Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-07-18 / 28. szám
Magyar glóbusz Tallózás a magyarországi sajtóban Ugyan ki az, akit ne nyugtalanítana a világ megváltozott helyzete? A rendszerváltozások következményei, amelyek nem csupán pozitívak, tehát nemcsak arról van szó, hogy Európa keleti részének megszűnt a hatalmi függősége egy nagyhatalomtól, de ez az állapot egyszersmind felvetette azt a kérdést: a világ másik vezető katonai-politikai hatalma miként él majd erejével... Bizonyára ez a legfontosabb probléma, amely a világ és Magyarország politológusait a leginkább foglalkoztatja. valósá Helmut Schmidt véleménye Az egykori német kancellár, a világ szociáldemokráciájának egyik nagy veteránja, Helmut Schmidt egy francia lapnak nyilatkozott, s ezt idézi a budapesti folyóirat. „Én nem beszélnék a kapitalizmus győzelméről” - jellemzi Schmidt a mai állapotokat. - „A szovjet birodalom összeomlása elsősorban belső okokkal és a keleti népek szabadságküzdelmével magyarázható. Másrészt sem Franciaország, sem Németország, sem egyetlen más európai ország sem tekinthető szerintem kapitalistának. Ezeknek az országoknak a gazdasága piacgazdaság, de hatalmas szociális védelmi apparátussal rendelkeznek. A szociális biztonságnak pedig semmi köze a kapitalizmus elveihez, sőt! Legfeljebb az Egyesült Államok nevezhető kapitalista országnak...” Schmidt arra a kérdésre pedig, mely szerint „gazdasági hanyatlás várna az Egyesült Államokra?”, ezt felelte: „Nem hiszek a pesszimista forgatókönyvekben, sem az Egyesült Államokban, sem másutt az ipari országokban. Az amerikai gazdaság fejlődésében a ciklusokat a nagyon jó és a nagyon rossz konjunktúra váltakozása jelenti. Van viszont egy súlyos probléma: akárcsak a volt Szovjetuniónak, az Egyesült Államoknak is át kell állítani hatalmas hadiiparát. Ez nem lesz könnyű.” Társadalmi ___Szemle Bé kefenntartás Dunay Pál a budapesti egyetem jogi karának oktatója a nemzetközi béke- fenntartó erők szerepét vizsgálta tanulmányában. ”A nemzetközi közösség, és ezen belül az ENSZ aktívabb szerepvállalásával együttjár az, hogy a korábbinál több helyi konfliktusban és azok korábbi szakaszában vetődik fél a békefenntartás igénybevétele. Mindez szükségessé teheti a korábbi megközelítés felülvizsgálatát. A békefenntartás közben áldozatul eső személyek számának növekedése miatt fokozódhat a csapatokat rendelkezésre bocsátó államokra nehezedő belpolitikai nyomás, hogy vagy biztosítsák az erők megfelelő védelmét, vagy hagyjanak fel a tevékenységben való részvétellel. Az előbbi arra vezethet, hogy a szűkén vett békefenntartásból a békefenntartóknak a konfliktusba való aktív bekapcsolódása bontakozik ki, az utóbbi pedig arra, hogy a békefenntartás hanyatlani kezd. Ebben a tekintetben nyilvánvalóan a demokráciák reagálhatnak a legérzékenyebben, hiszen ott a lakosság, a sajtó és az ellenzék egyaránt nyomást gyakorolhat a kormányra, hogy minimalizálják azokat a károkat, amelyek a békefenntartással összefüggésben keletkeznek. A nemzetközi rendszer szerkezetében a bipolaritás megszűnésével bekövetkezett a fordulat, a politikai gondolkodás azonban jóval lassabban változik. Még hosszú időnek kell eltelnie ahhoz is, hogy például az egyes országok lakossága ugyanúgy a nemzeti érdekek szolgálatában elszenvedett áldozatnak tartsa azt is, ha valaki békefenntartóként, a nemzetközi közösség szolgálatában esik el, mint szokványos államközi háborúban. Ezért is szükséges a békefenntartásban résztvevők passzív védettségének fokozása, s érthető az, hogy sok állam önkéntesekből vagy hivatásosokból, nem pedig sorkatonákból állítja össze az e célra rendelkezésre bocsátott erőket.” Nincsen válságkezelő struktúra Kovács László a budapesti parlament külügyi bizottságának elnöke, korábban Horn Gyula mellett külügyi államtitkár, a Kritikának adott interjújában azt a gondolatot fejti ki, amelyet Schmidt csak jelzett: „A bipoláris világnak volt egy szomorú, de működő logikája, a két világhatalom visszatartotta egymást, s ebben a keretben volt stabil a mi térségünk is, amely Ausztriát kivéve a szovjet érdekszférába tartozott. Az amúgy igen veszélyes helyi válságokat is kordában tartotta a szuperhatalmi logika: egy bizonyos határ elérésekor Moszkva is, Washington is megállapította a saját szövetségeit. A világháborús veszély tartotta egyensúlyban a világot. Ma az Egyesült Államok az egyetlen hatalom, amely elegendő katonai, politikai és gazdasági erővel bír ahhoz, hogy megvédje az amerikai érdekeket a világ bármely pontján. Ez az erő tette lehetővé Kuvait felszabadítását is, nemzetközi támogatással. Ám bennem már akkor is fölmerült: mi lesz, ha az Egyesült Államok úgy akarna fellépni, hogy azt nem támogatja nemzetközi szövetség? Elvileg ez sem kizárható. Visszatartaná ez Washingtont attól, hogy fellépjen? Másfelől: ha Washington közvetlenül nem érdekelt, akkor elég-e a nemzetközi kérés ahhoz, hogy Amerika fellépjen? Ez utóbbit látjuk Boszniában. Én a legnagyobb veszélyt most abban látom, hogy nincs olyan struktúra, amely kezelni tudná a közép- és kelet-európai térség problémáit. Áz Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet nem erre jött létre, hanem a kelet-nyugati, bipoláris szembenállás és együttélés szabályozására. A NATO és a Nyugat-európai Unió szintúgy nem erre lett teremtve..." Ki győz? Egyre többet foglalkozik a magyarországi (és nemcsak a magyarországi) sajtó azzal, hogy ki, vagy kik lesznek a jövő esztendei választások győztesei. A kormányhoz közel álló Heti Magyarország a kormánytól messze álló Bihari Mihályt, az egyik legismertebb politológust, a budapesti egyetem tanszékvezető tanárát kérdezte meg, aki szerint egyértelműen a Fidesz lesz a következő választásokon a legerősebb párt. Bihari úgy számít, hogy a szociológiai kutatások alapján a leadott szavazatoknak akár 36-37 százalékát is megszerezhetik. Majd hozzáteszi: nem azért fog győzni a Fidesz, mert liberális. Hogy ezt mondja magáról, az egy dolog. Szerintem, ha azt mondaná magáról, hogy a narancs-párt, akkor is győzne...Nem azért győz, s nem azért ilyen népszerű ma, mert liberális párt, nem ilyen ideológikus választás jellemző az emberekre. Egyrészt az MDF keresztény-konzervatív kurzusából, másrészt az SZDSZ-ből való kiábrándulás, harmadrészt a társadalomban jelentős bázissal rendelkező baloldal-el- lenesség együtt nyitnak olyan általános mozgásteret, amelyben a Fidesz ellavírozhat. Nem azért nyernek, mert liberálisak, mert Fiatalok, a tömegkommunikációban vonzók... Hatalom nélküliek. Nem kellett semmi komoly hatalmi helyzetben vizsgázniuk, nem kellett kormányzati szerepet betölteniük. Kétségtelen, hogy ilyen körülmények között - a székházügyet és a tb-választást leszámítva - nagyobb hibákat nem követtek, nem követhettek el.” Mi legyen a fegyverekkel és katonákkal? Deák Péter, nyugállományú ezredes, ismert katonai szakértő vizsgálja ezt a kérdést a HVG oldalain. „Egyes információk szerint” - olvashatjuk cikkében - „csak Oroszországban kétezer modern harci repülőgép és hozzávetőleg ezer korszerű harckocsi vár azonnali értékesítésre. A szlovák hadiipar Martin környékén százezer munkást foglalkoztatott a Varsói Szerződés időszakában. Magyarországon huszonhét vállalat haditermelésre álh'tott részegységei vannak csődállapotban, Osroszországban 250 ezer gazdasági egységet és 18 millió foglalkoztatottat érint a hadiipar leépülése... Magyarországon nincs olyan team vagy vállalkozás, amely egyáltalán csak vizsgálná, hogy az alvázak, motorok, hajtóművek, hidraulikák, katonai építőgépek, híradási eszközök, felderítő mérőberendezések, helyi energiatermelő eszközök milyen nem katonai célra lehetnének átalakíthatók, akár értékesítési, de ha ez nem megy, költségvetési kiadásmentesítő célzattal.... Megfelelő ügynökségek, adóztatási politika, átképzési rendszer, hitelkonstrukciók olyan holt vagyont aktivizálhatnának, amelyekből források keletkezhetnének a védelmi célú ipar válságának kezelésére és az új források megnyerésére is.” „Kis ország lettünk” Lengyel László szintén politológus és az ő véleményére is odafigyelnek az országon belül ugyanúgy, mint az országhatárokon kívül. Ó az Antall-kabi- net eddigi munkáját tette mérlegre. A külpolitikától szóló részből idézünk: „A magyar politika privilegizált helyzete elveszett. Elveszett a figyelem általános lanyhulásával, a gazdasági helyzet bizonytalanságával, az ország politikai képének romlásával. Az a kis ország lettünk, ami valójában vagyunk. Az a kis ország, amelyre a világ hatalmai nem figyelnek. A nyugati intézmények számára a magyar gazdaság immár nem sokra nyújtott példát. Nem volt példamutató minden pozitívuma ellenére a fizetési mérleg alakulása, a valutatartalékok feltöltése, a külföldi tőke beáramlása, amely itt már Csehországgal versengett. És még kevésbé lehetett példamutató a költségvetési hiány, a nagyvállalatok megoldatlan helyzete, a kereskedelmi banokok problémája. A nyugati ítélet: a magyar gazdasági fejlődés karakternélkülivé vált... A politikai képet a Nyugat szemében két esemény is rontotta. Az egyik a Csurka-ügy, a másik a bősi szlovák-magyar összeütközés. A Nyugat csak olyan országot hozhat előnybe, amely biztosítékot tud adni arra, hogy nem válik nacionalista, rasszista politikai erők terepévé. A Csurka- ügy besorolta Magyarországot a nacionalista érzelmű országok sorába. Az ügy előrehaladása során a Nyugat legfeljebb arról volt meggyőzhető, hogy nem Magyarország, a magyar társadalom idegengyűlölő, hanem a kormánya és a kormányzó párt. A bősi válság... Mivel a délszláv tűzfészekkel sem bírtak, a nyugati hatalmak tartottak tőle, hogy kezelhetetlen összeütközés alakul ki Szlovákia és Magyarország között is... A nyugati hatalmi központok felfogásában kettévált Magyarország és a magyar kormány. Míg az előbbivel szemben várakozó álláspontra helyezkedtek, az utóbbit leírták. 1992 végére előállt az 1989-es állapot: majd a következő kormánnyal tárgyalunk...” E. Fehér Pál összeállítása „Szent Ilona ünnepén kik megjelentünk” Deniénd és Hébec egyháztörténeti emlékei Ipolyságtól nyugatra, a Búr patak völgyében települt a régi honti falu, Déménd. Már az eneolit korban emberi telephely volt itt. Bronzkori leletek szintén előkerültek a föld mélyéből a deméndi határban. A falu első okleveles említése 1276-ból való. Daniján néven szerepelt az okiratokban, 1317-ben pedig Demjén alakban fordul elő a falu neve. A község plébániáját 1387-ben alapították. A Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt első temploma a XIV. században épült gótikus stílusban. A mai templom romjaiból régi alapjaiban 1750- ben emelkedett fel. (Hőke Lajos) 1776-ban a templom leégett, de gróf Grassalkovicsné támogatásával hamarosan átépítették, az épület új tornyot és tetőt kapott. Az egyhajós templomnak porosz mennyezete van, szentélye egyenes záródású. A hajó déli részén megmaradt a szép gótikus portálé. Az oldalfalakat támpillérekkel látták el. A torony, illetve a kórus alatt lunetikus boltozat van. A belső berendezési tárgyak a XIX., illetve a XX. századból valók. Hébeci remetelak Ma Deméndhez tartozik a Hébec nevű dűlő, amely valamikor külön falu volt. A dűlő nyugati oldalán, fákkal körülvett nagyobb domb közepén feltehetőleg még a XI. században templom épült Szent Ilona tiszteletére. Ettől nem messzire remetelak is állt. A XIX. század második felében Bada József, az ájtatossdga s jámborságáért köztiszteletben álló remete lakott itt, s őrizte a templomot. A hagyomány szerint a hébeci templomot még Szent István király emelte a Hont megyei hívek számára az Ipoly menti erdők közepén. Erről tanúskodna egyebek közt az oltár jobb oldalán a falba épített szentségház, a négyszögletes kőüreg, illetve a föléje bevésett 1023-as évszám. (Ipolyvölgyi Németh J. Krizosztom) Ezzel kapcsolatban Hőke Lajos a múlt században az alábbiakat írta: Az oltártól balra levőfali kőtáblán ANNO Dl - a többi karcolat olvashatatlan. Némelyek ugyan 1023-at akarnak belőle olvasni, így is van kifestékezve, holott még akkor az arab számok divatoztak nálunk. A tatárjáráskor a templom és a falu teljesen elpusztult. A XIH. században épült újjá román stílusban. Később ismét elpusztult, de a Pac- zolay család a romokat is nagy becsben tartotta. A néppel együtt gyakran látogatta azt, valamint a romok közti kedvelt forráskutat is. Az utóbbi azJdő folyamán elenyészett. Szent Ilona üzenete A hagyomány szerint 1778-ban egy juhász, aki nyáját a templom körül szokta legeltetni, egész lelkesedéssel hirdette, hogy neki álmában sz. Ilona megjelent, s általa meghagyja a népnek, hogy az ő templomát elpusztulni ne engedjék (Hőke) A XIX. század elején Simonyi Ferenc földbirtokos építette újjá a templomot. 1897-ben ugyanezen család alapítványban gondoskodott a templom őriztetéséről. Az épület valószínűleg ismét romos állapotba került, mert 1904. június 20-án Pokomy Lajos déméndi plébános, Zatureczky József templomatya, Gergely János bíró és Pol- csák Lajos kántortanító felhívással fordul a megye nemeseihez. A falu elöljárói elpanaszolják, hogy a templomot az enyészet vasfoga pusztítja. Egyben kérik a címzetteket, hogy segítsenek. így könyörögjenek többek közt: alulírottak tiszteletteljesen hivatalból esedezünk, hogy tekintettel arra, miszerint a rozzant hébeczi templomnak kegyura nem lévén, s saját erőnkből a műemlékek fenntartására és az építkezésre a nép- és saját szegénységünknél fogva képtelenek lévén, legalázatosabban azért esedezünk T. cz—.-hez, hogy a szegény hébeczi búcsújáró helyet hathatósan támogatni kegyeskedjék. Bizonyára meg volt a foganatja a felhívásnak, mint ahogyan Csudái Sándor mostani plébános kezdeményezésének is, aki a hívek és zarándokok adományából restau- ráltatta a templomot. A kegyhelyet XVI. Gergely pápa látta el búcsúval. Ezt a kegyet minden hét évben kérni kellett. A vidék népe Szent Ilona napján népes búcsúkban sereglett Hébec templomához. Sajnos - amint Hőke Lajos is írta - a búcsúk mindég véres verekedések s emberhalállal végződvén, a vármegye által betiltattak. 1865-ben Paczolay Elek községi bíró ezt írta a hébeci búcsúkról: A templom s a remetelak mai napig jó karban tartatik a vidéknek igen látogatott bucsujárási helye, hová az áj tat os hívek évenkint kétszer, um. Sz. Ilona után 8-ik Szeptemberben néha 3000-et meghaladó számban szoktak megjelenni, mely alkalommal kisebb szerű vásárok is tartatnak az árusok közt leginkább a mézesbáb sütők emelhetők ki, ezek 7-8 sátorban szoktak árulni... (Pesthy Frigyes kéziratos helynévtárából) Hébeci búcsú Ma ismét él a hébeci búcsú és a kegyhely eleven tisztelete. Űjra énekelik a címben idézett búcsújáró éneket. A kegyhelyen új hagyomány is teremtődött: a Rosa Mystica áhítata. Várja hát a híveket Isten háza a hébeci dombtetőn. Az eredetileg román stílusú egyhajós templomot az idők folyamán gótikus és barokk stílusban átalakították. Sokszögzáródá- sú szentélye északkeleti tájolású, koragótikus ablaknyílással, XV. századi gótikus szentségtartó fülkével. A szentélyt kívülről négy támpillér erősíti. A hajó és a szentély közti diadalívet románkori párkányzat díszíti. A déli oldalon megmaradt a későgótikus portálé. Az ablakok keskeny nyílásúak, téglalap alakúak, félkörös záródással. A főoltár klassziciszta stílusú, középen a Szent Ilonát ábrázoló későbarokk olaj képpel. A XV. századi későreneszánsz szenteltvíztartó rézből készült. A népi fa- faragású piéta, Szent Anna és Jézus szobra XIX. századi munka. Csáky Károly (Felhasznált irodalom: Hőke Lajos: Adatok Hontvármegye egyházi archeológiájához. Magyar Sino, 1866; Paczolay Elek: Deménd. In. Pesthy Frigyes kéziratos Helynévtára (Hont megye) 1984; Ipolyvölgyi Német J. Krizosztom: Búcsújárók könyve. 1991. Danczi Lajos: A hébeci kegyhely. In: Remény 1991/32.) 10 1993. VII. 25.
