Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)

1993-07-11 / 27. szám

Vasárnap A gödöllői cserkész-emléktábor előtt Jamboree. Napjainkban alig ismert vagy elfelejtett fogalom. A cseh vagy a szlovák idegen szavak szótára meg sem említi, a magyar szerinti megfogalmazás találó: négyévenként tar­tott, táborozással egybekötött cserkésztalálkozó. Aránylag kevesen ismerik az Európában megrendezett világtalálkozók történetét. Az alábbi rövid ismertetés szolgáljon e hiányosság legalább részbeni pótlására. Az első jamboree 1920-ban Lon­donban volt Magyar cserkészek a 27 ország fiai között még nem ta­lálhatók, hiszen mozgalmuk gye­rekcipőben járt hiányoztak a ve­zetők. A II. jamboreet 1924-ben Koppenhágában rendezték és a 34 nemzet között már ott voltak a ma­gyar cserkészfiúk és cserkészlá­nyok. A III. jamboree otthona 1929-ben az angliai Birkenhead lett. Itt a hatalmas, 400 holdas Ar- rowe parkban 52 nemzet csaknem 32 ezer cserkésze találkozott s köz­tük volt a magyarok 900 fős kül­döttsége is. Ez a világtalálkozó szép és emlékezetes szertartással fe­jeződött be. A résztvevők felsora­koztak a záróünnepélyre. Lord Ba- den-Powel, főcserkész belefújt kürtjébe, majd elővett egy harci bárdot és elásta a földbe. így jelez­te, hogy a világ népei között ne há­ború, hanem szeretet uralkodjék. Sajnos, a világtörténelem kereke alig tíz évig forgott a béke ütemére, a cserkészek ebbeli óhaját azután évekig elnyomta a csatazaj. Az 1933-as, sorrendben a IV. jamboree azért maradt számunkra nevezetes és emlékezetes, mert megrendezését a magyar cserké­szetre bízták. 1933. július 22-én volt a találkozó megnyitása. Au­gusztus 4-én pedig 54 nemzet 14 vallású, 30 nyelvet beszélő 26 ezer cserkésze vett részt az ünnepélyes felvonuláson. Fiatalok tarka, öröm­mámorban úszó seregét, csapat­zászlók színpompás erdejét csodál­ta a sok ezer néző. A 76 éves, de fi­atalos mozgású főcserkész, Lord Baden-Powel is köszöntötte a je­lenlevőket. Hadd idézzem nemes gondolatait: „Békét akarok látni minden ország lakója között. Ti vagytok országaitok jövő férfiai, le­gyetek tehát barátok! Lássatok annyit ebből a csodálatos ország­Legyetek barátok!” A felvételek az 1933. évi cserkésztalálkozón készültek. A cikkben is említett ötletes táborkapuk egyikét láthatjuk,különösen érdekes a vízi cserkészek sátortáborának leleményes díszítése. Egy ilyen találkozó számtalan lehetőséget kínál az ismerkedésre, barátkozásra. Erről tanúskodnak a hatvan évig féltve őrzött képek. bál, amennyit csak lehet. De minde­nekelőtt szerezzetek barátokat! ” Maga a tábor 281 holdnyi terüle­tet foglalt el, ezen állt az 5363 sátor. Az egyes nemzetek (illetve csapa­tok) táborát ötletes, ízléses megol­dású táborkapuk és kerítések díszí­tették, melyek a népi hagyományo­kat tükrözték. A tíz altáboron kívül számos különleges tábor is volt, pl. repülőtábor, vízitábor, kiscserkész- farkaskölyök tábor és süketnéma tá­bor is. De a kitűnő szervezésnek köszönhetően volt a tábornak rendőrsége, postája (ezen 319476 küldeményt adtak fel), rádiója (a rá- dióüzenetek száma 1516 volt), tűzoltósága, tolmácscsapata, egész­ségügyi szolgálata. A sajtószolgálat kifogástalanul működött. A Magyar Cserkész öt nyelven, 20 ezer pél­dányban jelent meg. Oldalain keve­redtek az angol, francia, német, len­gyel, valamint magyar nyelvű cik­kek, volt Nemzeti sarok rovata, melyben szót kaptak - anyanyelvű- kön - minden egyes nemzet fiai és leányai. A hatalmas sátorváros üz­letrészében volt színház, bank, kiál­lítóterem és kisáruház. A tábor la­kói elmélyült vallásos életet éltek. (Palm Zsuzsa felvételei) Az istentiszteleteket rendszerint a vallások legelső emberei (püspö­kök) vezették. Az egyes nemzeti táboroknak mozgalmas napi műsoruk volt, de találtak időt arra is, hogy bekapcso­lódjanak a sátorváros pezsgő életé­be. Emlékezetes varázsa volt az ün­nepi tábortüzeknek. Ezeken estén­ként több nemzet fiai és leányai vet­tek részt, s e tábortűzi műsorokban a cserkészek felvonultatták látvá­nyos produkcióikat. Hitler 1933-ban került hatalomra, a nácizmus kegyetlenségeinek hullá­ma kezdte előrevetni sötét árnyékát. Az egyre fokozódó nacionalizmus ugyan még nem mételyezte meg a tábort, de voltak egyéni megnyilvá­nulásai. Ennek ellenére a cserkész­szellem elveinek köszönhetően a jamboree hangulata őszinte és baráti volt. A közösen eltöltött két hetet semmiféle nemzeti ellentétből faka­dó súrlódás nem zavarta. Ebben van a jamboree értéke és értelme. 1945-ig már csak egy világtalál­kozóra került sor, 1937-ben a hol­landiai Vogelzangban. A második világháború kezdetekor lábrakapott náci, majd a kommunista erőszak hullám fokozatosan leseperte a föld színéről Európa számos államában a cserkészmozgalmakat. Négy évti­zedig a nyugati cserkészszövetsé­gek életét nem tudtuk kellő figye­lemmel kísérni, s nem lehettünk an­nak részesei sem. A IV. jamboree idejében nyolcé­ves farkaskölyök voltam a homon- nai katolikus elemi iskola cserkész- csapatában. A gödöllői esemé­nyekről a Prágai Magyar Hírlapból és a hetilapok gyermekmelléklete­iből szereztünk tudomást. Később Vilkovszky Armand kassai cser­késztiszt tartott Gödöllőről közös túráink alkalmával élménybeszá­molót. A IV. Cserkész Világtalál­kozót úgy raktároztam el magam­ban, hogy lemaradtam egy csodás eseményről. Úgy éreztem, fokoza­tosan a feledés homályába merül. S a jelen most mégis mást bizonyít. íróasztalomon ott fekszik a hiva­talos tájékoztatás a „Gödöllői Jam­boree Emléktábor 1993” előkészíté­séről. A cél: a cserkésztestvériség nevében és Bi-Pi (Baden Powel) szellemében összegyűjteni a világ minden táján élő magyar cserkészek küldöttségeit. A szervezők „az 1933-as gödöllői jamboree emléke­zetes sikerére és a magyar cserké­szet fejlődésében betöltött jelentős szerepére emlékezve, az újjászületett magyar cserkészet továbbfejleszté­se, a fejlődés irányainak meghatá­rozása, cserkészeink felkészültségé­nek bemutatása és a cserkésztestvé­riség elmélyítése érdekében” 1993. július 31. és augusztus 9. között ké­szülnek megrendezni a Gödöllői Jamboree 60 éves emléktáborát. A korlátozott lehetőségek miatt sajnos csak 1000 cserkész táboroz­hat. A 600 hazai cserkészen kívül 200 szomszédos országbeli és 100 nyugati magyar cserkész, azon kí­vül - a nemzetközi kapcsolatok el­mélyítése érdekében -100 külföldi cserkész részvételével számolnak a szervezők. A Szlovákiai Magyar Cserkészszövetséget egy 50 fős küldöttség képviseli. A találkozó keretében megrendezik a Teleki Pál öregcserkész altábort, amelyen résztvesz számos szlovákiai magyar öregcserkész is. Sokukat elsősorban a nosztalgia, de lehet, hogy az ak­kori elszalasztott lehetőség kárpót­lása vonzza ma Gödöllőre. Vagy annak a reménye, hogy olyan fiata­lokkal találkozhatnak, akik emlé­keztetik őket saját fiatalságukra, a hajdani, „emberebb ember” fogal­mát megvalósító cserkészre. Dr. Szőke István * • • Okörsütés a Berekben Lapaj, a tizennyolc hónapos, négy és fél mázsás kisbika nem hitte volna, hogy június első szombatján véget ér az élete. Hajnali kettőkor vették vérét Kismuzslán, szakszerűen, hogy a húsa porhanyósra süljön a nyár­son. Ügyes kezek megnyúzták, kibelezték, és reggel hatkor már az érsekújvári Berekben próbál­ták a teherautóról átrakni a nyársra. Nyolc óra volt, mire si­került a művelet, mert Lapaj még nyúzottan is 380 kilót nyo­mott. ő volt a vasárnapi berekbeli ökörsütés főszereplője. Negyven liter páclevet öntözgettek rá egész nap. A páclé speciális hortobá­gyi recept szerint készült, 10 liter vízhez két liter vörösbort adtak, 65 deka sót, babérlevelet, kö­ménymagot, feketeborsot, citro­mot s az ég tudja, mit még. Szusszanásnyi időt sem hagy­tak Lapajnak, álló nap forgatták a nyárson, parázzsá izzóit akác­hasábok fölött. Nyolc órányi forgatás után le- kanyarílottak a combjából egy darabot, de a hivatásos kóstolók még nem találták a húsát elég puhának, forgatták Lapajt fá­radhatatlanul tovább. Üjabb óra elteltével három centi vékonyan lefejtették a húsát körbe-körbe, aztán tovább öntözgették és for­gatták. Érsekújvár egyetlen zöldövezete - a hűs Berek valamikor kedvelt kirándulóhelye volt a környékbe­lieknek. De az egyetlen vendéglő pusztult... A közelmúltig. A 27 áron elterülő kerthelyisé­get megvették, a vendéglőt elke­resztelték Erdőcsárdának és sor­ra valósítják meg jobbnál jobb öt­leteiket. A kerthelyiségbe hat fila- góriát építettek (merthogy hatan vannak a tulajdonosok), a szökőkút is hatszögletes (az újvá­ri erődítmény hat bástyája), van tekepálya is (csak még lekézni nem lehet, mert a „kőművesmes­ter” elfuserálta), a teremben ősszel talajcsempét raknak le és kandallót építenek - ugyanis té­len is nyitva lesz a csárda. A kerthelyiségben játszóteret alakítottak ki, a gyerekek egész nap hintázhatnak, s a szerény „állatkertben" megsimogathat­ják a fekete kismalacokat... kecs­ke is van, barika meg kutya, és volt két őzike is, de azokat ,jó emberek” meglovasűották. Pataki János, a hat tulajdonos egyike az álmáról mesél Emlék­szik még arra az időre, amikor édesapjával járt ki a lóversenypá­lyára. Szeretnék megvenni a Raj- csúrt, oda istállókat építenének meg lóvesenypályát. Gyönyörű hátaslovakat árulnak most a mezőgazdasági szövetkezetek. Lókiárusítás folyik. Kedvezmé­nyesen vehet bárki lovat s bérel­het majd neki a Rajcsúron istál­lót, a lovászmester futtatja a pari­pát, s ha az ember ráér és unja az autót, kimegy lovagolni... Ennek biztosan nagy sikere volna, ábrándozik Patai János. Abból gondolja, hogy egy sze­gény kis pacit a gyermeknapon úgy kikészítették a lurkók, hogy szegény pára másnap csak fekve tudott legelni.. Lapaj akkora tetszést aratott, hogy augusztus végén talán meg­ismétlik az ökörsütési Hagyo­mányt akarnak teremteni - a Be­rekben. Ha ismét a híres Pepes-zene- kar muzsikál hajnalig, biztos a siker. (kopasz) A Pepes-zenekar hajnalig muzsikál 1993. VII. 18.

Next

/
Thumbnails
Contents