Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-04-18 / 15. szám
« ► 9 5 1993. IV. 18. Magyar gimnáziumok Szlovákiában: A külső körülményeket tekintve az ország bármely modem gimnáziumában járhatnánk: paneliskola a javából; igazgatósága ugyanazokkal az anyagi gondokkal küszködik a költségvetés átvétele után, mint az összes alap- és középiskola vezetése. Kovács László, a Somorjai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium igazgatója azonban nem panaszkodik, hanem a lehető legoptimálisabb megoldást keresi arra, hogyan lehet kevés pénzből úgy gazdálkodni, hogy minél kevesebb tanárt kelljen elbocsátani, s a diákok is minél kevesebbet veszítsenek - óraszámban, tananyagban. Nem tudunk tömegeket megmozgatni, de minden kedvezményt megadunk sportoló diákjainknak. Nyolc osztály, 240 diák — Én is kacérkodtam a gondolattal, hogy nyolcosztályos gimnátek tanítani. Sajnos, már szertefoszlottak azon illúzióim, hogy igazgatóként ugyanolyan intenzitással tudok tanítani,-mint tanárként. Hat órát kellene tanítanom, de tizenkettőt vállaltam; az idén érettségizőket nem hagyhatom cserben az utolsó pillanatban. Egyetlen dolog bőszAz igazgató nehéz helyzetben Nincs apelláta- Minden iskola költségvetése egyforma. A pénz az alapbérekre sem elég. Ez azt jelenti, hogy meg kell szüntetnünk például a biológia szemináriumot, nem tarthatunk előkészítő órákat, holott a tanterv lehetővé tenné. Sőt, arra kényszerítenek bennünket, hogy a matematikát se tanítsuk osztott órában. Egy har- mincötös létszámú osztályban ez azt „eredményezi“, hogy senki sem tanulja meg rendesen. A tanügyi igazgatóság - bármilyen jó szándékú is - senkinek egyetlen fillérrel sem adhat többet, mert nincs miből. Húsz óra a középiskolai tanárok kötelezettsége, úgy kell összeállítani az órarendet, hogy senkinek se legyen túlórája, mert nem tudjuk megfizetni. Bármilyen „mame- luk“ is a pedagógustársadalom, ha nem kap bért, nem dolgozik. Szép dolog a lelkesedés, de próbáljanak megélni belőle a miniszterek. Adott a tanterv, ami többek között azt mondja: a magyart heti három órában taníthatjuk, ebből egy órán osztott csoportban foglalkozhatunk a tanulókkal. Ezen az órán tanítottuk a beszédművelést meg a stilisztikát, mostantól ettől el kell tekintenünk. „Fönt“ úgy próbálják megoldani a helyzetet, hogy huszonötre akarják emelni a kötelező óraszámot. Nem vagyok kényelmes típus, fizikailag is, szellemileg is bírom a munkát, volt egy olyan évem, amikor huszonnégy órát tanítottam, és bizony képtelen voltam otthon elolvasni egy regényt. Aki soha életében nem oktatott, el sem tudja képzelni, mennyi nevelési gond van a gimnazistákkal; és ezeket is nekünk kell megoldani. Rengeteg energiát vesz el. Hagyományos oktatás- Néha szégyellem, hogy olyan vagyok, mint egy vaskalapos igazgató. Az egyik kollégám nyolcosztályos gimnáziumot nyit, a másik szuper nyelvi osztályokat indít, a harmadik bevezeti a japánnyelv-oktatást. So- morján nincs attrakció. Az eredményeink mégsem rosszabbak, mint más gimnáziumoké. Ezt a tanulmányi versenyeken elért sikereink bizonyítják. Matematikából mindig volt tehetséges diákunk, Varga Gábor az országos döntőben is kiválóan szerepelt, Vass Péter, a kémiai olimpia országos döntőjébe került be, és eljutott Kanadába, a világ legjobb kémikusjelöltjei közé. A matematika háziversenyeken is részt veszünk meg a soproni fizikaversenyen. Humán érdeklődésű diákjainkkal sem vallunk szégyent: Pokstaller Lívia és Az igazgatóság állapot, a tanárság hivatás - vallja Kovács László Kossuth Péter a Jókai Napokról hozott első díjat, mi több, Péter a győri Kazinczy Napokon elsőként kapott Kazinczy-díjat, nem magyar állampolgárként. Kassán soha nem sikerült versenyzőinknek első díjat szerezni, viszont Győrött minden évben az első tizenöt között végeztek. Több történelmi és művelődéstörténeti vetélkedőn értünk el tisztes helyezést. „Sajnos“, sok az élsportoló- Az iskolák közötti sportviadalokon nem jeleskedünk, nem mintha nem lennének tehetséges sportolóink vagy a tornatanárok nem végeznék rendesen a munkájukat. Sőt! Gimnáziumunkba sok élsportoló jár, igazolt versenyzők, akik ugye nem mérkőzhetnek meg az amatőrökkel. A testnevelőtanáraink edzők, ha fölfedeznek, kinevelnek egy-egy tehetséget, viszik a csapatukba. ziumot nyitok, de elvetettem, az ötletet. Csak önálló iskolában valósítható meg, erre viszont nincs lehetőségünk. Kevés a hozzánk tartozó gyerek. A mi körzetünkbe tartozik a csalló- közcsütörtöki iskola, ahol a nyolcadikosok száma nem éri el a tíz főt, az illésházi, a nagyszarvai, ahonnan egy gyerek jön, a tárnoki, ahonnan egy sem, a nagymagyari - négy tanulót küldenek; Géléből egyet, Bakáról kettőt, Felbárról szintén kettőt, Somoijáról huszonnyolcat. Semmi remény arra, hogy évfolyamonként több osztályt nyissunk, még gondolatban sem merülhet fel, hogy párhuzamosan építsük ki a nyolcosztályos gimnáziumot. Elszippantanánk a kisiskolák ötödikeseit. Hová tennék azt a néhány kisdiákot, aki nem készül gimnáziumba? Ilyen szempontok is vannak. Furcsák, de vannak. Más: emelkedett a menetjegyek ára, s nem is fog csökkenni, még ha az életszínvonalunk emelkedne is. A szülő a lakhelyéhez legközelebb eső iskolába adja a gyerekét. Ez korábban is így volt, nem látok benne semmi kivetnivalót. Kivételt csak a rendkívüli tehetséggel megáldott gyerekek jelentenek. Őket viszont nem biztos, hogy gimnáziumba íratják. Ebből számunkra az következik, hogy hozzánk nem jelentkeznek majd ekecsi gyerekek — mint a korábbi években —, mert a mai utazgatás drága, pedig esetleg jónak tartanák a mi iskolánkat, mint ahogy jónak tartották, hiszen voltak és egyelőre vannak ekecsi, vásárúti, nyárasdi diákjaink. Az igazgatóság - állapot- Magyar-történelem szakos tanár vagyok eredetileg. Szereszant, hogy néha azon kapom magam, az osztályban késhegyre menő vita tör ki Móricz Zsigmond valamelyik novelláján, erre nekem hirtelen eszembe jut, hogy nem írtam meg egy jelentést. Lehet, hogy a gyerekek észre sem veszik, de én érzem a romlást; kijövök az osztályból, és azt gondolom, miféle ember vagy te, Kovács, miért nem tudsz dönteni, tanár leszel vagy igazgató. Az igazgatóság állapot, a tanárság hivatás. A hivatásom nem változott, de ez az állapot megváltozhat. Tanárként nem voltak olyan gondjaim, amelyeket hazavittem volna. Jó, dolgozatot otthon javít az ember, de nem voltak stresszes állapotaim. Időnként elégedetlen voltam az órámmal, de megfogadtam, hogy legközelebb jobb lesz, és rajtam múlott, hogy valóban jobb lett. Most állandóan olyan érzésem van, nem sokat ér a munkám, mert gyakran kerülök olyan helyzetbe, hogy nem tudom megoldani a problémákat. Itt ez a költségvetés, ami tőlem függetlenül készült, és a legnagyobb igyekezettel sem tudom megoldani. Az emberek rám vannak bízva, én meg teheA negyedikeseket nem lehet cserben hagyni Méry Gábor felvételei Somorja tetlen vagyok. így nehéz nyugodtan aludni. Adakozó szülök- Úgy érzem, nagyon jó kapcsolatban vagyunk a szülőkkel. Nem tartunk nagy gyűléseket, amelyeken nem mernek megszólalni, évente három osztályszülőit szervezünk, ezenkívül vannak konzultációs óráink. Ha jól emlékszem, egyszer fordult elő, hogy egy apa eljött hozzám, és próbálta megmagyarázni, hogy a gyereke dolgozatára nem hármast kellett volna adni. Miután elolvastam a remekművet, igazat adtam neki. Úgy gondoltam, valóban nem hármast, hanem négyest érdemelt volna. Az iskola vagyona csak a szülői tanács révén gyarapodik. A legtöbb pénzt a bálok hozzák, idén két bált rendeztek, egy szilveszterit és egy hagyományost. Szerencsénkre a díszteremben elférünk, a „vacsorát“ mindenki maga hozza - nem szégyen a batyubál, főként, ha hasznos -, csak a zenekart kell megfizetni. Rengeteg tomboladíj volt. Min-' den fillér az iskoláé. Ebből, fedezzük a versenyzők útiköltségét, adunk hozzájárulást a sítáborhoz, ebből veszünk sífelszerelést, rendezünk búcsúfogadást az érettségizőknek. Lehet, hogy ezek apróságok, de szerintünk nagyon fontos apróságok. Igazgató tervez... — Ma egy igazgató azért van nehéz helyzetben, mert nem úgy akar dolgozni, mint a kormány: hogy kedden be kell nyújtani a költségvetést, és hétfőn még egy tollvonást sem tett. Az új iskolaévet már a folyó iskolaév második felében meg kell tervezni. Tudnom kell, hogyan osztom el az órákat, szükségem lesz-e új tanerőre. És én most még azt sem tudom, mennyi lesz a kötelező óraszám, milyen tárgyból vezethetek be csoportos oktatást. Még a tanterv is változhat. Nem direktívákat várok, de ismerni akarom a kereteket, amelyekben megtervezhetem az új tanévet. A költségvetést december 31-ig kaptuk meg, az állami költségvetés most is úgy működik, mint az előző rendszerben: amennyit költöttéi az előző évben, annyit várhatsz a következőre. Annyit változott a helyzet, hogy igaz, annyit várunk, de kevesebbet kapunk. Olyan helyzetbe kerültek az igazgatók, mint az egyszeri cigány, aki azt panaszolta, nyakán a disznóölés, aztán se disznó, se szalma. Sebők Ágota
