Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)

1993-05-16 / 19. szám

► r* fc í EGY ELFELEJTETT HASZONNÖVÉNY CSERJEKÉNT ÉS DÍSZFAKÉNT Már Pomponius Méla (római író a Kr. e. 1. században - a szerk.) említést tesz a britekről, akik magu­kat csüllenggel festették, talán dísz­ből, talán más okból. Plinius is ír róla: ,,A brit asszonyok és szüzek bizonyos alkalmakból csüllenggel dörzsölték be testüket és körbe-kör- be járkáltak.“ Vitruvius (római épí­tész és író a Kr. e. az I. században — a szerk.) is említi a kékítö csülleng használatát a kelta törzseknél: „Fe­kete szem, piros vagy kék arc, ezek a kelta asszonyok kedvelt színei.“ A csúlleng fénykora Türingiában A csülleng termesztése kb. a 11. századtól volt széles körben elter­jedt Türingiában, majd Franciaor­szágban, sót Európa más részein is. A sárgavirágú csülleng fénykora a 13. századtól a 16. századig ter­jed. Ebben az időben 300 faluban több mint 1300 ha-on termesztették. Erfurt, Gotha, Amstadt, Bad Lan­gensalza, Bad Tennstedt és Mühl­hausen élt ebből az ipamövényból. A legismertebb kereskedő, Sebasti­an Kirchner például 1617-ben 90 000 gulden adót fizetett, ami egy­magában több volt az akkori Bran­denburgi Választófejedelemség összes többi bevételénél. A kékító előállítása A mag decemberben vagy márci­usban került a földbe. Kb. 15 cm tőtávolságra egyelhették ki, évi 3-4 kapálással számoltak. Miután elsár­gultak a levélkoszorú külső levelei, elkezdték a betakarítást; a föld felett levágták a száráról a növényt, úgy, A RIBISZKE KÁRTEVŐI A ribiszke betegségei közül a ri- biszkelisztharmat, a mikoszferellás fehérfoltosság, a pszeudopezizás levélfoltosság és a ribiszkerozsda a legveszélyesebbek. A lisztharmatgomba felismerése- lisztes bevonat a fiatal leveleken, hajtásokon s elcsökevényesedésük- nem okoz nehézséget. Vegyszere­sen a kezdeti tünetek megjelenésé­től szükség szerint 0,07 %-os Fun- dazollal permetezzünk. A mikoszferellás levélfoltosságot kezdetben apró, lilásbama, később 2-3 mm átmérőjű barna szegélyű és a közepén kifehéredett kerek foltok­ról ismerhetjük fel. A pszeudopezizás levélfoltossá­got a körülbelül 1 mm-es, lilásbama, szegletes foltok árulják el. A két típusú levélfoltosság külön-külön vagy együttesen tömeges levélhul­lást idézhet elő. Mindkettő terjedé­sének kedvez a csapadékos, hűvö­sebb időjárás. A védekezéskor figyelembe kell venni, hogy a mélyfekvésű helyeken gyakoribbak és erősebbek ezek a fertőzések. Az ültetvény jó kondí­ciója és a gondos gyomirtás csök­kenti a fertőzés lehetőségét. A kez­deti tünetek megjelenésekor végzet-: 0,2 %-os zinebes permetezés ered­ményes. Az egyes feketeribiszke-fajták fo­gékonyak a rozsda iránt. A tünetek megjelenésének kezdeti szakaszá­ban, majd a továbbiakban szükség szerinti zinebes vagy rézoxidklori- dos permetezés jó védelmet nyújt ellene. Csiba László hogy a gyökere a helyén maradjon. Mivel a növény erőteljes növekedé­sű, így 3-4-szer lehet a növényi szárat betakarítani. Ezután a mosás, a zúzás következett, majd az össze­zúzott anyagot kb. 10 cm átmérőjű labdákká formálták és kiszárították. A kereskedők ezt vásárolták. A feldolgozás késő ősszel kezdő­dött. A labdákat széttörték, vízzel, vizelettel nedvesítették. Az erjedés beállta után többször átforgatták, majd megszárítva, rostálás után, hordókban tárolták. Ez volt az áru. Hazai hagyományok A festőcsülleng (Isatis tinctoria) kb. 1230-tól 1650-ig bírt jelentőség­gel, míg a tengerentúlról nem érkezett meg konkurense az indigó (indigó­cserje - Indigóiéra). A konkurencia ellenére tovább is foglalkoztak a csülleng termesztésével. Nálunk a peredi Kroneberg György került be általa a történelembe. Egy festékké- szitömúhelyt létesített, amely irigy­lésre méltó vagyont hozott neki. 1788-ban jelent meg Pozsonyban német nyelvű könyve, a „Vom An­baue des Waidkrautes und der che­mischen Untersuchung desselben“. Mint ez szokás volt, így Kroneberg sem árulta el az eljárását, ennek ellenére az „Oeconomischen Publi­kationen von 1790“-ben van egy leírás. Itt mindenesetre rámutat, hogy a leírt eljárás nem egészen pontos, majd folytatja: „A csülleng leveleit egy kádban zúzzuk szét, 3/4 részig feltöltjük meleg vízzel, majd leszűrjük. Ehhez a sötétzöld oldat­hoz mésztejet adunk, majd levegő­vel felkeverjük. Az indigókék kicsa­pódik és a mésszel együtt leülep­szik. Végezetül az iszapot leszűrjük és a szárítás után kockákra vágjuk.“ A festőanyagokat tartalmazó csül­leng másik apostola Dr. Katona Dé­nes volt, aki 1782-ben született Der- csikán. A sátoraljaújhelyi piarista rend kertjében termesztette és kivá­lasztotta azt a növényt, mely ki­emelkedően magas indigótartalmú volt. Az indigó kinyerésének javítá­sán is dolgozott ... Az orgona (Syringa vulgaris) nem is olyan régen szinte egyetlen falusi kertből sem hiányozhatott, az utóbbi időben mégis indokolatlanul elha­nyagoljuk. Elszomorító, hogy első­sorban a nemesített, különleges szí­nű orgonák merülnek feledésbe. Valószínűleg a Balkán-félsziget­ről származik. Közép-Európába Tö­rökországból jutott el a 16. század végén. Az orgona 3-4 méter magas cserje, de metszéssel, alacsony tör­zsű fává is nevelhető. Gyökérzete a talajban sekélyen helyezkedik el. Bár megél a gyengébb minőségű helyeken is, legjobban a tápanya­gokban gazdag, meszes, mélyréte­gé agyagos talajokat kedveli. Hideg talajon nem érzi jól magát. Napos, meleg fekvésű helyre ültessük. Ott is jól díszük, ahol csak néhány órán át érik a napsugarak. A legegyszerűbben gyökérsarjak- ról ültethetjük. A magoncokra nemes fajták is szemezhetök. A szemzés ideje június vége, július eleje. Az idős bokrokat tavasszal lehet átolta­ni, de oltás után a vadhajtásokat folyamatosan el kell tóról távolítani. A nemes fajták közönséges bújta­tással is szaporíthatok. Az orgona­csemeték ültetésének optimális idő­szaka az ősz, ugyanis az orgona A magról vetett és a hajtatott hagymában, valamint a fok- és a pó­réhagymában az utóbbi években nagy kárt okozott a hagyma-akná­zólégy (Dizygomyza cepae). Évente általában egy, de akár két nemzedéke is van. A tavaszi nem­zedék főleg az őszi ültetésé zöld­hagymát, a magról vetett hagymát és a fokhagymát, a nyári pedig a pó­réhagymát károsítja. A kifejlett légy (imágó) 1,8-2,5 mm (esetenként 3,5-4 mm). A nős­ténynek erős tojócsöve van, mellyel a petéket a hagyma felső gyökérzó­nájába vagy a hagyma nyaki részé­be rakja. A fiatal lárvák a gyökérzet felé irányuló járatokat rágnak. Ezek a lárva növekedésével párhuzamo­san egyre kiterjedtebbek. A fiatal levelek deformálódnak és megrepe­deznek - ez jelzi a kártevő jelenlétét. A hagyma húsának rétegei között 2-3, sőt néha 15-16 lárva is találha­tó. A lárvák 4-5 mm-esek, sárgásfe­hérek, lábuk nincs. Később a járatok végén bebábozódnak. A báb barna, 2 mm hosszú. Kedvező - hűvös, csapadékos- időjárás esetén a kártevő már április folyamán rajzik. A nőstény- a hagyma 2-3 leveles stádiumá­ban - a levélcsúcsokat fentról lefelé rágja. A rágásnyomok fehér pontok formájában mutatkoznak. Ezek megjelenését követően 1-2 hét el­rügyei nagyon korán kezdenek duz­zadni. Úgy is nevelhető, hogy díszcser­jeként is mutatós legyen, s egyúttal hosszú szárú vágott virágot is adjon. Ezt metszéssel érhetjük el. Az orgo­na villás elágazásé bokor, így mó­dunk és lehetőségünk van arra, hogy az egyik ágat rövidre messük, a másikat pedig hosszabbra hagy­juk. A hosszú vesszőkön így a kö­vetkező évben virágot kapunk, míg a rövidebb vesszők hajtást fognak nevelni. Ezt a módot nevezzük vál­tómetszésnek, melyet minden év­ben felváltva kell alkalmaznunk. Az orgona nemcsak a kertben, parkokban mutat szépen, de a vá­gott virág az otthon tartós dísze is. Megfelelő nyírással átláthatatlan élősövényt is nevelhetünk belőle. Egy bokor ágaiba különböző színű fajtákat szemezhetünk, igy fokoz­hatjuk a díszitóhatást. Az orgonának vannak ugyan be­tegségei és kártevői, ezek ellen azonban nem kell rendszeresen vé­dekezni. A legszebb fajták egyike az „An­denken an Ludwig Späth“, továb­biak a „Michel Buchner“, a „Presi­dent Grévy“, a „Marie Legraye“ Miklós Dénes kertészmérnök tettével kezdjük meg a vegyszeres növényvédelmet, amelyet 10-14 na­pos időszakonként 2-3-szór megis­mételünk. Május végén a lárvák begubóznak, ilyenkor a vegyszeres védekezés már időszerűtlen. A hagyma-aknázólégy második nemzedékének rajzása augusztusra esik. A bőséges csapadék, a talajvíz megemelkedett szintje (talajnedves­ség) számukra előnyös. Ha szára­zabb az idő, meleg is van, akkor a rajzás szeptemberre tevődik át. Ott, ahol a talajvíz szintje 1,5-2 m mélyen van, mindig nagyobb számban fordul elő az a kártevő. A petéből kikelő 2. lárvanemze­dék főleg a póréhagymát károsítja. Védekezés: A hagyma-aknázó­légy tavaszi nemzedéke ellen Meta- tion E 50 (0,2 %-os), Basudin 60 EC, Díazirton 60 EC (0,1 %-os) oldatával védekezhetünk. A perme­tezésnél főleg a hagyma nyaki ré­szét kell jól beáztatni; a permetező szerbe ajánlatos nedvesítöszert adagolni. Az étkezésre szánt zöldhagymát ne permetezzük, mert az említett növényvédő szerek élelmezés­egészségügyi várakozási ideje 14-21 nap. Ismételt permetezésre a Soldep (0,2 %-os oldata) is megfelel, ennek élelmezés-egészségügyi várakozási ideje 14 nap. Csiba László (folytatjuk) Kraut und Rüben fordította: Badin István /ÖLf «Tpm JÓ TANÁCSAI Próbáljuk ki Kísérletező kedvű, takarékos háziasszonyok szerint a piszkos kádat az oldalakra rakódott szap­pantól, zsiradéktól sütőporral is meg lehet tisztítani. A fürdőkád megnedvesített oldalát szórjuk be sütőporral és tapasszunk rá ned­ves újságpapírt. Másnap reggelre a szennyeződés feloldódik, s nagyrészt rátapad a papírra; a maradékot szivacssal, ronggyal könnyen eltávolíthatjuk A vizigényes cserepes növé­nyek talaját a gyors kiszáradástól - például, ha azok egyéb lehető­ség hiányában a fűtőtest közelé­ben állnak, vagy ha néhány napig távol vagyunk hazulról - vasta­gabb fóliából, celluloid lapból kivá­gott koronggal akadályozhatjuk meg. A cserép méretének megfe­lelő nagyságú fólialap közepéből vágjunk ki akkora kör alakú részt, melyben a szár kényelmesen elfér; a korongot egy helyen félig metsz- szük át, így az könnyen illeszthető a szárra. A műanyag korong jelentősen fékezi a párolgást, egyúttal öntö­zéskor védi a cserép talaját a ki- mosódástól. A párolgásgátlót azonban csak akkor használjuk, ha valóban szükséges, s időkö­zönként ilyenkor is. ellenőrizzük, nem perré szedik-e alatta a talaj. Az autósoknak sok bosszúsá­got okoz az ablakok bepárásodá­sa. Ellene nemcsak gyári készít­ményekkel védekezhetünk, ha­nem magunk is összeállíthatunk olyan keveréket, amely a párale­csapódást megakadályozza. Eh­hez 5 gramm terpentinre, 20 g gli­cerinre és 70 g káliszappanra (dra- selné mydlo) van szükségünk. Az említett anyagokat alaposan ke­verjük össze (használat előtt ráz­zuk fel), majd szivaccsal, puha flanellal kenjük rá az ablaküvegre. Mikor megszáradt, töröljük le szá­raz ronggyal; az üvegen maradt vékony réteg megakadályozza az ablakok bepárosodását. A tavasz a nagytakarítás, a szö- nyegtisztítás ideje. A háziasszo­nyok régóta vallják, hogy a sző­nyeg színeit ecettel lehet a legjob­ban felfrissíteni. Térden csúszva, görnyedve, ecetes vízbe mártott kefével végigsikálni a szőnyeget bizony fáradságos munka. Köny- nyebben és hatásosabban végez­hetjük el ezt a műveletet, ha az udvaron kiterített szőnyeget ecet­be (ecetes vízbe) áztatott durva fürészporral, finomabb gyalufor- gáccsal szórjuk be, s azt 2-3 órán át rajta hagyjuk. Utána a szőnye­get alaposan ki kell porolni, porszí­vózni, s a már kopott színek felfris­sülnek. Manapság újra megtanuljuk, hogy mindennel takarékoskodni kell. így a korábban szemétdomb­ra hordott szénport is érdemes hasznosítani. Ennek legjobb mód­ja, ha belőle házilag brikettet ké­szítünk. Szinte minden házban számta­lan eldobnivaló (a környezetet szennyező) műanyag zacskó akad - ezeket használhatjuk fel a bri­kettkészítéshez. A kb. literes térfo­gatú zacskókat 2/3-áig töltsük meg szénporral, öntsünk hozzá kb. 2 dl vizet, majd, mikor a víz felszívódott, kössük be. (A zacskó­kat iratkapcsolóval is lezárhatjuk.) Az így elkészített csomagokat a fészerben, pincében rakjuk sor­ba, és deszkát, téglát (vagy éppen egy következő sor szénporral töl­tött zacskót) téve rájuk, préseljük össze. Egy-két hét elteltével a szénpor kemény téglává áll össze, s így, mint a darabos szén, jól elég. -r­Régi-új készítmény a lisztharmat ellen A mészkénlé régebben jól ismert, hatásos és veszélytelen növény­védő szer volt; romlékonysága miatt mégis kiszorult a gyakorlatból. A felhasználás helyén, fáradságos munkával, nagy üstökben főzték. Néhány éve Magyarországon Tiosol néven ismét forgalomba került egy modem változata, amely ugyanolyan egyszerűen használható, mint bármely más készítmény. A mészkénlevet gyárilag készítik elő, s megtalálták romlékonysá- gának ellenszerét is. így a Tiosol fagymentes helyen a korábbi néhány nap helyett két évig károsodás nélkül tárolható. Jelenleg a téli higításű formáját engedélyezték, így csak lemosó permetezésre használható. A nyári higitású formája is hamarosan engedélyezett, illetve kapható lesz, s igy hatásosan és környezetkí­mélő módon védekezhetünk a gyümölcsösökben gyakran gondot okozó lisztharmat ellen. K. Sz. A HAGYMA KÁRTEVŐI ÉS KÓROKOZÓI n 20 1993. V. 16. i/asárnap

Next

/
Thumbnails
Contents