Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)

1993-05-02 / 17. szám

NINCS KÉPES MkflfUK 1993 április JELCIN FOHÁSZA Az isten szerelméért, vegyétek már végre tudomá­sul, hogy lejárt az időtök. Könyörgöm, értsétek meg, hogy balgaság hinni a szépreményű kommunizmus­ban, az egykori szovjethatalomban, s olyan ostoba szocialista korabeli „közmondásokban“, melyek sze­rint Lenin élt, él és élni fog. Törődjetek hát bele abba, hogy nagyot változott a világ - mondhatná akár Jelcin is, ki imára kulcsolta kezét. Mindhiába? Jelcin a külföldi támogatás­ban, a demokrácia megerősö­désében és a szabadpiaci re­formokban bízik, az orosz hon­atyákat nyilván a meddő par­lamenti viták éltetik, a szívós kommunistákat pedig fanatiz­musuk. De vajon mi élteti a moszkvai Arbaton az üres csokoládésdoboz előtt kupor­gó öreg koldust? Ö miben re­ménykedhet még? Oroszor­szágban a növekvő infláció következtében teljesen elsze­gényedik a lakosság, napról napra növekszik azoknak a száma, akik havi 5000 rubel (8 dollár) nyugdijat kapnak. Ez csak a koldusbotra elég. Saját csapdájába esett volna az európai tizenketteket irányító, már-már mindenható Brüsszel, mely agrárreformjával próbálja térdre kényszeríteni az Európai Közösségek országainak kis­gazdáit? A nyilvánvaló és már megszokott protekcionizmuson kívül akár erre is könnyen lehet­ne következtetni az áprilisi EK- stopból, a hús- és tejtermékek importtilalmából. Közép-Kelet-Európában nincs (a tilalom elrendelésének ide­jén sem volt) száj- és köröm­fájás, amiről az EK szakértői ma­guk is meggyőződhettek. Brüsz­szel mégis húsháborút kezdett a volt szocialista államok ellen, s tette ezt mindamellett, hogy szüntelenül szajkózza: segíteni Hús-stop kell Kelet-Európának gazdasága talpraállításában. De Brüsszel, nyilván felmérve a túltermeléssel begyűrűző veszélyeket, hipp- hopp, eldöntötte, hogy lélegzet- vételre van szükség - sújtsuk hát a volt szocialista országokat, és ideig-óráig nyugtassuk meg az izgága parasztokat saját há­zunk táján. Ezért ne haragudjanak a kele­tiek, s a tisztán állati kérdésből- megtorló válaszlépésekkel- ne csináljanak politikai problé­mát. Valamit azért csak tenni kellett. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy sokáig dilem- mázzunk, mint a franciák. Azok előtt ugyanis Brüsszel aligha en­gedheti le a vasfüggönyt, mely kellemetlen meglepetésként csapódott le ismét Kelet-Európa előtt. Csak csörtessünk, nagyon igyekezzünk az EK-ba - ott pro­tekciónk lesz. Bátor legény lehet a hároméves ausztráliai kisfiú, ha nekiveselkedett a hatalmas, 92 kg súlyú töknek. Igyekezetét, sajnos, nem koronáz­hatta siker, a tök túl nehéz volt. A Sydneyben megrendezett kiállítá­son nem futotta erejéből, hogy ren­deltetési helyére görgesse a szülei farmján négy hónap alatt megnöve­kedett óriást. Hogy mi lett a tök és a sok-sok tökmag sorsa? Az már egy más sztori. kompromisszum Bosznia sokat próbált városaiban, válsággócaiban immár több mint egy éve dúl véres háború. Hol csitul, hol intenzí­vebbé válik, sokszor attól függően, hogy az ellenséges felekben milyen indulatokat vált ki egy-egy nemzetközi diplo­máciai lépés, túzszüneti megállapodás vagy béketerv. Ám minél tovább tart az esztelen öldöklés, annál inkább állandó­sulni látszik a harci kedv. Szerb fegyveresek közt járt külföldi riporterek a megmond­hatói: nincs hajlandóság a kompromisszumokra, mert - mint a katonák vélik - immáron túl nagy árat fizettek, sok-sok társuk életét adták a hazáért. Akarva-akaratlan tovább fizet az éhínségre és emberfeletti megpróbáltatásokra ítélt polgári lakosság is. A világ komoly, olykor szigorú „képet vág“, s ez minden, hiszen továbbra is szinte tehetetlen szemlélője a borzalmaknak. Csak arra képes, hogy enyhítse a szenve­dést humanitárius segélyekkel, a menekültek áthelyezésével, s esetleg újabb reményeket ébresszen légi őrjáratokkal, embargószigorítással. Merthogy a franciák eldöntötték: a szocialista minisztereknek venniük kell kalapjukat, természetesen távoznia kellett a nagyfónök- nek, mármint a miniszterelnöknek is. Posztjáról és a kormányfői rezidenciából egyaránt. Az őrségváltás előtt azonban, annak rendje- módja szerint el kellett végezni a szokásos nagytakarítást. A Mati- gnon-palota két színes bőrű alkalmazottja is sikeresen sepregetett, a szemlélődő gárdisták felügyelete alatt még a legapróbb szemetet is eltakarították a befelé vezető szónyegsorról - semmi se álljon az új miniszterelnök útjában. Közben talán várható sorsukról morfondí­roztak, nyilván még mit sem sejtve arról, hogy április közepén a kínos attrocitásokat követően épp a színes bőrűek robbantják ki a külvárosok lázadásait. Nem a legszerencsésebb kezdet az új kabinet számára. Főhet is a feje Edouard Balladurnak. Nem csupán a hazai darázsfészkek, hanem a megoldásra váró nemzetközi hátterű mezőgazdasági problémák miatt is. A darázsfészekből - melyből most egy bocsánatkéréssel ki lehetett bújni - könnyen a kutyaszorítóba juthat, hiszen előbb vagy utóbb választania kell a francia parasztok és az agrártermelés visszaszorítását sürgető Brüsszel irányítása alatt álló Európa között. A nagy dilemmát majd (a brüsszeli furcsa hús-stop nyomán) bizonyára utóbb, mint előbb dönti el. URBÁN GABRIELLA összeállítása B Vasárnap

Next

/
Thumbnails
Contents