfő, már második miniszterelnökségének első hónapjaiban, Németországban tett hivatalos látogatást, s ott-tartózkodása alatt hazaüzent: Szlovákia az ipar és a társadalmi fejlődés volumenét tekintve Dél-Korea, a turizmus fellendülését tekintve pedig Svájc példáját fogja követni! Mint mondta: mindennek előjelei már ’93 nyarán érzékelhetőek lesznek. Nos, most, az idei idegenforgalmi főszezon utolsó harmadába lépve már világos: ez is csak akkora humbug volt, mint a tavalyi választások előtt ígért kétkoronás tej!... Elég körbepillantani, hogy az ember a legkisebb erőlködés nélkül észrevegye: nyakunkon az augusztus, s valahogy mégsem érezni, hogy itt lenne az igazi nyár. Legalábbis az üdülőhelyek nyüzsgésén. És távolról sem csak azért, mert az utóbbi napokban bizony a felhőkből meg az esőből volt több, mint a napsütésből. A bökkenő másutt van. Abban, hogy a turizmusnak nem a függetlenségi-önállósági örömtüzek gyújtogatói, hanem az avatottabb tudású szakemberei szerint: ez a gazdaság évtizedekre visszanyúló válságait eleddig szerencsésen elkerülő ágazat mostanra kifogyott tartalékaiból. Magyarán: elfogyott a „húzóereje“. Sőt! Az igazi szakemberek azt mondják, hogy az idén két nagy baj érheti a szlovákiai idegenforgalmat: ha nem jönnek a külföldi vendégek, vagy ha jönnek. Kétségtelen, hogy néhány tagadhatatlan tényező (például a csehországi turisták elriasztása, amit a csehellenesség s az ország kettészakítása okozott; a kelet- és nyugatnémetek tátrai találkozásának időszerűtlenné válása; a Balkánon dúló hadihelyzet; Szlovákia politikai bizonytalanságának nem éppen szívderítő hírei) fékezi a turizmust. Emellett azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy nálunk alapvető fejlesztések maradtak el a kommunizmus fényesre lakkozott sikereinek dicső évtizedeiben. A számok ugyanis csalafinták: a hatvanas évek derekától százmilliók látogatását regisztrálták a turisztikai statisztikák — csakhogy nem mind igazi turista az, aki annak látszik. Ugyanis a többség a hasonlóképpen rongypénzű keleti blokk országaiból érkezett, de ez még hagyján. Az igazi baj abban leiedzett, hogy a száz meg százmilliók zöme csupán átutazóban, egyetlen napra érkezett a szlovák-cseh határt jelképező Morva folyónál Szlovákiába. Vagy még annyira sem, hanem csak eladdig, amíg Oroszvárnál vagy Komáromnál ki-ki folytatta útját a Balaton, az Adria, a Feketetenger felé... Ezt a helyzetet tükrözte a nettó dollárbevétel is, amely távolról sem állt arányban a hozzánk „érkezett“ turisták számával. És igazolta (illetve: igazolja mindmáig) ezt a szlovákiai utazók egyéni hivatalos valutakerete, amely legföljebb csencselésre jó, de egy nívósabb nyugateurópai, netán más kontinensre irányuló turistaúthoz édeskevés. M inden bajok gyökere abban rejlik, hogy az impozáns számok esztendőkön át elfedték a valóságot, az idegenforgalmi ágazat fokozatos lecsúszását és növekvő elmaradását a nemzetközi színvonaltól. Azáltal, hogy a korábbi évtizedekben az idegenforgalom hozta a várt látszateredményeket, hogy legeslegföl- jebb a csupafül StB-nek volt vele némi többletgondja, az illetékesek nem is fordítottak figyelmet átgondolt és koncepciózus fejlesztésére. Úgy tűnik: ez most - a szlovákiai látszatdemokrácia napi bajaival együtt! - alaposan megbosz- szulja magát. Magyarán: egyre szembetűnőbb az árak és az idegenforgalmi szolgáltatások színvonala közötti szakadék. Csak tetézi a bajt, hogy a Svájcot majmoló távlati elképzelések is eléggé kuszák; s ami életképes ötlet (lenne), ahhoz viszont pénz van alig. Ez utóbbi „csak“ azért kár, mert a fejlett idegenforgalmú országokban - például Svájcban - minimum öt meg tíz évre előre folynak a kutatások, készülnek az elemzések arról, hogy minő változások várhatók, és e prognózisokhoz kapcsolódóan milyen beruházások szükségeltetnek. Félreértés ne essék: én nem az úgynevezett törlfegturiz- must siratom, hanem azt hiányolom, hogy a jól fizető, minőségi turistákat vagyunk képtelenek idecsalogatni. A vendégkör szűkülésének legfőbb oka, hogy a szlovákiai turizmus úgy rossz, ahogy van! A vasúti közlekedés nívójától a pénzváltóig. Csak tetézi a bajt, hogy a belföldi turista bukszája sem duzzad a honfiúi önérzettel felülbélyegzett, Ji- lagyöngyvirágos smetanától“. Ráadásul ma már a kispénzű turista sem hajlandó az alapvető szolgáltatásokat nélkülöző szálláshelyeket igénybe venni; így érthető, miért drasztikus a visszaesés mind a kempingekben, mind az elaggott szállodákban. Mindez csak azért gond mert az idegenforgalom bevételeinek jelentős csökkenése a költségvetés számára olyan érvágás, amit mindannyian megérzünk. rsze, azért a tévé előtti darvadozás sem az idei szabadság olcsó elütésének legjobb formája! Ajánlom inkább a bakancsos turizmust: az övtáskát, a hátizsákot, a hosz- szabb-rövidebb túrázást, a krumplisütést, szalonnapirítást. Az efféle ínyencségeknek nem az örömtüzek lángja, hanem az izzó parázs adja meg az igazi ízét. Es hogy mikorra érjük el a svájci nívót? A kormányfőt tessék megkérdezni, ő ígérte. Miklósi Péter
