Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-04-18 / 15. szám
» ► jr * M űemlékek és emlékművek: az emberi szellem és kultúra tárgyiasult, matériába gyúrt üzenetei. Bronzba, vasba, kőbe, agyagba ágyazott múlt, valami elkeseredett küzdelem a civilizáció fölényének megmaradásáért. Szobrok, kúriák, kegyhelyek, kastélyok, oszlopfők, terrakották, festmények, vagy akár egy árva utcakő, mondjuk Dubrovnik egy félreeső utcájában, a Rá- kóczi-kastély korhadozó gerendája Borsiban, a Szent Márk-tér galambürülék- marta kövei. Fényárban úszó paloták és korhadó, málló falak. Pusztuló szépség és üres ragyogás. Emberi nagyság és meddő erőlködés. A kettő között nyilván óriási a különbség. Mármint a műemlék és az emlékmű között. Műemlék lehet egy rozzant parasztház is, akár egy kétszáz szobás palota: mindennapos használatra készült mindkettő, lakhatóvá, élhetővé és használhatóvá álmodta tervezője. Az emlékmű a szellemnek készül, valószínűleg a barbárság korából fennmaradt rossz szokás emelteti, eszméket igyekszik átmenteni az örökkévalóságba. Jó és rossz eszméket, felemelőket és szégyellni valókat. Ami a kettőt összemossa, az az (ugyancsak) barbár igyekezet, hogy leromboljuk és megsemmisítjük őket. Az emberi történelemnek, akár a háborúkban mért időszakolás, ugyanúgy lehetne tagolója, értékmérője az építés mellett a rombolás; ahogyan egyik civilizáció igyekszik eltüntetni, kiirtani a másikat. Elfedni, letaposni, rárakódni az előtte levőre. Templomrombolás és könyvtárégetés, szobordöntögetés és anyakönyvi lapok eltüntetése ugyanúgy mérföldkövei az emberi civilizációnak, mint a szutyokból való kiemelkedés vágya, a kultúra templomainak alapozása. Az alexandriai könyvtár lobogó pergamenjei ugyanúgy fűtötték Omar kalifa fürdő-kályháit, mint viselték a fanatikus keresztények bosszúvágyát. A háromezer éves civilizáció talán legőrültebb emlékműve a legnagyobb műemlék: a nagy kínai fal vonulata a kultúra védelmében épült, s eredményezte a más kultúrákból való elzárkózást, a szellemi degenerációt. A selyemhernyót mégis kicsempészték Kínából, s a kínai kultúra sem maradt érintetlen az európai hatástól. Mégis, örök memen- tóként húzódik ma is a behemót fal, mintha azt jelképezné, ehhez értünk a leginkább, művünk az ellen-művekben testesül meg legmaradandóbban. Vagy mégsem? Maradjunk itthon. 1921-ben, amikor a pozsonyi csőcselék Mária Terézia szobrát verte szét, azt hívén, hogy ezzel a múltat és a történelmet is lerombolhatja, az Éclair című párizsi lap, prágai forrásokra hivatkozva, ezt írta az „eseményről„A magyar barbárok Mária Terézia világhírű szobrát, Fadrusz csehszlovák szobrászművész művét összetörték és szétrombolták.“ Mégsem az égbekiáltó hazugság ejti gondolkodóba az embert, hanem a fel-feltörő barbár igyekezet örökkévalósága, amely 1990- ben, ugyancsak Pozsonyban, egyszerűen felrobbantotta a Gottwald-szobrot, balga módon ismét azt remélve, hogy kitörölheti zsigereinkből a szégyent, a belénk ivódott rabszolgai alázatot, amivel kiszolgáltunk egy korcs rendszert. Azt a rendszert, amely T-34-es harckocsikat emelt városok címeréül, panteont építve az ázsiai rémnek. Mintha a zemljankák és a putrik szelleme el tudta volna fedni a dekadens terakottát, a leáldozó szecessziót. Olykor röhögnivaló a „kultúrák“ harca. ogy mire való a műemlékvédelmi világnap? Az ember olykor már nem is érti, mit érnek a világnapok és konferenciák, amikor egy kolozsvári barbarisszimusz egyszerűen románná üti Mátyás királyt. Leromboltatni nem meri, de a balkáni szokásjog szerint, mely a halottnak karót veret a szívébe, megpróbálja átírni egy szobor anyakönyvét. Hogy ettől nyugodtabb lesz az álma, alig hihető, de arról talán felvilágosíthatná a civilizált világ, hogy ezzel népe kézjegyét tette oda a Műre, amely EMLÉK ugyan, de felrobbantva is megmarad az emléke. A műemlékvédelmi világnapnak talán akkor lesz értelme, ha egyszer lefoghatjuk a szellemirtók kezét... Kövesdi Károly AZ ELSŐ AUTORIZÁLT NOVELL OKTATÓKÖZPONT SZLOVÁKIÁBAN! GAMo, apai. ■ PatXfiho 23, P.O.Box 22, 943 01 Stúrovo tol.: (0810) 38 28 fax: (0810) 42 06 A műemlék kálváriája Petrőci Bálint riportja a zselizi kastély felújítása körüli bonyodalmakról a 3. oldalon Körön kívül Szabó G. László beszélgetése Szekeres Lajos balett-táncossal a 11. oldalon A csernobili tragédia még nem zárult le Tuba Lajos írása a 8. oldalon Az igazgató nehéz helyzetben Sebők Ágota riportja a somorjai magyar gimnáziumról az 5. oldalon (Feró Spécii felvétele) A kassai Szent Erzsébet dóm
