Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-07-18 / 28. szám
Törekiye lett Len hófehér ruhája. A lelki M—z szépség, a magasztos szerelem, a földi tisztaság jelképe. Kölcsön is kérik Olasz Ágitól, Lea megformálójától, örök hűséget esküdni benne. Sölómo Seinwill Rappaport zsidó Rómeó és Júliája, a Dybuk, amelyet Ruszt József vitt színre „független“ társulatával, az elmúlt évad kiemelkedő előadása volt Budapesten. Olasz Ági számára több mint sikeres színjátszás. Ima. Reménnyel teli szent érzelem. Jobb helyzetbe azonban ezzel a szerepével sem került Ruszt csapatában. Szenvedéssel és szenvedéllyel teli, finoman kidolgozott alakítása kamerák elé sodorta. Bacsó Péter filmjében, a Live show-ban övé a női főszerep, a Független • Négy év után vészcsengő? — Igen. Késve, de talán nem későn rájöttem: tennem kell valamit, ami előbbre visz. Nem akarok a helyzet áldozata lenni. Ha nem formálnak erős, ügyes kezek, nekem kell feladatokat választani. Balladákat, monológokat gyakorolni, hogy videoszalagról nézhessem vissza: mi az, ami jól megy és mi az, ami nem. Őszintén bevallom: pánikhangulatban vagyok. Úgy érzem, semmit sem csináltam az elmúlt évad során, s látva a tényeket: nem is nagyon fogok a Független Színpadon. • A Dybuk - semmi? — Nekem a Dybuk nem jelentett munkát. Amit az ember szerelemmel csinál, az adja magát. Nem kellett csatároznom, kínlódnom a szereppel, fel kellett csak lépnem a deszkára és jött minden anélkül, hogy „dolgoztam“ volna. Szerepet próbáltam, valahogy mégis úgy éreztem: önmagamat mutatom meg. • Látványos, nagy küzdelmek után az eredmény is szembeötlőbb lett volna? — Másról van itt szó. Ruszt József állítólag pontosan tudja, mennyit érek, de hogy is mondjam? Ezen a pályán mindenki arra vágyik, hogy az ő kezét fogják és ő legyen a „szerelem“. Én is ilyen vagyok. Ha bizalmat érzek, megszűnnek a görcsök bennem. Ruszt számára azonban nem én vagyok a „szerelem“. Nagyon sokat tanultam tőle így is, de ha nem fogja a kezem, mennyire ismerhet? Szerintem keveset tud rólam. Azt se merem biztosra venni, hogy bízik bennem. Nekem soha nem mondta, hogy tehetséges vagyok. • A Dybuk után sem? — Nem. • Ha színészi feladatokra alkalmatlannak találná, arról tudna? — Nem mond ő ilyet sem, és ez a legrosszabb. A bizonytalanság. Hogy sejteni sem sejted, mit gonSzínpadon azonban ismét csak morzsákat gyűjtöget. „Fordulópontról beszélt mindenki a Dybuk bemutatója után, az összes partnerem azt hitte, most majd egyfolytában játszani fogok és nem akármilyen szerepeket. Meg is kaptam Mariane-t a Tartuffe-ben, azóta semmi. Elfogyott a pénz, bámuljuk a sötét eget. Igazgatónk és főrendezőnk szakmai és érzelmi válságban van, anyagi nehézségekkel küszködő társulat személyes gondokkal viaskodó tagja vagyok. Az a típusú ember, akinek vészhelyzetben tisztul ki az agya. A vészhelyzet pedig itt van, hallom a csengőt. Tovább nem várhatok. Segítség nélkül kell felépítenem magam. “ dóinak rólad. Ezen a pályán különben sem érezheti magát biztonságban az ember. Megcsinálsz valamit, megdicsérnek érte, de azonnal folytatni kell, újra és újra bizonyítani, mert amit tegnap adtál, az holnapra, holnaputánra teljesen elveszhet. A dupla bizonytalanság pedig még több energiát vesz el tőled. A közös asztalon most már nincs is semmi a részemről. Ami volt, azt letöröltem. Nem élhetek pusztán abból, hogy a Dybukot játszottam, új szerepek kellenek. Nulláról indulok, pedig nem megyek el, nem Amerikában akarom elölről kezdeni. • Heh Aszrielt, a csodarabbit Gábor Miklós alakítja a Dybukban. Neki nemcsak partnere - színésze is volt már, hiszen az Oidipusz királyt, amelyben Antigoné szerepét játssza, ő rendezte meg a Független Színpadon. Tőle mennyi erőt kapott? — Én már annak is örültem, hogy bízott bennem és a próbák során azt mondhattam: végre egy ember, aki úgy gondolkodik, mint én. Vass Évától, a feleségétől tudom, hogy amit a Dybukban csinálok, az tetszik nekik. Hibát sajnos, mellettük is elkövettem már. Nagyon rossz passzban voltam, lázasan ébredtem, s attól félve, hogy este majd rontani fogok, elkezdtem beszéd- technikázni. Két órán keresztül egyfolytában gyakoroltam, nehogy csak úgy eltébláboljam az időt, 1993. VII. 25. Sokan szerettek bele annak idején. Mint szerepük szerint Jane Fonda és Barbra Streisand a Mezítláb a parkban és az Ilyenek voltunk című filmekben - írja a Gioia Robert Red- fordról, aki már maga is rendez. Legújabb filmjét (Egy folyó szeli át) most vetítik mozijaink. Azóta megint ő állt a kamerák elé az Illetlen ajánlatban, amelyet az az Adrian Lyne rendezett, akit a 9 és 1/2 hét, valamint a Végzetes vonzerő című, nálunk is nagy sikerrel vetített filmek rendezőjeként ismerhettünk meg. Robert Redford többek között erről a szerepéről is beszél az olasz lap riporterének.- A Tisztességtelen ajánlatban nyújtott alakítása, úgy tűnik, eltér a megszokott szerepeitől. Ebben ugyanis egy rejtélyes csábítót játszik.- Nekem más a véleményem. Ez a film a modern erkölcsökről, a pénz mítoszáról szól. A történet a nyolcvanas években játszódik, amikor né- hányan a pénzszerzés legfurcsább lehetőségeitől sem riadtak vissza. Hőse egy fiatal házaspár. Karrierjük csúcsán állnak, jól keresnek, mindenük megvan. Vonzóak, talpraesettek, szórakoztatóak. Egy hirtelen fordulattal azonban elveszítik anyagi jólétüket. Ám ahelyett, hogy becsületes munkával elölről kezdenék, elhatározzák, hogy megmaradt pénzüket játékkaszinókban próbálják megsokszorozni. Las Vegasba utaznak, de ott sem kedvez nekik a szerencse. Nem marad másuk, csak a szerelmük. Ekkor találkoznak azzal a figurával, akit én alakítok. A férfi érdekesnek tűnik számukra, különösen a fiatal feleség figyel fel rá. Elhatározza, hogy próbára teszi őt, és megfogalmazza «illetlen ajánlatát». A férfi egyetlen éjszakai együttlétért egymillió dollárt kínál a feleségnek.- Jelen pillanatban mi fontosabb önnek, a film, a politika vagy a környezetvédelem ?- A családomnál semmi sem fontosabb. Tőlem azt várják el, hogy filmeket csináljak, nem azt, hogy politizáljak. Bár érdekel a politika, nem az a legfontosabb számomra.- Clintonról mi a véleménye?- Nagyon megfontolt politikus, aztán mi lett a vége? Olyan hibásan, mint aznap, sosem beszéltem még a színpadon. Azt hittem, elájulok. Vége lett az első felvonásnak és sírva, zokogva rohantam Gábor Miklóshoz, hogy mit csináljak, mondjon valamit, mert én még ilyen rosszul soha, egyetlenegy előadáson sem beszéltem. És akkor ö nevetve és vigasztalva elmesélte, hogy annak idején, amikor a III. Richárdot játszotta, egyszer ő is egész nap beszédtechnikázott, de olyan intenzíven, hogy a színpadon már nem is bírt megszólalni. Elment a hangja. Azóta tudja: lélekben és hangban kell felkészülni az előadásra, nem beszédtechnikával. És ezt úgy mesélte el, hogy én megnyugodva mentem vissza a második felvonásba, annyi energiát adott, hogy folytatni tudtam. Igen, Gábor Miklós bízott bennem. Jobban, mint Ruszt. Jóska egyszer azt mondta: én nem vagyok sztáralkat. Jó, igaza van, de miért hangsúlyozta? Nem sztárolt ő engem soha. És én nem is vágytam ilyesmire. Én azt sem verem nagydobra, ha filmezek. Mások, akik mellettem dolgoznak, két-három mondatos szerepeikről is úgy beszélnek, mintha hollywoodi rendezőkkel forgatnának. Nem baj, én ezzel együtt vagy ennek ellenére is kedvelem őket. • Ha csak az elmúlt évadot nézi: mennyit nyert és mennyit veszített Ruszt mellett?- Szakmai tudásom biztosan gyarapodott, csak a hitemből veszítettem. Magamnak köszönhetem ezt is. A messiásra vártam... nem kellett volna. Szépen, csendben félre kell vonulni, tanuljon és dolgozzon az ember, aztán majd álljon elő valamivel. Az arcommal nincs bajom, nekem nem kell új külsőn törni a fejem. Azt kell kitapasztalnom, hogyan mutassam meg, ami bennem van. Közvetlen kollégáim azt mondták: Ruszt csak arra vár, mikor tör ki a bennem lévő vulkán. De hol törjön ki? Az utcán? Mert színpadi lehetőségem nem volt rá. Huszonkilenc éves vagyok, igyekeznem kell, nehogy lemaradjak valamiről. Nem szeretnék befőtté válni, a legfelsőbb polcon porosodni. Nekem már rég meg kellett volna buknom néhány darabban, mert a legtöbbet a kudarcaiból tanul az ember, de erre sem volt lehetőségem, mert nem játszottam olyan sokat. • Odaállt már Ruszt elé, elmondta neki ugyanazt, amit most nekem?-Nem mondtam el, de tudja, hiszen okos, érzékeny ember. Látja ő jól az én bajaimat, mint ahogy én is látom az ő vívódásait. Ezen ROBERT REDFORD ÚJRA JÁTSZIK ezért is győzött a választásokon. Remélem, nem lesz útjában a haladásnak, mert ennek az országnak gyökeres változásokra van szüksége.- Filmje, az Egy folyó szeli át pozitív visszhangra talált a környezetvédők körében. Elégedett?- Örülök, hogy a nézők úgy fogadták, ahogy. Őszintén szólva meg is leptek ezzel. Én kezdettől fogva azt hittem: nem lesz népszerű film soha, hiszen nincs benne sem erotika, sem erőszak, de még csak humor se. Ez a film arról szól, milyen szerepet játszik a természet a család életében.- Azonos ön valamelyik figurával?- A fiúk apjával semmiképpen. Nem voltam soha olyan szigorú, mint ő.- Jó apának tartja magát?- Igen. Azt hiszem, az ap.aszerep a legnagyobb siker az életemben, de valahogy csak ötven százalékban érzek felelősséget értük. A másik ötven százalék a feleségemnek jut.- Ön meglehetősen félénk ember hírében áll.- Nem tudom, miért, de bizonyos helyzetekben valóban félénk vagyok. Bár ez sohasem akadályozott abban, hogy a kijelölt feladatokat megoldjam. Emlékszem, attól kezdve, hogy szerepelni kezdtem, egyre inkább félénk lettem. Valószínűleg egyfajta védekezésként alakult ki ez nálam annak ellensúlyozására, hogy közismert, híres ember lettem. így akartam távol tartani a családomat a rivaldafénytől. Azt akartam, hogy a gyermekeim, Shauna, David James és Amy Hart normális életet éljenek.- Nem zavarja, hogy ön felett is múlnak az évek?- Különösebben nem törődöm vele.- Milyen érzés, ha valakit szexszimbólumnak tartanak?- Sosem éreztem magam annak. Gyerekkorom óta soha senki se mondta nekem, hogy: «0, milyen szép vagy!» Legfeljebb a hajam miatt emlegettek, mert mindig rendetlen, összevissza volt. Amióta színész lettem, azóta tapasztalom, hogy úgy beszélnek rólam, mint vonzó férfiról. Ez egyrészt szórakoztat, másrészt hízelgő, de amíg nem viszik túlzásba, nem tulajdonítok nagy jelentőséget az ilyesminek.- Igaz, hogy egyszer elhatározta, felhagy a színészettel, és családjával Európába költözött? a pályán mindenki önmagáért felelős, nem okolhat senkit. Ha én most máshol vagyok és hem a Független Színpadon, talán a vészcsengőt sem hallanám meg. Ennek így kellett történnie. Szeptembertől az egész társulat életében új korszak kezdődik. Lehet hogy szétszéledünk, lehet, hogy az Arany János Színház társulatába olvadunk bele, lehet hogy pénzt kapunk, és maradunk ott, ahol vagyunk. Egyelőre nem döntöttek a sorsunk felett. • Ilyen sok bizonytalanság mellett mi az, amiben biztos lehet? — Hogy maradt még valami a tarsolyomban, amit nem használtam. Hogy van még erőm újra kezdeni. Hogy nem fogok úgy járni, mint Dosztojevszkij hőse, a hegedűművész, aki tudja, hogy mennyit ér, de egyszer sem kap lehetőséget, hogy bizonyítsa. Én most úgy érzem, magam után futok. Nagy a távolság, amelyet be kell hoznom, s ráadásul késésben is vagyok, mégsem adom fel. Utol kell érnem magamat. Szabó G. László Méry Gábor felvétele- Sok évvel ezelőtt történt. Egyik filmet a másik után forgattam, de nem voltam boldog. Üresnek éreztem magam, és elhatároztam, hátat fordítok a színészetnek, hogy visszatérhessek régi nagy szerelmemhez, a festészethez. Ezért hagytam el az Államokat, és szüleimmel egy évre Spanyolországba költöztünk.- Mégis visszatért Amerikába. Miért?- Egészen más Európát találtam, mint amilyet kilenc évvel korábban, diákként elhagytam. Boldog voltam, hogy az öreg kontinensen lehetek, és festhetek, festhetek és festhetek... De rájöttem, hogy nem ez a járható út számomra. Ezért, amikor táviratot küldtek, hogy utazzam Amerikába, és játsszam el a Mezítláb a parkban főszerepét, úgy éreztem, ez az a pillanat, amikor el kell mennem.- Képei közül adott el néhányat?- Igen, 1957-ben, amikor egy kis ideig Franciaországban és Olaszországban éltem. Festészetet tanultam előbb Párizsban, majd Firenzében. Mágikus korszaka volt ez az életemnek: a nagy magányosság időszaka. Minden időmet a festészetnek szenteltem. Firenze igazi társ volt ehhez: bárhova mentem, mindenütt festészet vett körül. Csodálatos volt, de ez a korszak is lezárult. Letelt az ott- tartózkodási időm, és a pénzem is elfogyott. Egy kanadai barátom segített a képeimből kiállítást rendezni. Hetvenöt dollárért adtam el az összesét, és azon a pénzen vettem hajójegyet. (tallósi) Olasz Ági futása
