Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)

1993-07-18 / 28. szám

* « „DIVATJAMÚLT“ CSERJÉK A jezsámenfajok A „régi“ kertek kedvelt növénye - az illatos jezsámen (Philadelphia). Ennek, a Hortenzia félék családjába tartozó nemnek Dél-Európától, a Kaukázuson át Kelet-Ázsiáig, vala­mint Észak-Amerikában mintegy 70 faja él. Vannak közöttük örökzöldek is. A nemzetségnek számos fajtája van, ugyanis a fajok kölcsönösen könnyen keresztezhetők, s az így keletkezett hibridek vegetatív úton könnyen szaporíthatok. A jezsámenfajok gyorsan növe­kednek. Kivétel persze akad, ilyen a közepes növekedési erélyű Phila- delphus microphyllus és néhány tör­pefajta. Parkosítási szempontból jó tudni, hogy a bokor alakja szerint több típust különböztetünk meg: a „coro- narius“ felegyenesedő, nem mindig szabályos alakú, sűrűn elágazó; a „congestus“ viszonylag szabályos elágazású, viszonylag sűrű, félgömb alakú; a „duplex“ törpe, nagyon sűrű, ellapuló, félgömb alakú; a „da- sycalix“ kúszó, futtatható típus; a „purpureo-maculatus“ szélesen szétterülő, viszonylag sűrű, félgömb alakú fajta; a „falconeri“ vesszői felegyenesedők, félgömb alakú, szét­terülő „koronát“ csak bizonyos ma­gasságban a föld felett képez. A jezsámenfajok május-augusz­tusban virágoznak. Vannak szimpla (P. coronarius, P. pubescens, P. mic­rophyllus stb.) és telt virágú (P. x vírginalis stb.) fajok. Fő díszítő érté­küket a virágok adják. Kertépítészeti szempontból az elvirágzás után a bokroknak inkább csak kiegészítő szerepük van, ún. töltőcseijeként al­kalmazhatók, illetve különféle eszté­tikai szempontból zavaró elemek, tárgyak vagy a kerítés eltakarására, térhatású foltok kialakítására hasz­nálhatók. A fajok többségének talaj- és ned­vességigénye közepes. Az illatos virágú P. coronarius vagy közönséges jezsámen (V.-VI. hónapban virágzik) 2-3 méter ma­gasra nő, a kisebb szárazságot még egészen jól tűri. Szárazságtűrő faj az Észak-Amerikából származó P. pu­bescens. Gyors növekedésű, eléri a 3-5 m-t. Virágai nem illatosak. A P. microphyllus gyengén növeke­dő, az 1 métert ritkán meghaladó cserje. Illatos virágai június-július­ban nyílnak. Szintén Észak-Ameri­kából származik. Gazdagon virágzó, de igényes fajta a P. coronarius és a P. microphyllus keresztezésével előállított P. x leminei, amely 1—1,5 méter magasra nő. Illatos virágait május-júniusban hozza. A P. x vir- ginalis gyorsan növekszik. A kisebb szárazságot jól elviseli, edzett fajta. Több változata van. A „Virginal“ nagy virágait júniusban hozza; 2-3 m magas cserje. A jezsámenek (más néven hamis jázminok) nyár elején zölddugvá­nyozással, télen fásdugványozással szaporíthatok.-r­SZAKSZERŰ, HIGIÉNIKUS FEJÉS A tőgy fejésre való előkészítésének fontossága közismert és vitathatat­lan. Amíg a fejési készenlét bekövet­kezik, a fejőnek több műveletet kell elvégeznie. Ilyen például a fejőgép szakszerű üzembe helyezése, s ezt megelőzően a melegvizes tőgymo­sás, amely masszázzsal egybekötve kedvező ingerkeltő hatású. Ehhez kapcsolódik az első tejsugarak kife- jése. Az ingerület nagysága - amelyet a fejő döntő módon befolyásolhat — jelentős mértékben meghatározza a tejleadást elindító oxitocin nevű hormon vérbe jutó mennyiségét. A vérbe jutott - mobilizált - oxito­cin mennyisége rendkívül fontos, mert a tejleadás ütemével befolyá­solja a fejési sebességet, meghatároz­za a tőgy teljes vagy elégtelen kiürü­lését. Az előkészítés végső soron a hormon inaktiválódásának idejét is meghatározza. Minél több hormon mobilizálódik, annál tovább ellenáll az inaktiváló hatásnak, valamint nagy mértékben elősegíti a tejszek­réciót (kiválasztást) szabályozó pro- laktin hormon mozgósítását, s ezen keresztül a laktációs tejtermelést. Sajnálatos módon eléggé elterjedt az a gyakorlat, hogy a fejő először több tehén tőgyét lemossa, majd visszatérve az elsőhöz folytatja - ha egyáltalán megteszi - a masszázzsal és az első tejsugarak kifejésével az előkészítést. Nagyüzemi kísérletek bizonyítják, hogy ez a gyakorlat minden esetben ún. szakaszos oxito- cin-mozgósításhoz vezet. Az előze­tes tőgymosás egy közepes értékű tejleadást vált ki. Ha a tőgymosás és az előkészítés között 5-15 perc telik el, akkor már a közepes értékű oxí- tocinmennyiség inaktiválódik (hatás­talanná válik). Ha ezután folytatjuk az előkészítést, a masszázst és az első tejsugarak kifejését, akkor is csak közepes mértékű tejleadásra számíthatunk. Mindezek csökkentik a tökéletes tőgykiürítés lehetőségét, sőt a „két előkészítés közötti visszaszívás“ kö­vetkeztében a baktériumdugó felol­dása révén fertőződés keletkezhet a tőgy mirigyes állományában, arról nem is beszélve, hogy a tökéletlen kiürülés tőgygyulladás veszélyével jár. Cs. L. A KONZERVUBORKA Többnyire a tenyészidő második fe­lében mutatkozó tőhervadás jelzi a gyökérgubacs-atkálféreg fertőzé­sét. A kertészetünkben észlelt fertő­zött gócot minden eszközzel szige­teljük el. A területet Vydate L 0,4 %-os oldat 3-5 liter/m2 adagolású beöntö- zésével kezeljük, ezzel a kártevőt erőteljesen visszaszorítjuk. A kötele­ző várakozási idő zöldségnövények­nél 21 nap. Télen tegyük lehetővé, hogy átfagyjon a talaj. A Vydate a meztelen csigák ellen is kitűnő hatású. Az utóbbi években az erősen pe- ronoszpórás ültetvényekben a nyár második felében súlyos növényvé­delmi gondot okoztak a takácsatkák. A kétfoltos takácsatka sok gazdanö- vényű kártevő, így úgyszólván min­denütt megtalálható a kultúr- és gyomnövények között. Kedvenc bú­vóhelye például a csibehúr nevű ap­rólevelű gyomnövény, amely az uborka környezetében hajtatásban és szabadföldön is csaknem mindig felfedezhető. A tartósan magas lég­hőmérséklet, a szárazság és az ala­csony páratartalom (július vége, au­gusztus) kedvez a takácsatkáknak. Búvóhelyeikről nagy tömegben szét- rajzanak, közben kártételük a ko­rábban fertőzött gócokban draszti- kusabbá válik. Az inváziót követően a levél színén tűszúrásnyi fehér pon­tok és levélfonáki ritkás szövedék­ben mászkáló állatkák látványa már erős kártételről tanúskodik. A véde­kezés sürgős, csak így fékezhetjük meg a rendkívül gyorsan szaporodó népességet. A hatásos védekezés nagyon ne­NÖVÉNYVÉDELME héz, mert pókhálószerű szövedék védi a kártevőket és a tojások is ellenállóak a legtöbb szerrel szem­ben. Búvóhelyeikről újabb és újabb hullámban érkeznek. Többnyire a permetezési technikánk sem elég tökéletes, a levelek fonákát nem éri maradéktalanul permetezőszer. Az alkalmazható akaricid készít­mények: Danitól 10 EC 0,1 % + Nissorun 0,04 % (várakozási ideje 7 nap), Torque 50 WP 0,15 % (vára­kozási ideje 3 nap), Fentoxan 0,3 % (4 nap), Mitac 20 0,4 % (14 nap) és Vydate L 0,1 % (21 nap). A permet- lébe keverjünk nedvesítőszert (No- nit, Sandovit 0,05 %-ban) és a per­metezést 7r10 nap múltán ismétel­jük meg legalább egyszer. A takácsatka természetes ellensé­gével, a Phytoseiulus persimilis nevű atkával jelenleg kísérleteznek. A takácsatkáéval azonos életkö­rülmények között károsít a do- hánytripsz. Sok gazdanövényű, gyorsán szaporodó kártevő. Szívo- gatása nyomán a levél színén apró kivilágosodó foltok, ezek levélfoná­ki részén pedig nagyon jellegzetes szabálytalan, ezüstösen csillogó fol­tok mutatkoznak. A kártevő rejtőz­ködik és biztonságosan csak nagyító­val ismerhető fel. A fiatal egyedek világos, a kifejlett imágók sötétebb színűek, megnyúlt testűek, fürgén mozognak. A dohánytripsz ellen Decis 2,5 EC, Dimecron 50, Lannate 20 L (a lucernapoloskára is hatásosak) vagy Phosdrin 0,15 %-os oldatával permetezzünk. A nedvesítőszer ada­golásáról ne feledkezzünk meg. Kertészet és Szőlészet A gyökérgubacs-fonálféreg súlyos fertőzése. Az egyre koloncosabb, torzul- tabb, később pedig még a fakultatív (járulékos) parazita gombák (Pythium, Fusarium) által is megtámadott pusztuló gyökérzet nem tudja ellátni a növényt vízzel és tápanyaggal. Ezért fejlődése lemaradt és egyre erősebben hervad. A szubtrópusi eredetű Meloidogyne incognita nevű fonálféregfaj szerencsére elpusztul az igazán hideg teleken. Ezért e rendkívül veszélyes, sok gazdanövényű kártevő ellen legbiztosabb és leghatásosabb védekezés, ha a fertőzött terület télen minél mélyebb rétegben átfagy. A leggyakoribb, szinte mindig fellépő megbe­tegedés. Csibéknél, gyöngyösöknél, pulykák­nál fordul élő. Tünete: hasmenés, mindig véres csíkokkal, súlyos esetben mindig szinte tiszta vér, a vakbélkokcidiózisnál sötétfekete véres ürülék. A beteg állatok gyógyszer nélkül nagy arányban pusztulnak, egyszerűen kiszáradnak a hasmenés miatt. Az elhullások oka általában a betegség késői felismerése. Sajnos az alom­ban, például a forgácson nevelt csibéknél nem mindig látható a véres hasmenés, pedig ott is észre kellene venni, hogy gyakrabban kell cserélni az almot, mert elnedvesedett és a nedves alom elősegíti a betegség kialaku­lását. Nagyon makacs megbetegedés, gyógyítása nagy figyelmet igényel. Ha kialakult a baj, azonnal végezzünk alomcserét és fokozottan ügyeljünk arra, hogy mindig száraz legyen a csibék helye. A betegség alatt az állatok fázósak, ezért összebújnak és maguk alá temetik a gyengéb­beket. Célszerű ilyenkor egy kicsit megemelni a helyiség hőmérsékletét. SZÍNES BAROMFIUDVAR A kokridiózis gyógyítása, megelőzése Gyógyítása: Kiváló gyógyszere volt a kok- cidiózisnak a Szulfamix, de sajnos jelenleg nem kapható. Hasonló jó hatású a Tikofurán is. Ezt 4-5 napos szakaszokban célszerű adni mindaddig, amíg teljesen tünetmentes lesz az állomány. Tehát 4-5 napig etetünk tikofurá- nos takarmányt (1 csapott evőkanálnyit ke­verjünk 1 kg takarmányhoz), majd 4—5 napig szüneteltessük a gyógyszeradagolást. Ilyenkor nagyon jó, ha vitamint és tetránt adunk az ivóvízbe. A vitamin lehet például Jolovit vagy bármi más, a tetrán pedig Kakaspor. Nagyon jól gyógyítja a kokcidiózist a Viton nevű gyógyszeres, vitaminos keverék is, de ez rendkívül drága és beszerzése is körülményes. A kokcidiózis annyira gyakori megbetege­dés, hogy a legtöbb csirketáp tartalmazza az ellene való szert. Sajnos a tápok gyógyszertartalma nem min­dig megbízható, éppen ezért csak a bennük lévő gyógyszerre nem szabad számítani. Na­gyon sok veszteséget okozhat a kokcidiózis, ha nem figyelünk éberen a tünetekre. Az időben „elkapott“ baj azonban gyorsan gyó­gyul, és alig észrevehető a visszaesés, amit okozott. Az elhullott állatokat mindig célszerű fel­boncolni és alaposan megnézni a beleket. Ha kokcidiózis áll fenn, akkor duzzadt, bélsárral teli, sötétvörös színű vakbelet találunk, ha pedig vékonybél-kokcidiózisban betegedtek meg az állatok, akkor a vékonybél falán már kívülről is láthatók a szürkésvörös gócok, a beleket felvágva pedig belső falukon véral- vadékkal fedett maródásokat találhatunk. A megelőzés legfőbb eszköze a tisztaság! Ehhez kiváló segédeszköz pedig a Zeovit. A Zeovitot takarmányba keverve etetjük hosszú időn át. Nagyon jó a hatása, ha az alomra is szórunk rendszeresen Zeovitot. Ez fertőtlenít és szárazon, bűzmentesen tartja az almot. Ha azonban már kialakult a betegség, csak a gyógyszer segíthet. Hasonlóan jó megelőzőszer az almaecet is. Tisztítja a beleket (szép fehér lesz a csirkék bele, ha ecetet kapnak) és baktériumölő hatá­sa is van. A kokcidiózis kialakulását gátolja még a teljes értékű, gazdag fehérjetartalmú takar­mány és a bőséges vitaminellátás. A kifutók talaja általában fertőzött a kokci­diózis kórokozóival. Mivel a talajcsere szinte megoldhatatlan, ezért ahol már előfordult a megbetegedés, ott nagyon ügyeljünk a meg­előzésre. A kifutót alaposan takarítsuk ki és legalább a legfelső réteget kaparjuk fel, te­gyünk a helyére tiszta homokot vagy sódert, még jobb, ha a tisztogatás után nappal süttet- jük és alaposan megszórjuk Zeovittal, s ez­után terítjük le tiszta homokkal, sóderrel. Kistermelők Lapja «

Next

/
Thumbnails
Contents