Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-05-16 / 19. szám
Vasárnap 1993.' május 16. A NAP kel - Kelet-Szlovákja: 04.56, nyugszik: 20.14; Középe Szlovákia: 05.03, nyugszik 20.21; Nyugat- Szlovákia: 05.09. nyugszik 20.27 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 02.21, nyugszik 15.08, Közép-Szlovákia: 02.28. nyugszik 15.15, Nyugat- Szlovákia: 02.34, nyugszik 15.21 órakor Névnapjukon szeretettel köszönjük MÓZES, BOTOND- SVETOZÁR valamint Szimonella, Ubut, Ugod nevű kedves olvasóinkat • MÓZES - bibliai eredetű név. A Biblia szerint jelentése egyiptomi nyelven: vízből kihúzott, a nyelvtudomány mai állása szerint az egyiptomi mesju) {= fiú) szó származéka • BO- TOND - régi magyar személynévből ered. Ez a „buzogány" jelentésű bot szó származéka, jelentése tehát: buzo- gányos harcos • 1903-ban született Yves ROCARD francia fizikus (f 1992) • 1913-ban született Zdenék PLUHAR cseh író • 1923-ban született Merton MILLER Nobet- díjas amerikai közgazdász. Már csütörtökön kapható az újságárusoknál! A VASARNAP következő. 32 oica as szamana< tarta!nabor GALÁNTA ÜNNEPEL Kodály Zoltán hatvan éve írta a Galántaí táncokat Záreczky László írása BOLDOG SZIGETEK Sebes Tibor curacaói riportja A MAG Szabó G. László beszélgetése Pogány Judittal VÉDŐHÁLÓK Péterfi Szonya riportja A MODERN MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY MEGALAPÍTÓJA ' Száz éve halt meg dr. Markusovszky Lajos Kónya Péter írása JÓ PIACGAZDASÁG NINCS FEJLETT ISKOLARENDSZER NÉLKÜL Sági Tóth Tibor írása ÖTLETPARÁDÉ Most már a saját bőrünkön tapasztalhatjuk Tavaly, a düsseldorfi Envrtec környezetvédelmi kiállításon a Greenpeace az ózonlyuk veszélyeire hívta fel a figyelmet Az atomenergia felhasználása elleni küzdelméről híres szervezet ezúttal is sokkhatást kiváltva igyekezett felrázni a látogatókat a közönyből. Célját el is érte, hiszen aki bement a lakókocsijukba, nem tudta kivonni magát a túlzott ultraibolya-sugárzás okozta bőrrák, szemhályog és más betegségek nyomait bemutató fényképek hatása akx. Sajnos, egyre nyilvánvalóbb, hogy a Greenpeace figyelmeztetése ezúttal még az alomveszélynél is sokkal időszerűbb, és az emberiség napjainkban olyan problémával szembesül, amely még a csernobili tragédiánál is nagyobb árat fizettet velünk a környezet rombolásáért. Ritkuló ózonréteg Mint ismeretes, az ózon az oxigén háromatomos formája, amely nagy része a légkor 10-30 kilométeres magasságában a Napból érkező ibolyántúli sugarak jó részét elnyelve lehetővé teszi a földi élet fennmaradását. Az emberi tevékenység folytán viszont egyre nagyobb mennyiségű olyan anyag került a légkörbe, amely a magasabb zónákba jutva rombolni kezdte az ózonréteget A legnagyobb veszélyt a mintegy hatvan éve használt flórozott-klórozott szén- hidrogének, Hletve a belőlük készült freonok és halonok jelentik. Ezek ugyanis a magaslégkörben az ultraibolya sugárzás hatására bomlanak és a felszabaduló kkx- gyökök elbontják az ózonmolekulákat. mégpedig olyan eredményesen, hogy egyetlen Hyen gyök akár 100 ezer molekulával is „végezhet“ Amint ez lenni szokott, a veszélyre a hetvenes évek elején figyelmeztető két kaliforniai tudóson sokáig csak mosolyogtak (igaz, az sem elhanyagolandó, hogy az előbb említett vegyú letek felhasználására óriási gazdasági és politikai befolyással rendekezó iparágak települtek szerte a világon). A bomba 1985-ben robbant amikor is a Nimbus 7 meteorológiai műhold az Antarktisz lelett az ózonkoncentráció jelentős mértékű, minimálisan negyven százalékos csökkenését mutatta ki. Ennek a lakatlan kontinensnek ilyen szempontból különösen szerencsétlen fekvése van, mivel a légköri áramlások miatt a szennyező anyagok mennyisége egyre növekszk felette. Elégtelen korlátozások A jelenség felismerése aztán lényegében megtörte az ipari lobby ellenállását, bár hamarosan bebizonyosodott, hogy az 1987-ben elfogadott korlátozások is elégtelenek. Azóta az Antarktisz feletti ózonlyuk tovább tágult olyannyira, hogy tavaly már a chilei partvidéken elérte az első nagyobb lakott települést A „civilizált“ - és a helyzet ilyesforma alakulásában lő bűnösnek tekinthető — világ legnagyobb megdöbbenésére azután tavaly az UARS meteorológiai műhold mérései szerint komoly gondok hatott, mert itt a légköri viszonyok nem annyira előnytelenek és a szakértők leghamarabb tíz év múlva várták a problémákat. Siettek is kihangsúlyozni, hogy bár a jelenség okaira még nem jöttek rá, szerintük szó sincs az antarktiszi ózonlyuk kistestvéréről. Nem árt az óvatosság A riasztó mérési adatok azonban az idén tavasszal is megismétlődtek, komoly aggodalmat váltva ki a szakemberekben és laikusokban egyaránt. így azután, bár még mindenképpen meg kell várni az elkövetkező hetek-hónapok mérési eredményeit nem árt az óvatosság. Ennek lényege, hogy helyettesítsük a természet sérült szűrőjét, vagyis lehetőleg minél kevesebbet tartózkodjunk a tűző napon és ha már erre kényszerülünk, használjunk napszemüveget, fejfedőt és fedetlen testrészeinkre minél nagyobb védelmet biztosító napozókrémet. Emellett vásárláskor jusson eszünkbe, hogy mit okozunk a hagyományos spray használatával, vagy mondjuk akkor, ha nem a csökkentett freontartalmú hűtőszekrényt vesszük meg. Nem szabad ugyanis elfelednünk, hogy mindez csak a kezdet, a szennyeződés terjedésének jellegéből következően napjainkban még csak a tizenöt évvel ezelőtti bűnökért vezekelünk, vagyis az elkövetkező években sokkal rosz- szabbra számíthatunk. Úgyszintén ugyanilyen fáziskéséssel kell számolnunk, amennyiben jó útra térünk. Amennyiben persze erre még lehetőségünk lesz. jelentkeztek az Eszakí-sark körzetében is. Ez azért is váratlanul Tuba Lajos NEM A BÉCSI DÖNTÉS ALAPJÁN ben a „magas szerződő felek" Kiegészítésként Zsika László „Ipolyság újra magyart" című írásához: Ipolyság és Sátoraljaújhely nem a bécsi döntés alapján került vissza Magyarországhoz. Ezt a döntést 1938. Oktober 8-án az osztrák-magyar-csehsziovák határ érintkezési pontján (a dévényi vár alatt) a Duna hullámain ringatózó hajón itták alá, mint Csehszlovákia és Magyarország közötti államközi szerződést amelynek alapján a magyar csapatok 1938. október 11-én, 13 órakor lépték át az országhatárt. Az első bécsi döntésre csak 1938. november 2-3-án került sor. Érdemes megemlíteni, hogy Ipolyság visszacsatolása esetéfigyelembe vették Ipolyság Városi Szenátusának ama petícióját hogy vissza akar kerülni Magyar- országhoz. így lett Ipolyság az „első visszatért magyar város“. Október 10-én reggel már az egész város tele volt a Polgár- nyomdában készült piros-fehér- zökt szegéllyel övezett nagy formátumú hivatalos plakátokkal, tudatva a város lakosságával, hogy Ipolyság 1938. október 11- én, 13 órakor megszűnik csehszlovák terület lenni. A plakátokat nem titokban, hanem fényes nappal ragasztana ki a városi szenátus a város egész területén. Itt említem meg azt is, hogy az a bizonyos Dr. Václav Vrebec ezredes, aki csehszlovák részről a várost átadta V. Padusitzky Alfréd ezredesnek, már mintegy egy éve nagyszüleimnél lakott és esténként mosolyogva nézte, amint szabó nagyapám - Sajgi József - titokban varrogatta a háromszínú magyar zászlókat, amelyek azután október 10-én tizenkét őréikor megjelentek a templom tornyán, az iskolán, a megyeházán és a parókián. Homyák Odiló a húszas évek elején települt át Pozsonyból (ahol gimnáziumi tanár és a Kis- káipátok Cserkészcsapat parancsnoka volt) Ipolyságra. Emlékezetem szerint itt őt nem Odiló bá’nak, hanem Dilus bácsinak szólítottuk. Rozsnyó József, Ipolyság szövetségesünkről, Európáról Mióta a hazai magyar politikai reprezentáció benyújtotta a parlamentnek javaslatát a nemzetiségi törvényről, a szlovák sajtóban egymást érik a különféle fejtegetések, cikkek, gúnyoló glosszák, a szlovák olvasók beccelését szolgáló riportok a vegyes lakosságú területekről, amelyekben a magyar politikusok követeléseit úgy igyekeznek feltűntetni, mintha azokkal nem értene egyet a magyar közvélemény. Valamennyi okoskodásnak az a mottója, amit a kormány tagjai, a pártok vezérei unos-untalan ismételgetnek: „Mit akarnak a magyarok, amikor nálunk az európai normákat magasan túlszárnyaló jogaik és lehetőségeik vannak?“ Ez a szépen csengő általános megállapítás azonban nem beszél a részletekről, a nemzetiségi élet hétköznapi gondjairól, a fennmaradás távlatairól. Az Európa Tanácsot pedig épp azok a részletek érdeklik, amelyeket a szlovák hazafiak igyekeznek túlexponált, sőt nacionalista magyar követeléseknek megbélyegezni. A szlovák külügyminiszter legutóbbi strasbourgi tárgyalásai körül meglehetősen nagy a köd. Az Európa Tanácsnak egyik alapvető feladata a nemzetiségi jogok védelme. Ezért három kérdésre várt választ a szlovák diplomácia vezetőjétől: 1. Miért nem választhatnak a magyarok olyan keresztnevet, amilyet akarnak? 2. Miért tiltják a kétnyelvű feliratokat és helységnév-táblákat? 3. Hogyan akarják biztosítani az anyanyelvi oktatást az iskolákban? A miniszter sajtóértekezletén a részletekről nem sokat árult el, csupán annyit mondott, hogy a problémák áthidalhatók és Szlovákiát a nyáron felvehetik az Európa Tanácsba. Ha ez így van, a kormánynak igen gyorsan kell cselekednie az „áthidalásokkal.“ A parlamentben a magyar nemzetiségi törvényjavaslat körül igen parázs viták várhatók. Pedig a Národná obroda figyelmezteti a szlovák honatyákat: „A magyar tervezetnek több gyenge pontja van, amelyeket a parlament szlovák többségének képviselői »arroganciának« és »provokációnak« fognak minősíteni. Ez lenne a legrosszabb és legszerencsétlenebb megvitatása a tervezetnek. Egy demokratikus társadalomban nem létezik más megoldás a nemzetiségek helyzetére az államban, mint a tárgyalás, a konszenzus és a megállapodások betartása. A feltételeket senki sem „diktálhatja“, kell, hogy elfogadhatók legyenek mindkét fél számára. Ezért a magyar tervezetet fogadjuk úgy, bogy az nem felhívás a szenvedélyek felkorbácsolására, hanem lehetőség a megfontolt ítélőképesség, józan ész bizonyítására.“ A Novy cas kommentátora azonban az Európa Tanács állásfoglalását úgy magyarázza, bogy a magyar diplomácia és propaganda sikere, azonban a követelmények jogosságáról nincs semmi véleménye. Sajnos a legtöbb szlovák újság is hasonló hangnemben ír. Ahányszor valamilyen nemzetiségi kérdés vetődött fel a parlamentben, a szlovák pobtikai pártok, a jobboldaltól a baloldalig egységesen a kormány nemzeti húrokat pengető politikáját támogatják. Jól emlékszem még rá, hogy az utolsó választások idején a miniszterelnök úr többször is kijelentette: nincs szükség magyar pártokra, a nemzetiségeknek a demokratikus fejlődést a szlovák pártok is biztosítják. Arról azonban nincs tudomásom, hogy valamelyik szlovák képviselő, vagy politikus valaha is kiállt volna a magyar nemzetiségi követelések mellett. Pedig azok egyáltalán nem sértik a szlovák érdekeket. Ebből kiderül, hogy a különféle programú magyar politikai pártok nélkül kiszolgáltatottak lennénk. Az ő hangjuk eljut Európába is és bízunk benne, hogy Európa a nemzetiségek szövetségese. Ezért jó, hogy vannak magyar pártok. Nekünk, pártonkívübeknek jó érzés tudni, bogy nem hiába szavaztunk rájuk. Szűcs Béla NEM MESE TÖBBÉ AZ ÓZONLYUK
