Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-07-11 / 27. szám
Köbölkút biztosan nem ismeretlen név az Vasárnap olvasói előtt. Annak idején a község történelmi nevének vissza* igénylése, s az ebből a célból tarolt népszavazás kapcsán napilapunkban sokat foglalkoztunk vele. Mint arról akkoriban írtunk, a lakosok többsége a Köbölkút megnevezés mellett szavazott, a falu hivatalos neve a mai napig mégis Gbel- ce. A közelmúltban „Gbeicén” keresztül vezetett az utunk, hát megálltunk a községi hivatalban, hogy megérdeklődj Uk, hogyan alakult a szavazás óta a falu sorsa. A levéltárakban nyoma marad — Az emlékezetes szavazáson 1991 decemberében, a rendkívül erős hóvihar ellenére a lakosság 68 százaléka megjelent, és 95 százalékuk a történelmi Köbölkút név mellett szavazott — emlékezik vissza Kovács Ferenc polgármester. — A kormány mégis elutasította kérvényünket, azzal az indoklással, hogy a szlovák ábécében nincs ö betű. Ekkor írtunk egy tiltakozó levelet a miniszterelnökhöz, de azt válaszra sem méltatták. Ezután úgy gondoltuk, az alkotmánybíróság elé visszük az ügyet, de a szövetségi éppen megszűnt, és amikor a szlovák alkotmánybíróság megalakult, beláttuk, hogy az aligha hozna a kormány akaratával ellentétes döntést. Végül úgy döntöttünk, összegyűjtjük a név- választással kapcsolatos írásos anyagokat, és azok másolatait elhelyezzük néhány levéltárban, Érsekújváron, Pozsonyban, Nyitrán, Esztergomban és Budapesten, hogy annak nyoma maradjon, hátha eljön még az az idő, amikor a témára visszatérhetünk Azt is megtudtuk a polgármestertől, hogy a falu központjában egy szimbolikus kút felállításával is meg kívánják örökíteni a falu eredeti nevét. — Volt egykor a falu közepén egy kút — meséli Kovács Ferenc.— Valaha úgy gondoltuk, hogy ez egy kőből való kút leheteti, s a „kőből-kút” adta a falu nevét. Később azonban az esztergomi múzeumben nyomára akadtak, hogy nem „kőből kút", hanem köb öl méretű kút volt, és nem is kőből készült, hanem fából. Ezen a vidéken ugyanis úgy készítették a kutat, hogy azt szögletes formában mélyítették ki, majd az oldalait egészen a fenekéig tölgyvagy szilfával bélelték, öl nagyságú fákkal, innét a köb öl kút megnevezés. Ennek az eredeti kútnak a helyén szeretnénk még az idén ősszel egy szimbolikus kutat felállítani, amely felett a- betonfalra bronzbetűkkel lesz kiírva: KÖBÖLKőből-kút vagy köb-öl-kút? KÚT. így őrizzük meg a falu eredeti nevét, amelyről már 1233-ból vannak írásos feljegyzéseink. Salamoni döntés — utcanévügyben Aki ma a faluba érkezik, a község szélén álló névtáblán ugyan a Gbelce feliratot olvashatja, de kicsivel odébb egy nagyobb méretű színes táblát is talál, amelyen a „Köszöntjiik 900 éves falunkban — Köbölkúton” szöveg olvasható. A polgármester elmondta, hogy az eredeti magyar nyelvű falunévtáblával itt is ugyanazok a problémák voltak, amelyeket sok délszlovákiai faluból jól ismerünk, ezért készítettek azután ilyen színes, és nem szabványméretű táblát. Annak fényképét bemutatták a bel- Ugyinisztériumban is, ahol elismerték, hogy reklám jellegű tábláról van szó, amely felállítható a faluvégen. Az idén tavasszal az utcák kaptak hivatalos nevet. De nem költőkről, írókról vagy történelmi személyiségekről nevezték el azokat, mert esetleg ebből is probléma adódhatott volna. Már mint abból, hány utcát nevezzenek el magyar, és mennyit szlovák személyiségről. Egyetlen kivétel a főutca, amely Stampay János nevét kapta. Stampay a múlt században volt iskolaigazgató Köbölkúton, itt is halt meg 96 éves korában. Hírnevét azzal szerezte, hogy összeállított egy egyházi énekeket és temetési szertartásokat tartalmazó könyvet, amely 42 kiadást ért meg, és kb. hárommillió példányban jelent meg. Ahol magyarok éltek a világban, Kanadától Ausztráliáig, mind az ő könyvéből imádkoztak, énekeltek. Két római pápától kapott kitüntetést, és a falu szellemi életének növeléséhez is nagymértékben hozzájárult. Az egyetlen, személyiségről elnevezett utca nevével mindjárt probléma is volt. Ugyanis minden utca neve magyar és szlovák nyelven is fel van tüntetve. A járási nevezékta- ni bizottságnak — amely az elnevezéseket jóváhagyja — nem is volt kifogása a név ellen, csupán annyit kívánt, hogy az utcanév szlovákul így legyen kiírva: ulica Jána Stampayho. Ebbe azonban a falu vezetői nem egyeztek bele, mondván, Stampay sosem volt Ján, ő mindig János volt. Végül salamoni döntés született: a Stampay János utca feliratú tábla mellett a másik felirat: ulica J. Stampayho. Beszélgetés közben a polgármester egy lapunkkal kapcsolatos érdekességet is elmesélt. Az egyik köbölkúti lakos, Szabó Zoltán nyugdíjas tanító nemrég Izraelbe utazott. Mielőtt útra kelt volna, bankbetétkönyvét bevitte a községi hivatalba és néhány hétre, amíg vissza nem tér, a polgármesternél hagyta azt megőrzésre. S mert hogy sosem utazott még repülőgéppel, és félt, hogy esetleg valami előre nem látható dolog történhet vele, végrendeletet írt. Mivel nem sokkal azelőtt megözvegyült, megtakarított pénzét a községre, s néhány közintézményre hagyta volna, többek között nem kis összeget az Üj Szóra, mivel nagy tiszteletben tartja a lapot. Szabó úr közben szerencsésen megjárta Izraelt, végrendelete egyelőre nem valósult meg, de az elismerésért köszönetét érdemel. Nádvágók és falutévé A község gazdasági és kulturális tevékenységéről is kérdeztem a polgármestert. Elmondta, hogy a faluban működik egy nádfeldolgozó magáncég, amely tulajdonképpen régi hagyoA „salamoni” utcanévtábla (A szerző felvétele) mányt folytat. Jelenleg is a Köbölkút és Kisújszállás közötti mocsaras részről termelik ki az alapanyagot, s még a Fertő tó ausztriai oldalán vágott nádat is hordanak ide feldolgozásra. Merthogy Szlovákiában még mindig olyan olcsó a munakerő, hogy az osztrákoknak a szállítást is megéri. A falunak szintén hasznot hoz ez a vállalkozás, már csak azzal is, hogy 25-30 embert foglalkoztat. Ez sokat jelent, mert a faluban katasztrofális a munkanélküliség, kb. 240 lakosnak nincs kenyere. Azt is megtudtam, hogy a közelmúltban vezették be a faluban a kábeltelevíziót, és a polgármester nem kis büszkeséggel újságolta, hogy saját községi stúdiójuk is van. A hagyományos és a műholdas programok mellett tizedikként a helyi tévéstúdió heti 1-1,5 órás műsorát nézheti a falu lakossága minden vasárnap délután. Persze problémák is akadnak. Például a vasúti felüljáró tervezett építése körül. — A falu egyharmada a vasút túlsó oldalán lakik — mondja Kovács polgármester. — A vasúton csak egy sorompós közúti átjáró vezet keresztül, s felméréseink szerint a sorompót 24 óra alatt átlagban 74-szer csukják le, ami napi 11 óra 28 percet tesz ki A felüljáró főleg a gyalogosoknak lenne fontos, hiszen az iskolás gyerekek sokszor a félreállított vasúti kocsik kerekei között bújnak át. Szinte csodával határos, hogy eddig nem történt tragikus baleset. Éppen ezért egy gyalogosátjáró építését tervezzük, az egyetlen problémánk, hogy 2,3 millió koronába kerülne. Ebből eredetileg 2 milliót a Csehszlovák Államvasutak fizetett volna. A terveket azonban át kellett dolgozni, mert közben kiderült, hogy a bfeclav—párkányi vasútvonalat besorolták a jövendő európai gyorsvasúthálózatba. Állítólag 220 kilométeres óránkénti sebességgel fognak itt száguldani a vonatok, ezért — a légnyomás miatt — a felüljárót nyolcvan centiméterrel magasabbra kell építeni a tervezettnél. így aztán addig húzódott a tervek átdolgozása, mígnem a vasútigazga- tóság kijelentette, egy huncut vasa sincs erre. Az építkezést így is megkezdtük, de hitelt kellett felvennünk. Ezenkívül folyik a falu gázművesilése, és új hulladéktárolót is építünk. A kulturális élet is zajlik, van tánc- és énekkarunk, iskolásaink pedig szép eredményeket érnek el a szavalóversenyeken. Mint látható, Köbölkút nem egy rendkívüli falu, itt is hasonló problémákkal küzdenek, és hasonló örömöknek örvendenek, mint sok más dél-szlovákiai községben, de Köbölkút is bizonyíték arra, hogy a vezetés és a lakosság is összefogásával, a problémák megoldhatók. Gaál László EMBERSÉG, HOL MARADTÁL? M. Miklós sírját mindig friss virág díszíti. Nemcsak a szülei, volt menyasszonya, de a barátai, ismerősei is meg-megállnak a temetőben, és emlékeznek rá. Szeretettel és fájdalommal. Az, aki tulajdonképpen felelős haláláért, messziről elkerüli a hozzátartozókat, Miklós végső nyughelyét. Ez bántja a fiát sirató édesanyát. Mert a gázolóhan nem volt és ma sincs annyi emberi érzés, hogy egy csokorral vezekeljen, netán anyagiakkal járuljon hozzá a család temetéssel járó költségeihez. Vagy azt mondja a hozzátartozóknak: sajnálom a történteket. Szólt a lélekharang- Huszonöt éves fiamat 1991.december 16-án este 22.20 órakor halálra gázolták. Miki aznap Komáromban járt, a menyasszonyával a hivatalokat járták, házasságkötésüket intézték. Amikor este az utolsó busszal sem érkezett haza, azt gondoltam, hogy a menyasszonyánál maradt. Másnap reggel bevásárolni indultam, s észrevettem, hogy a patiak furcsán néznek rám. Aztán 8-kor harangszóra lettem figyelmes. Ki halhatott meg? - gondoltam magamban, de siettem haza, mivel a férjem Érsekújvárba indult - emlékezett a másfél évvel ezelőtti tragédiára M-né, s bármennyire is erős akart maradni, szemében könnyek jelentek meg.- Elbúcsúztam az uramtól, aki menet közben megállt az izsai postán. Ott megkérdezték tőle, nem karambolozott-e a gyerek, s éjjel odahaza volt-e? A féljem azt felelte, igaz, hogy nem aludt otthon, de karambolozni nem karambolozhatott, mert kocsi nélkül volt. A párom gyanút fogott, s megállt Komáromban a gyerek menyasszonyánál. Megtudta, hogy bár az estét együtt töltötték, barátaikkal és az anyukájával pezsgőt bontottak annak örömére, hogy kitűzték az esküvő napját. Nagy boldogságukban öten megittak még egy üveggel, úgyhogy lekéste az autóbuszt. Gyalog indult Patra.Ezek után a komáromi kórházban keresték, de nem találták a nevét az éjjel felvettek névsorában, a sebészeten, de még a halottasházban sem. Végül összefutottak egy ismerőssel, s megtudták a szörnyű hírt: Mikit éjjel holtan szállítottak a kórház- ba.Az uram azzal számolt, hogy mire hazaér, a rendőrök már biztosan értesítettek engem is, s nem neki kell közölnie a gyerek halálhírét. De senki sem fárasztotla magát azzal, hogy tudtomra adja a történteket. Sem személyesen, sem telefonon. Délelőtt 11-kor az uram közölte... Azonnal a komáromi rendőrségre hajtottunk, s felelősségre vontuk őket. Azt felelték, hogy éjjel azért nem jöttek, mert féltettek a rosszulléttől. S hogy másnap miért nem? Csak a vállukat vonogatták. Ki volt a gázoló? - akartuk tudni, de azt mondták, a temetés után közlik majd. Elmeséli, miként járt nyolc hónapon át minden hétfőn a rendőrségre, hogy megtudja a történteket. Végigszenvedte a bírósági tárgyalásokat, ahol a gázoló, V. Géza mérnök többször is módosította vallomását. Végül az áldozat súlyos ittasságára való tekintettel 2 évi felfüggesztett szabadságvesztésre és 2 évre szóló vezetői jogosítvány bevonására ítélték a Miklóssal egykorú, 25 éves gázolót.- Tavaly december 7-én zárták volna le az ügyet, de V.Géza és ügyvédje sokallották a büntetést, fellebbeztek. Nem tagadom, ez háborított fel olyannyira, hogy panasszal fordultam lapjukhoz. Tudom, halott fiamat már senki nem adhatja vissza, de hogy egy ember, kétgyerekes családapa, még képes legyen ültakozni ilyen enyhe büntetés ellen is?! Mintha nem is egy ember életéről volna szó! Mintha nem is gázolt volna valakit halálra! - mondta kétségbeesetten. Nem tagadja, a büntetést alacsonynak tartja. Talán azért, mert a rokonságban is történt egy hasonló halálos kimenetelű gázolás. A tettes 2 éves börtönbüntetést kapott, 13 hónap múlva feltételesen szabadult és 5 évre elvették jogosítványát. Természetesen kötelezték a temetkezési költségek megtérítésére. Mindketten hibáztak Az ügyet tárgyaló bíró elém rakja a jegyzőkönyveket, majd megpróbálja visszaidézni a baleset körülményeit Miként gázolhatta halálra a megengedettnél gyorsabban hajtó személyautó a hazafelé igyekvő fiatalembert? A szakértők a látó- távolságot 35 méterben állapították meg, a kocsi az ajánlott 51,16 km/óra sebesség helyett 60,26 - 69,05 km/óra sebességgel haladt. Petsze, az áldozat magas alkoholszintjét sem tudta mire vélni, s azt sem, miért nem fujatlák a gázolót Nem ütkolta el, hogy Miklósról a tanúk azt állították, nem szokott inni.- Tudomásom van arról, hogy V.Géza ügyvédje megfellebbezte az ítéletet. Az ügyet majd Pozsonyban tárgyalják. Holtában gyalázták Komáromból Pat felé tartva nem tudok szabadulni Miklós holttestének látványától, amelyet a rendőrségi fényképeken tekinthettem meg. Miért volt összeroncsolva testének bal oldala? Mi történhetett azon a ködös éjszakán? Az édesanyától vártam a választ.- Aznap este a komáromi színházból hazafelé tartók látták a stoppoló fiamat. Senki nem mondta, hogy tántorgott, netán dülöngélt volna. Ha a mellette elhaladó kocsikban lett volna szabad hely... - sírta el magát. - Ráfogták a fiamra, hogy alkoholszintje 2,8 ezrelék volt. Miki nem ivott, s nem tudom elhinni, hogy a néhány pohár pezsgőtől berúgott volna. Ügy látszik, az élőt csak úgy lehetett megmenteni, ha meggyaláznak egy védekezni képtelen halottat. Mindezek ellenére elvártuk volna, hogy a gázoló meglátogat bennünket, mond valami bocsánatkérés-félét, s felajánlja: a temetési költségekből kiveszi részét... Várhattam... Nemrég pedig már az autó volánja mögött ült... Nem volt erőm A karvai állami gazdaság épülete előtt egy fehér autóból éppen kiszálló fiatalembertől kérdeztem, merre találnám V. Géza mérnököt.- Én vagyok - közölte, s az irodájába invitált.- 1991. december 16-át kitörölni az emlékezetemből nem leheL Az egész napom furcsán alakult, reggeltől bennem volt a rossz érzés. Pozsonyból jövet csak arra gondoltam, érjen véget a nap... De a sors már csak ilyen. Ráadásul gyakran köd telepedett a tájra... Az izsai út is „tejben” úszott, s hirtelen egy dülöngélő alak jelent meg az autóm előtt. Hiába fékeztem... Érdeklődtünk a kivizsgálás körülményeiről.- Milyen eredménnyel zárult az alkoholvizsgálat? - kérdeztük, de megtudtuk, hogy az a helyszínen elmaradt. Mivel úgy gondoltuk, a bűnösség mértékének megállapítása valóban nem ránk tartozik, - bár a halálos gázolás ténye vitathatatlan - , a szerencsétlenség emberi oldala érdekelt. Az, hogy a 25 éves mérnök miért nem vette fel a kapcsolatot a megboldogult szüleivel.- A fiú apjától féltem. Kaptam néhány fenyegető telefont - horgasztot- ta le a fejét, majd kipréselte magából: nem volt erőm.- Visszakapta a vezetői jogosítványát? - érdeklődtünk.- Még májusban.Ugyanis fellebbeztünk, mert nem is biztos, hogy jól számították ki a látótávolságot, a haladási sebességet.- De Miki ennek ellenére meghalt!- A védőügyvédem kifejtette, vezetés közben nem kell feltételezni az ittas ember felbukkanását. Ma biztosan beszélni fogok Miklós édesanyjával. Tudom, régen kellett volna. Hiszen van adósságom is... Hozzátartozók nélkül Miklós édesanyja a napokban közölte, hogy az emlegetett tárgyalás nélkülük zajlott le, s a családot nem tájékoztatták az ítéletről sem. * * * A riport megírásának célja nem maga a gázolás ténye. A megtörténteket nem lehet semmissé tenni. Kételkedni, persze, lehet. Nem könnyű a bűnösség mértékének a megállapítása. Nem csoda, hogy a halálra gázolt fiatalember hozzátartozói állítják, ha a sofőr a ködben jobban figyelt volna, ha lassabban haladt volna...Azon sem lepődhetünk meg, hogy a gázoló minden eszközt felhasználva védekezik. Meglepő viszont az - bár beismerte, adósnak érzi magát - ,hogy Miklós édesanyjával telefonon közölte, csak akkor lesz hajlandó megtéríteni a temetéssel járó kiadásokat, ha majd a bíróság kötelezi erre. Emberség, hol maradtál? Péterfi Szonya 4 4 1993. VII. 18. i/asarnap
