Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-04-18 / 15. szám
Tulajdonképpen vidáman telnek napjaik. Tulajdonképpen jólétben élnek. Tulajdonképpen semmiben sem szenvednek hiányt. Valóban?- Ma-ma, ma-ma - mondja szótagolva a tizenéves Marika, s belecsimpaszkodik Lubica Kamenská, a slatinkai szociális gyermekintézet igazgatónőjének karjába. - Nyugodj meg, húsvétkor jön a mama és a papa is, s hoznak neked csokitojást - nyugtatja kísérőnk kedves szóval a hüppögő lánykát, aki néhány sóhaj közepette követi társait.-Tudom, élnek az intézetben olyan szellemi és testi fogyatékos gyerekek, akik nehezebben viselik el a szülők távollétét. A tapasztalat mondatja velem, hogy valamennyien nagyon gyorsan beilleszkednek, egyre jobban kötődnek társaikhoz és nevelőikhez. Később már nem is érzik jól magukat a családi körben. És ez így van rendjén. Mert a sérült Valamennyien nagyon gyorsan beilleszkednek SZELLEMI É$ TESTI FOGYATÉKOS GYEREKEK A HUBAY GRÓFOK KASTÉLYÁBAN gyerekek élete az intézet falain kívül nagyon nehéz. A szülők takargatják a beteg gyereket, s ha netán mégis kimerészkednek vele az utcára, megszenvedik a magukét nemcsak ők, hanem a gyerekek is - osztja meg velünk sokéves tapasztalatait az igazgatónő. Végigjárjuk a Hubay grófok nyári rezidenciájából lett intézet termeit. Ott, ahol valaha a főúri vendégek délutánonként pihentek, ma rácsos vaságyak sorakoznak, a mozdulatlanul fekvő 3-18 éves korú betegekkel. S ott, ahol valaha a csembaló lágy hangjai mellett flörtök, szerelmek szövődtek, ma az idiotikus gyerekek rehabilitációja folyik. A grófi lak 1950-ben vált a szellemi és testi fogyatékos gyerekek otthonává. Abban az időben az volt a szokás, hogy a beteg gyerekeket el kell rejteni a világ szeme elől. így lettek a sokszor nyirkos, dohos, télen kifűtetlen kastélyok, kúriák lakói. Hiába tiltakoztak a szülők, az intézet vezetői. Hiába erősködtek, hogy korszerű körülmények között eredményesebb nevelőmunkát végezhetnének, erőfeszítésük hiábavalónak bizonyult. Szlovákiában - néhány ritka kivételtől eltekintve - nem épült szakosított intézet a szellemi-testi fogyatékos gyerekek számára.-Soroljam, miért nem felel meg ez az épület? - kérdezi az igazgatónő, s hosszú percekig beszél arról, hogy 97 gyerek számára túlságosan szűk s mit sem változtat a helyzeten az, hogy feletteseik engedélyezték a létszámcsökkentést 82 főre. A gyerekek gondját 26 egészségügyi dolgozó és 8 gyógypedagógus viseli. Bérük felháborítóan alacsony. Mintha a felettesek nem tudnák, milyen nehéz a munka az intézet falain belül. Csak az tudná értékelni őket igazán, aki nap mint nap látná munkájukat. Látná, milyen odaadással gondoskodnak a magatehetetlen vagy az idiotikus lányokról, fiúkról. Mert nemcsak etetik, pelenkázzák és fürdetik őket korszerű emelőszerkezet nélkül, hiszen az a parányi fürdőszobákbá be sem férne, hanem becézik, simogatják őket, s maguk takarítják a kórtermeket. Szinte hihetetlen, hogy az a gyerek, akiről azt gondolnánk, képtelen reagálni a külvilág jelzéseire, egy-egy mozdulattal, vagy hanggal, torz mosollyal, grimasz- szal adja tudtára az ápolónőnek, hogy örül a társaságnak. Az intézetben csoporifoglalkozáson nevelik a tanulásra alkalmatlan gyerekeket. Az alaphigiéniai teendők elvégzésére, a szobatisztaságra, a kanál (evőkeszköz) használatára, s később mindenre, ami segíti őket önállóvá válásukban. A serdülő lányok - akikben nagyon erős az anyai ösztön - szívesen ápolják, pelenkázzák a kisebbeket, vannak, akik fel- varrják társaik leszakadt gombjait, vagy segítenek a konyhában.- A fejlett országokban a szellemi és testi fogyatékosok többnyire védett házakban élnek, s akik alkalmasak a munkára, védett műhelyekben dolgoznak. Az ellátás ott sem ingyenes, de az anyagiak zömét az állam, vagy a karitatív szervezetek vállalják. Hinni szeretném, hogy egyszer Szlovákia is a fejlett országok szintjére tornázza fel magát, de nekünk most, azonnal kell a támogatás - vetette fel az igazgatónő az anyagiak kérdését. - Nincs elég pénz a felújításra, pedig évente sokat kell költeni a korszerűsítésre, hol a tető lyukad ki, hol a villanyvezeték hibásodik meg, hol a mosógép mondja fel a szolgálatot. Nem kevésbe kerül az új ruhanemű és a lábbeli, drága a koszt, a gyümölcs és a mosópor. Az intézetben szinte megállás nélkül forog a mosógép dobja, mert naponta ki kell mosni a több mint 500 pelenkát, de a pizsamákat, s az alsóneműt is. A gyerekek a ruházatot örökölhetnék egymástól, de az többnyire még az átadás előtt tönkremegy. Megtudtuk azt is, hogy az intézeti gyerekek ellátásához a szülők is hozzájárulnak, havi 20-350 koronával. Az intézet kapja a családi pótlék egy gyerekre eső részét is. S bár ez igazán nem sok, vannak, akik adósok maradnak. Főleg a romagyerekek szülei (az intézet lakóinak egyharmada roma), akik tartozásukat a munkanélküliséggel indokolják. A szűk anyagiak ellenére a gyerekek most már nem élnek elzárva a külvilágtól. A szponzorok segítségével eljutottak a Tátrába, jártak Pozsonyban, s gyakran viszik őket moziba, bábszínházba. De bármennyire élvezik is az utazást, legszívesebben az intézet nagy parkjában sétálnak, játszanak. A mozgásképtelen gyerekeket - amint az időjárás engedi - vagy a teraszra, vagy a kertbe viszik, ágyastul. Valamennyien nagyon várják már a tavaszt.- Szeretjük a gyerekeket, s érezzük, ők is szeretnek bennünket. Jól megvolnánk, ha életünket nem nehezítenék különböző rendeletek, előírások. Egy-két példát mondanék. A munkaügyi minisztérium értesített bennünket arról, hogy az egy főre eső kosztpénzt 30 százalékkal emelték, s módosult a fizetésünk is. A baj csupán az, hogy költségvetésünket egy fillérrel sem emelték. Az egészségügyi minisztérium pedig azt szeretné, ha a gyógyszermegrendelés személyre szóló volna. Merthogy általában nagy a gyógyszer- fogyasztás - sok gyógyszer „eltűnik". Hozzánk hetente egyszer, illetve sürgős esetben többször is kijön az orvos. Vannak gyerekek, főleg a mozgásképtelenek, akiket állapotuktól függően kell gyógyszerezni. Ha nyugodtak, nem kell az orvosság, ha rohamot kapnak, több kell belőle. Az ápolónők ismerik a beie- geket, s ők adagolják a szükséges mennyiséget. Ki hordaná haza és mire használná a méreg erős nyugtátokat? Ezért, miután megegyeztünk a losonci kórház és a regionális biztosító igazgatójával, megkerüljük a rendeletet, s továbbra is közös megrendelőn nyújtjuk be gyógyszerigénylésünket. Éktelen veszekedés hangjai vetnek véget a beszélgetésnek.- Mi történt? - kérdezi nyugodtan Kamenská igazgatónő.- Szóra sem érdemes - neveti el magát az ápolónő. - A lányok azon vesztek össze, ki szedett le a fűtőtestről több száraz pelenkát, s ki hajtogatta össze őket szebben. Tulajdonképpen vidáman telnek napjaik. Tulajdonképpen jólétben élnek. Tulajdonképpen többet kapnak, mintha családjukban nőnének fel. Tulajdonképpen nem szenvednek hiányt semmiben. Péterfi Szonya Most, azonnal kell nekik a támogatás Méry Gábor felvételei MÓDOSULT A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI TÖRVÉNY A nyugdíjas zöldségtermesztők is fellélegezhetnek Nincs a világnak olyan adózási és társadalombiztosítási rendszere, amellyel az érintettek, vagyis az adót és biztosítási járulékot fizető állampolgárok elégedettek lennének. Ez érthető is, hiszen senki sem szeret fizetni, s azt meg különösen egy olyan szegényedő országban, mint amilyen pillanatnyilag Szlovákia is, kevesen veszik észre, hogy az állam milyen terheket vállal magára - éppen az adófizetők pénzéből illetve a társadalombiztosítási járulékokból. Komoly ellenállást váltott ki vállalkozóink körében az új társadalombiztosítási rendszer, amely főleg a mellékállásban vállalkozókat sújtotta tetemes pénzügyi terhekkel, illetve sújtja mindaddig, amíg a 7/1993 Tt. számú törvény módosítása hatályba nem lép. Ezt az ún. kismódosítást március 24-én hagyta jóvá a szlovák parlament, s két lényeges változást tartalmaz a vállalkozók vonatkozásában. Arról már magazinunkban is tájékoztattuk olvasóinkat, hogy a másodállásban vállalkozók az e tevékenységükből származó jövedelem után is kötelesek biztosítási járulékot fizetni, éspedig a valós jövedelem alapján meghatározott kivetési alapból. Ez azt jelentette, hogy a másodállásban vállalkozó kivetési alapjának meghatározásánál a valós jövedelme és a kiadások közti különbségből indult ki, a három biztosításra - vagyis a betegségi, az egészségügyi és a nyugdíjbiztosításra - pedig e különbség feléből fizette be a 46 százalékot. Zöldség- termesztő olvasóink kérdezték gyakran lapunk adózási illetve biztosítási kérdésekben tanácsot adó munkatársaitól, hogy mennyit fizessenek mondjuk februárra, ha csak nyáron vagy ősszel tesznek szert valamilyen jövedelemre. Ilyen esetben általában azt tanácsolták a szakértők, hogy amennyiben valamely hónapra - mondjuk februárra nulla bevétellel számolnak, akkor semmit sem fizetnek biztosítási járulékként. Logikus magyarázat volt ez erre, hogy a módosítást a parlament már jóváhagyta, úgy is mondhatnánk, azok jártak jól, akik ezt a számítási módszert alkalmazták. Lássuk tehát a módosítás lényegét, amely egyértelművé teszi, hogy azok, akik egy helyen már biztosítottak, vagyis alkalmazottként fizetik a három biztosítási járulékot, mellékállásukból ÖNKÉNTESEN fizetnek biztosítást. Ez az önkéntességi alapelv a mellékállásban vállalkozókon kívül a nyugdíjas vállalkozókra is vonatkozik, s ez különösen érinti dél-szlovákiai kertészkedő nyugdíjasainkat. A módosítás a szóban forgó törvény 18. paragrafusa 1. bekezdésének c) pontját, illetve a 20. paragrafus 4. bekezdését érinti. Míg az eredeti törvény 18. paragrafusa egyértelműen úgy rendelkezett, hogy a mellékállásban vállalkozók is kötelesek társadalombiztosítási járulékot fizetni, módosított változata meghatározza, hogy „az önállóan kereső személyek kötelesek biztosítást fizetni, azok KIVÉTELÉVEL, akik más okból fizetik az egészségügyi, társadalombiztosítási, nyugdíjbiztosítási járulékokat, illetve azok, akik öregségi, illetve rokkantnyugdíjat kapnak.“ A 20. paragrafus 4. bekezdésébe pedig a következő mondat került még: „Az önállóan kereső személy NEM KÖTELES bejelentkezni egészségügyi, betegségi, illetve nyugdíjbiztosításra, AMENNYIBEN más okból eredően részese a társadalombiztosítási járulék fizetésének vagy öregségi, illetve rokkantnyugdíjat kap“. A cirkal- mas jogásznyelvet magyarra lefordítva ez azt jelenti, hogy a mellékállásban vállalkozók illetve a vállalkozó nyugdíjasok nem fizetnek biztosítást e tevékenységükből származó jövedelmük után, amennyiben nem jelentkeznek be e biztosítások fizetésébe. Azok, akik bejelentkeznek, ugyanolyan feltételek szerint fizetnek, mint a fővállalkozók. Éppen ezért a másodállásban illetve a nyugdíjuk mellett vállalkozók részéről az lesz a logikus magatartás, ha a törvény hatályba lépését követően azonnal KIJELENTKEZNEK a biztosításfizetésből (persze, csakis a vállalkozás utáni társadalom- biztosításból). Hangsúlyozzuk azonban, hogy az alkalmazotti viszonyban levő nyugdíjasok nem mentesülnek a társadalombiztosítási kötelezettség alól. (Amint a Törvénytárban megjelenik a módosítás, vagyis amikor a módosított törvény hatályba lép, a dátumot tudatjuk olvasóinkkal.) Még egy lényeges változást eszközöltek a társadalombiztosításról szóló törvényben, ez pedig a vállalkozókra vonatkozó kivetési alapot érinti. A módosítás a törvény 22. paragrafusa 6. bekezdésének második mondatát, illetve a 41. paragrafus 3. bekezdését változtatta meg. A módosítás értelmében a vállalkozók 1994 június végéig maguk állapíthatják meg saját kivetési alapjukat, ezzel a biztosítási járulék ösz- szegét is. A kivetési alap azonban nem lehet kisebb a minimálbér ösz- szegénél. Ez most 2200 korona. Ennek értelmében tehát a vállalkozók havonta legkevesebb 1012 koronát fizetnek be a három biztosításra, mindaddig, amíg nem változik meg a minimálbér összege. A fentiek értelmében tehát ugyanilyen összegű biztosítási járulékot kellene befizetniük azoknak a mellékállásban vállalkozóknak illetve azon nyugdíjas vállalkozóknak is, akik a törvény hatályba lépését követően nem jelentkeznének ki a társadalombiztosításból. Mivel a plusz társadalombiztosítási járulék fejében senki sem kaphat plusz kórházi, orvosi stb. ellátást, aligha lesz olyan vállalkozó, aki nem él a törvénymódosítás kínálta lehetőséggel. -pgLubica Kamenská, az intézet igazgatója
