Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-05-02 / 17. szám
Vasárnap o o ml/'icft mm rar\étmmltieÍ.'**1 ♦ *|SűT<ai w^-árnsz 1tJI<cScím V mm-m JL%Jrmm. JUL# Mr wl9«cAJIJL m X^l Ssl +J MZ* MZ* %/ Mr- •• V : . V : V:- V;: i.V- , -íj."-:;. • ' ■•••: • fi-.; ; -i.'1 : :: : " / .. ' xx xi- ■í"p: •• •-y-- iKySS:®:-.1: :• :• y.y;. : : • V.Vx:: : ^ £ I-r 5 1993. V. 2. „Nekünk oly eszmét kell vezérül elfogadni, mely az egész magyarságot egy zászló alá seregítse, a művelt világ rokonszenvére méltassa, oly eszmét, melyben élet magva rejlik, hogy a megtapadott nemzetiség új röppenést nyerjen általa, oly eszmét, mely önuralkodó, szűkkeblű kiváltságosok toldozott rendszere mellett tudományos, cáfolhatatlan egységű következetességben fejlődhessék önmagából: s ez a demokráciának mi állapotainkra lehető legszélesebb s legcélosabb alkalmazása“ - írta az ország vezető értelmiségének soraiba jobbágy-családból emelkedett Erdélyi János 1851-ben. A Kiskaposon (ma Nagykapos része) született költő, kritikus, filozófus életútja és életműve több szempontból példa értékű az Ung és Latorca közötti régiónak. Egyfajta tanúságtétele annak is, hogy a peremterület is rangossá válhat, ha lüktet benne elegendő fejlődési, tanulási vágy, s ha lakóit kellő szinten felvértezik tárgyi ismeretekkel, magatartás-normával. Nagykaposnak s környékének középfokú tudásra szomjazó fiataljai a múltban legközelebb Ungváron, Sárospatakon vagy Kassán meríthettek tehetségük és részben kívánságuk szerint a tudás forrásából - helyben legfeljebb alapfokon. Megkésett indulás- Régiónkban tulajdonképpen századunk derekán kezdett nagyobb mértékben jelentkezni a középfokú általános műveltség iránti igény. Vagyis néhány évvel a második világháború után, amikor vidékünkön ismét elkezdődhetett a magyar nyelvű oktatás. Kassán és Királyhelme- cen már az ötvenes évek elején megalakult a tizenegyéves iskola, nálunk csak néhány évvel később. Főleg azért, mert Kapóson nem volt erre a célra megfelelő épület. Csak ötven- hétben javult némileg a helyzet, ugyanis elkészült az eredetileg magyar iskolának tervezett épület, így a járási oktatásügyi osztály a magyar, valamint a szlovák alapiskolákban engedélyezte a 9. osztály beindítását. Az 1959/60-as tanévben már tizedik és tizenegyedik osztálya is volt a két alapiskolának. Akkor a magyar alapiskola e három osztályból álló felső tagozatát a szlovák nyolcéveshez csatolták, s azzal lényegében megszületett a magyar és szlovák tanítási nyelvű helyi középiskola, a mai gimnázium elődje. Egy évtizedig egy igazatóság alá tartozott a szlovák alapiskolával, majd 1971-ben önállósult. A szlovák alapiskola az új lakótelepen új otthont kapott, a magyar tíz év után visszaköltözött az 1957-ben neki épült objektumba, a magyar-szlovák tagozatú gimnázium pedig beköltözött a volt bírósági, majd alapiskolai épületbe, vagyis a mai helyére - vázolta fel a helyi gimnázium életútjának fontosabb állomásait az iskola „krónikása“, Kohány Ferenc tanár úr. .4 fiatalítással nem lesz baj... Géczi Erzsébet, a volt növendékből lett iskolaigazgató további számadatokkal szolgál:- Az 1959/60 és 1991/92-es tanév közötti időszakban a szlovák tagozaton 896, a magyaron 897 tanuló érettségizett. Közülük 667, illetve 657 jelentkezett főiskolára, egyetemre, s 442-t, illetve 438-at vettek fel. Ebből is látszik, hogy a két tagozat lélekszámban, valamint tudásban is szinte egyforma. Az összeget adó részletekből kiderült, a párhuzamos magyar és szlovák osztály ritkán volt azonos létszámú. Kezdetben még Bajánhá- zán, Deregnyőn, Hardicsán, Hegyiben és Kisráskán is működött magyar alapiskola, akkor általában a magyar tagozat volt a népesebb. A hetvenes években fordított lett az arány, az utóbbi időben pedig kezd újra kiegyenlítődni. Jelenleg a négy magyar osztályban összesen 110 tanuló van, a négy szlovákban pedig 131. Az előrejelzések szerint két év múlva a létszám azonos lesz.- Mi népes osztályokat szeretnénk - folytatta az 1991 óta igazgató Géczi Erzsébet. - Könnyebb lenne az osztott órák megszervezése, ugyanakkor szerintem az itt érettségizők jobban kötődnek e vidékhez, mint azok (tisztelet a kivételnek), akik másutt járnak középiskolába. A főiskolát végzett diákjaink többsége is jobban igyekszik haza. Ungvi- déknek pedig kellenek a művelt, jó szakemberek. — Mit tesz a gimnázium vezetősége, hogy osztályaik népesebbek legyenek?- Ha a főiskolai felvételi vizsgák, valamint a szakköri tevékenység, versenyek eredményeit vesszük alapul, akkor nincs miért szégyenkeznünk. Versenyképességünk elsősorban a tantestület felkészültségének A nagykaposi gimnázium - bizony már tatarozásra szoruló - épülete melyben élet magva rejlik“ Balról jobbra: Géczi Erzsébet igazgató, Mária Bezovská kémia-biológia szakos tanárnő, Bodnár Mária igazgatóhelyettes köszönhető. Kár, hogy több tanárunk rövidesen eléri a nyugdíjkort... Remélem, az elkerülhetetlen fiatalítással nem lesz baj. Bár... Biológiakémia szakos fiatal magyar tanárt nehezen találunk. Két év múlva talán lesz, de addig... Ami az utánpótlási kilátásokat illeti: több volt diákunk készül most a kassai, pozsonyi, prágai és más egyetemen tanári pályára, tehát van kire számítanunk...- A többi feltétel?- Az épületünk úgy-ahogy megfelel. Legalábbis tantermekben nincs hiány. A legszükségesebb laboratóriumok megvannak, számítástechnikai szaktantermünk is van. Az alapvető taneszközökre eddig megkaptuk az államtól a nekünk járó pénzt. Tornatermünk nincs. Az udvaron kezdtük építeni, de egyelőre nincs rá pénz, meg a telek tulajdonjogi kérdései is tisztázatlanok. Remélem, előbb-utóbb sikerül. Gi mnázium - Gimnázium Közös igazgatóságú a magyarszlovák tagozatú iskola. A hivatalos pecsétjükön az áll: Gymnázium — Gimnázium. Az igazgatónőtől, valamint Kohány Ferenc tanár úrtól és Bodnár Mária igazgatóhelyettestől hallottam, a két tagozat testvériesen megfér egymással, a közös tantestületben sincs nemzetiségi torzsalkodás. Megerősítette ezt a húsz éve ott tanító kémia-biológia szakos Mária Bezovská tanárnő is. Rendezvényeiket, ünnepségeiket közösen szervezik, s azok csakúgy, mint a folyosón sorakozó faliújságok, hirdetőtáblák, kétnyelvűek.- Gondolom, mindkét félnek hasznos a kétnyelvűség. A felvételi vizsgára, főiskolai tanulmányra készülő magyar diákoknak bizonyára jelentett némi segítséget a szakkifejezések és a szlovák nyelv elsajátításában, hogy a műszaki kémiát, mint nem kötelező tantárgyat szlovák nyelven tanítottam náluk. Megvallom, néha, egy-egy fogalom megmagyarázása közben a diákjaimtól én is tanulok magyarul. Kérdésemre kifejtette, szerinte a magyar diákoknak hasznára válik, ha a szlovák szakkifejezéseket is jól ismerik. Ám legalább olyan fontosnak tartja, hogy a fiatalok az anyanyelvükön is tökéletesen helytálljanak szakmai területen is. Gyermekeiknek is ajánlják Közösségi szellem, tárgyi tudás, anyanyelvi kultúra. A boldoguláshoz mindhárom szükséges. Vajon milyen itt ez utóbbi? Ezt a kérdést Bodnár Mária tanárnőnek is feltettem.- Állandó énekkar, irodalmi színpad vagy színjátszó csoport létesítéséhez kevesen vagyunk. A munka itt jobbára a magyar szakos tanárra vár, s ha az történetesen igazgatóhelyettes is, akkor nincs ideje a szakkör vezetésére. Ennek ellenére néhány éve az irodalmi összeállításokkal eljutottunk Komáromba, három éve Filip Csaba a Kazinczy Napokon második lett a „Szép magyar beszéd“ versenyen. A kassai Thália Színház helyi előadásait is megnézzük, néha pedig Kassára is elmegyünk egy-egy jónak ígérkező színházi rendezvényre. Ez egyfajta közösségteremtő „eszköz“ is.- Szerinted mit kaptál ettől az iskolától? — szólítottam meg két érettségire készülő negyedikest a folyosón. A műépítészeti egyetemre jelentkező Fülöp Dóra előbb „diákosan“ felvonta a szemöldökét:- Tisztességes alapokat a továbbtanuláshoz ... Az építészethez szükséges műszaki rajzból ugyan különórákat is vettem, de a többi tantárgyból, például a matematikából jól felkészített. Popély Norbert programtervező kibernetikus szeretne lenni. Ó ezt nyilatkozta:- Azért választottam a gimnáziumot, mert már akkor foglalkoztatott Kohány Ferenc tanár az érettségire készülő osztályban a későbbi továbbtanulás gondolata. Nos, úgy érzem, ahhoz az alapokat megszereztem. Arra a kérdésemre, hogy gyermekeiknek ajánlják-e majd a mostani iskolájukat, Dóra egy mosoly közepette annyit mondott: „Szeretném, ha ők is magyar középiskolába, egyáltalán magyar iskolákba járnának.“ Norbert: - ha itt fogok élni és lesznek gyermekeim, biztosan ezt az iskolát ajánlom majd nekik. Jó alapokat adott Hajdúk István negyedszázada, Fuksz Sándor mérnök jó húsz éve érettségizett a kaposi gimnáziumban. Most a gyermekeik révén is kötődnek az alma materhez. Kíváncsi voltam, milyennek ítélik meg ők iskolájuk jelenét és jövőjét.- Bátyám is ebben a középiskolában érettségizett, majd a Komensky Egyetemen magyar-történelem szakot végzett. Én nem jártam főiskolára, nem is jelentkeztem, viszont a most érettségiző lányom igen. Pedagógus szeretne lenni. A fiam másodikos ugyanott, s szintén jól tanul... Elégedett vagyok az oktatás színvonalával - vélekedett a vajáni hőerőmű méréstechnikusa. Fuksz Sándor fia második osztályos.- Szerintem két szempontból kell megvizsgálni, hogy milyen szinten teljesíti küldetését a gimnáziumunk. Az egyik mutató, hogy milyen fokon tudja elsajátíttatni a gyerekekkel a tananyagot, a másik pedig, hogy milyen mértékben képes a szűkebb régiónk szellemi értékeit, értékteremtő hagyományait megszerettetni a fiatalokkal. Természetesen, ez nemcsak az iskola feladata, hanem a szülőké, a családé is. Amikor Prágában, a műszaki egyetemen matematikából tett felvételi vizsgám alapján az oktató engem szemelt ki leendő osztályelnöknek, akkor meggyőződtem arról, hogy a gimnáziumban jó alapokat kaptam. Mások is tanúsíthatják, hogy matematikából és fizikából, de a többi tananyagból is jól felkészítettek. Ugyanakkor az iskola a város és a környék egyfajta kulturális, szellemi központja is volt. Rész vállalt az Erdélyi János Napok rendezéséből, bekapcsolódott a Cse- madok-munkába, együttműködött a sárospataki és a hazai iskolákkal. Géczi Lajos tanár úr már nincs ott. Petiik Barnabás, Tancsák András és Kohány Ferenc rövidesen szintén nyugdíjba vonulnak... A nagy kérdés most az, milyen lesz az országos viszonylatban is hiányos tanárutánpótlás. Ha az új erők fokozatosan elődeik nyomában lépnek szakmai és közéleti téren is, akkor nem kell félteni gimnáziumunk jövőjét! - érvelt az eredményes magánvállalkozó. Gazdag József (A szerző felvételei)
