Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-07-04 / 26. szám
szózatot intézett Győriékhez, hogy Szamaránszky János csapatvezető életében még nem futott annyira gyorsan. Ki a a kabinból... De nem ez jellemző Majorosra. „Rájöttem, felesleges ennyire elragadtatni magam, nem is ez a stílusom. A foci szeretete hozott össze bennünket, és az, hogy bebizonyítsuk: ezen a vidéken is vannak tehetséges gyerekek.“ (A siker?) „Több összetevője van. Például az, hogy tudunk egymás nyelvén beszélni; szó szerint és képletesen is. Ez nagy összatartó erő. A másik: ha bárki, bármikor, bármit megígér, azt teljesíti. A szponzor, a vezetők, a csapat. Szóval senki sem bújócskázik, senki nem beszél mellé. Kölcsönös bizalom, egymás respektálása nélkül soha nem jutottunk volna oda, ahol vagyunk. No meg nincsenek sztárok a csapatban. Mindenki egyforma, barát, legyen szó bár Medgyes Jóskáról, Ravaszról vagy egy 19 éves kezdőről...“. (És a játéktudás?) „Az eredmények önmagukért beszélnek, de nem szabad csak ezt nézni. Annyi a jól képzett játékos a kollektívában, hogy látványra is képesek vagyunk. A gyerekek megértették, a falu, a környék, a Csallóköz szereti őket, velük együtt él, ezért szórakoztatni kell a nézőt, örömet szerezni neki. Azt hiszem, sikerült. Főleg tavasszal. Hazai pályán nem mentünk három gól alá...“. Milyen futballt is játszottak a hősiek? Magától adódik a válasz: támadót. Otthon és idegenben is két csatárral, két ékkel középen, hogy ezáltal teret nyissanak a szélsőhátvédeknek a felfutásokra. A mozgékony, gyors, technikás és a határozott, kemény játékosok jól kiegészítik egymást. Ezért lehetett változatos, lendületes a mezőny- és csatárjátékuk, ezért mutathattak be szemre is szép kombinációkat. Talán nem udvariasságból mondta több megkérdezett bíró és meccsellenőr: a bősiek fociztak a legszebben az SZNL ll-ben. Majoros szerint a valamirevaló futball nyolcvan százalékra improvizáció. Tehát a labda megját- szására kínálkozó ezer lehetőség közül a legjobb megoldást kell váHetvenesztendős a bősi labdarúgás. És micsoda ajándékot kapott! A 6000 lakosú község csapata megnyerte a Szlovák Nemzeti Liga II nyugati csoportját és felsőbb osztályba lépett. A legtöbb gólt rúgta és a legkevesebbet kapta, a legkevesebbszer szenvedett vereséget. Kaptak is szépen prémiumot a játékosok, a szponzor, a helyi állami gazdaság nem fukarkodott az elismeréssel. Bősön már így megy. A sokak csodálkozására nyereséges vállalat nemcsak a dolgozóit becsüli meg anyagilag, hanem azokat a sportolókat is, akik az ÁG sikeres reklámhordozói. És a futballisták ilyenek. Az elmúlt öt év alatt három fokot ugrottak fölfelé a képzeletbeli futball-létrán. Ahogy mondani szokás, ez nem semmi. Ez már valami... ■ Mintha átragadt volna a labdarúgókra és a vezetőkre az állami gazdaság sportszerető igazgatójának, Kováts Gyula mérnöknek a munkastílusa, mindent precízen csinálni, megállás nélkül a legjobbra törekedni, mert aki lazít, lemarad; nincs idő sült galambra várni. Különben is kevés van belőle manapság raktáron. A direktor módosította a klasszikus mondást, mégpedig úgy, hogy jobb ma két túzok, mint holnap egy túzok. A ráhajtás, az az igazi. Langyos vízben ücsörögni ugyan kellemes, de nem kifizetődő. Az élet állandóan zajlik, minden változik. Csak a változás örök... Derzsi Mátyás egyesületi elnök mondta: az állami gazdaság azóta prosperál igazán, amióta odavaló vezető irányítja; ismeri a környéket, az embereket, tud a nyelvükön beszélni. Az utóbbi időszakban ilyen értelemben kezdték alakítani a futballcsapatot. Fokozatosan „nyugdíjba küldték" az öregedő idegenlégiós sztárokat, akik a vendégjátékosokkal együtt jó szolgálatot tettek a bősi labdarúgásnak. Sokan emlékeznek Horváth Bélára, Sill Misire, Lépes Gyurira, Gábrisra, Czuczor- ra... És például Radványira, akinek a vendégjátékát engedélyező igazolás öt perccel az első meccse előtt érkezett meg, s Miki három gólt lőtt... Igaz volt, szép volt, elmúlt. A régi gárdából csak Csiffári Pista és Majoros Gyuri maradt. Majoros 32 esztendősen távozott a DAC- ból, úgy engedték el, hogy még megköszönni is elfelejtették szolgálatait. Pedig tett valamit a dunaszer- dahelyi futballért; sokan csak az ő kedvéért, cseleiért, góljaiért jártak a mérkőzésekre. Nem tagadja, öt év távlatából is fáj neki a méltatlan búcsú, a bánásmód Pecze Károly edző részéről, aki oly megalázó módon mellőzte, mint egy tehetségtelen újoncot. De fátylat rá. Majoros 1988 júliusától Bősön tevékenykedik. Jött, látott, játszott, edzősködött és győzött. Háromszoros bajnok. Kétszer játékosként (I. A osztály, kerületi bajnokság), egyszer trénerként (Szlovák Nemzeti Liga II). Már a vezetése alatt jutott az SZNL ll-be a csapat. ■ Majoros - külön téma. Amikor azt mondtam neki, hogy játékos pályafutása alapján, ismerve szerénységét, galamblelkét, nem tudtam őt trénerként elképzelni, azonnal rávágta: ő sem. Erre az történt, ami történt. Sikeredző lett, és akit - nem túlzás - szeretnek a játékosai. Hát akkor hogy is állunk azzal a gyakran emlegetett szólással, mely szerint nem jó vezető az, akit mindenki szeret? Bizonyára ez csak általában érvényes. Konkrétan már nem. Majoros egy személyben a játékosok trénere, barátja és apja. Szigorú, de igazságos, nem híve az ostornak és nem is „cukros bácsi". Az ésszerű kompromisszumok embere, szeret segíteni másokon, nem szereti a link dumát, mindenkivel kijön. Nem használ nagy szavakat, csak hatásokat. (Sebő László szakosztályelnök: „Gyakran Verebes József jut eszembe, amikor hallom, milyen egyszerűen és logikusan igyekszik bátorságot önteni a fiúkba...“) Persze az edzői kispad nem a nyugalom szigete. Az öltöző sem. Mondjuk félidőben, amikor a csapat nem azt játssza, amiben a trénerrel megegyezett. Előfordult, az edző olyan mennydörgő A bősi futballisták, akik bajnokságot nyertek a Szlovák Nemzeti Liga II nyugati csoportjában (Méry Gábor felvétele) lyás. Imádja a falut (Nádasdon lakik) és a focit. Nem ötleteivel tűnik ki. Szorgalmával. Molnár Péter (70). Középpályás. Hatszor lépett pályára I. ligás mécsesén a DAC színeiben. Igen tehetséges, csak egy kicsit talán bohém. Akkor örül, ha gólpasszt adhat. Skoda Milan (73). Beállós-közép- pályás. Kemény, jó kötésű, lehetne gyorsabb is. Dunaszerdahelyen járt az alapiskola sportosztályába. Már jobban beszél magyarul, mint szlovákul. Győri Zsolt (70). Csatár. Született tehetség. Gyors, mozgékony, pillanatok alatt helyzetbe tud kerülni. Nem szabadna azonban elfelednie: a tehetség csak állapot. Dolgozni (is) kell. Teher alatt nő a pálma... Szabó Tibor (69). Csatár. Gyerekkora óta Brazilnak becézik. Talán mert egy nagymegyeri diáktornán mind a 10 gólt ő lőtte a Rába ETO- nak. Ha szemtől szembe cselez, nincs ellene orvosság. Mindenkit „palira vesz“. A mesterét juttatja eszünkbe. Győrivel döntetlenül (13:13) „mérkőzött" a házi gólkirályi címért. Johancsik Gábor (71). Balszélső. Gyors, technikás és - szertelen. Úgy tűnik, lassan érő tehetség. Varga Dezső (72). Beállós. Kemény, erőteljes. Játékosságban kell javulnia. Erő az van, mert Tihamér unokabátyjával Tőkésről Pozsony- eperjesre tolták az autót. Kifogyott a benzin... Szabó Nándor (68). Középpályás. Jó a fejjátéka, a gyorsasága már nem annyira. Eléggé peches. Sokat volt sérült. És akik a csapat ügyes-bajos dolgait intézték: Sebő László (55). A szakosztály tótumfaktuma. Elnök, menedzser és titkár egy személyben. „Szívesen csinálom, mert akit a futball szele egyszer megcsapott... Az utóbbi időben alig aludtam három-négy órát éjjelente. De nem bánom. Bajnokok vagyunk“. Szajkó György (57). Másodedző, aki a szezon utolsó mécsesén beugró tartalékkapus volt. Szamaránszky János (55). Csapatvezető. Topoícanyban meglökdösték az ottani vezetők, de nem tudták kibillenteni egyensúlyából. Patasi Péter (52). Gyúró. Egyszer befutott a sérült játékoshoz, vitába bocsátkozott a bíróval, és lefagyasztotta - a füvet... ■ Hát ennyi volt. De nem mese volt. A bősi futballcsoda valóság. A labdarúgók mindnyájan bizakodóak, a középmezőnybe várják a csapatot. Majoros György edző: „Egyáltalán nem féltem a fiúkat“. Ha a tréner mondja... Tomi Vince lasztani. Ez a művészet a futballban. A bősiek közül többen képesek az improvizálásra... (Majoros: „Nem győzöm eléggé hangsúlyozni a fiúknak, felelősségteljes játék a futball, ám végeredményben mégiscsak szórakozás. Merjenek hát rögtönözni - a köz javára. Már aki erre képes. Mert megverte az Isten azt a játékot, amely kényszermunka, sablonos megoldás, erőlködés.“ Könnyű a trénernek ilyeneket mondani. Ő olyan csatár volt, aki úgy vette át a labdát, hogy abból rögtön kezdeményezés születhetett, lendületből cselezett, zsebkendőnyi területen finom trükkökkel forgatta meg a védőket. Védencei között van(nak) ilyen típusú labdarúgó(k). ■ Menjünk azonban sorjában. Nézzük meg, kik repítették a csúcsra a bősi csapatot. Prihogyko Szergej (1962-es Azt mondja, szuperpartiba jött, ilyen kollektívában még nem játszott. Csiffári István (66). Beállós. Nem a technikáját csillogtatja, hanem a szívét. ’84-től játszik Bősön. Szalov Gennagyij (61). Középpályás. Jól védekezik és beszél magyarul. Csak egyszer nem értette az ideges másodedző utasítását: Chod' proti sebe!“ Nem csodálkozunk... Varga Tihamér (63). Középpályás. A csapat húzóembere, nagy munkabírású, képzett futballista és hangulatcsináló. Egyszer indiánnak öltözve ijesztett rá a társakra. Ravasz József (61). Ha elemében van, karmesteri pálcájával „megzenélteti" az egész csapatot. „Józsa" létére (ez a beceneve) ravasz gólokat szokott rúgni. Domonkos Tibor (70). Középpályás. Jó képességű, intelligens játékos. Állítólag ő szeret a legjobban edzeni. Mészáros Zoltán (69). Középpászületésű). Kapus. Szentpétervárról jött Homonnára, majd a DAC akarta, aztán Bősön kötött ki. Vonalkapus, a beíveléseknél néha akad gondja. Rendkívül szorgalmas, becsületes, elpusztíthatatlan. Törött ujjal is képes volt védeni, gipsszel a kezén pedig tréningezni - saját felelősségére. Sonka helyett még mindig szalonnát eszik, az idei edzőtáborban Szalovval együtt öt láda almát fogyasztottak el. A többieknek nem kellett. Bősről akar nyugdíjba menni. Jankovics Attila (65). Kapus. Védett Vágbesztercén, Vágsellyén, bármelyik csapatban kezdőember lenne. Bősön csak tartalék. Peches. Amikor odakerült, megsérült. Most őszintén drukkol Szergejnek. Ritka emberi tulajdonság. Kováts Barnabás (67). Hátvéd. A gárda mókamestere és legkeményebb tagja. Amikor megkapta 9. sárga lapját, valaki bekiáltott a pályára: „Puha vagy, Barnus!" Többé nem figyelmeztették. A szezon utolsó meccse volt... Tóth Ferenc (68). Jobbhátvéd létére 10 gólt lőtt. Erőteljes, jól lát a pályán, az ,,egyből" játék nagymestere. Medgyes József (61). Söpröge- tő. Rutinja, áttekintése aranyat ér. MILYENEK A BAJNOK BÓSI FUTBALLISTÁK? Főszerkesztő: Szilvássy József. Főszerkesztői titkárság ■* 32 32 20 és 210/4456. Főszerkesztő-helyettes: Miklósi Péter: « 210/4453. Kiadja a VOX NOVA Részvénytársaság. llatsarnan ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit * 210/4460. A Vasárnapot szerkeszti: Szűcs Béla és Zsilka László 210/4454. Grafikai szerkesztő: Szilvásy Erzsébet 210/4478. Szerkesztőség: 819 15 Bratislava, Pribinova 25., 8. emelet. Telefonközpont 210/9, szerkesztőségi titkárság: 32 50 18, sportrovat: ® 36 46 39, gazdasági ügyek: 210/4425 és 4426. Távíró: 92308. Telefax: 36 45 29. Adminisztráció: 819 02 Bratislava, Pribinova 25, - 586-07. Készül a Danubiaprint, n. v., 02-es üzemében 819 46 Bratislava, Pribinova 25. Családi magazin Szerkesztőségi hirdetésfelvétel közületeknek és magánszemélyeknek: 819 15 Bratislava, Pribinova 25, 8. emelet, S 210/4455 és 4476, irodavezető 32 51 29, telefax 210/4431. A kassai hirdetőiroda címe: Kovácska 25, 040 01 Koéice; S 095/622 86 39. Ügyfélfogadás: hétfőn és szerdán 8-tól 16.30-ig. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat és a Mediaprint Index 480 201 - Előfizethető minden postán és kézbesítőnél. Külföldi megrendelések: PNS, igazgatósága Pribinova 25, 813 81 Bratislava. A beküldött kéziratokat nem őrizzük meg és nem küldjük vissza. # Kováts Gyula, Majoros György edző és Sebő László, a labdarúgószakosztály mindenese
