Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)

1993-07-11 / 27. szám

Vasárnap 1993. július 11. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 04.48 - nyugszik 20.40; Közép-Szlovákia: 04.55 - nyugszik 20.47; Nyugat-Szlovákia: 05.01- nyugszik 20.53 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová­kia: 23.33 - nyugszik 12.47; Közép-Szlovákia: 23.40 - nyugszik 12.54; Nyugat-Szlovákia: 23.46- nyugszik 13.00 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük NÓRA, LILI - MILOTA valamint Csendike, Félix, Helka, Holda, Lilla, Nelli, Piusz, Piacid, Placida, Szendike nevű kedves olvasóinkat NÓRA - az Eleonóra és Ho­nóra rövidüléséből keletke­zett. Az előbbi jelentése: Is­ten az én világosságom. • NÉPESEDÉSI VILÁG­NAP • 1928-ban született KUBINYI Ferenc író • 1943-ban született Tö- MÖRY Péter író, színműíró, költő, dramaturg. Már csütörtökön kapható az újságárusoknál! A VASÁRNAP következő, 32 oldalas számának tartalmából: A FALU NEVE: NAGYKÉR Kopasz-Kiedrowska Csilla riportja REYKJAVIK - A FÜSTÖLGŐ ÖBÖL Sebes Tibor izlandi riportja DOMBOK Szabó G. László beszélgetése Kálid Artúrral KŐBŐL-KÚT VAGY KÖB-ÖL-KÚT? Gaál László riportja Honnan jöttek a sáskák a Tiszához? Hat évtized után újra pusztítanak • Nincs pénz növényvédelemre „Amit az aszály meghagyott, a sáska elintézte. Rajokban röpködnek a kalászos felett, ahogy lépünk, seregnyi kár­tevő rebben szét... Tizenötezer forintért vettem vetőma­got, húsz-huszonöt mázsa lucernára számítottam. Hát ebből már nem lesz semmi! A sáskák megették a lucernát!“ - panaszkodott az újságírónak egy tatárszentgyörgyi gaz­dálkodó. veszélyt a mezőgazdaság­nak. A legutóbbi esztendők magyar agrárpolitikája és az enyhe tél utáni nagy aszály kedvezett a sáskák elszaporodásának. Hogy miért? Sokszázezer hektár­Honnan jöttek a sáskák? Nem Afrikából érkeztek a magyar Alföldre. Napo­kon, sőt heteken át vígan lakmároztak, amikor végre felfedezték a búzakalászról búzakalászra ugráló falánk rovarokat. Ki gondolta vol­na, hogy hat évtized után, 1993-ban újra pusztítanak Európa (csaknem) közepén a sáskák? A földművelőket éppúgy meglepte a sáskain­vázió, mint az ellenük való védekezésre hivatott szak­értőket. Többezer hektáron lerágtak minden zöldet, amikor észbekaptak. A földművelési tárca taná­csosa június 23-án már „le­futottnak“ tekintette a sás­kajárást, amikor — többna­pos előkészítés után - heli­kopterről és repülőgépről megkezdték a rovarok vegyszeres irtását. Másnap azonban kiderült, hogy a marokkói sáskák megje­lentek Csongrád, majd Bor­sod megye egyes területein is. És immár nem néhány száz-, hanem tízezer hek­tárt veszélyeztettek. A lu­cernától az őszibarackig minden zöld növényzetet letarolnak: nedvességre van szükségük és nem válo­gatósak. ' Honnan kerültek a ma­rokkói sáskák a Tisza men­tére? Nem Marokkóból jöt­tek. A Magyar Nemzet szakértője áttekintést adott az egyébként az egész föl­dön elterjedt sáskafajtákról, amelyek a régmúlt száza­dokban gyakran pusztítot­tak Európában is. Az Al- Duna és a Dnyeper torko­latvidéke és a délorosz sztyeppék vidékén lévő főbb tenyészhelyeikről ki­indulva nemcsak Közép- Európában pusztítottak a vándorsáskák, hanem Angliába is eljutottak. A múlt század hetvenes éveiben Torontál, Temes és Szatmár megyében, vala­mint Keszthelyen végeztek különösen nagy pusztítást. A most újra felbukkant ma­rokkói sáskák a századfor­dulón a Tiszántúl nagy ré­szén, így a Hortobágyon is súlyos károkat okoztak. A repülő sáskarajok - egy-egy falkában több millió állattal - általában a szél irányával együtt, na­ponta akár ötven kilomé­tert is képesek megtenni és közben sokezer tonna zöld növényt zabáinak fel. Most sem a Földközi­tenger mellől jöttek, hiszen ez a sáskafaj itt él, itt telel, de a biológiai feltételek csak nagyon ritkán kedvez­nek tömeges megjelenésük­nek. Természetesen ellen­ségeik, például a gom­bás betegségek, általában olyannyira megtizedelik őket, hogy nem jelentenek nak nincs gazdája, vagy a gazdának nincs pénze a trágyázásra, a növényvé­delemre. Sok a parlagon he­verő föld. Két hétig randalí­rozhattak a sáskák, amire észrevették őket, azután jött a tanácstalanság: mit csináljanak a földeken lege­lő állatokkal, hová hajtsák a marhákat a légi permete­zés elől? Honnan vegyenek takarmányt az etetésükre, amíg újra kihajthatják őket? A védekezés azért is ké­sett, mert nem tudták idő­ben értesíteni a károsulta­kat a teendőkről. A 4-5 millió forintba kerülő sás­kairtást végül is az állam költségére kezdték el, hi­szen nem lehet parcellán­ként védekezni a sok millió repülő-szökdécselő rovar ellen. A legyengített szö­vetkezetek és a magukra hagyott gazdák számára mindenesetre ez a sáskajá­rás figyelmeztető is: hová jut a magyar mezőgazda­ság, ahol ma már kevesebb a műtrágyafelhasználás, mint Albániában... Sebes Tibor TÍZ HÉTEN ÁT * TÍZ HÉTEN ÁT ❖ TÍZ HÉTEN ÁT ❖ TÍZ HÉTEN ÁT ❖ TÍZ HÉTEN ÁT ❖ TÍZ HÉTEN ÁT Az ÚJ SZÓ és a ilasámap nyári versenye Más lapokhoz hasonlóan mi is szeretnénk tisztelt olva­sóink számára szórakozta- tóbbá tenni az idei nyarat. Ezért mától szeptember elejéig nagy nyári versenyt rendezünk — nem kis nyere­ményekkel. A verseny tíz­fordulós. Minden héten, valame­lyik napi számunkban vagy a Vasárnap című hétvégi magazinunkban fölteszünk egy-egy kérdést. Az ÚJ SZÓ és a VASÁR­NAP minden számában közlünk egy-egy verseny­szelvényt. Tisztelt olvasóinktól azt kérjük, hogy minden héten küldjék be szerkesztősé­günk címére (819 15 Brati­slava, Pribinova 25) lehető­leg levelezőlapon legké­sőbb hétfő éjfélig a helyes választ. A hét versenyszel­vényből legalább négyet mellékelni kell. Hetente két díjat sorso­lunk ki: 1) ötszáz schillinges óra- vásárlási utalvány (A bécsi Fortstinger cég ajándéka) 2) Tárgynyeremények (A komáromi Kombit Computer cég és a du- naszerdahelyi Euro­market ajándéka) A heti sorsolás eredmé­nyét mindig szombaton kö­zöljük. Azok a tisztelt olva­sók, akik a tíz kérdésre leg­alább nyolc jó választ küld­tek be és ugyanennyiszer ráragasztották a levelező­lapra vagy a levélre a négy­négy versenyszelvényt, jo­gosultak részt venni a fődí­jak sorsolásán, amelyre szeptember közepén Ki- rályhelmecen kerül sor. Minden résztvevő — ha jól válaszolt és elküldte a négy-négy versenyszel­vényt - akár hetente és a fődíjak sorsolásán is nyerhet. Fődíjak: 1. 30 ezer korona 2. 20 ezer korona 3.10 ezer korona 4. CASSIO SF 8300 ma­nager kalkulátor és TKD T—9011 el. fordító 5. Ajándékcsomag (leme­zek, hangkazetták) 6—10. 1000 korona érté­kű tárgyi nyeremény E heti nyereményeink: 2000,- Sk értékű vásár­lási utalvány, a dunaszerda­helyi EUROMARKET aján­déka; 500 ATS értékű óravá­sárlási utalvány, a bécsi FORTSTINGER cég aján­déka. Sok szerencsét és jó szó­rakozást! A szerkesztőség ZBÉtoV­reménykedés Szlovákiát felvették az Európa Tanácsba. Remélhetőleg ezzel olyan új fejezet kezdő­dik régiónkban, amely fokozatosan lerakja a szlovák-magyar barátság alapjait, demok­ratikus úton rendezi a két ország, valamint a szlovák többség és a magyar kisebbség között megoldásra váró problémákat. Tudom, hogy a felborzolt szenvedélyek, az elburjánzott gyanúsítgatások egyik nap­ról a másikra nem múlnak el. Bízom abban, hogy Magyarország tartózkodását a szava­záskor nem tudják kihasználni a szélsősége­sek és sor kerül arra is, amiről Pozsonyban az ünnepi hangulatban nem nagyon beszél­nek, de amit Michal Kovác köztársasági elnök kijevi sajtóértekezletén így fogalma­zott meg: „reális lehetőséget kaptunk a nemzetiségi kisebbségekkel kapcsolatos azon kérdések megoldására, amelyeket az Európa Tanács ajánl a szlovák kor­mánynak. “ Tulajdonképpen miben is reménykedem? Abban, hogy a magyar pártok által be­nyújtott javaslatokat és észrevételeket fele­lősségteljesen megvitatja a parlament és olyan demokratikus döntéseket hoz, ame­lyek a kisebbségeknek nagyobb lehetősége­ket nyújtanak, mint amilyet a totalizmus éveiben kaptak. A többségi nemzet türel­mes toleranciája feloldhat minden kölcsönös bizalmatlanságot. Remélem, hogy a szlovák sajtó és rádió egymás megbecsülésének szószólói lesznek, nem fogják kétes történelmi tanulságok, okoskodások közlésével egymás ellen her­gelni az egyetértésben élő lakosságot. Igye­kezni fognak bemutatni az együttélés szép példáit, a gazdasági problémák megoldására kifejtett közös igyekezetei. Remélem, hogy az Európa-tanácsi tagság arra kötelezi a mindenkori kormányt, hogy területi közigazgatási átszervezésekkel ne verjék szét, ne hígítsák fel a magyar etnikai közösségeket és adják meg nekik a lehetősé­get, hogy az ország törvényeinek tisztelet­ben tartása mellett maguk intézzék sor­sukat. Bízom benne, hogy abbamarad a magyar ellenségkép összetákolása. Kikérjük ma­gunknak, hogy primitív firkászok a magyar­ságot „ötödik hadoszlopnak“ titulálják és ránk fogják a szlovák állam veszélyezteté­sét. Akik újra hazaárulók után szimatolnak, azok átaludták a rendszerváltást és elva- kultságukban nem látják, hogy déli hatá­runk túloldalán is demokratikus ország, az Európa Tanács tagja él. Reménykedem, hogy Szlovákia és Ma­gyarország között a bősi hercehurca, ki­sebbségi vita ellenére is kialakul a jószom­szédi viszony, a mindkét fél számára hasz­nos gazdasági együttműködés. Végre Ma­gyarországon is jóváhagyják az európai pél­daképnek beharangozott kisebbségi tör­vényt, amely megnyugtatja majd a szlovák kormányt és követendő mintául szolgálhat más országoknak is, ahol nagy számban élnek kisebbségek. A szép szavak, az együ- vétartozás örökös ismételgetése helyett be­széljenek a tények. Annak pedig különösen örülnék, ha a magyar kisebbségi törvény lehetne a példaképe a cseh kormánynak is a háromszázezres szlovák kisebbség identi­tásának megőrzésére. Remélem, megszűnik a szlovák nyelv tanulásának fetisizálása és unokáink is ma­gyarul fognak tanulni az iskolában. Biztosan elsajátítják azt a nyelvet, amely biztosítja megélhetésüket. Remélem, ez nemcsak a szlovák lesz. De abban is reménykedem, hogy a nyelvtanulás módja nem lesz az identitástudat elvesztésének szálláscsináló- ja, mert ez már asszimilációs kísérlet. Az iskolák nyelvet tanítsanak, ne a magyarság- tudatot tompítsák! Európa legfiatalabb országa tagja lett az Európa Tanácsnak. Tiszta számlával indul történelmi útjára az öreg földrész népeinek nagy családjában. Minden keserű történelmi tapasztalatom ellenére reménykedem a jó­zan észben, reménykedem a szlovákok és a magyarok barátságában. Szűcs Béla 2 1993. VII.

Next

/
Thumbnails
Contents