Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-04-18 / 15. szám
Vasárnap 1993. április 18. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 05.42, nyugszik 19.34; Közép-Szlovákia: 05.49, nyugszik 19.41; Nyugat-Szlovákia: 05.55, nyugszik 19.47 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlova- kia: 03.57, nyugszik 16.16; Közép-Szlovákia: 04.04, nyugszik 16.23: Nyugat-Szlovákia: 04.10. nyugszik 16.29 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük ANDREA, ILMA - VALÉR. valamint Apolló, Lambert, Uzor, Verner nevű kedves olvasóinkat • ANDREA - az Andreas férfinév latinos nöiesitése. • ILMA - Vörösmarty Mihály névalkotása az Ilona és a Vilma nevekből. A költő 1831-ben megjelent Csongor és Tünde című drámai költeménye egyik kedves nőalakjának a neve. • Műemlékvédelmi világnap • Holocaust-emléknap • 1928-ban született DOMOKOS Mátyás magyar tró, kritikus • 1958-ban született SEBŐK Zoltán vajdasági magyar esszéíró, kritikus. Már csütörtökön kapható az újságárusoknál! A VASÁRNAP következő, 32 oldalas számának tartalmából: ZSELIZEN ÉS LÉVÁN Felkészülten várják az államigazgatás új szervezeti rendszerét Petrőci Bálint riportja A GYÓGYULÁSHOZ HIT KELL! Kopasz-Kiedrowska Csilla beszélgetése ifj. Csontos Vilmos pszichotronikussal FÖLDI UTUNK VÉGÉN Péterfi Szonya riportja MADAME BLANCHE Szalay Edit - egy eltűnt színésznő nyomában Szabó G. László írása MAGAZIN HÁZI PATIKA (Átlag)fizetéstöl (képviselői) fizetésig Hogyan jön ki a fizetéséből, tud-e valamit félretenni belőle? - tettük fel a kérdést családfenntartó férfiaknak. És bár minden elismerésünk a dolgozó, még inkább a család- fenntartó nőké, azért mégiscsak a férfi tekinthető mindmáig egy átlagos család fő kenyérkeresőjének. Még akkor is, ha a pénzzel többnyire a feleség gazdálkodik... S ha már feltettük a kérdést, az adott helyzetben és időben önkéntelenül odakívánkozott egy másik. Távolról sem holmi provokatív szándék, hanem a puszta tény és az időszerűség állította szembe az elsővel: Mi a véleménye a parlamenti képviselők saját maguknak megszavazott fizetésemeléséről? HAJDÚ MÁTYÁS, gyári munkás, szerszámkészítő (1) Körülbelül négy és fél ezer, amit tisztán kapok, ehhez már csak a feleségem gyermekgondozási segélye jön, mivel a két gyerekünk közül a kisebbik egyéves. Haza persze már nem ennyit viszek: ott a kölcsöntörlesz- tés, aztán a lakbér, és így tovább... Talán meglepő, ha ezek után azt mondom: mégis kijövünk, sőt valamit félre is tudunk tenni. Csakhogy az egyes-egyedül a falun élő szülőknek köszönhető. Sok pénzt segítenek megtakarítani, a tőlük kapott hússal és zöldséggel. Hogy mennyit, pontosan nem tudom, a kasszát az asszony kezeli, de jut valamicske tartalékba is. (2) A képviselő urainkról csak azt tudom mondani, hogy szemrebbenés nélkül megették a túrót, ahogy mondani szokás. Fogalmam sincs, mivel érdemlik ki azt a huszonötezret vagy menynyit, amit mindennel együtt megszavaztak maguknak. Néztem a tévében, ahogy üléseztek: jó páran egyszerűen végigszundikálták az egészet. Maga a gyűlés pedig - egy cirkuszi előadáson nem lehetett volna így szórakozni. Szóval: ha ők ennyit kapnak, akkor okvetlen el kell gondolkozni azon, hányán nincsenek érdem szerint megfizetve ebben az országban? HLAVÁCS LÁSZLÓ, magánvállalkozó (1) Félretenni, jó uram? Na, ne vicceljen. Éppen csak létezni tudok valahogy, mindent elvisz az adó meg a biztosítás! Most is onnan jövök, mármint az adóhivatalból, hát az nem normális, ahogy ezt kitalálták! Hogy mennyi a jövedelmem? Még ha akarnám, se tudnám magának most megmondani, majd jöjjön valamikor az év végén. Annyi biztos, hogy ebből nemhogy meggazdagodni nem lehet, de megélni is alig! (2) Tudja, mit mondok én magának? Azt, hogy ezeknek nemhogy fizetésemelés nem járna, de fizetés sem! Egyáltalán! Ezért? Arról nem is beszélve, hogy bár számos más dolgot szavaztak volna meg ilyen gyorsan és ilyen példás egységben! MARKOVIC JÁNOS, egy kisközség polgármestere (1) Nincs sok mondanivalóm, és ez egyáltalán nem szívderítő. Kijövök - kijövünk -, de tényleg éppen csak. Takarékoskodásról szó sem lehet: a feleségem munka- nélküli, az én fizetésem az egyetlen bevételünk. (2) Az, hogy ők ott „fenn“ simán jóváhagytak maguknak ekkora fizetéseket, csak azt bizonyítja: nem tudják, és nem is érdekli őket, ami „lent“ van. Hogy milyen az átlagpolgárok helyzete, akik az utolsó tartalékaikat élik fel, miközben a helyzet egyre romlik. Nem kell messzire mennem, elég, ha körülnézek otthon a faluban, ahol, hogy mást ne mondjak, szétesett a szövetkezet, és ez súlyos következményekkel járt. Szóval, a képviselői fizetéseket ebben a helyzetben egyszerűen nem lett volna szabad emelni. Felháborító és inkorrekt lépés volt a lakossággal szemben. Nem hinném, hogy ezek után még számolhatnak rokonszenv- vel. LUZICA FERENC mérnök, magánvállalkozó (1) Ne vegye rossz néven, de konkrét számokat nem fogok mondani. Azt viszont bízvást ki merem jelenteni: nagyobb a jövedelmem, mióta „magánvállalkozom“. Építészmérnök vagyok, tervezői tevékenységet folytatok, vannak stabil, fizetőképes megrendelőim, munkámra, úgy tűnik, hosszú távon igény van. A feleségem egyébként pedagógus, a zeneiskola igazgatója. Kijövünk. Takarékoskodunk is. (2) Nekem erről az a véleményem, hogy egy parlamenti képviselőt meg kell fizetni. Nem könnyű dolog ott mások nevében kiállni, másokért harcolni, az óhajukat érvényesíteni. Csakhogy ahogy ezt a mieink csinálják - azért nem érdemelnek eny- nyit. Azért egyszerűen nem jár ilyen fizetés. LADISLAV KLISKY, adóhivatali alkalmazott (1) A feleségem a kislánynyal gyesen, én úgy ötezret kapok tisztán, és egy nagyon fontos dolog: az anyósomnál lakunk. Tulajdonképpen ezért és csakis ezért tudunk úgy-ahogy kijönni, sőt egy keveset félretenni. De igazán csak a minimumot, a „vastartalékot“. De ha még lakbért is kellene fizetnünk... (2) Az urak ott a parlamentben kicsit eltúlozták a dolgot. Ha már ott tartanánk, hogy változik a helyzet, emelkedik az általános élet- színvonal, javul a közhangulat - kérem, akkor talán. Vagy emeljék a fizetését azoknak, akik kimutathatóan járnak a választóik közé, és ezzel kapcsolatban többlet- kiadásaik vannak. Ők valóban megérdemelnék. Vas Gyű ja (A szerző felvételei) a hajszálgyökerekről így tavasszal milliónyi apró mag kerül a termőföldbe, az ég szépen meglocsolja és megindul a senki sem tudja, mikor kezdődött nagy csoda, az alig látható szem finom gyökereket ereszt, a föld pedig kimeríthetetlen ezernyi tápanyagával, elemével, nedvével látja el a szárba szökkenésről álmodozó növényt. Hajszálgyökerek nélkül nincs fejlődés, elsorvad, kiszárad a mag és sorsa megpecsételődik. Amikor a családokban felcseperedik a gyerek és elérkezik az iskolába íratás nagy eseménye, mindig arra gondolok, hogy a szülők a legtermékenyebb talajba szeretnék elültetni legnagyobb kincsüket, hogy utódaiknak a tudás fája gazdag termést hozzon, olyan örök értékeket, amelyek biztosítják számára az érvényesülést. Az iskola a televény, amelyből hajszál- gyökereinken át valamennyien magunkba szívtuk azt az alapvető tudást és emberi magatartást, amely végigkíséri egész életünket. De nem mindegy az, hogy ezeken a hajszálgyökereken át milyen táplálék biztosítja a szárbaszökkenést, az emberi jellem és hovatartozás kialakulását, a közösségvállalást a szülőfölddel, környezetünkkel. Nemrég meglátogatott régi iskolatársam is elpanaszolta, hogy nem találja helyét a világban, pedig nincsenek megélhetési gondjai. Igaziból nem érzi magát sem magyarnak, sem szlováknak, sem csehnek, pedig családjában ideális egyetértésben él ez a három náció. Nagyszülei még magyarok voltak, apja már szlovák, gyerekei pedig cseh és szlovák házassággal tetézték ezt a szép közép-európai keveredést. Elkeseredetten mondta, hogy ő valamilyen kozmopolita-internacionalista zagyvalék. Egyszerűen nem tudja, mi az a nemzeti érzés, nemzeti büszkeség, hazafiság. Miközben emésztettem az önvádló súlyos szavakat, még hozzátette: - Tudod, azzal kezdődött az egész, hogy szüleim szlovák iskolába írattak, de otthon magyarok voltunk. A hajszálgyökereken mást szívtam magamba, mint ami otthon körülvett. Egyre közömbösebb lettem. Az utolsó népszámláláskor azt írtam be, hogy nemzetiség nélküli. Ebben a régióban majdnem mindenkinek megvan a maga története. Én is elmondtam neki egy epizódot az életemből: Az első köztársaságban apám hivatalszolga volt és engem is szlovák iskolába Íratott. Azonban csupán két évig jártam oda, mivel jött 1938 és magyar iskolába kerültem. Sokáig idegennek éreztem ott magam. Nem ismertem a magyar dalokat, a verseket, a történelmi hősöket és sokáig kínzott a kisebbrendűségi érzés. Már érett férfi voltam, amikor megkérdeztem apámat, hogy tulajdonképpen miért íratott szlovák iskolába, hiszen szülővárosomban két magyar iskola is volt. Apám csendesen csak ennyit mondott: „A járásfőnök úr azt mondta, hogy egy állami alkalmazott gyereke nem járhat magyar iskolába és talán nem akarom azt, hogy belőled is hivatal- szolga legyen... Féltettem a nehezen szerzett munkahelyemet.“ Sajnos, az élet sok mindenre rákényszeríti az egyszerű halandót. Sok mindent tévesen ítél meg. Sok szülő nem látja azt, hogy a gyerek az első kiserkenő gyökéren át szívja magába mindazt, ami emberi lényét, jellemét kialakítja. A tárgyi tudás ennek csupán egy része. A nyelvismeret is! A lelket a hajszálgyökereken át eljutó sok-sok élmény, érzés formálja. Pont az első évek azok, amelyek többnyire eldöntik, hogy valaki képes-1 egész életében vállalni a szülők nemzetiségéi, együtt tud-e énekelni, vitatkozni, veszekedni azokkal, akikkel egy közösségben született. A gyökértelenné vált régi iskolatárs esetleg karriert csinált, lehet, hogy az adott történelmi helyzetben megbecsült ember, csak éppen azt nem tudja, hogy kihez is tartozik. Az ő példája is azt bizonyítja, hogy a szlovák iskolában a gyerek nemcsak az anyanyelvét vesztheti el, hanem nemzetiségét. Szűcs Béla 1 1 T 1993. IV. 18.
