Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-05-30 / 21. szám
* Giuseppe Patane, korunk egyik legnevesebb operakarmestere nyilatkozta róla tízegynéhány évvel ezelőtt: „A világ legjobb Falstaff ja.“ Melis György hatalmas repertoárjából természetesen több szerep is kiemelhető, nemcsak a hordóhasú nemes. Macbethként, Nabuccóként, Luna grófként, Kékszakállú hercegként vagy Don Jüanként ugyanolyan átütő erejű alakításokat nyújtott, mint Lehár, Kálmán és Offenbach operettjeiben; Bach passióit és Brahms oratóriumait ugyanolyan magas fokon tolmácsolta, mint Bartók, Kodály és Beethoven dalait, vígoperákban azonban egyenesen világklasszis. Eredeti egyénisége, remek humora, szellemessége a már említett Falstaffon kívül a Gianni Schicchiben, A csengő Enricója- ként, a Don Pasquale Malatestájaként, A sevillai borbély Figarójaként és az Ory grófja Róbertjaként ragyogott fel leginkább. Melis, az őskomédiás ezekben a darabokban érezhette igazán elemében magát. Most, ezekben a hetekben a Bánk Bán Tiborcát és a Cigánybáró Zsupánját játssza, s hetvenedik évének küszöbén azt mondja: „Szeretek pontosan megtanulni minden szerepet, ezért újabb kottákat készítek elő. A lazaságot nagyon utálom. Színpadon az a legszörnyűbb. “ „Nem hiányzik nekem semmi... “ • Van valami ebből a hetven évből, amit szeretne elfelejteni?- Nincs. Olyan nincs. Én a rosszat igyekszem nem észrevenni, ha pedig rámragad, akkor lesöpörni. Felejteni tudni kell. Az a boldog ember, aki megcsinálja a numerát és elfelejti. • Ljubimovra emlékszik még?- A táncoskomikusra? • Nem. A rendezőre, akivel a Don Giovannit hozta létre.- Magának rendező, nekem nem. Legalábbis nem az operaszínpadon. Ljubimov soha életében nem volt zenész. Táncoskomikusként kezdte egy moszkvai színházban, de a muzsikához annyi köze van, mint... hát tudja, hogyan rendezett nálunk? A dirigenstől kérdezte meg mindig, hogy miről szól a következő jelenet, s akkor kitalált valami hatalmas marhaságot. Én megmondtam az elején, amikor kiírtak a szerepre, hogy rendben, nézzük meg, mire megyünk egymással, egy hét próba után majd nyilatkozom, csinálom-e vagy nem. De miért faggat most a Don Giovanniról? • Először is, hogy tudjam, valóban képes-e felejteni, másodszor: érdekel, hogyan dolgozik puskaporos hangulatban, harmadszor pedig: ez az a szerep, amelyet a világhírű Walter Felsenstein és az ugyancsak kimagasló Nádasdy Kálmán rendezésében is eljátszott egykor, tehát határozott elképzelései lehettek nemcsak a figuráról, hanem az egész darabról.- Maradjunk akkor Felsenstein- nél. Életem legnagyobb élménye a vele létrehozott Don Giovanni. Százötven próbát tartott. „Én nem rendezek, hanem meggyőzök - mondta mi a színpadon nem játszhatunk mást, csak ami ebben a könyvben benne van — mutatott a zongorakivonatra. - Csak ezt, semmi mást! Se többet se keveseb(Oláh Csaba felvétele) bet. Nekünk ez a bibliánk.“ Zseni volt az öreg, engem nagyon szeretett, úgyhogy volt bátorságom megkérdezni tőle: miért ez a rengeteg próba? Hidd el, kívülről ez csak úgy látszik spontánnak, ha ennyit gyakoroljuk. Hosszú pályámon nagyon sok „szuperokos“ emberrel találkoz- Nekem mindegy, de az az igazság, ritkán használom az anyanyelvemet. Lakik itt a közelben egy ismerősöm, vele szoktam szlovákul társalogni, de neki sem jut minden szó az eszébe. Szarvas mellett, ahol felnőttem, nagyon sok szlovák élt, de mindenki úgy beszélt, ahogy akart. Olyan szó, hogy nyelvtörvény, nem is létezett akkoriban. Gyűlölöm a politikát, nem is akarok belemélyedni, a politikusok közül is csak azokat kedvelem, akik jót akarnak, jószomszédi viszonyokat. • Kollégái közül, az Operaházban, hányán tudják, hogy szlovák szülők gyereke?-Tudhatják néhányan, bár én ezt sohasem hangoztattam. tem. Apám szegény, aki hadirok- .kantként jött haza a háborúból, járni is alig tudott. Botra támaszkodott, úgy parancsolt. Tudott ám németül is, nemcsak magyarul! • Igaz, hogy Bécsben, a Burgban teljesített testőrszolgálatot?- Igaz bizony! Oda csak kétméteres stramm legényeket vittek, ő pedig az volt. Nagyon szeretett dolgozni. Hazamentem az iskolából, várt a paprikás krumpli, aztán irány a föld! Felültünk a lovaskocsira és csak sötétedéskor indultunk vissza. • Érettségi után a Műegyetemre jelentkezett és fel is vették. Akkor még nem akart operaénekes lenni?- Jó voltam matematikából, azért mentem a Műegyetemre. Építésztam, az énekesek is mindent tudtak... így a hang, meg úgy a hang, elemeztek, magyaráztak, aztán felmentek a színpadra és nyomban levizsgáztak. Beszélni könny, énekelni, érzékenyen énekelni nehezebb egy kicsit. A rendezők is... hú, de nagyokos némelyikük! Ljubimov a színpadra ültette a zenekart. Ostobaság. Utálja a színpadi berendezést, meg a függönyjárást, mondta. Szí- nészkedett, műfelháborodást produkált. Ezeket a dolgokat tényleg nem tudom elfelejteni. Egy hét próba után szóltam is az igazgatónak, hogy ne haragudjon, engem ez az orosz nem tud meggyőzni, nekem a színpad szent dolog, oda csak az menjen, aki a közönségnek jelent valamit, mert ugye, sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a kiválasztottak. Ljubimov persze ideges volt. Kiabált. Azt mondta: ha a Melis nem csinálja, holnap reggel repül vissza Moszkvába. Ekkora balhét mégsem engedhettünk meg magunknak, így aztán játszottam tovább. Aki szólót énekel, annak két lépést kellett tennie a közönség felé. Eredeti, igaz? Ettől voltunk „modernek.“ • A telefonban szlovákul beszélt velem, folytathatjuk szlovákul is, ha úgy akarja. • Röviddel a nyolcvankilences forradalom után ugyanis egy magyarországi szlovák tollforgatő arról tudósította a pozsonyi lapokat, hogy Juraj Melist, a Magyar Állami Operaház neves énekesét keményen elmagyarosították. — Engem, mikor? Az égadta földön nem éreztem ilyet. Szóba se került soha. Ugyan! A legidősebb nővéremmel ma is szlovákul beszélek. Édesanyám szegény eljött egyszer, hogy megnézzen Háry Jánosként és épp Kodály születésnapján mént a darab. Főkötős kis parasztnéni volt az édesanyám, hat elemit végzett, de irtó intelligens asszony volt. Beültették a direktori páholyba, Kodály mellé. „Hogy ez milyen művelt ember - mondta Kodályról -, még szlovákul is tud, úgy beszélgettünk. “ • Földje mennyi volt a családnak?- Tizennyolc hold. Nem olyan sok az! Komoly adót fizettünk utána, de megélni azért megéltünk belőle. Rengeteget dolgoztam én is. Azért bírom ilyen jól a strapát, mert befogtak mindig. Csépeltünk, kukoricát törtünk, pirkadattól késő estig fosztottunk. Már itt énekeltem Pesten, de ha hazamentem, zsákokat cipelmérnöknek készültem, és csak később, az első év után, negyvenötben iratkoztam át a Zeneakadémiára. • Pályája első sikerét 1950-ben, a prágai Dvofák-énekversenyen aratta.- Kdyz mné stará matka spívat ucívala... emlékszem minden szóra. Volt egy fogadás a verseny után, látja, ezt sem felejtettem még el; jöttek a kollégák és azt mondták: morva akcentust éreznek a beszédemben. • Bécs, Brüsszel, Berlin, Glynde- bourne, Milánó, Liverpool, Párizs, Rio de Janeiro, Los Angeles, Mexico City... ön azon kevés operaénekesek egyike, aki idejében ki tudott lépni a vasfüggöny mögül, és akárhol is szerepelt a világban, mindenütt a legnagyobb elismeréssel fogadták.- A határokat mégsem szeretem. Feljut az ember a Holdra, itt meg, ezen a pöttöm kis Földön határvonalak húzódnak. • Vágyott néha más hazára?- Soha. Én itt érzem jól magam, ebben az országban. Anyám rokkája, olajtartója, mozsara itt nőtt a szívemhez, s most már itt is tart mindörökre. Pedig ha elmentem volna, akkor ma, mint a többi „hazajáró lelket“, engem is tenyérből etetnének. De nem panaszkodom, megélek én jól, kocsim van, nyaralni járok, nem hiányzik nekem semmi. • Abszolút csúcsnak mit tekinthetünk az énekesi pályán?- Hogy marha nagy pénzekért körbeutazza az ember a világot. • Elérte?- A felét. Körbeutaztam a világot. Ahol jól fizettek, ott az élet is drága volt, a gázsim ötvennyolc százalékát pedig be kellett szolgáltatnom. Magyarul: elvették tőlem. • Pavarottit, Domingót, Carre- rast is alaposan megadóztatják.- Tudja, mi az, amit ők csinálnak? Cirkusz. Százezrek előtt az arénában ... behangosítva, felerősítve, ahogy akarja. Ezért nincs nekem lemezgyűjteményem. Azt a hangot, amely átmegy a keverőpulton, én már meg se hallgatom. A legszebb hangja az említettek közül szerintem Domingónak van. A technikáján persze még ő is csiszolhatna. • Ön, aki a Mozart-operák valamennyi bariton szólamát elénekelte, bizonyára sokkal többet tud a halhatatlan zseniről, mint bármelyik zenetudós.- Tévedés. Mozart megfejthetetlen. Ha csak A varázsfuvolát vesz- szük, arról is könyvtárak szólnak. Én csak egyvalamit tudok, az pedig mások előtt sem ismeretlen: amíg zene lesz a földön, addig Mozart is él. Számomra mégsem ő, hanem Bach a csúcs. A legnehezebb feladatok elé ő állítja az énekest. • A Bánk bánban Biberachot és Peturt is megformálta, most Tiborcként remekel. Mi jöhet még ezek után? Sejti, meddig fog énekelni?-Dehogy sejtem! Honnan tudnám? A legnagyobb bölcsességnek éppen azt tartom az életben, hogy nem tudjuk, mit hoz a holnap. Ez megnyugtató érzés. Legalább nem kell remegnünk. • A magánytól sem félt soha?- Nem sokat vagyok én egyedül. Van egy kis baráti köröm, elférünk jól a lakásban. Fiatalon, amikor a Zeneakadémiára jártam, két lányba is szerelmes voltam. Amikor komolyra fordult a dolog, azt mondták: bohóchoz nem mennek feleségül. Ha nem, hát nem! Jól megvagyok én most már egyedül is. Azért írok alá újabb és újabb szerződéseket, hogy elfoglaltságom legyen. Szabó G. László Nem a semmiből született tehetsége, tanult mestersége a színészet. Nevéről leginkább mégis az jut az ember eszébe, hogy izgatóan szexi. Különös ismertetőjeleként írják róla: maga a NŐ - csupa nagybetűvel. Művészeti tanulmányait a minnesotai egyetemen kezdte, majd két évig Párizsban tanulta a színészmesterséget. Huszonöt évesen tért vissza az államokba, ahol további stúdiumokat végzetj, miközben pincérnő és modell volt. Filmes —bemutatkozását a King Kong hózta el. Ekkor még senki se gondolta volna, hogy a majom szerelme hamarosan valódi színésznő lesz. Az erotika előtérbeíLüll emlékezetes alakításában, A postás mindig kétszer csenget című filmben is. Erről egyébként szaftos pletykák is keringtek, de Jessica egyértelműen befutott. A Frances, amelyben egy boldogtalan hollywoodi sztár, Frances Farmer portréját ábráJessica Lange, AZ IGAZI NÖ zolta érzékletesen, már Oscar- jelölést eredményezett. A díjat a következő szereppel meg is kapta. Dustin Hoffman oldalán az Aranyoskámban nagyot alakított. Ezért a New York-i Filmkritikusok Díját is elnyerte. Addigra persze — bármenynyire ünnepelték is — megtanulta az élet leckéjét, és igyekezett tartós biztonságot teremteni önmaga számára. Megalapította saját produkciós vállalatát, amely a legjobb karakterszínészeket foglalkoztatja, mint például Meryl Strepp vagy Diane Keaton, és ügyel rá, hogy ezek csak a legtesthezállóbb szerepeket vállalják el. Jessica első férje a spanyol fotós, Paco Grandi volt. Ezután évekig a NEW Yorkban dolgozó orosz balettsztárral, Mihail Barisnyikovval élt. 1981-ben lánya született, Shura. A Frances forgatása közben ismerte meg a színpadi szerző, színész Sam Shepardet. Azóta vele él. Két gyermekük született. Felébredt benne a vonzódás az amerikai vadnyugat iránt, és megcsinálták a Country című filmet, amely újabb Óscar-jelölést hozott. További hasonló sikereket eredménye- zet az Édes álmok és a Music Box. Legújabb filmjét tavaly októberben mutatták be, Night and the City címmel. Ebben Robert De Niróval játszik főszerepet. Közben A vágy villamosában Alec Baldwinnal a New York-i Baltimore Színházban színpadon is osztatlan sikert aratott. (tm) :. V. 30. AZ ŐSKOMÉDIÁS
