Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)

1993-04-18 / 15. szám

« ► 9 5 1993. IV. 18. Magyar gimnáziumok Szlovákiában: A külső körülményeket tekintve az ország bármely modem gimnáziumában járhatnánk: paneliskola a javából; igazgatósága ugyanazokkal az anyagi gondokkal küszködik a költségvetés átvé­tele után, mint az összes alap- és középiskola vezetése. Kovács László, a Somorjai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium igazgatója azonban nem panaszkodik, hanem a lehető legoptimálisabb megol­dást keresi arra, hogyan lehet kevés pénzből úgy gazdálkodni, hogy minél kevesebb tanárt kelljen elbocsátani, s a diákok is minél kevesebbet veszítsenek - óraszámban, tananyagban. Nem tudunk tömegeket meg­mozgatni, de minden kedvez­ményt megadunk sportoló diák­jainknak. Nyolc osztály, 240 diák — Én is kacérkodtam a gondolat­tal, hogy nyolcosztályos gimná­tek tanítani. Sajnos, már szerte­foszlottak azon illúzióim, hogy igazgatóként ugyanolyan inten­zitással tudok tanítani,-mint ta­nárként. Hat órát kellene taníta­nom, de tizenkettőt vállaltam; az idén érettségizőket nem hagyhatom cserben az utolsó pil­lanatban. Egyetlen dolog bősz­Az igazgató nehéz helyzetben Nincs apelláta- Minden iskola költségvetése egyforma. A pénz az alapbérek­re sem elég. Ez azt jelenti, hogy meg kell szüntetnünk például a biológia szemináriumot, nem tarthatunk előkészítő órákat, holott a tanterv lehetővé tenné. Sőt, arra kényszerítenek ben­nünket, hogy a matematikát se tanítsuk osztott órában. Egy har- mincötös létszámú osztályban ez azt „eredményezi“, hogy senki sem tanulja meg rendesen. A tanügyi igazgatóság - bármi­lyen jó szándékú is - senkinek egyetlen fillérrel sem adhat töb­bet, mert nincs miből. Húsz óra a középiskolai tanárok kötele­zettsége, úgy kell összeállítani az órarendet, hogy senkinek se legyen túlórája, mert nem tudjuk megfizetni. Bármilyen „mame- luk“ is a pedagógustársadalom, ha nem kap bért, nem dolgozik. Szép dolog a lelkesedés, de pró­báljanak megélni belőle a mi­niszterek. Adott a tanterv, ami többek között azt mondja: a magyart heti három órában taníthatjuk, ebből egy órán osztott csoport­ban foglalkozhatunk a tanulók­kal. Ezen az órán tanítottuk a beszédművelést meg a stiliszti­kát, mostantól ettől el kell tekin­tenünk. „Fönt“ úgy próbálják megol­dani a helyzetet, hogy huszonöt­re akarják emelni a kötelező óraszámot. Nem vagyok kényel­mes típus, fizikailag is, szellemi­leg is bírom a munkát, volt egy olyan évem, amikor huszonnégy órát tanítottam, és bizony képte­len voltam otthon elolvasni egy regényt. Aki soha életében nem oktatott, el sem tudja képzelni, mennyi nevelési gond van a gim­nazistákkal; és ezeket is nekünk kell megoldani. Rengeteg ener­giát vesz el. Hagyományos oktatás- Néha szégyellem, hogy olyan vagyok, mint egy vaskala­pos igazgató. Az egyik kollégám nyolcosztályos gimnáziumot nyit, a másik szuper nyelvi osz­tályokat indít, a harmadik beve­zeti a japánnyelv-oktatást. So- morján nincs attrakció. Az ered­ményeink mégsem rosszabbak, mint más gimnáziumoké. Ezt a tanulmányi versenyeken elért sikereink bizonyítják. Matemati­kából mindig volt tehetséges diá­kunk, Varga Gábor az országos döntőben is kiválóan szerepelt, Vass Péter, a kémiai olimpia or­szágos döntőjébe került be, és eljutott Kanadába, a világ leg­jobb kémikusjelöltjei közé. A matematika háziversenyeken is részt veszünk meg a soproni fizikaversenyen. Humán érdek­lődésű diákjainkkal sem vallunk szégyent: Pokstaller Lívia és Az igazgatóság állapot, a tanárság hivatás - vallja Kovács László Kossuth Péter a Jókai Napokról hozott első díjat, mi több, Péter a győri Kazinczy Napokon első­ként kapott Kazinczy-díjat, nem magyar állampolgárként. Kassán soha nem sikerült versenyzőink­nek első díjat szerezni, viszont Győrött minden évben az első tizenöt között végeztek. Több történelmi és művelődéstörténe­ti vetélkedőn értünk el tisztes helyezést. „Sajnos“, sok az élsportoló- Az iskolák közötti sportvia­dalokon nem jeleskedünk, nem mintha nem lennének tehetséges sportolóink vagy a tornatanárok nem végeznék rendesen a mun­kájukat. Sőt! Gimnáziumunkba sok élsportoló jár, igazolt ver­senyzők, akik ugye nem mér­kőzhetnek meg az amatőrökkel. A testnevelőtanáraink edzők, ha fölfedeznek, kinevelnek egy-egy tehetséget, viszik a csapatukba. ziumot nyitok, de elvetettem, az ötletet. Csak önálló iskolában valósítható meg, erre viszont nincs lehetőségünk. Kevés a hozzánk tartozó gyerek. A mi körzetünkbe tartozik a csalló- közcsütörtöki iskola, ahol a nyolcadikosok száma nem éri el a tíz főt, az illésházi, a nagy­szarvai, ahonnan egy gyerek jön, a tárnoki, ahonnan egy sem, a nagymagyari - négy tanu­lót küldenek; Géléből egyet, Ba­káról kettőt, Felbárról szintén kettőt, Somoijáról huszonnyol­cat. Semmi remény arra, hogy évfolyamonként több osztályt nyissunk, még gondolatban sem merülhet fel, hogy párhuzamo­san építsük ki a nyolcosztályos gimnáziumot. Elszippantanánk a kisiskolák ötödikeseit. Hová tennék azt a néhány kisdiákot, aki nem készül gimnáziumba? Ilyen szempontok is vannak. Furcsák, de vannak. Más: emelkedett a menetje­gyek ára, s nem is fog csökkenni, még ha az életszínvonalunk emelkedne is. A szülő a lakhe­lyéhez legközelebb eső iskolába adja a gyerekét. Ez korábban is így volt, nem látok benne semmi kivetnivalót. Kivételt csak a rendkívüli tehetséggel meg­áldott gyerekek jelentenek. Őket viszont nem biztos, hogy gimná­ziumba íratják. Ebből számunk­ra az következik, hogy hozzánk nem jelentkeznek majd ekecsi gyerekek — mint a korábbi évek­ben —, mert a mai utazgatás drága, pedig esetleg jónak tarta­nák a mi iskolánkat, mint ahogy jónak tartották, hiszen voltak és egyelőre vannak ekecsi, vásár­úti, nyárasdi diákjaink. Az igazgatóság - állapot- Magyar-történelem szakos tanár vagyok eredetileg. Szere­szant, hogy néha azon kapom magam, az osztályban kés­hegyre menő vita tör ki Móricz Zsigmond valamelyik novellá­ján, erre nekem hirtelen eszem­be jut, hogy nem írtam meg egy jelentést. Lehet, hogy a gyere­kek észre sem veszik, de én érzem a romlást; kijövök az osz­tályból, és azt gondolom, miféle ember vagy te, Kovács, miért nem tudsz dönteni, tanár leszel vagy igazgató. Az igazgatóság állapot, a ta­nárság hivatás. A hivatásom nem változott, de ez az állapot megváltozhat. Tanárként nem voltak olyan gondjaim, amelye­ket hazavittem volna. Jó, dolgo­zatot otthon javít az ember, de nem voltak stresszes állapotaim. Időnként elégedetlen voltam az órámmal, de megfogadtam, hogy legközelebb jobb lesz, és rajtam múlott, hogy valóban jobb lett. Most állandóan olyan érzésem van, nem sokat ér a munkám, mert gyakran kerü­lök olyan helyzetbe, hogy nem tudom megoldani a problémá­kat. Itt ez a költségvetés, ami tőlem függetlenül készült, és a legnagyobb igyekezettel sem tudom megoldani. Az emberek rám vannak bízva, én meg tehe­A negyedikeseket nem lehet cserben hagyni Méry Gábor felvételei Somorja tetlen vagyok. így nehéz nyu­godtan aludni. Adakozó szülök- Úgy érzem, nagyon jó kap­csolatban vagyunk a szülőkkel. Nem tartunk nagy gyűléseket, amelyeken nem mernek meg­szólalni, évente három osz­tályszülőit szervezünk, ezenkí­vül vannak konzultációs óráink. Ha jól emlékszem, egyszer for­dult elő, hogy egy apa eljött hozzám, és próbálta megmagya­rázni, hogy a gyereke dolgozatá­ra nem hármast kellett volna adni. Miután elolvastam a re­mekművet, igazat adtam neki. Úgy gondoltam, valóban nem hármast, hanem négyest érde­melt volna. Az iskola vagyona csak a szü­lői tanács révén gyarapodik. A legtöbb pénzt a bálok hozzák, idén két bált rendeztek, egy szil­veszterit és egy hagyományost. Szerencsénkre a díszteremben elférünk, a „vacsorát“ mindenki maga hozza - nem szégyen a ba­tyubál, főként, ha hasznos -, csak a zenekart kell megfizetni. Rengeteg tomboladíj volt. Min-' den fillér az iskoláé. Ebből, fe­dezzük a versenyzők útiköltsé­gét, adunk hozzájárulást a sítá­borhoz, ebből veszünk sífelsze­relést, rendezünk búcsúfogadást az érettségizőknek. Lehet, hogy ezek apróságok, de szerintünk nagyon fontos apróságok. Igazgató tervez... — Ma egy igazgató azért van nehéz helyzetben, mert nem úgy akar dolgozni, mint a kormány: hogy kedden be kell nyújtani a költségvetést, és hétfőn még egy tollvonást sem tett. Az új iskolaévet már a folyó iskolaév második felében meg kell ter­vezni. Tudnom kell, hogyan osz­tom el az órákat, szükségem lesz-e új tanerőre. És én most még azt sem tudom, mennyi lesz a kötelező óraszám, milyen tárgy­ból vezethetek be csoportos oktatást. Még a tanterv is változ­hat. Nem direktívákat várok, de ismerni akarom a kereteket, amelyekben megtervezhetem az új tanévet. A költségvetést de­cember 31-ig kaptuk meg, az állami költségvetés most is úgy működik, mint az előző rend­szerben: amennyit költöttéi az előző évben, annyit várhatsz a következőre. Annyit változott a helyzet, hogy igaz, annyit vá­runk, de kevesebbet kapunk. Olyan helyzetbe kerültek az igazgatók, mint az egyszeri ci­gány, aki azt panaszolta, nyakán a disznóölés, aztán se disznó, se szalma. Sebők Ágota

Next

/
Thumbnails
Contents