Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-06-06 / 22. szám
1993. június 6. XXVI. évfolyam Ára 5,50 korona Bátran állíthatjuk, a magyar gyerekek nem tehetségtelenebbek szlovák társaiknál. Mégis: évek óta ismert tény, hogy Szlovákia egyetemein, főiskoláin, a szlovákiai magyarság számarányához viszonyítva kevés magyar nemzetiségű diák tanul. Vajon mi lehet az oka? A magyar nyelvű oktatás ellenzői előszeretettel hivatkoznak a magyar középiskolák alacsony színvonalára, ezen belül is a szlovák nyelvtanítás hiányosságaira, melyek szerintük a magyar diákok főiskolai, egyetemi tanulmányaikon mutatkoznak meg a legmarkánsabban. A másik oldalon viszont mérnökök, orvosok, jogászok, tanárok, művészek és tudományos dolgozók ezrei bizonyítják, hogy a magyar tannyelvű iskolát végzett diákok is éppúgy szerezhetnek felsőfokú képesítést, mint azok, akik szlovák iskolában érettségiztek. Idén is sok magyar nemzetiségű, magyar középiskolában érettségizett diák lesz a felvételizők között. Megkérdeztük néhányukat, milyennek látják esélyüket. Olyanokat választottunk ki, akik a négy év alatt iskolájukban már bizonyítottak, s akiknek tanáraik szerint is ott lenne a helyük a választott főiskolán vagy egyetemen. H LAX ANDREA a tornaijai gimná- zium tanulója volt négy even at. Pozsonyba készül továbbtanulni, , I vagy a Komensky Egyetem Böl- •lípt & cseszkaran. ahova magyar-nemet fSSl szakra jelentkezett, vagy a közgaz- jppr dasági egyetemen, ahol a manager [ ™ , ár • szakot pályázta meg. Szereti a nyel- I veket és szeret utazni - ez a két ' szempont volt döntő számára a jelentkezőlapok kitöltésekor. Üzletkötőként szeretne a jövőben dolgozni.- A magyar nyelvet mindig szerettem, a különböző versenyeken is jó eredményeket értem el, mégsem mennék pedagógusnak. Az az igazság azonban, hogy a bölcsészkaron jobbak az esélyeim, mint a közgázon, ahol többszörös a túljelentkezés. Másrészt az idegen nyelvnek nemcsak pedagógusként vehetem hasznát, hanem az élet más területén is. A felvételin szeretnék jól szerepelni, de nem fogok elkeseredni, ha az idén nem sikerül bejutnom. Abban azonban bízom, hogy a szlovák tudásom nem lehet akadálya a sikeres felvételinek. a kedvenc tantárgyam, ezekből voltam eredményes a különböző olimpiákon is. Nem volt hát kérdéses, mire jelentkezem. Mivel a szlovák tudásomat nem érzem elég tökéletesnek, a felvételire szlovák tankönyvekből készülök. ÁGH KATALIN a galántai Magyar Tannyelvű Gimnáziumban érettségizett. Felvételi lapját két helyre is elküldte, a pozsonyi Komensky Egyetem magyar tanszékére, és a nyitrai Pedagógiai Főiskolára. A választott szak mindkét esetben a magyar-szlovák.- Már gyermekkorom óta pedagógus szeretnék lenni. A tanáraim példája nyomán kaptam kedvet ehhez a hivatáshoz. Nagyon szeretek olvasni, különösen a verseket kedvelem. Sokat is szavaltam, versenyeken, különböző iskolai és városi rendezvényeken. Igyekezni fogok a felvételin jól szerepelni, mert nagyon szeretnék bekerülni az egyetemre. Szerintem a magyar diákoknak is ugyanolyanok az esélyeik, mint a szlovákoknak. A szlovák nyelv nekem nem jelent problémát, hiszen szlovák környezetben nőttem fel. ■ . I Vn ■ ■ ■ • TAMÁS PÉTER már nem olyan biztos abban, hogy szlovák tudása minden tekintetben tökéletes. Ennek ellenére nem fél attól, hogy emiatt esetleg nem sikerül majd a felvételije, vagy nem tudná elvégezni a főiskolát. O egyébként már szerencsésnek mondhatja magát, hiszen a Komensky Egyetem Természettudományi Karára a tudományos fizikára felvételi nélkül bekerült. Ennek ellenére még próbálkozik a kassai, a pozsonyi és a budapesti orvosi egyetemen is. Kutatóorvos szeretne lenni.-A négy év alatt mindig a fizikai és a biblógia volt RUKOVANSZKY MIROSLAV, Katalin évfolyamtársa volt. A sók- szelőcei fiú állatorvos szeretne lenni. Kassára jelentkezett főiskolára, de emellett elküldte felvételi lapját a pozsonyi Komensky Egyetem természettudományi karára is. Az esélyeit józanul mérlegeli, tudja, mindkét helyre sok a jelentkező, s ha be akar kerülni, keményen kell készülnie.- Én bízom abban, hogy képes vagyok a felvételit (Folytatás a 2. oldalon) A legnagyobb magyar pedagógusok egyike, Németh László, aki írói teljesítményének nem jelentéktelen részét áldozta fel a pedagógia oltárán, egyszer azt írta: „A legjobb módszer, az anyag leggondosabb tálalása is múló erőfeszítés, ha a tanuló nem küzd meg érte, s nem nagy, személyes érdek enyvezi oda az agyába. Ennek az érdeknek az állandósítása, igazolása viszont nemcsak tanuló és tanár dolga, hanem a társadalomé is. “ A társadalmi ellenőrzés formája, tegyem hozzá: egyik lehetséges formája - az érettségi. Viszonylag nem új intézmény: bürokratikus, militarista formáját a poroszok találták ki 1788-ban. Hozzánk Ausztriából származott át, a Monarchia nagy egységesítő kísérletének részeként a múlt század ötvenes éveiben. Arany János egyik 1858-ban, még nagykőrösi tanárként írott levelében mindenesetre olvasható a figyelmes tanár gondja, hogy miként készítse fel magyar irodalomból, rendes tankönyvek híján azokat a diákjait is, akik nem hallották korábbi óráit, hanem más gimnáziumokból, hiányosabb tudással érkeztek. Egyébként talán Arany János személyes példája mutatja, hogy mennyire fontos a pedagógusi szenvedély és tudás mellett a tanuló küzdelme a tananyag, pontosabban szólva az ismeretek elsajátításáért. Arany János tudniillik nemcsak azért nem érettségizett, mert maga a fogalom ismeretlen volt, hanem mert iskoláit sem fejezte be. Bár már belesimult a debreceni kollégium szigorú rendjébe, amely a tizenéves fiú számára súlyos konfliktusokat jelentett, a múzsák hívó szava közül a színházé csalogatta el bizonytalan vándorutakra. Hogy aztán keményen megküzdjön hatalmas műveltségéért: tág ismeretei voltak az irodalom és a történelem területén, s még vagy nyolc nyelven is megtanult. Majd hites iskolai végbizonyítvány nélkül lett a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára. Igazán nem ajánlom Arany ifjúkori botlását kö- ‘ vetendő mintának, de igenis javaslom példának azt a kemény eltökéltséget mindenki számára - érettségi előtt és után - hogy a tudásért áldozni kell, hiszen a tudás végül is egy nagy társadalmi szerződés tanuló, tanár és társadalom között. Nem jó dolog érettségizni! Izgul a diák, szorong a tanár, drukkol az iskola... Hosszú évek munkájáról kell számot adni, s most már valóban sorsok dőlhetnek el. De nem véglegesen és nem kijavíthatatlanul. A tét nagy, de a fogadás megismételhető. Ugyanakkor az érettségi szükséges! Sok mindent próbáltak már kitalálni helyette, egyelőre sikertelenül. Volt, amikor újabb vizsgákat állítottak az érettségi fölé sorrendben, volt, amikor az elképzelhető vizsgák rangsorának csúcsát jelentette. Ma már azt sem hisszük, amit még a háború előtt hihettek az érettségizők, hogy majd a polgári társadalom kapuja nyílik meg előttük: „fdísztér leszek magam is“ - hirdette a régi ének, tehát teljes jogú polgár. Vagy tisztviselő lett valaki, vagy az egyetem polgára, vagy - s ez sem volt ritka - munkanélküli. Az érettségi vizsga ma már nem jelent egyértelműen értelmiségi foglalkozásra való fölkentséget, viszont továbbra is fontos lehetőséget nyit meg a tizennyolc évesek előtt. A társadalmi ellenőrzés egyik komoly formáján megfeleltek, tehát az önálló életre, a felelős döntésre érettebbek. Az érettségi pillanatától már a múltjukért is felelnek, s egyre inkább felelősek a jövendőjükért. Kívánunk minden érettségizőnek és minden tanárnak és minden iskolának sok sikert. Arra is gondolva, hogy a mi szlovákiai magyar közösségünkben minden sikeres érettségi, minden hiteles érdemjegy egy kissé a jövőnket, mindannyiunk közösségi jövőjét is biztosítja. Brogyányi Judit c Merre visz az élet?
