Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)

1993-05-16 / 19. szám

tr Jr 19 1993. V. 16. KONYHALÁTOGATÓBAN A BETELJESÜLT ÁLOM Komáromban az autóbuszállomás tőszomszédságában, a Petőfi utca sarkán van az a takaros parasztház, melynek tűzfalára pingálva a jó kedélyű szakács csalogatja befelé az arra járót. És aki betér, nem bánja meg. Szívélyesen fogad­ják, asztalhoz vezetik s máris hozzák a bőséges kínálatot tartalmazó ital- és étlapot. A látogatók otthonosan érezhetik magukat a hófehér falak között, melyeket a sötétbarnára pácolt faburkolat és ablakok, valamint a kicsi italpult tesz barátságossá. És a sok piros muskátli. A kiskocsma étterem valójában, de szívesen kiszolgálják azt a vendéget is, aki csak italt, kávét fogyaszt. Ez a DOKI I. Fura megnevezés, ugye? Találgattunk is: vajon azért, mert orvos a tulajdonos? Vagy, mert a kórház közelében van? És számozni azért kell, mert van belőle a városban egy tucat­nyi? A valóságot az ember csak akkor tárhatja fel, ha rákérdez. A tulajdonos Doktorík Etelka- Innen a Doki, az egy (I.) azért, mert úgy tervezgeti, lesz több ét­terme is... Ilyen egyszerű...-Miután Pöstyénben elvégez­tem a vendéglátói középiskolát, visszajöttem Komáromba és hu­szonöt évig konyhatőnöknő voltam nagyüzemi és iskolai étkezdében. Egyre csak sopánkodtam: de kár, hogy nem lehet saját éttermem. Arról álmodoztam éjjel-nappal, de hiába, nálunk a múltban nem lehe­tett vállalkozni. Mindig fájt a szí­vem, amikor Magyarországon vagy másutt külföldön láttam a rengeteg hangulatos éttermet. Amikor aztán erre végre lehetőség adódott, azonnal kimondtam: bele­vágok. Először szert tettem egy fabódéra - kis büfét csináltam be­lőle. A munkatársaimmal együtt a főállásunk mellett üzemeltettük. 1990-ben vettem, aztán megtud­tam, hogy eladó a szemben levő családi ház. Romos állapotban volt, sok munkát és pénzt kellett belefektetni. A férjem nélkül, aki ács, képtelen lettem volna rá. Ó mindenben támogatott és segí­tett, most is azt teszi. Terasszal bővítjük az éttermet, annak végé­ben lesz a mi kis házunk, amit BUGACI BETYÁRHÚS (Hozzávalók egy személyre: 15 dkg sertésborda vagy -comb, 3 dkg zöldbab, 3 dkg lecsó, 3 dkg hagyma, 2 dkg füstölt szalonna, 1 mokkáska­nál csípős paprika, só, törött bors - ízlés szerint, 1 leveses- kanál olaj) A húst megmossuk, törlőru­hában kiszárítjuk, enyhén ki­verjük, megsózzuk, borsoz- zuk, sima lisztben megforgat­juk és kevés olajban hirtelen mindkét felén megsütjük. Á visszamaradt zsiradékban világosra pirítjuk a hagymát és a szalonnát, hozzáadjuk a le­csót, piros paprikát, borsot, sót és 10 percig pároljuk, majd visszarakjuk a húst. Mindezt addig főzzük, míg a hús puha nem lesz. Öt perccel a tálalás előtt hozzáadjuk a zöldbabot. Tálalás: Először a húst tesz- szük a tányérra, rá mindazt, amiben elkészült (megszórhat­juk reszelt sajttal is), egyaránt fogyaszthatunk hozzá főtt bur­gonyát, rizst. a portán levő gazdasági épületből alakít át. Szóba jött az is, hogy megvennénk a szomszédságunk­ban levő, ugyancsak romos, lakat­lan házat, ott lenne a DOKI II. - afféle panzió. Lehet, hogy a felle­gekben járok, de tervezgetni kell, különben az ember sohasem viszi semmire. Mi lassacskán akarjuk gyarapítgatni kis vagyonkánkat, számomra most az a fontos, hogy a DOKI I. jól üzemeljen, a vendé­gek elégedettek legyenek, mert akkor vissza-visszatérnek. Doktorík Etelka és családtagjai napja nagyon zsúfolt. Tizenhat órákat is dolgoznak, aktív pihenés­re nem jut idejük, csupán alvásra. Itt dolgozik a 25 éves Józsi fia is, aki eredetileg autószerelő és fele­sége, Lívia, a 22 éves asztalosnak kitanult Zoltán fia, akinek Danka felesége most otthon van az újszü­lött Erikával, - ha a kicsi felcsepe­redik, visszatér a családi vállalko­zásba. Az éttermet reggel nyolckor nyitják és este tízkor zárják - rit­kán, mert ha van vendég, tovább maradnak, sőt akciókat is vállalnak (születésnap, névnap, promóció, keresztelő, esküvő stb.). Szomba­ton hajnali háromig bárki betérhet. Vasárnap meg nagytakarítanak, AZU A LA DOKI (Hozzávalók egy személyre: 15 dkg sertéslapocka vagy -comb, 3 dkg hagyma, 1 ge­rezd foghagyma, 5 dkg lecsó (elég egy zöldpaprika és egy paradicsom), 1 kiskanál mus­tár, 1 kiskanál ketchup, só, kömény, bors, pirospaprika /fele erős/, olaj). A húst ujjnyi hosszúságra metéljük és forró olajon átfut­tatjuk. Ezen az olajon fehérre pirítjuk a hagymát, hozzáadjuk a paprikát, a lecsót és a többi fűszert. Ebbe rakjuk a húst és puhára pároljuk. DOKI ÍNYENCTÁL (Hozzávalók egy személyre: 12 dkg sertéskaraj, 7 dkg azu, 1 darab pirítós, 1 tükörtojás, tartármártás.)- A karajt elkészítjük ci­gánypecsenyének. Miután a tányérra tettük, mellé helyez­zük a zsírban megpirított ke­nyérszeletet, leöntjük tartár­a következő hétre készülnek. Szó­val, munka van bőven, de megvan a látszatja is. Naponta ötven állan­dó kosztosuk van, leginkább a Jó­kai Színház tagjai és a rendőrök, vámosok. Külön dicséretes, hogy a DOKI I. befogadta a szakközépiskola ta- noncait, akik itt hetes turnusokban, tanáruk felügyelete alatt a gyakor­latban is kipróbálhatják rátermett­ségüket, felkészültségüket.-Azért lehet olyan színes a kí­nálatunk, azért tehetünk eleget minden kívánságnak, mert ma már - igaz, csak készpénzért - minden beszerezhető - mondta Etelka asszony. - Nem probléma például Magyarországról behozni a minő­ségi hordós bort, a kistermelőtől felvásárolni a zöldséget. Csak mindennek utána kell járni, ami nagyon időigényes. Meg az a ren­geteg adminisztráció! Mindent pa­pírral kell igazolni, naplót kell ve­zetni, esténként egy doboznyi számla van az asztalom mellett... De ha ennek ez az ára, ám legyen! Nem adom fel, ez volt az álmom és boldog vagyok, hogy végre meg­valósult. mártással, erre helyezzük a tü­körtojást, mellé az azut. Szal­maburgonyával, zöldségkörí- ’ téssel tálaljuk. DUNA DOKI Úgy készül, mint az AZU Ä LA DOKI, de a hagymát 3 dkg füstölt szalonnán pirítjuk majd a lecsóval együtt belete­szünk 3 dkg sampinyon gom­bát. Tálaláskor reszelt sajttal hintjük meg. GUNDEL * PALACSINTA A megsütött palacsintát a következő töltelékkel kenjük meg: darált dió, 1 leveseska- nál rumot porcukorral össze­keverve adunk hozzá. Pihenni hagyjuk, csak azután töltjük vele a palacsintát. Letakarjuk tejszínhabbal és vagdalt dióval vagy mandulával díszítjük. Ozorai Katalin Méry Gábor felvételei Vasárnapi krimi B ill Drake úgy döntött, hogy leszáll az autóbuszról. Bár kint sűrű, hideg ónos eső szitált. Kezét a zsebébe sül­lyesztette, melyben egy fém­pénzt talált, ötven centet, mely egy sörre és egy autóbusz- jegyre volt elég. A megállótól alig ötven méter­re a „Joe“-hoz címzett kiskocs­ma neonreklámja hívogatta. A pincér korábban hozta a sört, amit csak lassacskán id- dogált, hogy tovább eltartson. Maryre gondolt és arra, mit mond neki. Szinte hallotta a hangját, ahogy leül vele szem­ben: „Bili, hát a fizetésed? Azt ígérted, hogy ma pénzt hozol.“ Ron Webb A karolás öregúr „Hazudtam neked", válaszolt rá gondolatban. „Már két hete nem dolgozom, csak a városban lődörgők.“ A pult feletti órára pillantott. Hat óra tíz. Kint sötét van. Most vette észre, hogy idősebb em­ber ül mellette. Ősz férfi volt. Csak arany karórája árulkodott jobb sorsáról. Az öreg észrevette Bili pillan­tását.-Új - mondta kissé szomo­rúan. - Régi szokás.- Micsoda?- Az óra. Ma mentem nyugdíj­ba. Az a szokás, hogy az alkal­mazott az utolsó munkanapon órát és némi pénzt kap. Furcsa - folytatta az öreg. - Az alkalma­zottaknak akkor ajándékoznak órát, mikor már nincs rá szük­sége.- Ez figyelmesség.-Gyorsan és hűvösen elin­téztek... Az ebédről visszatérve az íróasztalomon ezt az órát és egy borítékot találtam. Senki sem búcsúzott el tőlem.- Tényleg? - kérdezte Bili kö­zömbösen, s közben arra gon­dolt: Pénz nélkül ma nem mehet haza! r- A borítékban a pénz mellett egy levél volt: „Erőt, egészsé­get! A kollégáid.“ Pedig mindig azt hittem, hogy a kollégák sze­retnek, vagy legalábbis tisz­telnek. Aztán ránézett Bilire.- Fiatalember, látom, már fogytán van a söre. Rendelhetek még egyet? - Az öreg egyedül van, szórakozni akar, s valószí­nűleg pénze is van.-Köszönöm, szívesen felhaj­tok még egyet Miután a pincér meghozta a sört, az öreg százdollárossal akart fizetni.- Sajnos, nem tudok visz- szaadni - mondta a pincér. Norman - így mutatkozott be az öregúr - a százdollárost eltet­te, majd megjegyezte:-Csak tréfálni akartam. Van apróm is - és elővette a pénztár­cáját.- Ön mindig ennyi pénzt hord magánál? - kérdezte Bili.- A, dehogy - mondta az öreg.- Ez a jutalom - mondta szomo­rúan.-Hát igen...- Tudja, nem jártam nyilvános helyekre, de ez a mai este más. Inni szeretnék.-Kitűnő ötlet! - felelte Bili, s úgy érezte, hogy minden az elvárásnak megfelelően alakul.- Szívesen szórakoznék önnel, sajnos, nincs pénzem.-Ma a vendégem! Otthon úgyse vár senki.- Szívesen szórakozom ön­nel... De bocsánat, egy pillanat, máris itt vagyok. A toalett felé indult. „Valami ütleget kell találnom", gondolta. Talált is egy vékony, rövid ólom­csövet a falnak támasztva. A ka­bátja alá rejtette.- Mi volna, ha más kocsmába mennénk - javasolta vissza­térve.- Egyetértek - mondta Nor­man, és azonnal felállt. Az eső elállt, a szél felerősö­dött. Valami sötét, elhagyatott helyet kellene keresni.- Elmegyünk a kocsimmal- szólalt meg Norman. - A laká­som mellett kitűnő bár van, még én sem voltam ott. - A nyelve kissé akadozott, majd körülné­zett. - Hol is hagytam a kocsit? Aha, ott van! - és átvágtak az úttesten. Bill mär az óiomcsövet szo­rongatta, mikor Norman felkiál­tott:-Hé, Jack! Itt vagyok! - az eresz alól egy férfi lépett ki. Ré­gi ismerősként üdvözölték egymást. Az autópark őre volt. „Szerencsére nem estem csapdába“ - gondolta Bili. Hirtelen újabb terv jutott eszé­be. Ő fogja vezetni a kocsit, az öreget beviszi valami sötét mel­lékutcába, és ott...- Vezethetnék? - kínálkozott, mikor az öreg kinyitotta a kocsit.- Nem - utasította vissza Nor­man. - Majd én!-Szeretném kipróbálni a ko­csiját... Norman gyanakodva nézett rá.- Azt hiszi, részeg vagyok?!- Nem, nem. A parkőr közel állt hozzájuk, s őket nézte, így el kellett fogad­ni az öreg javaslatát. Bili mozdulatlanul ült, bár ide­ges volt. „Nagy kockázat volna vezetés közben leütni. Inkább várok“ - gondolta. Néhány perc múlva többeme­letes épület előtt álltak meg.-Itt lakom az első emeleten- mondta Norman. Kitéptek a kocsiból. Az utca néptelen volt. Norman egyik lá­bával a járdára lépett, mikor az ólomcső lesújtott, s az Öreg te­hetetlenül összeesett. Egy-két másodpercig Bili eszelősen nézte, majd fölé ha­jolt. Az öreg szabálytalanul és lassan lélegzett. Bili megijedt.-„Nem akartam megölni!“- Fülét az öreg mellkasára he­lyezte, a szív gyöngén vert Ebben a pillanatban pajzán hangokat és nevetést hallott. Most mit tegyen? Gyorsan dön­tött. Az öreg hóna alá nyúlt, s be­húzta a lépcsöházba. Néhány másodperc múlva vidám fiata­lokból álló csoport haladt el mellette. A félhomályos lépcsőházban csend volt. Bili csak az öreg nehézkes lélegzését hallotta. Az aranyórát végül sikerült lehúzni a kezéről, s míg a pénztárcájá­ban matatott, egy női hang szó­lalt meg az emeleten.- Louise! Te vagy? - Bili egé­szen a falhoz állt, magával húz­va az öreget is, és várt, míg nem hallotta az ajtó becsukódását. „Ez a Louise bármikor jöhet“- gondolta. „De jöhet bárki más. Felviszem a lakására“, gondolta kétségbeesetten. Az öreg zsebében megtalálta a lakáskulcsot. Az első emele­ten azonban három ajtó volt, névjegy sehol! A szélső ajtónál kezdte. A kulcsot benyomta a zárba, de a kulcs nem fordult el...-Ki az? - kérdezte valaki bentröl. Bili kirántotta a kulcsot, s a középső ajtóhoz cipelte az öreget. Arcáról ömlött a veríték. A zár kattant, s az ajtó sarkig kitárult. A lakásban sötét volt. Bili lábujjhegyen lépkedve húzta be az öreget. „Na, végre! Most már biztonságban va­gyok" - gondolta, s aztán magá­ra zárta az ajtót. Majd a szobá­ban kitapogatta a villanykapcso­lót. A csillár minden égője ki­gyulladt, s erős fény öntötte el a helyiséget, s azokat is, akik a sötétben némán a szobában tartózkodtak. Norman munkatársai voltak. Így akarták meglepni az öreget, s gratulálni neki nyugdíjba vo­nulása alkalmából. György Elek fordítása ■» M 1

Next

/
Thumbnails
Contents