Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-05-30 / 21. szám
1993. V. 30. KONYHALÁTOGATÓBAN Lovak és halak A cím azt sugallhatná, hogy ebben az étteremben, amelyről szó lesz, a vendég tányérjára lóhús és hal kerül. Bár a világ különböző csücskeiben a pacik izmait feldogozzák, ínyencfalatként fogyasztják, nálunk ezt (tudomásom szerint Prágán kívül, ahol az egyetlen lóhúst árusító üzlet előtt, leginkább a lóhúsból készült szalámira sorban állnak) sehol nem teszik. A mi esetünkben a lovak és az étterem között egészen más összefüggés van, ám a halfélék valóban a betérők kedvenc ételei közé tartoznak. A hatvanas években találkozott a vagyonka és bátrabb álmokat néhány lovakat szerető, a lovassportnak hódoló ember. Klubot alapítottak, négylábú barátaiknak otthont kerestek. így találtak rá a Záhorská Bystricában levő romos istállókra. Elhatározták, ösz- szeadják pénzüket, megvásárolják a romhalmazt. Hosszas talpalás, ügyintézés után megszerezték a telket és a volt nagygazda épületeinek csupasz talait. Ezután ez a néhány lelkes ember minden szabad percét ott töltötte, hogy a lovakat fedél alatt tudja. A Kar- patia klub hamarosan ismert lett- sporteredményeivel. Elsősorban egy lelkes házaspárnak, Juhász Péternek és Ellának volt köszönhető, akik elhatározták, hogy második otthonukból lovasparadicsomot varázsolnak. Közben támogatókat és barátokat szereztek külhonból is, leginkább Németországból és Ausztriából. Szívesen nyújtanak anyagi segítséget és cserében ott edzik lovaikat, ott töltik szabadságukat. Ezért Juhászék felépítettek egy húszágyas szállodát - legyen hol a vendégeknek megszállniuk. A vendéget illik étel- lel-itallal kínálni, ezért éttermet kellett építeni. 1990-ben el is készült- 70 székkel. Később építettek hozzá egy teraszt, előtte nagy parkolót. Szóval, lassan gyarapodik szőhetnek. Ma igazán jól megy az üzlet.- Soha nem vertük magunkat adósságba, csak addig nyújtózkodtunk, ameddig a takarónk ért. Csak kézpénzt használtunk beruházásainkra. Ma az étteremben 12 alkalmazottat foglalkoztatunk, a lovakat négyen látják el - tárja fel a helyzetet Juhászné. - Bár Pozsonytól településünk húsz kilométernyire van, állandóan foglalt minden szék. Sok az osztrák és magyar vendég. Eleinte lehetett nálunk asztalt foglalni, de erről később le kelleti tennünk, mivel e miatt viták támadtak. Most, ha jön a vendég és talál helyet, leülhet, rendelhet. Ha nincs szabad szék, akkor vár, vagy elmegy. Ez a megoldás persze nekünk sem jó. Ezért egy másik éttermet építünk, kiképzése olyan lesz, akár az istállóké, boxokkal, díszként lószerszámokkal, szomszédságában lesz a nyitott tűzhely, a grillezéshez szükséges felszereléssel stb. őszig el akarjuk készíteni. És építjük már a másik szállodát is negyven ággyal, luxus lakosztályokkal: nappali, hálószoba, fürdőszoba toalettel, színes tévé, hűtő- szekrény, terasz. A már ma üzemelő étterem rendkívül barátságos. Díszítőelemei a lovakhoz kapcsolódnak: ostor, lószerszám, Peter Orván lovakat ábrázoló festményei. Az étlapon meg annyi étel szerepel, hogy a vendég nehezen tud választani. A külföldiek leginkább a hatféle halétel egyikét kérik. Kedveltek a pulykamellből készült, ananásszal, déligyümölccsel, tejszínhabbal körített ételek is. De sokan járnak „csak" juhtúrós galuskára, káposztás sztrapacskára, gyümölcsös fagyira, vagy a sűrű, parasztosan készített levesekre.- Az áraink is elfogadhatóak, éttermünk a külföldiek számára kimondottan olcsó - mondja Ella asszony. - Ráadásul arra törekszünk, hogy körítéseink gazdagok és mutatósak legyenek, s a vendég az ételéhez ne kényszerüljön külön salátát rendelni, bár abból is kínálunk, szezon szerint vagy tízfélét. A Kárpátiéban a gyerekek is jól érzik magukat. Nem kell a széken feszengeniük, amíg az étel az asztalra kerül. Minden veszély nélkül hancúrozhatnak a bejárat előtti réten és az alkalmazottak közül mindig akad valaki, aki megmutatja nekik a lovakat, a díszként kiállított századeleji szekereket, egy kis romantikát varázsolva lelkűkbe. ROKFORTTAL TÖLTÖTT RÁNTOTT SONKA (Hozzávalók egy személyre: 5 dkg sonka, 5 dkg rokfort, sima liszt, tojás, morzsa, olaj) A rokfortot villával összenyomkodjuk, belegöngyöljük a sonkaszeletekbe, majd fogvájóval összetűzzük, bundázzuk és forró olajban aranysárgára sütjük. RESZELT BURGONYÁBÓL KÉSZÜLT LEVES (Hozzávalók négy személyre: sárgarépa, petrezselyemgyökér, egy nagyobb gerezd zeller, 3—4 darab burgonya, egy leveseskanál vaj, 1 tojássárgája, zöldpetrezselyem, 1,5 liter víz) A zöldséget megtisztítjuk, sós vízben megfőzzük, szitán áttörjük. A pépbe belereszeljük a burgonyát, felengedjük kellő mennyiségű vízzel és tovább főzzük, míg a burgonya megpuhul. A kész levesbe tesszük a friss vajat, elhabarjuk benne a tojássárgáját és beleszórjuk az apróra vagdalt zöld petrezselymet. É # Ü- jf 3—.\ RÁNTOTT SAJTOSGOLYÓK SONKÁVAL (Hozzávalók egy személyre: 10 dkg eidámi sajt, 3 dkg sonka, 1 tojás; a bundázáshoz tojás, morzsa, liszt, só, törött bors, olaj) A sajtot lereszeljük, hozzáadjuk az apróra vagdalt sonkát, a tojást, ízlés szerint fűszerezzük. A masszából golyócskákat formálunk (kb. 3 cm átmérőjűket), bundázzuk és forró olajban kisütjük. Főtt vagy sült burgonyával, tartármár- tással, esetleg ketchuppal tálaljuk. CSIRKE MANDARINNAL (Hozzávalók egy személyre: 10 dkg kicsontozott csirke, 3 dkg mandarinbefőtt, vaj, fűszer) A csirkét a vízben puhára főzzük, kicsontozzuk, a húst apró kockákra vágjuk, olvasztott vajon megpirítjuk, hozzáadjuk a lecsurgatott mandarinbefőttet, ízlés szerint fűszerezzük, tetszés szerint felengedjük a csirke főzőle- vével. Ozorai Katalin Prikler László felvételei Vasárnapi krimi A ki elég dörzsölt, és nem hagyja, hogy rajtakapják, azt el sem ítélhetik. Ebből indult ki Hans-Peter Bell, amikor Margót, a felesége ellen a gyilkosságot kieszelte. Sosem tudta elviselni, hogy minden Margoté, neki meg nincs semmije. Egészen másképp képzelte, amikor feleségül vette a nem éppen csinos, de nagyon gazdag nőt. Margót kitartóan megtagadta, hogy fedezze az ö költséges hóbortjait, és ez be. Sorra nyomkodta a műszerfal valamennyi gombját. A felvonó azonban meg se moccant. A riasztó gombja sem működött. Hans-Peter benn csücsült a kelepcében.- Nem baj, majd csak jön valaki és kiszabadít - gondolta. Magyarázatot hamar kieszelt magának. A gyilkosságból azonban nem lesz semmi, máskorra kell halasztania. Hans-Peter egészen jól hallotta, mi történik odafönt a feje fölött. Margót most Peter Nikolai Hat ez nem megy! elegendő indok volt számára, hogy változtasson a szerinte igazságtalan vagyoni megosztáson a saját javára. Tervei a messzi jövőbe nyúltak. Például az öreg házat, amit Margót nem szándékozott feladni, lebontatja, és új bungalót csináltat helyette. Hans-Peter utálta ezt a házat, amely szüntelen arra emlékeztette, hogy ő maga nem egyéb, mint hagyomány és gyökér nélküli újgazdag. Hans-Peter Bell azt is nagyon jól tudta, hogy mindenekelőtt őt gyanúsítják majd. De hát mire van az embernek az intelligenciája? Hans-Peter egy vasárnapra tervezte a gyilkosságot, és azon a vasárnapon ő több mint ezer kilométernyi távolságra lesz Margottól. Állítólag. Beletelt ugyan egy kis időbe, meg jó csomó pénzébe, amíg sikerült tökéletes alibit biztosítania. A valóságban azon a bizonyos vasárnap délelőttön a házat figyelte. Margót egyedül volt otthon, Lukas kertész és Luise házvezetőnő szabadnapot kapott. Hans-Peter Bell még egy ideig várt, de nem azért, mintha lelkiismeret-furda- lást érzett volna, hanem óvatosságból. Nem kockáztathatta, hogy valaki meglássa a ház közelében. Mielőtt elindult volna, természetesen ellenőrizte, hogy pisztolya töltve van-e. A fegyvert kéz alatt vette. Senki sem tud semmilyen összefüggést bizonyítani a bűntény és a fegyver között. Belépett a hallba és megállt. Hűvös és rideg volt minden. Margót sehol. Bizonyára fönt lehet a saját lakosztályában, ahol ő sosem érezte jól magát. Megnyomta a felvonó gombját és várt. Néhány másodperc múlva jött is a lift, szinte nesztelenül. Kinyitotta az ajtaját és belépett. Margót lépteit hallottta maga fölött, meg hébe-hóba a hangját is. Most is magával beszélgetett. Undok szokás. A felvonó elindult. Hans-Peter előhúzta zsebéből a fegyvert és elmosolyodott. Még néhány másodperc és szabad lesz... meg gazdag. A felvonó egyszer csak hirtelen megállt, méghozzá az első és a második emelet között. Előfordult ez már azelőtt is néhányszor, s mindig szerelőkre volt szükség, hogy megjavítsák. Hans-Peter nemcsak a házat utálta, hanem a felvonót is, bár egészen új volt, utólag szerelték vonult a hallba, és felvette a telefonkagylót. Kitárcsázta a számot.- Heinz? - szólt a telefonba -, én vagyok az, Margót... Nem, nem változott semmi. Az elhatározásom szilárd. Itthagyom Hans-Pe- tert. Hogy mit szól majd hozzá? Hisz ismered. Kínálj fel neki pénzt, készséggel belemegy mindenbe. Még a gyors válásba is. Hans- Peternél minden pénzkérdés csupán. Hans-Peter elsápadt. Izzadt. Margót az ügyvédjével tárgyalt. Hans-Peter becsapottnak érezte magát. Ezzel nem számolt.- Küldtem neki táviratot- hallotta Margót hangját.- Most már tudja, hányadán áll. Hová utazom? Egy picike görög szigetre, a nevét elfelejtettem. Hat hétre... nyolcra... aszerint, hogy tetszik majd ott. A személyzetet már elbocsátottam. Nem hiszem, hogy hamarosan visszatérek ebbe a házba. Hans-Peter soha nem gyűlölte úgy a feleségét, mint ebben a pillanatban. Egyszerűen nincs joga rá, hogy így faképnél hagyja.-Természetesen majd hírt adok magamról - mondta Margót -, de addig eltelik néhány nap. Most befejezem, Heinz, mert éppen megérkezett a taxi. Sietnem kell, másképp lekésem a repülőgépet. Margót letette a kagylót. Egy ideig még járkált odafönt, aztán becsukódtak az ajtók. Margót visszatért a hallba. Hans-Peter pontosan tudta, mit csinál. Most éppen megnyomta a felvonó gombját. Aztán azt mondta:- Hát ez nem megy! Margót elindult lefelé a lépcsőkön. Egy férfival beszélt, aztán becsukódott a ház bejárati ajtaja. Megfordult a zárban a kulcs. Felbúgott a motor. Hans-Peter hirtelen rádöbbent, hogy egyedül maradt ebben az öreg házban, egyedül a felvonóban, amelyik nem megy se föl, se le.- Margót, Margót! Szabadíts ki, Margót! - kiabált Hans-Peter torka szakadtából, és őrjöngött, amíg a hangszálai fel nem mondták a szolgálatot. Kilőtte a pisztolytárból mind a hat töltényt. A lövéseket azonban nem hallotta senki. Vércse Miklós fordítása
