Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-07-11 / 27. szám
Vasárnap 1993. július 18. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 04,55 - nyugszik 20.34; Közép-Szlovákia: 05.02- nyugszik 20.41; Nyugat- Szlovákia: 05.08 - nyugszik 20.47 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 03.46 - nyugszik 19.35; Közép-Szlovákia: 03.53- nyugszik 19.42; Nyugat- Szlovákia: 03.59 - nyugszik 19.48 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük FRIGYES - KAMILA valamint Amó, Kámea, Kamill, Kamilló, Milla, Mirkó, Zomilla nevű kedves olvasóinkat FRIGYES - a magyar frigyes szóból alkották a XIX. században a korabeli magyar, de német eredetű Fridiik név helyettesítésére. A Fridiik a német Fridrichbői keletkezett, elemeinek jelentése: béke + hatalom. • 1718-ban született Saverio BETTINELLI olasz író, kritikus, irodalomtörténész (f 1808) • 1868-ban halt meg Emanuel LEUTZE német festő (szül. 1816) • 1933-ban ' született Jevgenyij Alek- szandrovics JEVTUSENKO szovjet-orosz költő • 1948- ban született VANKÓ Gergely vajdasági magyar költő • 1968-ban halt meg Corneille Jean Francois HAY- MANS Nobel-díjas belga farmakológus és fiziológus (szül. 1892). Már csütörtökön kapható az újságárusoknál! A VASARNAP következő, 32 oldalas számának tartalmából: Judit Kopasz-Kiedrowska Csilla beszélgetése Mayer Judit műfordítóval T anítómesterünk a történelem, avagy nevetve bukdácsolunk Két színház - egy évad Dusza István színházi mérlege Vissza a paradicsomba s3!bó G. László beszélgetése Huszár Tibor fotóművésszel Ábel és Eszter Gárdonyi Géza kisregényének 5. része Öreg ember nem vén ember Összeállításunk nyugdíjasoknak Életmód Állati dolgok Megfejtés a 14. oldalról Jó a megfigyelőképessége? A középső figura a legmagasabb A szlovákiai választások ufórejtélye - 270 ezer roma magyarnak vallotta magát címmel közölt cikket a Republika június 14-i száma. Václav Vacovsky, a szerző megalapozatlan adatokat közöl, amikor azt állítja, hogy a Szlovákiában élő mintegy 300-350 ezer roma közül az 1991-es választásokkor 270 ezer vallotta magát magyarnak. Ez a tények torzítása. A Szlovákiában élő romák száma pontosan nem ismeretes, és a becslések meglehetősen eltérőek. A korábbi népszámlálások alkalmával nem tüntették fel a roma, illetve cigány nemzetiséget. A munka- és szociálisügyi minisztérium kimutatása szerint 1991-ben Szlovákiában 253 943 roma élt, a legtöbb — 140 241 — a Kelet-szlovákiai kerületben. Az 1990-es márciusi népszámlálás volt az első, hogy a roma nemzetiséget is feltüntették. Tehát szabadon dönthettek, milyen nemzetiséget választanak. Müyen nemzetiségűnek tartja magát a többség, ha az 1991-es népszámláláskor csak 80 627- en vallották magukat romának? Hová tűnt a feltételezett 270 ezer roma származású állampolgár? Megkísérlem megmagyarázni a kérdést. A Szlovák Statisztikai Hivatal a szlovák kormány felkérésére, három hónappal a népszámlálást megelőzően (1990 decemberében) felmérést végzett. A felmérés célja az volt, hogy feltérképezze, milyen a romák véleménye a Szlovák Köztársaságbeli helyzetükről. A felmérést 16 járásban végezték el, ott, ahol a legnagyobb a roma lakosság aránya a 16-70 éves korú lakosság körében. Érdekes, hogy a megkérdezettek 37 százaléka tartotta magát romának, 27 százalék cigánynak, 18 százalék szlováknak és 17 százalék magyarnak. Mi következik ebből? A roma származású lakosság mintegy háromnegyede szlovák nyelvi és kulturális környezetben él - ók a népszámláláskor szlovák nemzetiségűnek vallották magukat, kivéve azokat, akik romának tartják magukat. A fennmaradó egynegyed - mintegy 87-90 ezer roma — a magyar nemzetiségű lakosság között él, főként a Rimaszombati, a Rozsnyói, a Losonci, a Tőketerebesi és a Dunaszerda- helyi járásban. Ha megfontoljuk, hogy kisebb részük - körülbelül 25 ezer - roma nemzetiségűnek tüntette fel magát, akkor az utolsó népszámláláskor 67-70 ezer roma vallotta magát magyarnak. A magyar nemzetiségű lakosság számának fejlődését illetően nem indulhatunk ki az 1948-as statisztikai, valamint az akkori népszámlálás adataiból, mint azt a szerző teszi, amikor Szlovákiában csak 190 ezren vallották magukat magyar nemzetiségűnek. Mint ismeretes, 1946-47-ben folyt a reszlovakizálás, azokban az években 326 679 magyar kérte nemzetisége megváltoztatását. Közülük 1947 végéig 200 ezer embernek adták meg a szlovák nemzetiséget. De már 1950- ben 355 ezren vallották magukat magyarnak Szlovákiában és 1961-ben már 519 ezren. Vagyis nem történt biológiai csoda, és nem állunk szemben ufórejtéllyel, mint azt Václav Vacovsky állítja. Mindössze az történt, hogy majd mindenki, illetve mindazok, akik 1946-ban és 1947-ben resz- lovakizáltak, ismét eredeti nemzetiségükhöz tartozónak vallották magukat. Jaroslav Vlasic Megjegyzésünk: Amikor elolvastam a Republi- kában a fenti írást, azt hittem, hogy a józanság kezd felülkerekedni az állami sajtóiroda lapjának szerkesztőségében és a bosszantó történelmi hamisításokat, zagyvaságokat megpróbálják helyrehozni. Örömöm azonban korainak bizonyult. Az a bizonyos Václav Vacovsky úr még rátett néhány lapáttal nacionalista handabandázásaikra. Egyes statisztikai adatokat inkább a „szakértők becslésével“ helyettesített. Nem óhajtok még csak vitatkozni sem az ilyen elfogult, sőt elvakult „szakértővel“. Egyetlen dolgot azonban nem tudok szó nélkül hagyni. Azt, ahogy a reszlovakizációt Vacovsky úr megmagyarázza az olvasóknak, már a nacionalizmus elrettentő példatárába tartozik. Úgy tűnik, hogy az ő agyában is megszülethetett volna ilyen világraszóló csalás. Azt írja, hogy a reszlovakizá- ció tulajdonképpen az elmagyarosított szlovákok visszaszlová- kosítása volt. A kétszázezer elismert „újraszlovák“ a magyarosítás áldozatául esett tősgyökeres szlovák volt. Ez aztán a szemen- szedett hazugság! Ha Vacovsky úr nem tudná, még élnek azok közül nagyon sokan, akik a kitelepítéstől félve reszlovakizáltak. Az én szüleim is közéjük tartoznak, nekem még ma is megvan a reszlovakizációs okmányom. Tudtommal például a Királyhel- meci járásban a lakosság 90 százaléka sok nemzedéken át igazolhatóan magyar volt. Az utolsó népszámláláskor kiderült 519 ezer szlovákiai magyarral kapcsolatban pedig az az igazság, amit a fent szórólszóra közölt írásban Jaroslav Vlasic kifejt. Igen jó lenne, ha a Republika a Vacovskyéhoz hasonló otromba és hamis fejtegetésekkel nem vezetné félre a szlovák közvéleményt és nem mérgezné feleslegesen a légkört. Vacovsky szerint a benesi dekrétum „a magyaroknak előnyöket biztosított“. A kollektív felelősségrevonás szellemében ötvenezer magyar családot minden ok nélkül kiforgattak vagyonukból. Nem voltak fasiszták, nyilasok, hanem csak egyszerű emberek. Mi hát az előny? Az hogy nem gyilkolták őket halomra, mint a szudéta németeket? Bizony szegény az a republika, hol ilyen Repubüka tájékoztatja a szlovák közvéleményt. Sz. B. Az ÚJ SZÓ és a JÉSÉmBP nyári versenye III. kérdés „... Vak, süket és mozdulatlan gettóélet ez mindenképpen: a jogfosztott emberek szégyen- és félelemterhes élete. És az ok? Egyetlenegy tény, vádak vádja: magyarságom.“ Ezek a sorok abban a döbbenetes erejű, máig felkavaró műben olvashatók, amelyet a szerző 1946-ban írt Stószon. Éveken át sokszorosított formában, titokban terjesztették. Nyomtatásban először 1968- ban jelent meg. Mi a mű címe és ki a szerzője? xxx Nyári versenyünk tízfordulós. Minden héten, valamelyik napi számunkban vagy a Vasárnap című hétvégi magazinunkban fölteszünk egy-egy kérdést. Az ÚJ SZÓ és a VASÁRNAP minden számában közlünk egy-egy versenyszelvényt. Tisztelt olvasóinktól azt kérjük, hogy legkésőbb hétfő estig postázzák szerkesztőségünk címére (819 15 Bratislava, Pribinova 25), lehetőleg levelezőlapon, a helyes választ. A hét versenyszelvényből legalább négyet mellékelni kell. Hetente két díjat sorsolunk ki: 1/ ötszáz schillinges óravásárlási utalvány (A bécsi Fortstinger cég ajándéka) 2/OLIVETTI SOLAR 100 típusú zsebkalkulátor, valamint egy OLIVETTI GO! típusú membrános kalkulátor (a komáromi Kombit Computer cég ajándéka) A heti sorsolás eredményét mindig szombaton közölj ük. Azok a tisztelt olvasók, akik a tíz kérdésre legalább nyolc jó választ küldtek be és ugyanennyiszer ráragasztották a levelezőlapra vagy a levélre a négy-négy versenyszelvényt, jogosultak részt venni a fődíjak sorsolásán, amelyre szeptember közepén Királyhelmecen kerül sor. Minden résztvevő - ha jól válaszolt és elküldte a négynégy versenyszelvényt - akár hetente és a fődíjak sorsolásán is nyerhet. Fődíjak: 1. 30 ezer korona 2. 20 ezer korona 3. 10 ezer korona 4. Személyi számítógép 5. Ajándékcsomag (lemezek, hangkazetták) 6-10. 1000 korona értékű tárgyi nyeremény Sok szerencsét és jó szórakozást ! a dekrétumokról Nem vagyok történész, csupán az utolsó fél évszázad történéseinek részese és szemtanúja. Ezeket az évtizedeket magyarként éltem meg és ezért alapvetően másként értékelem, mint azok, akik a magyarellenes törvényeket, intézkedéseket hozták és lelkesen végrehajtatták. Sajnos a mai szlovák történetírás a korszak értékelésében egy lépést sem tett előre. A kommunista hamisításokat kozmetikázza, még csak nem is törekszik a demokratikus átértékelésre. Az ezeréves magyar elnyomás, az örök magyar ellenségkép, a statisztikai adatokkal folyó zsonglőrködés a szlovák sajtó mindennapos muníciója a közvélemény félrevezetésére. A mai szlovák középgeneráció és az ifjúság csak a kommunista történetírásból és a nacionalista eszmefuttatásokból ismeri a háború utáni évek benesi- dekrétumok alapján történt szörnyűségeit, amelyeket minden szemrebbenés nélkül védelmébe vesz a cseh és a szlovák köztársasági elnök és számos politikus. Nem az én feladatom, hogy vitatkozzam a mai politikai nagyságokkal. Talán a szlovák történészek is rájönnek egyszer, és lesz bátorságuk beismerni, hogy a benesi kitelepítések szervesen beletartoznak abba az etnikai tisztogatási folyamatba, amely a fasizmuson, a sztálinizmuson át egészen a mai délszláv polgár- háborúig vezet. A krimi tatárok, a volt Szovjetunióban élő németek áttelepítése, a 13 millió német háború utáni elűzése szülőföldjéről, a magyarok kitelepítése (nem lakosság- csere, mivel többségük nem önként hagyta itt őseik földjét!) és a boszniai menekültek százezrei ugyanabban a nacionalista mentalitásban gyökereznek. Egyre kevesebben élünk már azok közül, akik szemtanúi voltunk a benesi dekrétumok végrehajtásának. A kollektív felelősségrevonás, a kollektív büntetés fasiszta találmány. Elmondom saját élményeim alapján, miért tartom szégyenfoltnak a dekrétumot: • Ha apám nem reszlovaldzál, lehet, hogy bennünket is kitelepítenek, pedig apám az első köztársaságban állami alkalmazott volt és egyetlen pártba sem lépett be. 9 Evekig nem volt csehszlovák állampolgárságom és ezért nem vettek fel a középiskolába. Sok ezren kénytelenek voltunk Magyarországra szökni, hogy tanulhassunk, mert hivatalos engedélyt nem kaptunk, hogy oda járhassunk iskolába. 9 Két leleszi unokatestvéremet 18-19 évesen Csehországba hurcolták kényszermunkára. Szüleik semmiféle politikai tevékenységet nem fejtettek ki. A lányokat marhavagonokban szállították Csehországba, ahol a földbirtokos, mint a rabszolgapiacon, válogatta ki a neki megfelelő cselédeket. 9 Amíg apám a reszlovakizáció alapján nem kapta meg az állampolgárságot, munkája sem volt. A benesi dekrétumok körüli vita valószínűleg még csak ezután bontakozik ki. Bár bennünket magyarokat is komolyan érint, de elsősorban a sok millió kitelepített szudétané- met nem akar belenyugodni abba, hogy a megbukott rendszer kívánságának megfelelően szemérmesen hallgassanak az ügyről és felejtsék el. A történelmet nem lehet visszacsinálni.Megítélésem szerint elsősorban nem vagyonjogi kérdés az egész, hanem erkölcsi és politikai. A mai Európában az ilyen kényes ügyeket jó lenne tisztázni és rendezni. Ezt bizonyítja az Európa Tanács ajánlása is. Nem hiszem, hogy azok fogják megszabni a végleges döntést, akik ma is védelmezik és jogosnak tekintik a történelemben példátlan dekrétumokat. Szűcs Béla
