Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)

1993-07-11 / 27. szám

Köbölkút biztosan nem ismeretlen név az Vasárnap olvasói előtt. Annak idején a község történelmi nevének vissza* igénylése, s az ebből a célból tarolt nép­szavazás kapcsán napilapunkban sokat foglalkoztunk vele. Mint arról akkori­ban írtunk, a lakosok többsége a Köböl­kút megnevezés mellett szavazott, a falu hivatalos neve a mai napig mégis Gbel- ce. A közelmúltban „Gbeicén” keresz­tül vezetett az utunk, hát megálltunk a községi hivatalban, hogy megér­deklődj Uk, hogyan alakult a szavazás óta a falu sorsa. A levéltárakban nyoma marad — Az emlékezetes szavazáson 1991 decembe­rében, a rendkívül erős hóvihar ellenére a la­kosság 68 százaléka megjelent, és 95 százalé­kuk a történelmi Köbölkút név mellett szava­zott — emlékezik vissza Kovács Ferenc pol­gármester. — A kormány mégis elutasította kér­vényünket, azzal az indoklással, hogy a szlovák ábécében nincs ö betű. Ekkor írtunk egy tiltako­zó levelet a miniszterelnökhöz, de azt válaszra sem méltatták. Ezután úgy gondoltuk, az alkot­mánybíróság elé visszük az ügyet, de a szövetsé­gi éppen megszűnt, és amikor a szlovák alkot­mánybíróság megalakult, beláttuk, hogy az alig­ha hozna a kormány akaratával ellentétes dön­tést. Végül úgy döntöttünk, összegyűjtjük a név- választással kapcsolatos írásos anyagokat, és azok másolatait elhelyezzük néhány levéltárban, Érsekújváron, Pozsonyban, Nyitrán, Eszter­gomban és Budapesten, hogy annak nyoma ma­radjon, hátha eljön még az az idő, amikor a té­mára visszatérhetünk Azt is megtudtuk a polgármestertől, hogy a falu központjában egy szimbolikus kút felállí­tásával is meg kívánják örökíteni a falu eredeti nevét. — Volt egykor a falu közepén egy kút — meséli Kovács Ferenc.— Valaha úgy gon­doltuk, hogy ez egy kőből való kút leheteti, s a „kőből-kút” adta a falu nevét. Később azon­ban az esztergomi múzeumben nyomára akad­tak, hogy nem „kőből kút", hanem köb öl mé­retű kút volt, és nem is kőből készült, hanem fából. Ezen a vidéken ugyanis úgy készítették a kutat, hogy azt szögletes formában mélyítették ki, majd az oldalait egészen a fenekéig tölgy­vagy szilfával bélelték, öl nagyságú fákkal, in­nét a köb öl kút megnevezés. Ennek az eredeti kútnak a helyén szeretnénk még az idén ősszel egy szimbolikus kutat felállítani, amely felett a- betonfalra bronzbetűkkel lesz kiírva: KÖBÖL­Kőből-kút vagy köb-öl-kút? KÚT. így őrizzük meg a falu eredeti nevét, amelyről már 1233-ból vannak írásos feljegy­zéseink. Salamoni döntés — utcanévügyben Aki ma a faluba érkezik, a község szélén ál­ló névtáblán ugyan a Gbelce feliratot olvashat­ja, de kicsivel odébb egy nagyobb méretű szí­nes táblát is talál, amelyen a „Köszöntjiik 900 éves falunkban — Köbölkúton” szöveg olvas­ható. A polgármester elmondta, hogy az erede­ti magyar nyelvű falunévtáblával itt is ugyan­azok a problémák voltak, amelyeket sok dél­szlovákiai faluból jól ismerünk, ezért készítet­tek azután ilyen színes, és nem szabványmé­retű táblát. Annak fényképét bemutatták a bel- Ugyinisztériumban is, ahol elismerték, hogy reklám jellegű tábláról van szó, amely felállít­ható a faluvégen. Az idén tavasszal az utcák kaptak hivatalos nevet. De nem költőkről, írókról vagy törté­nelmi személyiségekről nevezték el azokat, mert esetleg ebből is probléma adódhatott vol­na. Már mint abból, hány utcát nevezzenek el magyar, és mennyit szlovák személyiségről. Egyetlen kivétel a főutca, amely Stampay Já­nos nevét kapta. Stampay a múlt században volt iskolaigazgató Köbölkúton, itt is halt meg 96 éves korában. Hírnevét azzal szerezte, hogy összeállított egy egyházi énekeket és te­metési szertartásokat tartalmazó könyvet, amely 42 kiadást ért meg, és kb. hárommillió példányban jelent meg. Ahol magyarok éltek a világban, Kanadától Ausztráliáig, mind az ő könyvéből imádkoztak, énekeltek. Két római pápától kapott kitüntetést, és a falu szellemi életének növeléséhez is nagymértékben hozzá­járult. Az egyetlen, személyiségről elnevezett utca nevével mindjárt probléma is volt. Ugyanis minden utca neve magyar és szlovák nyelven is fel van tüntetve. A járási nevezékta- ni bizottságnak — amely az elnevezéseket jó­váhagyja — nem is volt kifogása a név ellen, csupán annyit kívánt, hogy az utcanév szlová­kul így legyen kiírva: ulica Jána Stampayho. Ebbe azonban a falu vezetői nem egyeztek be­le, mondván, Stampay sosem volt Ján, ő min­dig János volt. Végül salamoni döntés szüle­tett: a Stampay János utca feliratú tábla mellett a másik felirat: ulica J. Stampayho. Beszélgetés közben a polgármester egy la­punkkal kapcsolatos érdekességet is elmesélt. Az egyik köbölkúti lakos, Szabó Zoltán nyug­díjas tanító nemrég Izraelbe utazott. Mielőtt útra kelt volna, bankbetétkönyvét bevitte a községi hivatalba és néhány hétre, amíg vissza nem tér, a polgármesternél hagyta azt megőrzésre. S mert hogy sosem utazott még repülőgéppel, és félt, hogy esetleg valami előre nem látható dolog történhet vele, végren­deletet írt. Mivel nem sokkal azelőtt megözve­gyült, megtakarított pénzét a községre, s né­hány közintézményre hagyta volna, többek között nem kis összeget az Üj Szóra, mivel nagy tiszteletben tartja a lapot. Szabó úr köz­ben szerencsésen megjárta Izraelt, végrendele­te egyelőre nem valósult meg, de az elismeré­sért köszönetét érdemel. Nádvágók és falutévé A község gazdasági és kulturális tevékeny­ségéről is kérdeztem a polgármestert. Elmond­ta, hogy a faluban működik egy nádfeldolgozó magáncég, amely tulajdonképpen régi hagyo­A „salamoni” utcanévtábla (A szerző felvétele) mányt folytat. Jelenleg is a Köbölkút és Kisúj­szállás közötti mocsaras részről termelik ki az alapanyagot, s még a Fertő tó ausztriai oldalán vágott nádat is hordanak ide feldolgozásra. Merthogy Szlovákiában még mindig olyan ol­csó a munakerő, hogy az osztrákoknak a szál­lítást is megéri. A falunak szintén hasznot hoz ez a vállalkozás, már csak azzal is, hogy 25-30 embert foglalkoztat. Ez sokat jelent, mert a fa­luban katasztrofális a munkanélküliség, kb. 240 lakosnak nincs kenyere. Azt is megtud­tam, hogy a közelmúltban vezették be a falu­ban a kábeltelevíziót, és a polgármester nem kis büszkeséggel újságolta, hogy saját községi stúdiójuk is van. A hagyományos és a műhol­das programok mellett tizedikként a helyi té­véstúdió heti 1-1,5 órás műsorát nézheti a falu lakossága minden vasárnap délután. Persze problémák is akadnak. Például a vas­úti felüljáró tervezett építése körül. — A falu egyharmada a vasút túlsó oldalán lakik — mondja Kovács polgármester. — A vasúton csak egy sorompós közúti átjáró vezet keresz­tül, s felméréseink szerint a sorompót 24 óra alatt átlagban 74-szer csukják le, ami napi 11 óra 28 percet tesz ki A felüljáró főleg a gyalo­gosoknak lenne fontos, hiszen az iskolás gye­rekek sokszor a félreállított vasúti kocsik kere­kei között bújnak át. Szinte csodával határos, hogy eddig nem történt tragikus baleset. Ép­pen ezért egy gyalogosátjáró építését tervez­zük, az egyetlen problémánk, hogy 2,3 millió koronába kerülne. Ebből eredetileg 2 milliót a Csehszlovák Államvasutak fizetett volna. A terveket azonban át kellett dolgozni, mert köz­ben kiderült, hogy a bfeclav—párkányi vasút­vonalat besorolták a jövendő európai gyors­vasúthálózatba. Állítólag 220 kilométeres óránkénti sebességgel fognak itt száguldani a vonatok, ezért — a légnyomás miatt — a felül­járót nyolcvan centiméterrel magasabbra kell építeni a tervezettnél. így aztán addig húzódott a tervek átdolgozása, mígnem a vasútigazga- tóság kijelentette, egy huncut vasa sincs erre. Az építkezést így is megkezdtük, de hitelt kel­lett felvennünk. Ezenkívül folyik a falu gázművesilése, és új hulladéktárolót is épí­tünk. A kulturális élet is zajlik, van tánc- és énekkarunk, iskolásaink pedig szép eredmé­nyeket érnek el a szavalóversenyeken. Mint látható, Köbölkút nem egy rendkívüli falu, itt is hasonló problémákkal küzdenek, és hasonló örömöknek örvendenek, mint sok más dél-szlovákiai községben, de Köbölkút is bi­zonyíték arra, hogy a vezetés és a lakosság is összefogásával, a problémák megoldhatók. Gaál László EMBERSÉG, HOL MARADTÁL? M. Miklós sírját mindig friss virág díszíti. Nemcsak a szülei, volt menyasszonya, de a barátai, ismerősei is meg-megállnak a te­metőben, és emlékeznek rá. Szeretettel és fájdalommal. Az, aki tulajdonképpen felelős haláláért, messziről elkerüli a hozzátarto­zókat, Miklós végső nyughelyét. Ez bántja a fiát sirató édesanyát. Mert a gázolóhan nem volt és ma sincs annyi emberi érzés, hogy egy csokorral vezekeljen, netán anyagiakkal járuljon hozzá a csa­lád temetéssel járó költségeihez. Vagy azt mondja a hozzátarto­zóknak: sajnálom a történteket. Szólt a lélekharang- Huszonöt éves fiamat 1991.decem­ber 16-án este 22.20 órakor halálra gázolták. Miki aznap Komáromban járt, a menyasszonyával a hivatalokat járták, házasságkötésüket intézték. Amikor este az utolsó busszal sem ér­kezett haza, azt gondoltam, hogy a menyasszonyánál maradt. Másnap reggel bevásárolni indultam, s észre­vettem, hogy a patiak furcsán néznek rám. Aztán 8-kor harangszóra lettem figyelmes. Ki halhatott meg? - gon­doltam magamban, de siettem haza, mivel a férjem Érsekújvárba indult - emlékezett a másfél évvel ezelőtti tra­gédiára M-né, s bármennyire is erős akart maradni, szemében könnyek je­lentek meg.- Elbúcsúztam az uramtól, aki me­net közben megállt az izsai postán. Ott megkérdezték tőle, nem karambolo­zott-e a gyerek, s éjjel odahaza volt-e? A féljem azt felelte, igaz, hogy nem aludt otthon, de karambolozni nem ka­rambolozhatott, mert kocsi nélkül volt. A párom gyanút fogott, s megállt Ko­máromban a gyerek menyasszonyánál. Megtudta, hogy bár az estét együtt töl­tötték, barátaikkal és az anyukájával pezsgőt bontottak annak örömére, hogy kitűzték az esküvő napját. Nagy boldogságukban öten megittak még egy üveggel, úgyhogy lekéste az autó­buszt. Gyalog indult Patra.Ezek után a komáromi kórházban keresték, de nem találták a nevét az éjjel felvettek névso­rában, a sebészeten, de még a halottas­házban sem. Végül összefutottak egy ismerőssel, s megtudták a szörnyű hírt: Mikit éjjel holtan szállítottak a kórház- ba.Az uram azzal számolt, hogy mire hazaér, a rendőrök már biztosan értesí­tettek engem is, s nem neki kell közöl­nie a gyerek halálhírét. De senki sem fárasztotla magát azzal, hogy tudtomra adja a történteket. Sem személyesen, sem telefonon. Délelőtt 11-kor az uram közölte... Azonnal a komáromi rendőrségre hajtottunk, s felelősségre vontuk őket. Azt felelték, hogy éjjel azért nem jöttek, mert féltettek a rosszulléttől. S hogy másnap miért nem? Csak a vállukat vonogatták. Ki volt a gázoló? - akartuk tudni, de azt mondták, a temetés után közlik majd. Elmeséli, miként járt nyolc hóna­pon át minden hétfőn a rendőrségre, hogy megtudja a történteket. Végig­szenvedte a bírósági tárgyalásokat, ahol a gázoló, V. Géza mérnök több­ször is módosította vallomását. Végül az áldozat súlyos ittasságára való te­kintettel 2 évi felfüggesztett szabad­ságvesztésre és 2 évre szóló vezetői jogosítvány bevonására ítélték a Mik­lóssal egykorú, 25 éves gázolót.- Tavaly december 7-én zárták vol­na le az ügyet, de V.Géza és ügyvédje sokallották a büntetést, fellebbeztek. Nem tagadom, ez háborított fel olyannyira, hogy panasszal fordultam lapjukhoz. Tudom, halott fiamat már senki nem adhatja vissza, de hogy egy ember, kétgyerekes családapa, még képes legyen ültakozni ilyen enyhe büntetés ellen is?! Mintha nem is egy ember életéről volna szó! Mintha nem is gázolt volna valakit halálra! - mondta kétségbeesetten. Nem tagadja, a büntetést alacsony­nak tartja. Talán azért, mert a rokon­ságban is történt egy hasonló halálos kimenetelű gázolás. A tettes 2 éves börtönbüntetést kapott, 13 hónap múl­va feltételesen szabadult és 5 évre el­vették jogosítványát. Természetesen kötelezték a temetkezési költségek megtérítésére. Mindketten hibáztak Az ügyet tárgyaló bíró elém rakja a jegyzőkönyveket, majd megpróbálja visszaidézni a baleset körülményeit Mi­ként gázolhatta halálra a megengedettnél gyorsabban hajtó személyautó a hazafelé igyekvő fiatalembert? A szakértők a látó- távolságot 35 méterben állapították meg, a kocsi az ajánlott 51,16 km/óra sebesség helyett 60,26 - 69,05 km/óra sebességgel haladt. Petsze, az áldozat magas alkohol­szintjét sem tudta mire vélni, s azt sem, miért nem fujatlák a gázolót Nem ütkolta el, hogy Miklósról a tanúk azt állították, nem szokott inni.- Tudomásom van arról, hogy V.Géza ügyvédje megfellebbezte az ítéletet. Az ügyet majd Pozsonyban tár­gyalják. Holtában gyalázták Komáromból Pat felé tartva nem tudok szabadulni Miklós holttestének látvá­nyától, amelyet a rendőrségi fényképe­ken tekinthettem meg. Miért volt összeroncsolva testének bal oldala? Mi történhetett azon a ködös éjszakán? Az édesanyától vártam a választ.- Aznap este a komáromi színház­ból hazafelé tartók látták a stoppoló fiamat. Senki nem mondta, hogy tán­torgott, netán dülöngélt volna. Ha a mellette elhaladó kocsikban lett volna szabad hely... - sírta el magát. - Rá­fogták a fiamra, hogy alkoholszintje 2,8 ezrelék volt. Miki nem ivott, s nem tudom elhinni, hogy a néhány pohár pezsgőtől berúgott volna. Ügy látszik, az élőt csak úgy lehetett meg­menteni, ha meggyaláznak egy véde­kezni képtelen halottat. Mindezek el­lenére elvártuk volna, hogy a gázoló meglátogat bennünket, mond valami bocsánatkérés-félét, s felajánlja: a te­metési költségekből kiveszi részét... Várhattam... Nemrég pedig már az autó volánja mögött ült... Nem volt erőm A karvai állami gazdaság épülete előtt egy fehér autóból éppen kiszálló fiatalembertől kérdeztem, merre talál­nám V. Géza mérnököt.- Én vagyok - közölte, s az irodá­jába invitált.- 1991. december 16-át kitörölni az emlékezetemből nem leheL Az egész napom furcsán alakult, reggeltől ben­nem volt a rossz érzés. Pozsonyból jö­vet csak arra gondoltam, érjen véget a nap... De a sors már csak ilyen. Ráadá­sul gyakran köd telepedett a tájra... Az izsai út is „tejben” úszott, s hirtelen egy dülöngélő alak jelent meg az au­tóm előtt. Hiába fékeztem... Érdeklődtünk a kivizsgálás körül­ményeiről.- Milyen eredménnyel zá­rult az alkoholvizsgálat? - kérdeztük, de megtudtuk, hogy az a helyszínen elmaradt. Mivel úgy gondoltuk, a bűnösség mértékének megállapítása valóban nem ránk tartozik, - bár a ha­lálos gázolás ténye vitathatatlan - , a szerencsétlenség emberi oldala érde­kelt. Az, hogy a 25 éves mérnök miért nem vette fel a kapcsolatot a megbol­dogult szüleivel.- A fiú apjától féltem. Kaptam né­hány fenyegető telefont - horgasztot- ta le a fejét, majd kipréselte magából: nem volt erőm.- Visszakapta a vezetői jogosítvá­nyát? - érdeklődtünk.- Még májusban.Ugyanis felleb­beztünk, mert nem is biztos, hogy jól számították ki a látótávolságot, a hala­dási sebességet.- De Miki ennek ellenére meghalt!- A védőügyvédem kifejtette, ve­zetés közben nem kell feltételezni az ittas ember felbukkanását. Ma bizto­san beszélni fogok Miklós édesanyjá­val. Tudom, régen kellett volna. Hi­szen van adósságom is... Hozzátartozók nélkül Miklós édesanyja a napokban kö­zölte, hogy az emlegetett tárgyalás nélkülük zajlott le, s a családot nem tájékoztatták az ítéletről sem. * * * A riport megírásának célja nem maga a gázolás ténye. A megtörténte­ket nem lehet semmissé tenni. Kétel­kedni, persze, lehet. Nem könnyű a bűnösség mértékének a megállapítá­sa. Nem csoda, hogy a halálra gázolt fiatalember hozzátartozói állítják, ha a sofőr a ködben jobban figyelt volna, ha lassabban haladt volna...Azon sem lepődhetünk meg, hogy a gázoló min­den eszközt felhasználva védekezik. Meglepő viszont az - bár beismerte, adósnak érzi magát - ,hogy Miklós édesanyjával telefonon közölte, csak akkor lesz hajlandó megtéríteni a te­metéssel járó kiadásokat, ha majd a bíróság kötelezi erre. Emberség, hol maradtál? Péterfi Szonya 4 4 1993. VII. 18. i/asarnap

Next

/
Thumbnails
Contents