Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-05-16 / 19. szám
tr Jr 19 1993. V. 16. KONYHALÁTOGATÓBAN A BETELJESÜLT ÁLOM Komáromban az autóbuszállomás tőszomszédságában, a Petőfi utca sarkán van az a takaros parasztház, melynek tűzfalára pingálva a jó kedélyű szakács csalogatja befelé az arra járót. És aki betér, nem bánja meg. Szívélyesen fogadják, asztalhoz vezetik s máris hozzák a bőséges kínálatot tartalmazó ital- és étlapot. A látogatók otthonosan érezhetik magukat a hófehér falak között, melyeket a sötétbarnára pácolt faburkolat és ablakok, valamint a kicsi italpult tesz barátságossá. És a sok piros muskátli. A kiskocsma étterem valójában, de szívesen kiszolgálják azt a vendéget is, aki csak italt, kávét fogyaszt. Ez a DOKI I. Fura megnevezés, ugye? Találgattunk is: vajon azért, mert orvos a tulajdonos? Vagy, mert a kórház közelében van? És számozni azért kell, mert van belőle a városban egy tucatnyi? A valóságot az ember csak akkor tárhatja fel, ha rákérdez. A tulajdonos Doktorík Etelka- Innen a Doki, az egy (I.) azért, mert úgy tervezgeti, lesz több étterme is... Ilyen egyszerű...-Miután Pöstyénben elvégeztem a vendéglátói középiskolát, visszajöttem Komáromba és huszonöt évig konyhatőnöknő voltam nagyüzemi és iskolai étkezdében. Egyre csak sopánkodtam: de kár, hogy nem lehet saját éttermem. Arról álmodoztam éjjel-nappal, de hiába, nálunk a múltban nem lehetett vállalkozni. Mindig fájt a szívem, amikor Magyarországon vagy másutt külföldön láttam a rengeteg hangulatos éttermet. Amikor aztán erre végre lehetőség adódott, azonnal kimondtam: belevágok. Először szert tettem egy fabódéra - kis büfét csináltam belőle. A munkatársaimmal együtt a főállásunk mellett üzemeltettük. 1990-ben vettem, aztán megtudtam, hogy eladó a szemben levő családi ház. Romos állapotban volt, sok munkát és pénzt kellett belefektetni. A férjem nélkül, aki ács, képtelen lettem volna rá. Ó mindenben támogatott és segített, most is azt teszi. Terasszal bővítjük az éttermet, annak végében lesz a mi kis házunk, amit BUGACI BETYÁRHÚS (Hozzávalók egy személyre: 15 dkg sertésborda vagy -comb, 3 dkg zöldbab, 3 dkg lecsó, 3 dkg hagyma, 2 dkg füstölt szalonna, 1 mokkáskanál csípős paprika, só, törött bors - ízlés szerint, 1 leveses- kanál olaj) A húst megmossuk, törlőruhában kiszárítjuk, enyhén kiverjük, megsózzuk, borsoz- zuk, sima lisztben megforgatjuk és kevés olajban hirtelen mindkét felén megsütjük. Á visszamaradt zsiradékban világosra pirítjuk a hagymát és a szalonnát, hozzáadjuk a lecsót, piros paprikát, borsot, sót és 10 percig pároljuk, majd visszarakjuk a húst. Mindezt addig főzzük, míg a hús puha nem lesz. Öt perccel a tálalás előtt hozzáadjuk a zöldbabot. Tálalás: Először a húst tesz- szük a tányérra, rá mindazt, amiben elkészült (megszórhatjuk reszelt sajttal is), egyaránt fogyaszthatunk hozzá főtt burgonyát, rizst. a portán levő gazdasági épületből alakít át. Szóba jött az is, hogy megvennénk a szomszédságunkban levő, ugyancsak romos, lakatlan házat, ott lenne a DOKI II. - afféle panzió. Lehet, hogy a fellegekben járok, de tervezgetni kell, különben az ember sohasem viszi semmire. Mi lassacskán akarjuk gyarapítgatni kis vagyonkánkat, számomra most az a fontos, hogy a DOKI I. jól üzemeljen, a vendégek elégedettek legyenek, mert akkor vissza-visszatérnek. Doktorík Etelka és családtagjai napja nagyon zsúfolt. Tizenhat órákat is dolgoznak, aktív pihenésre nem jut idejük, csupán alvásra. Itt dolgozik a 25 éves Józsi fia is, aki eredetileg autószerelő és felesége, Lívia, a 22 éves asztalosnak kitanult Zoltán fia, akinek Danka felesége most otthon van az újszülött Erikával, - ha a kicsi felcseperedik, visszatér a családi vállalkozásba. Az éttermet reggel nyolckor nyitják és este tízkor zárják - ritkán, mert ha van vendég, tovább maradnak, sőt akciókat is vállalnak (születésnap, névnap, promóció, keresztelő, esküvő stb.). Szombaton hajnali háromig bárki betérhet. Vasárnap meg nagytakarítanak, AZU A LA DOKI (Hozzávalók egy személyre: 15 dkg sertéslapocka vagy -comb, 3 dkg hagyma, 1 gerezd foghagyma, 5 dkg lecsó (elég egy zöldpaprika és egy paradicsom), 1 kiskanál mustár, 1 kiskanál ketchup, só, kömény, bors, pirospaprika /fele erős/, olaj). A húst ujjnyi hosszúságra metéljük és forró olajon átfuttatjuk. Ezen az olajon fehérre pirítjuk a hagymát, hozzáadjuk a paprikát, a lecsót és a többi fűszert. Ebbe rakjuk a húst és puhára pároljuk. DOKI ÍNYENCTÁL (Hozzávalók egy személyre: 12 dkg sertéskaraj, 7 dkg azu, 1 darab pirítós, 1 tükörtojás, tartármártás.)- A karajt elkészítjük cigánypecsenyének. Miután a tányérra tettük, mellé helyezzük a zsírban megpirított kenyérszeletet, leöntjük tartára következő hétre készülnek. Szóval, munka van bőven, de megvan a látszatja is. Naponta ötven állandó kosztosuk van, leginkább a Jókai Színház tagjai és a rendőrök, vámosok. Külön dicséretes, hogy a DOKI I. befogadta a szakközépiskola ta- noncait, akik itt hetes turnusokban, tanáruk felügyelete alatt a gyakorlatban is kipróbálhatják rátermettségüket, felkészültségüket.-Azért lehet olyan színes a kínálatunk, azért tehetünk eleget minden kívánságnak, mert ma már - igaz, csak készpénzért - minden beszerezhető - mondta Etelka asszony. - Nem probléma például Magyarországról behozni a minőségi hordós bort, a kistermelőtől felvásárolni a zöldséget. Csak mindennek utána kell járni, ami nagyon időigényes. Meg az a rengeteg adminisztráció! Mindent papírral kell igazolni, naplót kell vezetni, esténként egy doboznyi számla van az asztalom mellett... De ha ennek ez az ára, ám legyen! Nem adom fel, ez volt az álmom és boldog vagyok, hogy végre megvalósult. mártással, erre helyezzük a tükörtojást, mellé az azut. Szalmaburgonyával, zöldségkörí- ’ téssel tálaljuk. DUNA DOKI Úgy készül, mint az AZU Ä LA DOKI, de a hagymát 3 dkg füstölt szalonnán pirítjuk majd a lecsóval együtt beleteszünk 3 dkg sampinyon gombát. Tálaláskor reszelt sajttal hintjük meg. GUNDEL * PALACSINTA A megsütött palacsintát a következő töltelékkel kenjük meg: darált dió, 1 leveseska- nál rumot porcukorral összekeverve adunk hozzá. Pihenni hagyjuk, csak azután töltjük vele a palacsintát. Letakarjuk tejszínhabbal és vagdalt dióval vagy mandulával díszítjük. Ozorai Katalin Méry Gábor felvételei Vasárnapi krimi B ill Drake úgy döntött, hogy leszáll az autóbuszról. Bár kint sűrű, hideg ónos eső szitált. Kezét a zsebébe süllyesztette, melyben egy fémpénzt talált, ötven centet, mely egy sörre és egy autóbusz- jegyre volt elég. A megállótól alig ötven méterre a „Joe“-hoz címzett kiskocsma neonreklámja hívogatta. A pincér korábban hozta a sört, amit csak lassacskán id- dogált, hogy tovább eltartson. Maryre gondolt és arra, mit mond neki. Szinte hallotta a hangját, ahogy leül vele szemben: „Bili, hát a fizetésed? Azt ígérted, hogy ma pénzt hozol.“ Ron Webb A karolás öregúr „Hazudtam neked", válaszolt rá gondolatban. „Már két hete nem dolgozom, csak a városban lődörgők.“ A pult feletti órára pillantott. Hat óra tíz. Kint sötét van. Most vette észre, hogy idősebb ember ül mellette. Ősz férfi volt. Csak arany karórája árulkodott jobb sorsáról. Az öreg észrevette Bili pillantását.-Új - mondta kissé szomorúan. - Régi szokás.- Micsoda?- Az óra. Ma mentem nyugdíjba. Az a szokás, hogy az alkalmazott az utolsó munkanapon órát és némi pénzt kap. Furcsa - folytatta az öreg. - Az alkalmazottaknak akkor ajándékoznak órát, mikor már nincs rá szüksége.- Ez figyelmesség.-Gyorsan és hűvösen elintéztek... Az ebédről visszatérve az íróasztalomon ezt az órát és egy borítékot találtam. Senki sem búcsúzott el tőlem.- Tényleg? - kérdezte Bili közömbösen, s közben arra gondolt: Pénz nélkül ma nem mehet haza! r- A borítékban a pénz mellett egy levél volt: „Erőt, egészséget! A kollégáid.“ Pedig mindig azt hittem, hogy a kollégák szeretnek, vagy legalábbis tisztelnek. Aztán ránézett Bilire.- Fiatalember, látom, már fogytán van a söre. Rendelhetek még egyet? - Az öreg egyedül van, szórakozni akar, s valószínűleg pénze is van.-Köszönöm, szívesen felhajtok még egyet Miután a pincér meghozta a sört, az öreg százdollárossal akart fizetni.- Sajnos, nem tudok visz- szaadni - mondta a pincér. Norman - így mutatkozott be az öregúr - a százdollárost eltette, majd megjegyezte:-Csak tréfálni akartam. Van apróm is - és elővette a pénztárcáját.- Ön mindig ennyi pénzt hord magánál? - kérdezte Bili.- A, dehogy - mondta az öreg.- Ez a jutalom - mondta szomorúan.-Hát igen...- Tudja, nem jártam nyilvános helyekre, de ez a mai este más. Inni szeretnék.-Kitűnő ötlet! - felelte Bili, s úgy érezte, hogy minden az elvárásnak megfelelően alakul.- Szívesen szórakoznék önnel, sajnos, nincs pénzem.-Ma a vendégem! Otthon úgyse vár senki.- Szívesen szórakozom önnel... De bocsánat, egy pillanat, máris itt vagyok. A toalett felé indult. „Valami ütleget kell találnom", gondolta. Talált is egy vékony, rövid ólomcsövet a falnak támasztva. A kabátja alá rejtette.- Mi volna, ha más kocsmába mennénk - javasolta visszatérve.- Egyetértek - mondta Norman, és azonnal felállt. Az eső elállt, a szél felerősödött. Valami sötét, elhagyatott helyet kellene keresni.- Elmegyünk a kocsimmal- szólalt meg Norman. - A lakásom mellett kitűnő bár van, még én sem voltam ott. - A nyelve kissé akadozott, majd körülnézett. - Hol is hagytam a kocsit? Aha, ott van! - és átvágtak az úttesten. Bill mär az óiomcsövet szorongatta, mikor Norman felkiáltott:-Hé, Jack! Itt vagyok! - az eresz alól egy férfi lépett ki. Régi ismerősként üdvözölték egymást. Az autópark őre volt. „Szerencsére nem estem csapdába“ - gondolta Bili. Hirtelen újabb terv jutott eszébe. Ő fogja vezetni a kocsit, az öreget beviszi valami sötét mellékutcába, és ott...- Vezethetnék? - kínálkozott, mikor az öreg kinyitotta a kocsit.- Nem - utasította vissza Norman. - Majd én!-Szeretném kipróbálni a kocsiját... Norman gyanakodva nézett rá.- Azt hiszi, részeg vagyok?!- Nem, nem. A parkőr közel állt hozzájuk, s őket nézte, így el kellett fogadni az öreg javaslatát. Bili mozdulatlanul ült, bár ideges volt. „Nagy kockázat volna vezetés közben leütni. Inkább várok“ - gondolta. Néhány perc múlva többemeletes épület előtt álltak meg.-Itt lakom az első emeleten- mondta Norman. Kitéptek a kocsiból. Az utca néptelen volt. Norman egyik lábával a járdára lépett, mikor az ólomcső lesújtott, s az Öreg tehetetlenül összeesett. Egy-két másodpercig Bili eszelősen nézte, majd fölé hajolt. Az öreg szabálytalanul és lassan lélegzett. Bili megijedt.-„Nem akartam megölni!“- Fülét az öreg mellkasára helyezte, a szív gyöngén vert Ebben a pillanatban pajzán hangokat és nevetést hallott. Most mit tegyen? Gyorsan döntött. Az öreg hóna alá nyúlt, s behúzta a lépcsöházba. Néhány másodperc múlva vidám fiatalokból álló csoport haladt el mellette. A félhomályos lépcsőházban csend volt. Bili csak az öreg nehézkes lélegzését hallotta. Az aranyórát végül sikerült lehúzni a kezéről, s míg a pénztárcájában matatott, egy női hang szólalt meg az emeleten.- Louise! Te vagy? - Bili egészen a falhoz állt, magával húzva az öreget is, és várt, míg nem hallotta az ajtó becsukódását. „Ez a Louise bármikor jöhet“- gondolta. „De jöhet bárki más. Felviszem a lakására“, gondolta kétségbeesetten. Az öreg zsebében megtalálta a lakáskulcsot. Az első emeleten azonban három ajtó volt, névjegy sehol! A szélső ajtónál kezdte. A kulcsot benyomta a zárba, de a kulcs nem fordult el...-Ki az? - kérdezte valaki bentröl. Bili kirántotta a kulcsot, s a középső ajtóhoz cipelte az öreget. Arcáról ömlött a veríték. A zár kattant, s az ajtó sarkig kitárult. A lakásban sötét volt. Bili lábujjhegyen lépkedve húzta be az öreget. „Na, végre! Most már biztonságban vagyok" - gondolta, s aztán magára zárta az ajtót. Majd a szobában kitapogatta a villanykapcsolót. A csillár minden égője kigyulladt, s erős fény öntötte el a helyiséget, s azokat is, akik a sötétben némán a szobában tartózkodtak. Norman munkatársai voltak. Így akarták meglepni az öreget, s gratulálni neki nyugdíjba vonulása alkalmából. György Elek fordítása ■» M 1
