Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-04-18 / 15. szám
Április 18. — műemlékvédelmi világnap Szomorú látványt nyújt a 18. század végén épült zselizi kastély. Az egykori Eszterházy grófok (a család zólyomi ága) uradalmi székháza arról nevezetes, hogy Franz Peter Schubert, a világhírű bécsi zeneszerző két alkalommal, 1818-ban és 1824- ben a grófkisasszonyok zeneoktatójaként itt alkotott. A Zselizen töltött hónapok a rövid életű zeneköltő legtermékenyebb korszakába tartoztak, az itt megkedvelt magyar dallamok „beropogtak“ verbunkos jellegű műveibe is. Ám ez a nevezetesség sem elegendő a kastélymentés meggyorsításához. Az Új Szó 1991 decemberében megjelent cikkében részletezte azokat a körülményeket, hogy a kastély miért várja a telet tető nélkül. Azóta eltelt egy év. A felújítást végző magáncég nem tartotta be a szerződésben megszabott határidőt: a múlt évben nem fejezték be a tető teljes befedését, s az épület újra beázott... MOSTOHA BÁNÁSMÓD Juhász András Mérnök, a Zselizi Körzeti Hivatal elöljárója, a városi képviselő-testület tagja, szomorúan állapította meg: ,,Ki tudja, jut-e pénz a kastélyra? A pénz nélküli kisváros a víz- és a gázvezeték bevezetése, a szénkazánoknak a gáztüzelésre való átállítása mellett alig tud valamit a kastélymentésre fordítani. A műemlékek védelme az állam feladata lenne". Dobrovicky László polgármestertől ezt hallom: ,,A kastély műemlék is, meg nem is. A kerületi nemzeti bizottság 1964-ben műemléknek nyilvánította, de a rendszerváltás után már nem tartották méltónak arra, hogy a nemzeti műemlékek kategóriájába sorolják. “ Csak járási műemlék lenne a híres kastély? Ilyen fokozat nem létezik, csupán helyi jellegű műemlékről beszélhetünk. Erről a Lévai Járási Hivatal munkatársa, Taliga István tájékoztat. A járásnak nincs pénze a Schubert-emlékhely tatarozására, amelyre még sok milliót kellene költeni. Járási méretben a három - lévai, zselizi- és az ipolysági - körzet számára az idei évre háromszáz- ezer koronát kaptak a helyi jellegű műemlékek megmentésére. Ez az összeg csak néhány jellegzetes parasztház felújítására elegendő. A zseliziek számára az egyedüli pénzszerzési lehetőség: a városi ön- kormányzat április végéig kérjen anyagi támogatást a kulturális minisztérium Pro Slovakia néven ismert alapjából. Megkapják-e? Ki tudja... Mert évtizedek óta mostohán bántak az egykori grófi kastéllyal. Amikor a világháború vihara, a front áthaladt Zselizen, a gazdátlanul maradt kastélyból elhordták mindent, ami mozdítható volt: bútorokat, festményeket, könyveket. A nagybirtokot, a kastélyt, amely a múlt század ötvenes éveitől a Breunner grófi család tulajdonába került, 1945-ben az állam elkobozta. A kétezer hektárnyi földterület az állami gazdaság alapja lett, s ennek igazgatósága a kastélyban rendezte be hivatalát. Itt székelt 1960-ig. Utána a városi óvoda költözött a kastélyba. 1983 őszéig rendben volt minden, mert volt aki gondozza az épületet. Az óvodások kiköltözése után azonban gondatlanságból elfelejtették elzárni a vizet az épületben, s jöttek a faElőbb a kastélyt kellett volna rendbe hozni, nem a parkot! De mi mostanáig csak beleszólhattunk, nem dönthettünk. A műemlékvédelmi hivatal elkészítette a kastély felújításának tervét. 1990 novemberében egy pozsonyi magánvállalkozóra, Stefan íolnay mérnökre bízták a felújítást. .. A kastély belsejének reridbehozá- sával megkezdődött a rekonstrukció. Az első két hónap hatszázezer koronájába került a műemlékvédő hivatalnak. 1991-ben a rozoga tető is lekerült az épületről, s ekkor, júniusban vette a kezdetét a műemlékként kezelt kastély újabb kálváriája. A polgármester értesítést kapott a beruházótól és az illetékes miniszA műemlék kálváriája A Schubert-jubileumra befejezik a zselizi kastély felújítását? gyok. A csőrepedések után a víz elárasztotta a helyiségeket, nagy károk keletkeztek. Évek után gondolták meg magukat az illetékesek, hogy a kallódó kastélyt illene végre rendbe hozni. FORDÍTOTT „MENETREND“- Schubert nevét viseli az értékes angolpark s a kastély - mondja Dobrovicky László polgármester. - A város a parkban szobrot emelt, a Bagolyvárként ismert épületben pedig múzeumot rendezett be a zeneszerző zselizi tartózkodásának emlékére. A Csemadok a parkban létesített szabadtéri színpadon rendezte meg évente a Zselizi Napokat, a folklórfesztivált. Két évvel ezelőtt, 1990- ben befejezték a park rendezését. Erre a Nyugat-szlovákiai Műemlék- védelmi Hivatal több milliót fordított. tériumtól: a felújítást nem folytathatják, a költségeket vállalja át a város. Hogy tehetné, amikor nincs rá pénze?! Az építkezési területet lezárták. Az önkormányzat arra kérte a minisztériumot, hogy legalább fizessék ki az addig elvégzett munka értékét, a másfél milliót! Ezt 1991 novemberében meg is tették. Az őszi esőzéseket és a telet tető nélkül élte át az épület. BÜNTETÉST FIZET A MAGÁNVÁLLALKOZÓ Az idő vasfoga tovább marta a kastélyt. Ezt nem nézhette tétlenül a gazda, a még nyolcezer lelket sem számláló kisváros önkormányzata. Szorongatott helyzetükben 1992-re másfél milliót hagytak jóvá a tetőzet elkészítésére.- Ez nem volt elég, amikor az árak is emelkedtek - panaszolja a polgárIgy élte át a mostani telet, a tetőt csak részben fedték be Gaál Géza felvételei Az Eszterházy grófok egykori zselizi kastélya a felújítás előtt rosi önkormányzat ezért szeretné, ha 1996-ban befejezhetnék a kastély felújítását. A Schubert-rajongó- kat Zseliz is szeretettel várná. S lenne mivel büszkélkedniük. Itt lesz a megszépített kastély, ahol számos művet alkotott a korán elhunyt zeneszerző. Láthatnák a zongorát, amelyen játszott, a parkban megcsodálhatnák az öreg, terebélyes platánokat is, amelyek alatt Schubert szeretett sétálni.- Ha az elkövetkező két évben nem kapunk támogatást az államtól, felkínáljuk a kastélyt egy külföldi cégnek- mondja a kényszerhelyzetre hivatkozó polgármester.- A Schubert-jubileum évében a kastélyban szeretnénk fogadni a külföldi vendégeket is. Segítséget kértek ' az osztrák Schubert Társaságtól. Még tavaly ígéretet kaptak: Bécsben Schubert - koncertet rendeznek Zseliz támogatására. A hangverseny nem valósult meg. Dobrovicky László azt is tudatja velem, hogy rövidesen alkalma lesz személyesen tárgyalni a bécsi társaság vezetőivel, mert májusban Zselizre látogatnak. Tavaly augusztusban is váratlanul érkező osztrák vendégeket fogadhatott. A kastély- és birtoktulajdonos Breunner grófi család három leszármazottja követeléssel állt elő: mindent vissza! A polgármester megmagyarázta nekik: a jelenleg érvényben levő törvények értelmében csak az 1948 után elkobzott vagyont kérhetnék vissza. De ki tudja, hogy a parlament még milyen törvényt hoz?! Mert ezt a törvényt is módosíthatják. Ezért a kérdés: milyen sors vár még a híres kastélyra?- Sok milliót ölünk bele a kastély felújításába. Ha új törvényt is hoznának, tőlünk ingyen nem kaphatják vissza!- fogadkozik a polgármester.- A rendbehozatal után a kastélyban szeretnénk elhelyezni a zeneiskolát, hogy állandó „lakói" legyenek, ne pangjon üresen az épület. S a zeneiskola méltóképpen őrizné Schubert emlékét... Petrőci Bálint mester. - Még több mint hárommilió- ra volt szükségünk. Ladislav Snopko kulturális minisztertől kértünk segítséget, aki még a parlamenti választások előtt egyik utolsó döntéseként eleget tett a kérésünknek, három és fél millió korona támogatást hagyott jóvá számunkra. Ezt az összeget azonban nem fordíthattuk arra, amire kaptuk. Előbb be kell fedni az épületet, hogy ne ázzon be, és csak utána végezhetik el a szigetelést, a villany bevezetését... “ Tavaly elkészítették a tető ácsolását, s megkezdték a cserepek felrakását. De a magánvállalkozó nem tartotta be a szerződést, az év végéig csak részben fedték be az épületet, s a kastély így élte át az újabb telet.- A magánvállalkozóval újabb szerződést írtunk alá: április közepéig köteles a tetőt befedni - tájékoztat az újabb fejleményekről Dobrovicky László. - Az előző szerződés megszegése miatt ez év január elsejétől a munkálatok befejezéséig naponta ezer korona büntetést fizetnek. Van még egy milliónk, talán elég lesz a cserepek felrakatá- sára... S utána mi lesz? A belső munkálatok befejezésére, a külső vakolásra még sok milliót kell költeniük!-Ha a város évente egy-egy milliót tudna erre fordítani, nagyon sokáig tartanának a befejezési munkálatok. Mi azt szeretnénk, ha 1996-ban azt mondhatnánk: kész! MILYEN SORS VÁR A HÍRES KASTÉLYRA? 1997-ben lesz a nagy zeneköltő születésének 200. évfordulója. A váBaráti körben, vonaton és kocsmákban újra van beszédtéma. Ám bőven jut a sajtónak is. Úton-útfélen vitatják, vajon mennyire indokolt a képviselők fizetésének száz- százalékos emelése. Mintha ennek a kis, de nagy nehézségekkel küzdő országnak nagyobb gondja nem is lenne. Pedig van! Ha mégis a képviselői fizetésekről esik mostanában több szó, az a gyanúm, hogy ez valakiknek épp így felel meg. Minap olvastam egy hirdetést. Vállalat keres igazgatót havi negyvenezer, gépkocsi- vezetőt havi tizenháromezer korona fizetéssel. Ugye, ehhez képest a képviselői fizetés nem is túnik oly nagynak... Igen ám, csakhogy a vállalat igazgatójának a saját és munkatársai fizetését meg is kell keresnie! A képviselők fizetését pedig végeredményben választóiknak abból az adóból és más formában befizetett pénzéből kell előteremteni, amire másutt égetőbb szükség lenne. Még ez sem lenne nagyobb baj, ha a választók befizetéseiből telne a képviselői fizetések emelésére is, anélkül, hogy azt máshonnan kellene elvonni. Sajnos, nem így van. Az ország olyan helyzetbe került, hogy egészségügyre, iskolaügyre és kultúrára sem jut elegendő pénz. És itt következik a kérdés: ki juttatta ide az országot? Talán a lassan már nyomorgó nyugdíjasok? Vagy a munka nélkül maradt százezrek? Az egyszerű munkavállalók, a reménytelenül munkát keresők? Az áldatlan helyzetért valaki csak felelős. Ma már nyíltan beszélnek arról, hogy a szövetségi állam megszűnése különösen Szlovákiának okoz súlyos nehézségeket. A legutóbbi felmérés szerint Szlovákia lakosságának 84,1 százaléka vélekedik így (saját szomorú tapasztalata alapján). E felmérésből az is kiderül, hogy az új ország lakosságának 49,8 százaléka nem értett egyet a különválással, csupán 29,1 százalék támogatta. Dehát a lakosságot nem kérdezték... A képviselők választóik többségének akarata ellenére döntöttek így. Nos, ezek a képviselők pirongás nélkül megszavazzák saját fizetésük százszázalékos emelését akkor, amikor szégyenérzet nélkül szavaznak meg három-négyszázalékos, alamizsnának beillő nyugdíjemelést a már most is a nyomor határán tengődők- nek. Egyszerű indoklással: erre most nincs pénz... Ne legyünk igazságtalanok. A képviselőknek is volt némi szégyenérzetük. Ezért ragaszkodtak ahhoz, hogy fizetésemelésüket titkos szavazással szentesítsék. Nem óhajtottak nyíltan szembenézni választóikkal. Bezzeg a második Svájcot ígérő önállóságról történt szavazáskor: Akkor egyenként, a képernyő előtt ország-világ előtt kellett kimondaniuk hangosan, büszkén az igent és restelkedve a nemet. Lássa csak a nemzet hőseit és ellenségeit! E hősök most szerénykedve nem igényelték a nyilvános szereplést. És utólagosan is indokolgatják döntésüket. Fizetésüket a nyugati gazdag országok képviselőinek jövedelmihez hasonlítgatják. Csakhát minden hasonlat sántít. A fejlett nyugati országokban a munkavállalók és a nyugdíjasok jövedelme is magasan meghaladja a szlovákiai szintet. A nyugdíjak szégyenletesen alacsony emelésekor például erre miért nem gondoltak? A közvélemény - érthetően - felhördült. A Szlovák Rádió több adásában is foglalkozott a kérdéssel. Kiderült, hogy számos képviselő jól jövedelmező gazdasági tisztséget is betölt, sőt emellett még hazai vagy nemzetközi szervezet (bizonyára fizetett) tisztségviselője is. S volt, aki kijelentette, hogy számára a képviselői fizetés csupán afféle zsebpénz... Ha ez valóban így van, akkor az ilyen képviselő számára a képviselőség se több valamiféle kiegészítő tevékenységnél. Viszont épp ebből származnak számos előnyei. Nem titok, hogy több képviselő épp tisztségéből adódó tájékozottságát és helyzeti előnyét kimutathatóan jelentős vagyon előnyös megszerzésére használta ki. Ezért indokolt az a javaslat, hogy a nyugati demokráciában is honos gyakorlat szerint a képviselők vagyoni helyzetét választóik a megbízatási időszakuk kezdetén és végén is ismerjék. Igaz, valamennyi képviselő nem vehető egy kalap alá. Ám a parlament mint intézmény ez alkalommal nem a legsikeresebben vizsgázott. Bizonyára a közvélemény reagálása késztette a köztársasági elnököt arra, hogy a képviselői fizetésekről szóló döntést a parlamentnek visszaadja átdolgozás és újratárgyalás végett. így hát a parlamentnek pótvizsgát kell tennie... Zsilka László 1993. IV. 18.
