Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)

1993-07-11 / 27. szám

Bátora Béla

Mdridcska

Az iskola kórusát Kazán József vezeti

nítása körül, valamint az egyházi ének betanítása terén szép eredményeket ért el.”

Ma 360 gyerek tanul az iskolában, 120-an a magyar tagozaton. Szeptemberben 18 gyerek ül be az első osztályba (tavaly 17), de azelőtt csak 9 elsősük volt (ugyanakkor 40 szlovák).

Harminc éve tanít Nagykéren Szibilla Magdaléna, a szlovákmagyar tagozat igazgatója. A helyettese szlovák, nemzetiségi ellentétek nincsenek. A járásban a nagykéri az egyetlen olyan iskola, ahol a tanárok mindkét tagozaton oktatnak. A szlovák nyelvet a magyar osztályokban is szlovák pedagógus tanítja.- Merem állítani, hogy a gyerekek jól megtanulják a nyelvet, a magyar iskolába járók szebben beszélnek szlovákul, mint némelyik szlovák tagozatos.

Mire büszke az igazgató?

Több mindenre. Hogy nyolcadikból mindenkit felvettek első nekifutásra. Hogy jó sportolókat nevelnek. S az énekkarra. Kazán József harmadik éve vezeti a kórust, s azalatt csodát csinált.- Negyvenöt gyereket vittünk a sumperki gyermekkórus-fesztiválra. Amikor az utolsó fellépésen 1200 gyerek énekelt, a könnyem is kicsordult.

Arra is büszke, hogy a tanulók Cs. Nagy Lajos és N. Császi Ildikó (vendégtanárok a nyitrai főiskolán) irányításával dűlő- és ragadványneveket gyűjtöttek, némelyik több mint kétszázat.

Azzal már nem dicsekszik, hogy az épületen javításra szorulna ez-az. De nincs rá pénz.

(A régi kultúrházat 1936-ban közadakozásból építették, rá egy évre megnyitották...)

A 95 éves krónikás

„Arra igyekszem, hogy az utókor számára megírjam a falu keletkezését, fejlődését, kultúráját, életmódját, egészen a 14. századig visszanyúlva, a mai napokig.”

Élvezetes olvasmány Dojcsán János gyöngybetűkkel írt krónikája. Három vaskos füzet, a falu életének tragikus és örömteli eseményei.- 1898-ban születtem. Tizenhat éves voltam, amikor kitört a világháború, azóta emlékszem mindenre, és meg is írtam, hogy milyen dolgokon mentünk keresztül.

Az olvasás a szeme miatt bajos, de 92 éves felesége készségesen felolvas.

„1945. március 27-én községünk felszabadult. Megkönnyebbülve lélegeztünk fel, hálát adtunk az Istennek. A németeket, akik akkor már csak csekély erővel rendelkeztek, sikerült kiűzni. A falut bevették az oroszok. Az első frontharcosok átfésülték a házakat, vajon nem

rejtőzködik-e valahol német. Előfordult több helyen, hogy orosz katonák erőszakoskodtak az asszonyi személyekkel.

Dojcsán János dicső múltat is említ: Rákóczi seregei a kéri határban pihentek meg. És ő fiatal korában még táncolt a Betekincs csárdában! De a múlt dicstelen eseményei is megörökíttettek:

„1946 májusában megkezdődött nálunk a reszlovakizá- lási folyamat. Jelentkezési íveket írattak alá azokkal, akik hajlandók voltak lemondani magyarságukról. Lakosaink jelentős része, félve a meghurcoltatástól, szlováknak jelentkezett. Többen voltak olyanok, akik tősgyökeres magyar leszármazottak voltak. A reszlovakizáltaknak ünnepélyes keretek között kiosztották az arról szóló okmányt, amit a kultúrház- ban a járási bizottság elnöke adott át, és jelképesen minden reszlova- kizáltat megölelt.”

(Az utolsó népszámlálás szerint a lakosság 70 százaléka magyar, 30 százaléka szlovák. Ez tiszta magyar község. Kevés az olyan, aki szlovákul beszél, mondta a hetven esztendős Cse- bik Lajos.)

Valamikor- Valamikor élénk kulturális élet folyt, de a Csemadok most is elég szépen működik. Az asszony- kórust Szládecsek Ilona, a férfiakét Gróf György vezeti Azelőtt színdarabokat is szoktak játszottak, de ezzel most nem foglalkoznak. - A polgármester amondó: sok a kihasználatlan lehetőség.

A helyi szervezet élén Szibilla László áll.

Szabó Dénes 35 év után már „csak” tiszteletbeli elnök.- Valamikor az öreg kultúrház- ban azjon főtt a fejünk, hogy hová tesszük a közönséget. Közelharcot vívlak a jegyekért. Most meg az a gondunk, lesz-e néző, ha rendezünk valamit.- Miért van így?- Nem tudjuk. Érdektelenség-e vagy annyira elfoglaltak az emberek? Nem érzik hiányát a közösségnek.

* * *

Este a vasútállomáson fiatal lányok kis csoportjával találkozom. Érsekújvárba mennek Klik-klubestre. Elnézem őket. Egyik szebb, mint a másik. A faluban nem találnak szórakozást?

Nem, itt semmi nincs, állítják egybehangzóan.

Szabó Dénes azt mondta, innen senki el nem megy. Ha felmegy a Cserda úton a szőlőbe, megáll a hegy tetején és lenéz a völgybe, melegséggel telik meg a szíve. Üjra és újra rádöbben, milyen szép ez a falu. Szereti Nagykért. A szülőföldjét szereti az ember.

Kopasz-Kiedrowska Csilla

(Fotó: Prüder László 131, arch. 1)

A falu központja

Nagykérre utazom. Amikor jön a kalauz, akkor látom, hogy a jegyen Milanovce szerepel, pedig én VeTky Kírre kértem jegyet. Hát most MUanovce vagy Velky Kír, kérdezem a kalauztól - szlovákul. Persze hogy Milanovce, hiszen Szlovákiában vagyunk! Vagy nem? - kérdezi tőlem ő. Hát hogyne, felelem nyugodtan, de ha nem tévedek, a Verky Kír szlovákul van.

Nincs szlovákul, replikázott. Milanovcében még az utcaneveket is kiírták magyarul!

Aztán leült velem szemben és elmesélte, hogyan is tanulták ők az iskolában, meg hogy az ő generációja - alig töltötte be a húszat -, csak Milanovcét ismer.

Egy utas közbeszólt: Akkor miért mondják még ma is a kom- játiak, hogy idem do Kíru?- Veíky Kír vagy Milanovce? - szegezem a kérdést Bátora Béla polgármesternek.- A lakosság több mint 51 százaléka kérte, hogy adják vissza a falu régi nevét. A járási helységnév-bizottság nemigen támogatta a kérést, de szerencsére a belügyminisztérium engedélyezte és továbbította a kormánynak. Tavaly augusztus elsejétől Nagykér vagyunk. A járási közúti igazgatóság ki is cserélte a helységnévtáblát. De a vasútnak nincs pénze, az új elnevezést csak a következő évi menetrendben tüntetik fel.

Régi falu Nagykér. Az 1113. évi ún. zobori levelekben említik először, de már azelőtt is létezett. Földesura régi időktől fogva az esztergomi érsekség volt. 1664-ben a török hatóságok összeírása szerint Nagykéren és Kiskéren összesen 80 ház és 83 hitetlen férfi találtatott.

Ma 3500-an élnek itt, s a falu a lakosság számát tekintve a hatodik az Érsekújvár! járásban.

Gáz, víz van, víztorony nincs. Télen nincs gond, de nyáron, különösen, ha szárazság van, a magasabban fekvő részeken alacsony a nyomás, mert a tilalom ellenére is öntöznek. Csatornázás kellene, szennyvíztisztítóval együtt, de az sokmillióba kerülne. Hozzáfogtak a régi kultúr- ház rekonstrukciójához, hogy megmentsék a szép épületet. Van új kultúrház is, 1881-ben adták át. A színháztermen kívül ott kapott helyet a posta, az egészségügyi központ (körorvos, gyerekorvos, fogorvos), a könyvtár, a nyugdíjasok klubja (Horváth József a vezetőjük).

A legerősebb párt az MKDM, de az Együttélésnek és az MPP- nek is van szervezete. Szlovák pártok nincsenek. A Matica slo- venská nemrég alakult meg.

A munkanélküliség itt is érezhető, bár valamivel alacsonyabb, mint a járási átlag. Sokan jelentkeznek a községházán munkáért, de csak 15-20 tagú csoportot tudnak alkalmazni (azt is csak tavasztól őszig) utak betonozására, a rekonstrukciós építkezésnélA szövetkezetből csak néhá- nyan vették ki a földjüket, azok is csupán másodállásban művelik. Az Elektrosvit valamikori fl- ókiizemében az olasz érdekeltségű vegyes vállalat 80 asszonyt alkalmaz; cipőfelsőrészeket készítenek.- Amit önerőből megtehetünk, megtesszük. - Bátora Béla a szerény lehetőségeket sorolja: - Tízmillióba kerül a régi kultúrház rekonstrukciója - az áj hétmillió volt -, és évi másfél milliónál többet nem tudunk összeszedni Sürgetni ugyan nem sürget, de nem akarjuk, hegy teljesen tönkremenjen.

Kár volna érte. A Kiinda Kálmán tervezte szép épület lakodalmas ház lesz - mert ha az új kultúrházban tartják a mulatságokat, az is hamar tönkremegy.

Gondból van elég. Elmúlik az egyik, jön a másik. Bátora Béla mégse bánta meg, hogy 1990- ben polgármester lett, mert „a képviselőtestület megértő, nincsenek széthúzások”.

A legutolsó nagy telekosztás 1970-ben volt. Szeretnének újabb házhelyeket biztosítani a fiataloknak, ugyanis ha nem adnak nekik építési lehetőséget, elköltöznek.

Sok minden változott. Több élelmiszerbolt nyílt, van cipőüz- let, két pékség. - Ha óvatosan is, de vállalkoznak az emberek - mondja a polgármester.

Feltűnően sok szobrot, keresztet láttam Nagykéren. Elek Lajos esperes úr mindegyiknek ismeri az eredetét. Igazi falutörténész.

A legrégibb a Szent Anna szobor. Amikor az 1831-es kolera- járvány pusztítást végzett, az egyházi és községi vezetők fogadalmat tettek, körmenettel vonultak a szoborhoz könyörögni, s a járvány egycsapásra megszűnt. Ez augusztus 9-én volt. Azóta minden évben precesszió megy Szent Annához, köszönetét mondani. De a kérlek kedvenc szobra a Máriácska, a Magyarok Nagyasszonya. Nyilvántartott műemlék a 14. századbeli templom, a temetőben a kápolna és a római légió táborhelye.

Háromszázhatvan gyerek

Az 1965-ben épült modern iskola a zsúpfedeles, kéttantermes helyére került. 1927-ben 208 gyerek járt (télen) iskolába, de 1932-ben már nyolcadik osztály is nyílt, és az új emeletes iskolában (ma a községi hivatal székhelye) 462 tanuló járt.

Egy 1933. február 5-én keltezett Javadalmi jegyzőkönyv szerint apám mint ideiglenes felekezeti tanító helyi jövedelme Nagykér községben 1933. március 1- től kezdődően 1556 korona volt. Az ideiglenes állás 1940-ig tartott, s Guba József nagykéri iskolaszék! elnök a Működési bizonyítványban tanúsította: „Nevezett ezen idő alatt különösen a gyermekénekkor vezetése és beta-