Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-07-18 / 28. szám
VASÁRNAPI KRIMI 19 1993. VII. 25. KONYHALÁTOGATÓBAN Randevú a Vén Diófában Amikor 1954-ben a ház gazdái kiültették a diófát, nem sejtették, hogy több mint három évtized múltán kellemes díszletté, sőt névadójává válik az utódok vendéglőjének.- 1990-ben fogtunk hozzá feleségem nagyanyja házának átépítésébe, s nemsokára megnyitottuk az ivót, 1992-ben pedig az éttermet. Az elnevezésen nem is törtük a fejünket, a csodaszép árnyékot adó diófa adott volt - mondta lelkesen a 29 éves Kovács Lajos vendéglős. Amikor leültünk a kis terasz asztalához, majd a pincérnő elénk tette az illatos feketét, s kérés nélkül- kerámia csuporban - a tejet is, Luigi (így ismerik barátai, de talán ellenségei is) készségesen beavatott vállalkozása titkaiba.- A 80-as évek közepén a pozsonyi Medik presszóban pincér- kedtem. Már akkor arra vágytam, hogy egyszer saját vendéglőmben fogadhassam barátaimat. A Medik jó hely volt, állandó vendégkörömet a pozsonyi magyar diákok és az egyetemisták alkották. Olyan jóban voltunk, hogy amikor megszorultak, hitelt kaptak. Tudtam, ha megérkezik a hazai gyorssegély, tartozásukat kiegyenlítik. Mihelyt lehetett, önállósultam. Tudtam, hogy a vendéglőm nem lehet kocsma. Persze, Vezekény nem a világ közepe, ezért nyitottam egy ivót, ahová akár munkaruhában is betérhet a kedves vendég. Nem vitás, a színvonalat itt is tartani kell. Az étterem viszont más. A romantikus lelkületű emberek elvárásainak akarunk megfelelni. De a diszkréciót követelő üzletembereknek, a titokban randevúzó szerelmeseknek, az ismerősök elől menekülőknek is rendelkezésére állunk hétfőtől péntekig, délelőtt tíztől este tízig, szombaton és vasárnap déltől éjfélig, illetve este tíz óráig. Alapelvünk és egyben sikerünk titka - kopogja le babonásan az asztalon - a színvonal és a minőség. Ételben, italban, kiszolgálásban. Magyar konyhát vezetünk, hiszen ezt szoktam meg odahaza, s erre utalnak az étteremben, a kerthelyiségben harmonizáló színek: piros folyómuskátlik és piros étlapok, fehér napernyők, zöld abroszok. Este gyertyafény teszi meghittebbé a hangulatot. Luigi elárulja, hogy a szakácsnőket édesanyja avatta be a főzés tudományába, az ügyintézésbe édesapja is besegít, pedig a családban soha senki nem vállalkozott. A jó ételek, mondja a készséges tulajdonos, csakis kiváló minőségű nyersanyagból készülhetnek. Ezért nagy figyelmet fordít arra, kitől, hol és mit vásárol és azt sem tagadja, jobban bízik a maszekokban. Az étlap változatos. A kínálatban naponta szerepel a pacalpörkölt, a rostélyosfélék, nem hiányzik a tájainkon közkedvelt pulykamell, de megtalálhatók a húsnélküli ételek, a saláták, a tésztafélék is.- Kizárólag házi tésztát kínálunk — magyarázza, s elárulja, hogy a hétvégeken meleg rétessel kedveskednek az előre bejelentkezett vendégeknek. - Ebben a szakmában nincs megállás, állandóan újítani kell, valami jobbat, vagy legalábbis mást kell nyújtani a vendégeknek. Én is lépni akarok. A közeljövőben az étterem falait neves hazai festők alkotásai díszítik majd, a nyári estéken pedig tangóharmonikással akarom emelni a hangulatot. Őszre 50 személyes borospince megnyitását tűztem ki célul, s terveim között szerepel a világban jól ismert vállalkozók klubjának létesítése is. Álmaim megvalósítása az anyagiaktól függ. Jól tudom, hogy a megkeresett pénzt nem szabad felélni, újra be kell fektetni. Ezt az alapkövetelményt eddig nem szegtem meg. Talán kis szerencsém is volt, hiszen a dunaszerdahelyi Pol’nobanka készségesen adott hitelt. Együttműködésünk a mai napig tart, ami talán annak tudható be, hogy valaLuigi, a tulajdonos mit már én is bizonyítottam. Élvezet számomra a munka, de a felsoroltakon kívül egyebek is foglalkoztatnak. Nekem a Csallóköz a hazám, ezért idővel abban a régióban szeretnék vendégfogadót nyitni, néhány szobával. A barátaim, állandó vendégeim gyakran annyira jól érzik magukat, hogy nincs nagy kedvük hazatérni. Ezért itt is belefogtam egy lakrész kialakításába, így legalább velem lesz a feleségem és a kétéves gyermekem, elalhat nálam egy két barát is. A munkám a hobbim,' élvezem a nyüzsgést, a konyhából kiszűrődő zajokat, de a lótást-futást is. Ha áru érkezik - s gyakran szállítanak háromfajta sört, nyolcféle üdítőt-, köpenyt öltök, s hordom a ládákat, majd fogadom a betérőket. A vendégköröm már kialakult, s köztudott rólam, hogy a visszatérőkre építek. Szinte naponta találkoztak itt külföldi üzletemberek, tárgyalnak hazai vállalkozók. Egyforma örömmel látok mindenkit, de szívemnek mégis a menedéket kereső, a meghitt percek után vágyó szerelmespárok a legkedvesebbek. Péterfi Szonya Kubai rostélyos A sertéshúst jól kiverjük, sózzuk, borsozzuk, kevés pirospaprikával ízesítjük, megkenjük mustárral, egyik oldalát lisztezzük, majd hirtelen megsütjük (aki szereti áttört fokhagymával ízesítheti). A zsírból kiemelt hússzeleteket felöntjük húslével és kevéske tejjel addig pároljuk, míg a hús puha nem lesz. ízlés szerinti körítéssel tálaljuk. A feketéhez tej, esetleg csoki jár Szűzpecsenye „Császár“ módra A szűzpecsenyét felszeleteljük, kiverjük, sózzuk, borsozzuk, kevés pirospaprikával megszórjuk, megkenjük mustárral és csöppnyi ketchuppal ízesítjük. Forró olajon hirtelen megsütjük, majd húslével felöntjük, a húst puhára pároljuk. A császárszalonnát vékony csíkokra vágjuk, azon megpirítjuk a gombát, hozzáadjuk a cukorborsót, rá1 i « ’S®®»» (Méry Gábor felvételei) helyezzük a húst és még néhány percig pároljuk. Hasábburgonyával, rizskörettel tálaljuk. Töltött karalábé A karalábét megtisztítjuk, sós vízben megfőzzük, közben elkészítjük a tölteléket: a sonkát vékony csíkokra vágjuk, olajon gombát párolunk, majd tojást ütünk rá. A karalábé belsejét kivájjuk, megtöltjük a masszával, a karalábékat kivajazott tálba (tepsibe) rakjuk, forró sütőben sütjük. Reszelhetünk rá sajtot, s ne feledkezzünk meg a díszítésről sem. Elegendő a petrezselyemzöldje, de mutatósabb, ha teszünk mellé paradicsom- és paprikaszeleteket is. Vegetáriánus tál Bármilyen zöldséget - fejeskáposztát, fejessalátát, karalábét, paradicsomot, paprikát, uborkát stb. — kockákra, karikákra vágunk, elrendezzük a tálon, megszórjuk finomra vágott petrezselyemzölddel, reszelt sárgarépával, esetleg más idényzöldséggel (retek, spárga, póré stb.). A vendég ízlése szerint ízesítheti olajjal, sóval, ecettel, joghurttal, mustárral, ketchuppal, különböző öntetekkel. Carsten Blohm édes életről álmodik. Édes semmittevésről. Napsütésről és homokos tengerpartról. Gyönyörű nőkről. De honnan vegye minderre a pénzt? Ekkor megismerkedik egy lánynyal, aki banktisztviselő. Ezt a sors kezének tartja! XXX Nadjának hívták, ügyfél-tanácsadó volt egy bankban. Carsten Blohm az autóbuszmegállóban ismerte meg. Elment az orra előtt a busz, és Carsten a maga elbűvölő modorával gálánsán felajánlotta neki, hogy hazaviszi a kocsiján. Eleinte semmilyen mellékgondolata nem volt. Ám, amikor Nadja egy hét eltetlévei a szeretője lett, felvetődött benne a kérdés, nem kapcsolhatná-e össze a kellemeset a hasznossal. Természetesen óvatosan kellett nekilátni a dolognak. Amikor Nadja aprólékosan leírta a kollégáit, a munkáját vagy a bankról Hans Kruppa az úgy áhított édes élet: a semmittevés, a napfény, a tengerpart, a gyönyörű nők. Lehet, hogy Nadjának is küld egy képeslapot az esős Németországba. Mégsem lehet teljesen hálátlan kitűnő informátorához. Amikor azonban Carsten az autójához lépett, a szeme majdnem kiugrott a gödréből. A kormány mögött ott ült Nadja. Rámosolygott és így szólt: - Szállj már be végre! Nagy meglepetésem van a számodra. Carsten úgy ült be a kocsiba, mint egy holdkóros. A fejében millió gondolat kergetözött. Nadja gázt adott, megelőzött néhány kocsit és kifelé hajtott a városból. Kis, csendes elővárosban állt meg egy pompás, de elhanyagolt ház előtt. Gyöngéd hangon megszólalt:- Ezt a házat három éve örököltem az apámtól. Nincs leterhelve záloggal, de amint látod, az alapjaitól fel kell újítani. S ez pontosan százezer márkánkba fog kerülni. Ó, Carsten, milyen Szerelem és pénz beszélt, Carsten mindig figyelmesen hallgatta, s úgy tette fel a kérdéseit, hogy a lány nehogy gyanút fogjon. Eljött a végzetes nap. Carsten elővette rejtekhelyéről a fegyverét és megtöltötte. Két óra körül elhagyta a lakását és elindult a metróállomás felé. A bank a metróállomás közelében állt, ezért fontos szerepet játszott Carsten menekülési tervében. A mosdóban szőke parókát tett a fejére. Néhány perc múlva már a bank előtt állt. Válltáskájában ott lapult a zsák a pénzre. Az álarcot és a pisztolyt világos felöltője zsebébe rejtette, amely alatt még egy másik, sötét kabátot viselt. Keddi nap volt, s Nadjának éppen szabad délutánja. Carsten szándékosan választotta ezt a napot. A bankban mindössze három ügyfél tartózkodott, köztük egy idős nő. Carsten mélyet lélegzett. Most vagy soha! Fejére húzta az álarcot, kibiztosította a pisztolyát és támadásba lendült. Elkapta az idős nő karját, a pisztolyt pedig a halántékához nyomta.- Fel a kezekkel! Egyetlen felesleges mozdulatot se! A pénztároshoz fordult: - Ide az összes pénzt! Először a legnagyobb címleteket! Siessen! Gyorsan! Gyorsabban! Elővette a táskájából a zsákot és a halottsápadt nő kezébe nyomta: - Egy-kettő, rakja bele a pénzt! A zsák megtelt ezresekkel, ötszázasokkal, százasokkal. Amikor a pénztáros a kisebb bankjegyeket kezdte adogatni, Carsten kitépte a nő kezéből a zsákot, és kirohant az épületből. Ezután következett a dolog sportrésze: négyszáz méter futás a metróállomásig. A parkban végzett kemény edzéseknek köszönhetően az utóbbi időben sokat javult a futásban. Kirohant az épületből, ügyet sem vetett a bankból kihallatszó kiabálásra. Lefelé rohant a földalattihoz vezető lépcsőkön, közben letépte a fejéről az álarcot. Aztán átugrott a metróból kifelé vezető mozgólépcsőre. xxx Még vagy kétszáz métere volt hátra az autójáig. A parkolót övező bokrok mögött megszabadult a világos felöltőtől és a parókától. A sötét hajú, fekete kabátot viselő, szemüveges férfiban, aki nyugodtan lépkedett az autója felé, senki nem ismert volna rá a rablóra, aki néhány perccel korábban több mint százezer márkát zsákmányolt a bankban. Carsten diadalmasan elvigyo- rodott. Győzött. Most már jöhet régi óhajom már, itt élni távol a várostól, jó levegőn és...- Egy pillanat - vágott a szavába Carsten. - A mi százezer márkánkról beszélsz. Mit jelentsen ez? Nadja hangja kemény lett: - Ez a pénz közös. Éppúgy az enyém, mint a tiéd, kedvesem. Ezt a rablást én már jóval előtted terveztem. S habár nem is sejtetted, az eszközöm voltál. Vagy szerinted nem magyaráztam el elég jól a munkámat? Fokozatosan minden részletet leírtam, neked már csak össze kellett illesztened őket. S amikor kitört rajtad a futási mánia, tudtam, hogy elérkezett a megfelelő idő. Carsten véresre harapdálta a száját. Dühítette, hogy a nő, akit ö akart kihasználni, túljárt az eszén. A méregtől szólni sem bírt. Kinyitotta a kocsi ajtaját és kiszállt. Friss levegőre volt szüksége, hogy megnyugodjon. Ekkor valaki megszólalt a háta mögött:- Rendőrség! Tegye a kezét az autó tetejére! Carsten megfordult. Az úton egy szürke autó állt. Két civilruhás rendőr szállt ki belőle. Szolgálati fegyverük rászegezödött. XXX A fiatalabbik rendőr elvette a pisztolyát. Az idősebbik kinyitotta az autó ajtaját és Nádjához fordult: - Mindkettőjüket letartóztatom! - s közben kiemelte a hátsó ütésről a pénzzel teli zsákot. - A rablást együtt tervezték? - kérdezte.- Milyen rablást? - morogta Carsten. Még mindig nem fogta fel, nem álmodik-e? És mi történik tulajdonképpen?- Emlékszik a metróállomás melletti magas házra, amelyik mellett elfutott? - kérdezte az idősebb rendőr. Carsten zavarodottan bólintott.- A tizenharmadik emeletről kiváló kilátás nyílik a bankra, a metróállomásra és a parkolóra, ahol a társnője várt magára. Ha valaki már nyugdíjas, mindig sok az ideje. Üldögél az erkélyén egy jó sör mellett, s közben szemtanúja lesz egy bankrablásnak. Carsten hitetlenkedve csóválta a fejét.- Pedig így történt - szólalt meg a fiatalabbik rendőr. - Egy nyugdíjas tanító mindent látott. Gyorsan kapta a távcsövét, látta a menekülését a metróhoz, s azt is, hogy beszállt egy piros kocsiba. Hála a távcsőnek, még az autó rendszámát is meg tudta adni. Véletlenül éppen a várost jártuk körbe, amikor a jelentést kaptuk. Fordította: f. m. m < » »
